Francokat, ebben nincs fájdalom. A stressz, az összpontosítás sose fáj. Nem feltétlenül kellemes, de nem fáj. Nem szado, mert nem okoz másnak fájdalmat, hanem az idézőjeles élvezet oka a megemelkedett adrenalin- és endorfin-szint. Magyarul: a pörgés. Viszonylag jól strukturált és hierarchizált rendszerekben pörögni ráadásul valami ahhoz hasonlót jelenthet, mint amit szabadságnak is neveznek.
Én kissé perverz vagyok ebből a szempontból. Beindul egy szar folyamat, rendszerint azzal, hogy valami egy viszonylag jól körülírható rendszerben elbaszódik. Pölö egy hibás döntés. Tiszta élvezet látni a rendszerben hogyan gyűrűződik tova ez a hibás döntés - már-már matematikai tisztaságú, ahogy f4szság halmozódik, minőségileg átalakul, megvan a saját ritmusa. Az egész egy kicsit végzetszerűen felemelő, holott bosszantó. Na, utána neki kell feküdni a problémának, és helyrehozni a baromságokat, az se kutya. Optimális végeredmény kellemes fáradtságot okoz, pici kisagyi zsibongás.
Ha unatkozni vágyok, bávatagon révedezek, hö, vagy mi.
Az unatkozás óhajtása, már ami a külcsínyt illeti, hasonlít az unatkozáshoz. Kivülről bambának tetszik, belül meg forróság emészt, de annyira, hogy elképeszt, ami annyit tesz: ajakbiggyesztve vizslatom a semmit, hö.
néha olyan jó lenne unatkozni. én ,meg lopott idôkben olvasok, miközben lelkiismeretfurdalásom lehet sok minden miatt. és égnek a körmömre dolgok, melyeket elkezdtem, és olyanokról már nem is beszélek, amiket el se kezdtem.
minden csúszik.
"Ennek botrányokkal vegyes sikere után kezdi majd írni és csaknem haláláig írja végső regényét, a „Finnegans Wake"-et. (Ezt magyarra talán „Finneganék felébredésé"-nek lehetne fordítani, ha akadna elszánt kísérletező, aki megpróbálja lefordítani. Ottlik Géza, Rayman Katalin és Kristó Nagy István belekezdett ugyan a fordításba, de hamarosan feladták a szöveggel folytatott küzdelmet.)
