Köszönöm annak, aki megtisztelt a válaszával és elmondta mit gondol az általam megfogalmazott kérdésekről. Sajnálom, hogy indulatokat szült a felvetésem, továbbra is állítom hogy nem provokációnak szántam a kérdéseket, őszinte kíváncsiság vezérelt. Annak örülök azért, hogy néhányan megértették mit szeretnék, és őszintén beszéltek arról, ami bennük van/volt. Nem vagyunk egyformák, ki egyszerűbb, ki bonyolultabb, és ebből kifolyólag máshogy látjuk és éljük meg a világot. Mint látszik én bonyolultabban, ezért vannak bennem ilyen kérdések is. Azért kicsit rosszul esett, hogy egy ártatlan, ámde nem szokványos kérdésfelvetés sokakban ilyen vad indulatokat és utálatot keltett. Azért majd alkalomadtán gondolkazzotok el miért válaszoltatok ilyen hangnemben. A témát átvittem a filoszba, bár nem sok sikerrel - én életszagú példákat kerestem volna, és nem elefántcsonttoronyban született steril gondolatokat.
Na látjátok, ez már tetszik :-) Pont erre voltam kíváncsi, ilyen válaszokat szerettem volna. Lehet erre gondolkozva is válaszolni, nem csak csípőből tüzelve. Ez így egy kerek válasz, legalábbis simán el tudom fogadni, hogy nálad, nálatok ez így működött. Én pl. arra is próbáltam választ keresni, hogy milyen az, amikor valaki valamilyen céllal vállal gyereket. Tehát nem (csak) az ösztön szólal meg, vagy meg sem szólal, hanem valamit vár attól, hogy gyereke lesz. Hogy boldogabb lesz, hogy teljesebb az élete, hogy ne mfog unatkozni, hogy a gyerek lesz az élete célja, hogy szerethet valakit igazán, hogy feltőtlen őszinte szeretetet kaphat valakitől, hogy a szeretetét, az adni akarását "kiélheti", meg még ezer más indok. Mert tudom, hogy ilyen is van, és ezt a változatot meg lehet érteni, lehet elemezni. Az ösztön, ilyen formában, ahopgy te is írtad magadról/magatokról, már egészen más, kézben tartott folyamat. Az már valóban filozófiaibb jellegű kérdés, hogy ez az ösztön mennyire valós, ill. mennyire tanult mintán alapul (-> így szokás, ezt várják el tőlem, stb.) Persze nehogy magadra vedd, eszem ágában sem volt rád célozni ezzel - én értem, hogy neked miért és miért így volt/van jól. Köszönöm a válaszodat!
férfiaktól itt nem fogsz választ kapni, legalábbis nagyon kevés férfi jár erre. én miért vállaltam gyereket? mert az ösztönömben volt, hogy találjak egy férfit, akivel társak leszünk az életben, szövetségesek, és egymást boldoggá tesszük. miután megtaláltam, az ösztöneinkben volt, hogy családot alapítsunk (valaki elnyomja ezt az ösztönt, vagy kevesebb van benne, ismerek olyan párt, akik kutyát tartanak és nem is vágynak gyerekre). egyszerűen éreztem, hogy jó lesz nekünk, ha lesz gyerekünk, és jó lesz a gyerekünknek is. persze én meggondoltam, nem csak durrbelebumm módjára, mert én speciel nem szülnék gyereket sem nehéz anyagi körülmények közé, sem 8. lakónak egy 60 m2-es lakásban, sem apa/férfi/társ nélkül, sem halálos betegséggel küszködve. nyilván, ezek a problémák bármikor felmerülhetnek a gyerek megszületése után, hát akkor meg kell oldani a gondokat. de már eleve ilyen körülmények közé nem szülnék. van, aki szül, biztos neki is megvan az álláspontja erről.
Értsd már meg, hogy nem fogjuk tudni megmagyarázni neked! ;) Majd ha te is akarsz, akkor megérted, meg azt is, miért hülyeség ilyeneket kérdezni. ;) Na szia.
ja igen, én nem elemezni szeretném ezt a kérdést, hanem valóban kíváncsi vagyok, hogy ki mit gondol erről. Ha jól megnézed, már eddig is több különböző válasz hangzott el. És nem egy filozófustól szeretnék általános és "nesze semmi fogd meg jól"-jellegű választ, hanem a való életből. Gondoltam, ha valaki úgy érzi, hogy babát szeretne, annak van valamilyen alapja, nem "csak úgy". És most ne csak a nőkre gondoljunk, érdekes lehet ez a férfiak oldaláról is. Hm?
légyszi olvasd el mégegyszer. _nem provokálni akarok_, nem tudom világosabban elmondani. A fajfenntartó ösztönt meg azt hiszem nem én említettem, nem én hoztam ide. Légyszi címezd a keves topiclakónak. Én sem gondolom, hogy csupán fajfenntartó ösztönről lenne szó, sőt. Azért érdemes lenne azon elgondolkozni, hogy miért is reagáltok ilyen indulatosan és durván egy ilyen kérdésre. Semmi bántó szándék nincs bennem, csak egy nem triviális módon megválaszolható kérdést teszek fel. Miért ez az indulat?
milyen provokációra gondolsz? Fejtsd ki lsz. ha már ezzel vádolsz. Pont azzal kezdtem, hogy _nem provokációnak_ szánom, csak annak fog tűnni, mert elég kényes a kérdés. Természetesen ha ez a kérdésfelvetés sérti a topiclkakókat, akkor továbbállok, máshová viszem ezt a kérdést.
Szerintem ne próbálkozz, úgysem fog senki bedőlni a provokációdnak... (ez egy nagyon klassz kis topik volt régen, ha gondolod, olvasd el, talán a kérdésedre is kapsz választ, de ne használd erre, kérlek)
de a fajfenntartás az ösztönös, vagy tévednék? Szerinted ezt simán le kell egyszerűsíteni fajfenntartásra, és pont? Nincs ezzel semmi baj, csak kíváncsi vagyok a véleményekre. Tehát akkor nálad nincs tudatos része, biologia, jönnie kell és pont. Viszont akkor hol van az érzelmi része, amiről a többiek írtak? Erre mondtam hogy ezt nem lehet ennyire leegyszerűsíteni. Nagyon általáínosítás, hogy ha úgy értem a szavaidat, hogy csak, mert ennek ez a rendje, gyereket kell szülnünk, utódot kell a világra hozni. Mert ezt így kell/szokták/stb. Hm?
lehet, hogy neked filozófiai kérdés, számomra színtiszta biológia. nyisd ki a negyedik gimis könyved az etológiával foglalkozó résznél és keresd a fajfenntartást.
De miért is rossz helyen? Mindenki az ösztönei alapján éli az életét? Jó ez, ha az ösztönök irányítanak minket? Tudatosan ezt nem is lehet/szabad csinálni? Mi a helyzet, ha ez az ösztön nem szólal meg, ekkor nincs is értelme? Tudatosan nem lehet gyereket vállalni, csak úgy hogy az ösztön szól, és hajrá? Vagy egyes ösztönöket kell/lehet/szabad regulázni, tudatosan megközelíteni, másokat meg nem? Hol a határ?
Az ilyen "annyira evidens, hogy nem is kell róla beszélni" vélemények nekem mindig gyanúsak. Bonyolult a kérdés, és erre sem hiszem hogy létezik egyszerű válasz. Mindenesetre köszönöm, hogy elmondtad a véleményedet! Miért érzem úgy, hogy ez a válasz olyan, mintha azt mondtad volna, hogy "csak"? Nem az a része érdekes, hogy miért jó ha van, hanem hogy amikor még nem volt, csak szeretne az ember, akkor miért szeretné, mit vár tőle? Ha durván akarok fogalmazni, amikor már gyereked van, akkor nincs értelme, létjogosultsága az akarom/nem karom kérdésnek. De amikor még előtte vagy, akkor hogy is van ez? Általában ha az ember akar valamit, akkor meg tudja fogalazni, hogy miért, mi a célja vele. Hát ezzel is így kellene talán lenni. Nem az alapvető jóság/nem jóság érdekel, hanem hogy miért indul(t) ebbe az irányba bárki is?
Nem titkoltam, hogy kissé filozófiai jellegű a kérdés. Ha már van gyereked (ha már énekelsz, _mert úgy döntöttél, hogy azt akarod csinálni_), akkor már más, teljesen más szempontból nézed a dolgot. De amikor még előtte vagy, mi mozgat efelé a cél felé. Cél ez egyáltalán?
szerintem nem akar. annyira evidens a válasz, hogy felesleges rá szót fecsérelni. olyan, mintha egy snowboardost kérdeznél, mi a jó abban a sportban, vagy ha egy énekest kérdeznél, miért jó 15 ezer embernek énekelni.
de miért érdekel téged? majd megtudod, mi a jó a gyerekben, ha neked is lesz. ha pedig nem akarsz gyereket, azon az ide válaszolók se tudnának változtatni.
Egy régi topikot élesztek fel, sajnos jobban témába illőt nem találtam. A kérdésem, gondolataim provokatívnak tűnnek majd, de nem provokációnak szánom, egyáltalán nem annak. A kérdésem lehet filozofiai jellegű, de lehet hogy nagyon is valós, csak nézőpont kérdése. Nagyon egyszerű: miért? Miért szeretne az ember gyereket? Szeretném ha elmondanátok, hogy miért vállaltok, vállaltatok gyereket. Őszintén érdekel a téma, és nem ígérem, hogy a válaszokra nem fogok újabb, provokatívnak tűnő kérdéseket feltenni - már most jelzem, egyikkel sem ez lesz a szándékom. Csak érteni szeretném. Látni, hogy kinek miért jó ez, kinek mit jelent.
Mano, a Te címed sem publikus. 5 héééééét??? Aszta :-) egyelőre csak szüléstörténetem van, mást még nem volt időm írni. Verocs nagyon jól fogadta Bendit, nem tűnik féltékenynek. Mondjuk igyekszem rengeteget szeretgetni, amikor tehetem. Eltelt 4 nap, amióta hazajöttünk és egyre kevésbé zavarja, ha sír a kicsi, pl pelenkázáskor, fürdés előkészületek alatt, stb. Lassan megérti, hogy nincs gáz, nem azért sír.
Nagyon sokat közeledik Bendihez, szeretné ölbe venni (nem merem még odaadni neki), simogatja, puszilja, csak néha picit erősebben nyomul, ugrál mellette az ágyon, kiabál, stb, még nem érti, hogy törékeny a baba :-)
hogy mennyit eszik, az passz, nincs mérlegem. Nem akarom ezzel idegelni magam.
Pedrus, itt is sok boldogságot kívánok nektek! (köszi, hogy küldtél sms-t de ecsv megelőzött odaát a jóhírrel) Képeket és szüléstörténetet kérek szépen a szokásos emilemre, jó? Köszi!
Pedrus, itt is gratula ! :))))) Irnal nekem is szulestortenetet ? (Bar nem lehet valami hosszu. ;)))) Es minden erdekel, hogyan boldogultok, Vero hogy fogadta, milyen nyugodt, ill. mennyit eszik Bendi Verohoz kepest (persze, hasonlo korban), stb. (Nincs is idom minden kerdest felsorolni, mert Hangat le kell valahogy fektetnem, vagy tul keso lesz... Szoval irj barmit, ami eszedbe jut, nagyon kivancsi vagyok, mar csak 5 hetem van. ;))
édes lehet a lányod (is)! valaki írta korábban, hogy jó módszer, ha megpróbáljuk elmagyarázni a nagytesónak, hogy a babák nyelve a sírás, mindent így tudatnak velünk. lassan megtanulják így a gyerekek, hogy nincs baj feltétlenül, ha sír a pici, ez az ő "beszéde". de ehhez persze idő kell. várom a képeket!