Hihetelen a történeted,mintha én írtam volna:-( Látom már pár hónapja írtad,kiváncsi vagyok hogy alakult?Talán tudsz nekem is néhány jó tanáccsal szolgálni...Lean
Sokszor elmondtam már,szép,okos,fiatal,hölgyeknek:az ember,nem egyszer szerelmes életében. Ez sokszor,még akkor is bekövetkezik,ha nem akarja. Ha akarja? Akkor nehezebben.:D Sok sikert!
Húúú,azt hiszem otthonra leltem....lehet,hogy kissé morbidnak tűnik,de teljesen más ilyen dolgokról azokkal beszélgetni,akik ismerik ,élik ugyanezt a szituációt.
A barátaim ugyan megértik,de szerintem igazából fingjuk sincs a valós érzelmeimről,a lelki mocskomról,a csapongó gondolataimról,a tipródásról.Aki nem élte át,csak sejtheti....
Ugyan már vége a kapcsolatnak,de még hordozom a sebeket magamban.
Nem tudom valaha begyógyul-e.....
van valaki,akinek már régi a története?
van valami terápiája,ami segít????
eltelt 2 év azóta,de ugyanolyan friss.Már megtanultam nélküle élni,de csak fizikailag.A gondolataim,a vágyaim még mindig körülötte zsonganak.
Igen, teljesen igazad van... higgadtam piilanatokban én is ezt érzem. Nagyon sokszor tudok "jól" viselkedni... De néha elfog a szenvedés. Mert vele szeretnék lenni... az ő hangját hallani.
Azt hiszem, kell egy kis idő, hogy rendet tegyek a fejemben.
de miért nem a férjednek akartál bizonyítani? Ő lett volna a legboldogabb ha olyan nő lett volna a párja, mint amilyeneket szerinted a melóhelyén nézegetett. Egy vadidegen faszinak nem nagy produkció tetszeni, meghágnak azok bárkit aki megáll nekik, akár ugyis ha az otthoni mackónadrágodnak sétálgatnál az utcán, szóval nem kell túlértékelni egy ilyen jöttment pali rajongását, mert fikaértékű. Az igazi teljesítmény az lett volna ha a férjednek tudtad volna újra elcsavarni a fejét de ezt általában meg sem próbáljátok és inkább a könnyebb utat választva visszamosolyogtok az első faszkalapnak aki bepróbálkozik a lompossal nálatok..
Kultúrált embereknél az a helyzet, hogy uralkodnak magukon, már amennyire birnak. Ja és még valami. Nem bántják meg azt, aki az egészről nem tehet, tehát a férjet, mert ő tényleg nem tehet semmiről se. Ha viszont elötte türelmetlen vagy és ingerlékeny, meg álmodozó, az gyanús és elöbb-utóbb kiderül minden, amit ugye nem akarsz? Ha lelkileg ráállsz arra, hogy amikor vele vagy, akkor teljesen vele, amikor meg otthon, akkor megpróbálsz arra koncentrálni, ami otthon van, akkor rendet fogsz csinálni a fejedben is, na meg a lelkedben is. Sokszor el kell, hogy ismételd magadban, hogy ez- akármennyire is szerelmes vagy- egy másodlagos dolog, hiszen első a család. Tudom, hogy könnyű ezt mondani, de igyekezz betartani és akkor nem lesz semmi baj! Az idő egyébként sokat enyhít a dolgon. A későbbiekben saját magad is csodálkozni fogsz, hogy miket éreztél. Én legalábbis így voltam vele.
Nem, az eszembe sem jutott, hogy elhagyom a családom! És persze Neki sem... (ott is vannak gyerekek).
Csak az a baj, hogy nem mindíg tudok otthon is türelmes és figyelmes lenni. Máshol jár az eszem.... Szeretnék többet Vele lenni... sokszor szenvedek egyedül.
És nem tudom, hogy ezt hogyan lehetne megoldani vagy enyhíteni.
Nekem is jó fej férjem van és úgy 10 évi házasság után mégiscsak belekeveredtem egy szeretősdibe. Igaz, hogy a férjem abban az időben megpróbálta az önérzetemet nyírbálni, mert 2x 2 év gyes után állandóan izélgetett, miszerint" néztél tükörbe, hogy hogy nézel ki?" Ő munkahelyre járt, csinos csajok vették körül, én meg a nagyon beosztott pénzzel itthon gyereket neveltem. Lehet, hogy ő ezzel jót akart, talán fel akart rázni, de bennem elindított valami olyat, hogy bizonyítani akartam és biztosan látni, hogy vajon tényleg ilyen lepra lennék, hogy már nem kellek senkinek se? Miután visszamentem dolgozni( külkeres voltam) üzleti útjaim alkalmával jöttem össze vele. Nem kerestem kapcsolatot, egyszerűen adódott. Ő volt a belföldi partnerem, vagy 8 évvel fiatalabb, vidéki és nem volt nehéz a rajongásának nem ellenállni. Egyre többet kezdtem adni magamra, több fodrász, egy-két új gönc és sok együtt töltött külföldi, üzleti út. Ő is házasságban élt és volt két gyereke, akárcsak nekem. Halál szerelmes voltam, de úgy láttam, hogy ő is. Nagyon jó volt a lopott órák, kölcsönkapott lakások Pesten is, paplan alatt folytatott telefonok stb. 2 év telt el így és olyan természetesen maradt abba, ahogy elkezdődött. Nem ártottam vele senkinek se, sőt a családom inkább jól járt vele, mert lényegesen ápoltabb, türelmesebb lettem és nagyon jó volt a hangulatom. Egy ici-picit elfáradt házasságba az ilyen dolgok örömet hoznak az ember életébe.
Eszembe sem jutott a válás, a férjemet soha nem tudtam volna elhagyni, mert nagyon szerettem és szeretem ma is. Nem ő tehetett arról, hogy az a bizonyos varázs egy idő után megszünik. Neked is csak ezt tudom tanácsolni: ne hagyd el a családodat, akármit is érzel most, mert ellenkező esetben nagyon meg fogod bánni! Ez csak egy érzelem, ami ugyanúgy elmúlik egy idő után, mint minden más.
Én is hasonló cipőben járok, és szerettem volna beszélni róla.
Belesodródtam egy szeretői kapcsolatba, holott elégedettnek kellene lennem a házasságommal. Megértő, rendes férjem van, közös gyerek.... Mégis odaáig jutottam, hogy szeretőm van. És a legnagyobb baj az, hogy őrülten szerelmes vagyok belé. És szenvedek miatta..... nagyon.
Fura, hogy a ferfiakat mondjak mindig olyannak, aki birtokol/birtokolni akar. Aztan a nok azok akik teljes egeszeben akarnak egy ferfit, es ha osztozkodni kell akkor "ereszd el a hajamat" van:)
Szvsz a birtokolni vagyas, mindenkiben ott duhong(kivetelek vannak). Es a kalandok iranti vagy is. Ugyhogy felesleges ezt a dolgot mindig csak a ferfiakra raverni...
bocs, ha kicsit csak a flame reszhez szoltam hozza...de elottem paran mar eleg jol elmondtak amit en is irtam volna.
Szerintem egy parasztsag amit muvelsz a felesegeddel/csaladoddal szemben. Tolem nem fogsz feloldozast kapni. Ja es szerintem a feleseged tud mindenrol. Altalaban ilyenkor hulyeknek tartjuk a noket, pedig nem azok. Aki pedig olyan feleseget vesz el aki nem 100%os akkor az balek. Ez az en velemenyem...
Sárkány:
Amit elmondtam az a játékszabály, amit a partnerem még a tettek mezejére lépés előtt el kell, hogy fogadjon. Az otthoni szabály pedig úgy szól, hogy betegséget, gyereket nem viszzünk haza és, ha délre igérem magam, akkor legkésőbb fél egyre legyek otthon. Ez, természetesen, vonatkozik a nejemre is.
A ferfiaknak is ugyanilyen megjegyzeseket kellene tenniuk a "ferjem", "baratom", "pasim" szavak hallatan? Hagyjuk mar... A harom idezet eppugy elhangzik noktol is.
