Ha szeretnék a saját kutyám lenni, akkor bizony, ott lenne a helyem. Vagy: hangosan ásítozni nagy teliholdakra. Sosem ismert és megszagolt kutyapajtások kilométerhosszú dalára választ vinnyogni. Barátságot kötni a Kert minden illatos szegletével. És tűrni FH fiúkutya tapintatlan érdeklődését a be nem gyógyuló sebem iránt. Üsse kő! Még így is jó lenne.
Ezt már régen írtam, de lehet, hogy neked tetszeni fog.
Mikor a beton forróságot lehel,
A jó pesti polgár nyaralni elseper,
Felhevült testeket vonzanak a tavak,
Csorog az izzadtság, apadnak a szavak,
Apadnak a szavak, s felhevült testét,
Üdülőbe hordja, s csinál egy jó estét,
Vagy kiül házától egynéhány araszra,
Egy poros polgárnak fenntartott teraszra,
Hol megrendelheti poharas sörét,
S magaköré gyűjti a baráti körét,
Kikkel hangosan, avagy elmerengve,
Tárgyalnak, hogy másnap minden legyen rendbe,
Avagy épp fordítva! Mindent szétzilálnak,
Miközben egymással harsányan piálnak,
Feszítvén férfias dicső természetet,
Pökhendin becsmérlik le az enyészetet,
Mely épp fejük felett páraként lebeg,
Míg távolban egy kert épp hálát rebeg,
Mert ott jótékonyan fogja körbe fátyol,
S tartja őt távol rőt nap sugarától,
Mely álló egész nap pásztázta a lombját,
Hol kitikkadt pókok hálójukat fonják,
Hol az ágak között víg madarak laknak,
S hálóhelyül fészket a gallyakra raknak,
Honnan a fiókák csipogása hallik,
Mikor a nap lemegy, vagy mikor pitymallik,
Bársony levél szélén olvadozó cseppek,
Kezdik hűsíteni a kertben az estet,
Mikor kóbor macskák elhúzódó hangon,
Nyávognak fa tövén, avagy kinn a gangon,
Ami néhány ebet jócskán mérgesíthet,
Mert idegen árnnyal benépesített,
Homályos foltokkal teli teret,
Egyes-egyedül csak ugatni lehet,
Amire persze felbőszül a gazda,
Hangosan ráüvölt, s attól abbahagyja,
Morogva fojt vissza mérget és epét,
Később megvakarja az ülepét,
S mire az éjjel rátelepedik,
Ő is csak álomra szenderedik,
A számára tákolt ócska kutyaólban,
S öt perc múlva azt se tudja ő, hogy hol van.
Pedig most szél támad, a falomb libeg,
Körös-körül ring az egész liget,
Szikrázik a villám, őrült vihar támad,
Magával ragadja a libegő fákat,
Pusztasággá tarol szétszakít és tépked,
Elfújja világgá a nád kertiszéket,
Rombol amerre jár viharosan,
Keresztül tombol a városon,
Őrült cséplőgépként mindent learat,
S elzavarja végképp a tikkadt nyarat.
Hazavert az idő. Dollykutya jelentősen vedlik, de viszonyunk immár annyira meghitt, hogy mindenféle tiltakozás nélkül elviseli, ha kitépem azokat a bizonyos szőrcsomókat nyaka és tompora környékéről.
Néha az az érzésem, szeretnék a saját kutyám lenni. És ez néha nem csak érzés, hanem szilárd elszánás.
Egy ilyen pompás éjben érezni az illatok teljességét: képesség, amelyre én nem vagyok alkalmas. Ő viszont magafeledten csóválja farkát.
Ilyenkor szükséges lenne azt mondani, hogy grrrr, ezáltalán válni on-topic, vagy hogy hö, mert mégis, van aki ezt írja, és ez a valaki bizonyos megfontolások miatt hö és grrrr.
De most nincs grrrr meg hö. Most kihajlás van ablakon, bámuldozás, hogy a Hold, ez az éj tejébe mártott kifli, olyan érzékeletesen kifejezi ezt a hiperszenzitív baszodványt, ami nincs.
Az Ozzy-nak (Osborn) jelenése volt Bushboynál.
Vicceskedtedtek kétoldalasan. A Tanácsadók jónak találták, hogyy Bushiboy "érti" a viccet. Mer ö már csak iljen.
Hehe...ez jó. majd a kutya mellé kötöm, nem kell két póráz...
de remélem nem lesz túl nagy, mer a kutyám csak 4,5-5 kg.
addig is etesd szépen, tudod sok vitamint meg zöldség-gyümölcsöt :-)))
buszozni 24 órányit sikerült oda és ennyit vissza is. ott is majdnem mindig a buszon ültünk, napi 2-300 kilométer összejött. volt olyan szakasz a szerpentinekkel, ami 50 kilométer és 4 órát tartott.
korzika egy "megyéje" franciaországnak. így tudtommal ennek keretein belül autonómok. a szeparatisták meg utálják a francia hatalmat felettük. hogy ennek mi alapja van, nem tudom.
a fotók a gépben vannak, idô míg láthatóak lesznek. de eszelôs.
más
közben ma lebabázott az egyik macska. a kis vörös. lett 2 vörös, egy fekete és egy fekete-cirmos kölyök.
nemi arányokat nem tudok még mondani.
nem kell valakinek kismacska?
korzika... hmm. a természet szép. a kövek, sziklák, növények, évezredes romok...
a korzikai fura ember. a turizmusból kénytelen élni, de eléggé lepukkadt szinmten teszi. magyarul beletojik. buszos út volt, az ellenségemnek sem kívánom mellesleg. a kompot sem. (ott kaptam a frankó alapszínt)
lehet, hogy szezonban nagyon szuper hely - drága mint a méreg - de így, hogy a tenger még elég hideg volt, nem tudom...
mindegy, jó volt, kellett már a pihenés.
ami mókás az a szeparatisták ôrülete. táblákra lônek, minden jelzôtábla szitává van sorozva. a francia feliratok mindenütt átfestve. a kérdés persze adott: mi lennne velük, ha nem lenne a hónuk alatt a franciák keze? de ez gondolom ôket éppúgy nem érdekli, mint itthon a csurkistákat a szebb jövô.
