Lenne valakinek kedve - megfelelő hóviszonyok esetén - márciusban (mondjuk 15 környékén) egy freeride-os napra Chopok-on? Most már nekem is van puha felszerelésem, úgyhogy be tudom vállalni :-) Én nem vagyok járatos sem Jasnán, sem Dél-Chopok-on, de talán egynaposra is lehetne menni. Utazási időben kb. ugyanannyi, mint Stuhleck, viszont változatosságnak talán jó lenne. Ha az én autómmal megyünk természetesen fishtax-nak ingyenes az utazás :-) - nem is tudom mennyi ideje húzódik már ez az ügy ...
A hétvégén érkeztem haza Gerlitzen-ből az esedékes családi síelésből - gondoltam picit feldobom a hangulatot itt :-) Ezúttal nem volt vállficamon :-), úgyhogy sikerült végignyomni a 4 napot. Sajnos ezen a télen csak ennyi jutott - az utóbbi 2 év iszonyú áremelkedése azért Ausztriában is érezteti hatását, mind a szállások mind a síbérletek (főleg ez utóbbiak) nagyon megdrágultak.
Gerlitzen-en már voltunk 10 évvel ezelőtt, most is a pályák közelében levő apartman komplexumban laktunk 1400m-en. Hó olyan 1600m alatt csak a pályákon volt, afölött a pályákon kívül is, de friss hó már régen esett úgyhogy a freeride részek nem voltak használhatóak - pedig lett volna bőven. A pályák elég szélesek és nem túl meredekek. Van kifejezetten hosszú pálya is, de az már lemegy a völgybe, aminek a vége már reggel is kásás volt. Hát igen, a hegytetőn fagyott éjszakánként, de szerintem 1600m alatt nem. Amennyire lehet rendbe hozták a pályákat reggelre, de a meleg azért megtette hatását, már 11 körül elkezdtek felbuckásodni az alacsonyabban fekvő pályaszakaszok. Napközben is 2-10 fok volt a magasságtól függően. Reménykedtem, hátha kifogunk egy hidegebb időszakot, esetleg havazást - de sajnos nem így történt. Nap végére a pályák alja csatatér volt - nagyobb tömegek igyekeztek lefelé 40-50cm-es buckák között.
A 4 nap alatt éppen, hogy visszajött, ami 2 év alatt kiesett. Kicsit bizonytalanul kezdtem, de aztán a végére belejöttem. Meglepő, hogy - a 10 évvel ezelőttihez hasonlóan - arányaiban elég sok alpinost láttam, 10 fölött számoltam a 4 nap alatt + 1 squal. Ezúttal sít nem vittem, viszont a minereltől megörökölt Eliminatort igen - kerítettem rá innen-onnan egy viszonylag merev (alu) hagyományos racsnis Head kötést + egy szintén merevebbnek számító K2 bakancsot. Az elején kicsit szokatlan volt, állítgatni is kellett a kötésszögeken, de végül olyan 35/25 lett a vége. Lehet, hogy a hátsót még lehetne kisebb szögre állítani, de az elsőt nem tudom kisebbre venni, mert akkor nem tudom irányítani a boardot :-) 1.5 napot mentem vele és még nem sikerült teljesen megszokni, de az volt a benyomásom, hogy nagyon hasonlóan viselkedik, mint az alpinos cross-carving lapommal (f2 Speedcross), talán picit stabilabb is. Érdekes módon nem éreztem azt, hogy a puha kötés nagyon akadályozna a carving-ban, frontside-nál picit jobban be kellett hajlítsam a térdemet, hogy élre álljon a deszka. Persze mindez puha pályákon, jégen már biztosan kellett volna a kemény bakancs erőátvitele. Freeride-ot a hóviszonyok miatt nem tudtam vele próbálni. Mivel a puha bakancsom oldal irányban nem igazán hajlik és kisebbek az állásszögek, eleinte problémát okozott, hogy előre-hátra helyezzem a testsúlyom, de aztán kialakult.
A harmadik nap délutánra olyan szinten kipurcantam (2 év kihagyás, meleg, buckák, szokatlan Eliminator), hogy minden erő elszállt a lábamból és a koncentrációm is teljesen megszűnt, örültem hogy egyben lejutottam a hegyről :-) A negyedik nap megint jól ment a "szokásos" alpin lapjaimmal.
Mivel a viszonyok nem voltak igazán ideálisak és eléggé el is fáradtam nem okozott óriási szívfájdalmat, hogy 4 nap után el kellett jönni, de azért még jó lenne csúszni 1-2 napot a szezonban.
Na akkor én is megjelentem. Eddig nem láttam értelmét hozzászólnom, mert az elmúlt 2 év gyakorlatilag kimaradt. A 20/21-es idényben ugye oltásdiszkrimináció, itthon tudtam egy napot csúszni Mátraszentistvánon, mint most visszanéztem, írtam is egy beszámolót akkor. 2021/22-es idény egy derékfájás, és abból adódó lábgyengeség miatt esett ki. Idén meg eddig valahogy mindig csak halogattam a dolgot. Megmaradt egy sípcsont körüli zsibbadás érzés, nem voltam biztos benne, hogy ez mennyire is zavar. Mint kiderült, semennyire sem :)
Ha már idény legvége, és egy hirtelen felvetett Hochkar ötletet végülis elvetettem, azért meg kellett próbálni, hogy tudok-e még egyáltalán boardozni/síelni.
Eplény.
Pont a legutóbbi éjszaka nem igazán fagyott, de legalább fagypont közelébe lement a hőmérséklet. Pálya nedves, lapon csúszva lassú, de legalább rendesen tömörített. Ennek megfelelően ma carving kánaánba futottam bele! Nagyon meglepő módon gyorsan visszajöttek a mozdulatok, íven futtatva nem lassított a pálya, és rendesen tartott is. Azért gyanítom, jégen szenvedtem volna egy ideig, bár akkor meg a jeges technika jött volna vissza.
Most végre élesben ment a múltkor elboltolt bélés, és teljesen jónak tűnik.
Délelőtt szlalom board, délután sí. Sível a carving mellett próbáltam kicsit iskolázgatni is. Ember kevés volt a pályán, szinte akadály nélkül lehetett menni.
Én sajnos az oktatás miatt a külsőket fogyasztom, arra is jó lenne egy ilyen megoldás. :-) Két éve sikerült még egy alig használt Tribute bakit vennem, hogy leváltsam a tízenpár éves, talplevált bakancsomat, átettem bele a még mindig hibátlan belsőt, de most már ez is kezdi megadni magát. Tribute-ra most már nem sok esélyt látok, gondolkoznom kell egy alap-bakancs beszerzésén.
Ez a szezon vmi katasztrofális idehaza, esélyes, hogy Visegrád ki sem tud nyitni a hideg hiánya miatt, így átnyergeltem műanyag pályás oktatásra, meglepően nagy rá a kereslet. Hogy hóra eljutok-e idén, az még a jövő zenéje, de majd beszámolok.
Belepróbáltam a bakancsba és tök jól passzol, nagyon jól tartja a lábam és kényelmes. Csak attól tartok, nehogy a 16 éves külső bakancs menjen szét - akkor ígyis-úgyis újat kell venni. De remélem még egy ideig kihúzza.
Nekem ebben az évben teljesen kiesik a szezon, vállműtét miatt nem boardozhatok/síelhetek.
Amúgy szerintem nincsen sok eladó swoard, aki olyat vesz mindenki pontosan tudja, hogy mit akar és mivel jól testre szabható arra is kicsi az esély, hogy túl kemény vagy túl kicsi/nagy legyen.
Konkrét helyet nem tudok mondani, de gondolom érdemes nézegetni a Swoard fórumokon illetve a forzen-backside.de topicjaiban. Gondolom az ár miatt nem akarsz újat :-) Ez esetben érdemes elgondolkodni azon, hogy építtetsz magadnak egyet pl. itt: http://www.pirateboards.com/snowboard.php Feri jó lapokat épít (neke is ilyen van) és nagyon testre tudja szabni. Az ár most tippre valahol 70-100e között lehet, de nyilván ha ragaszkodsz a Swoard-hoz, vagy jobban bízol abban, akkor ez nem opció.
Ebbe a videóba én is belefutottam, de nem néztem végig akkor, unalmas és hülyeség. Kb. nem nagyon veszélyeztetett a lecsúszás alatt másokat, de azért volt pár neccesebb helyzet is benne.
Ami azért jobban feltűnt:
A címben "CAN A SKI RACER CATCH ME?"
WTF??
Milyen ski racer? Megkerestem a részt, amikor megelőzi a síző (6:20 környékén). Hmmm. A síző hátul ül ,csípőszög (angulation) nulla, vállát rángatja, karok összevissza kilengnek. Nekem ez kb. egy közepes haladó szint, nem több. Egy síversenyző nagyon nem így síel...
Ez pontosan az, amiről beszéltünk: azt ugyan nem lehet mondani, hogy ne uralná a snowboardot, na de ennek mi értelme? Szerintem az ember nem ezért kezd boardozni, ha ez a cél akkor vegyen fel sít: ugyanaz az ember garantáltan gyorsabb lesz sível és kevésbé veszélyes ez a nagy sebesség. De ha már mindenképpen akkor egy >180cm GS lappal ...
Jól hangzik, de még én is rokkant vagyok. A vállam bíztató, de a lábam még nem. Persze bringa, úszás, futás, lovaglás már megy, de azért ha hosszabb távon statikusabban kell terhelni a lábamat, akkor problémák adódnak.
Mellesleg Sachticky is velmy dobre szinte minden pályára.
Nekem az idény kb. kuka. Decemberben beállt a derekam, a bal combom még gyenge, de folyamatosan javul, a bal sípcsontom zsibbad, emiatt kemény bakancs nem igazán komfortos. Itthon beleálltam egy sícipőbe, előre is tudok terhelni, de térdnél elég hülye érzés, széttépni a lábamat nem biztos hogy jó lenne. Hogy még jobb legyen, a bal vállam is beállt, szóval nem vagyok túl boldog.
Zsuri, szomorúan olvasom a vállsérülésedet.
Az autodidakta tanulásról... Én is így tanultam (akkoriban nem is volt snowboard oktatás), azt hiszem egész jó szintig sikerült eljutnom (ha még emlékszem hogy is kell...).
DE...
Azt szoktam mondani, amit nekem az első 3 év alatt sikerült megtanulnom, azt bárkinek meg tudom tanítani maximum 1 hét alatt. Szóval van egy kis fejlődési különbség.
EC (extrem carving) technikát nagy nehezen megtanultam az internetről (sok év), majd mire egész jó lettem benne, találkoztam sí- és snowboard versenyzőkkel, és rádöbbentettek, hogy az EC szép-szép, de használhatatlan, és zsákutca. A segítségükkel vagy 6 év kellett ahhoz, hogy elfelejtsem a régi rossz beidegződéseket, és megtanuljak egy újat. És itt hiába "egyedül" tanultam, ez már messze nem autodidakta tanulás volt. Síoktatói gyakorlatok tömkelege, időnként én is beálltam a tanuló csoportba, rengeteg tanács, videó elemzés, stb., ami nagyon sokat segített. És igen, óriási szerencsém volt, hogy ilyen társaságba keveredtem.
Valahol azt látom, hogy az igényszinttel van az általános baj. Se a síelők, se a boardosok nem hiszik el, hogy érdemes azt a pénzt, időt, energiát belefektetni a technikai tanulásba, hogy igazán élvezetesen le tudjanak csúszni bárhol. Én már csak néha jegyzem meg baráti társaságban együtt csúszáskor, hogy nem az tud jól, aki lefelé gyors, hanem az, aki minden körülmények között ura a sporteszközének. És az uralás nem azt jelenti, hogy nem esik el... Jellemzően SOKKAL lassabb vagyok, mint az átlagos hócsúszó, de az is tény, hogy míg az átlag nyitástól zárásig száguldozik, és este még van ereje bulizni, nekem sokkal kevesebb idő is elég az elfáradáshoz.
Ráadásul míg az átlagcsúszó unott képpel, kényelmesen rolózgat lefelé, addig én (és az összes igényes síelő, boardos - tudásszinttől függetlenül!!) olyan erőket és olyan kanyarokat élek meg, amiről sokan csak álmodoznak. Pont ezért igazából nem is értem, miért ilyen népszerű a síelés/boardozás. Az unatkozó alapszinttel már rég abbahagytam volna, semmi plusz élményt nem ad.
Egyik kedvenc gyakorlatom, sível és boarddal is (ha már nem tudok hóra menni, álmodozok kicsit):
Relatív kezdő, kicsit még hóekéző síelő mögött (biztonságos távolságra!!) full carvingban úgy haladni, hogy ne érd utol, ne menjél a nyakára, az ív sebesség legyen nagy, az ébredő összenyomó erők legyenek nagyok, természetesen minél több carving ívvel.
Másik kedvencem, ha a carving nem lehetséges, az általam "döglött tehén"nek nevezett forgolódás, azaz rövidlendület szinte egyhelyben, adott lefele távolságba minél több teljesen végrehajtott kanyart beletenni dinamikusan.
Mindkettő fárasztó, és kihozza a hiányosságokat, kis sebességnél is.
Bocs a hirtelen szóf*sásért, csak megörültem, hogy van még itt élet :)
Azért mondják jobbnak az eredeti flow kötéshez képest, mert (1) ennek van valódi orrpántja, (2) és a sarokél-pánt kioldott állapotban elemelkedik, ergo jobban/"pontosabban" bele lehet lépni a kötésbe (hátránya is ez utóbbiból ered, kell még egy mozdulat a kötés rögzítéséhez). Ahogy nézem, a frissebb Flow-k egy része (főleg a magasabb árkategóriában) már szintén (hibrid) orrpántos, de még mindig dominál a "papucsos" verzió.
Nekem a saját tapasztalatom kevés ennek megítéléséhez, mert sosem volt flow kötésem, és ez az SP-t is csak pár hete használom.
Én anno autodidakta módon tanultam, de az első 2-3 nap szenvedése után akkor következett be áttörés, amikor elkezdtem figyelni, hogy a szomszédban az oktató mit csinál :-) Szóval mindenképpen van értelme az elején a professionális oktatásnak és utána is jó, ha alkalomadtán valaki ránéz az emberre.
Mialatt kinn voltam a pályákon elég sok rettenetet láttam, tipikusan az ezerrel lefelé menő és sí rövidlendületet imitáló, illetve a teljesen előre hajoló és kanyarokban hóba nyúló boardos, akinél a hóba nyúlás nem egy alkalmanként az egyensúlyt szolgáló mozdulat, hanem a cél. És persze a kalimpálás kézzel. Illetve a dinamika (terhelés, tehermentesítés) elmaradása. Nyilván fárasztóbb, ha az embernek folyamatosan guggolásokat kell végeznie, délutánra már soxor nálam is csökken a dinamika.
Más. Rá kellett jöjjek, hogy a síelő haverjaim többségével nem tudok folyamatosan együtt menni. Ugye a sí úgy általában eleve gyorsabb, ráadásul ha még cél a napi 70-80km megtett út ... Nekem komolyabb carving esetén kb. km-enként meg kell álljak pihenni. Kéken még csak-csak lehet menni egy komolyabb tempót egy GS lappal, de piroson a belassuláshoz kell a visszakunkorított kanyar - a síelők többsége ilyet nem csinál, ilyenkor lemaradunk. Én meg nem akarok farolgatva menni a piros szakaszokon csak azért, hogy a lefelé irányuló sebességet tartsam.
Az F2-őket mi komoly leértékeléssel vettük a Wakeshop-ban, az FT270-es félárra volt írva, de az én felsőbb kategóriás kötésem is -30%-os táblával volt feltüntetve. Hogy mennyiből adják a kedvezményt, az ugye rajtuk múlik csak, de volt összehasonlítási alapom, Endrúnál a 270-es használtan volt 8-9 ezer forinttal drágább, mint itt a dobozos vadiúj.
A Burton StepIn-ekből már feltünedezik egy-egy (alig) használt a különféle facebookos adok-veszek csoportokban (baki és kötés is), de annyit most én sem tudtam volna áldozni, hogy komplett rendszert váltsak.
Tegnap volt még egy érdekes élményem Visegrádon: otthon hagytam a Burton bakancsomat, kénytelen voltam bebújni egy kölcsönzős Head-be (az a típus, ami direkt erre a felhasználásra készül). A baki új volt ugyan, de annyira nem éreztem komfortosnak a lábamon, hogy megváltás volt levenni! Van összehasonlítási alapom a kemény flex-es bakancsokkal (Burton SLX), de ennek vhogy egészen máshogy volt kemény a külső cipője, igazából merevnek, ridegnek mondanám, olyan irányokba is nehezen hajlott, amilyenbe pedig kellene. Arról nem is beszélve, hogy a pontos lábméret ellenére keskeny volt, de ez persze egyéni, az én lábfejemre a széles kaptafával készült (leginkább amerikai) cipők valók. Ezek után majd igyekszem figyelni a tanulóknál is, mi van a lábukon és hogyan érzik magukat benne.
Az egy hét síelés alatt az "élvezet" mellerr célom volt, hogy kipróbáljak az enyémektől "modernebb" lapokat, ahol is elsősorban többszörös/változó kanyarív és a rocker működése érdekelt. Erre nagyon jó lehetőség adódott a "szomszédban" levő Turracher Höhe-n, ahol egy Sigi Grabner tesztcentrum van, azaz az SG lapok többsége kipróbálható. Gondolom aki alpin témában érintett az már hallott a Sigi lapokról.
Mivel egy napra nem lehet túl sokat besűríteni 3 lapot néztem ki:
- Full Carve 163
- Full Carve 170
- The Cult 159
Ha esetleg nem ismernétek őket a Full Carve széria a versenylapok kicsit barátságosabb verziója változó kanyarívvel és rockerrel, a The Cult pedig egy all mountain lap 24cm körüli szélességgel, rockerrel. "Igazi" versenylapot (keményebb, titánnal) nem terveztem kölcsönözni. Előzetesen telefonon le is foglaltam őket, bár annyira nem volt tolongás az alpin lapok körül :-) A kölcsönző melletti pályák nagyjából alkalmasak a próbára, jó a hosszuk, szélesek kék-piros meredekséggel, fenn jeges alul normál.
Elsőre a 163-asat vittem ki, amit sokan dícsértek már külföldi fórumokon - azt kell mondjam nem ok nélkül. Ráálltam és rögtön ment rajta minden. Az én súlyomhoz tökéletes keménység és a 163cm hossza ellenére ugyanaz a stabilitás, mint a 173-as Pirate lapomnak. Végtelen éltartás jégen, atom stabil kis és nagyobb íven is. A multiradiusnál azt hittem az előre/hátra helyezett testsúllyal lehet variálni az ívet, de ilyet nem éreztem, viszont az biztos hogy 9m körüli kanyarívet is lehetett vele csinálni, de 11-12m-es csapatásnál is teljesen stabil volt. Szerintem durva, hogy ugyanolyan stabil, mint egy nála 10cm-el hosszabb lap. A 158-as Rossignol szlalomlapom partiban sincs ezzel, jégen koncentrálni kell hogy ne csússzon ki és ha nem a saját 9m körüli ívén megyek akkor instabil. A rockert annyira nem éreztem, ahhoz valószínűleg rosszabb, széttúrt pálya kellett volna.
A következő lap a Full Carve 170 volt Hát ez kemény diónak bizonyult - szó szerint. Szeirntem túl kemény volt a súlyomhoz, úgy éreztem nem tudom rendesen terhelni. És a kanyaríve is túl nagy nekem. Általában azt csinálta, amit ő akar, én csak utaztam rajta számomra rémítő sebességgel. Valószínűleg sem a súlyom, sem a tudásom nem elég ehhez (érdekes, Vau f2 Speedster GS lapja annak idején nem volt ennyire ijesztő).
Már azt terveztem, hogy még egy kör és lapot cserélek, amikor bekövetkezett a baj: felvonónál álló helyzetben kicsatoláskor elvesztettem az egyensúlyomat és hasra estem. Ezzel nem is lenne baj, ez mindennapos, de sajnos olyan szerencsétlenül estem, hogy a vállam kiugrott (ez már jó 25 éve húzódó történet). Ezzel vége a szezonnak és jó pár hétre majd minden sportolásnak :-(
Volt még nálam egy rockeres sí is, amit szerettem volna az egy hét alatt tesztelni, de az sajnos kipróbálatlanul megy vissza a kölcsönzőbe.
Azért annak örülök, hogy volt 3.5 nap boardozás és a Full Carve 163-om nagyon bejött - legközelebb ha Ferivel csináltatok lapot tudom milyen irányba kell menni. És akkor minerel Eliminátorát még működésbe sem helyeztem ...
Én is írok egy élménybeszámolót, hogy hozzájáruljak a hangulathoz.
A héten Bad Kleinkirchheim-ben vagyunk. mindannyiunknak 3 "nyugati" oltása van,. A határon, a bérlet vásárlásnál és az egyik kölcsönzőben kérték el az igazolásokat. A pályákon, boltokban, nagyon kevesen vannak. A pályákon gyakorlatilag azt lehet csinálni, amit akarok és csak ritkán van, hogy bárki zavarna vagy én zavarnék bárkit. Nekem ez nagyon tetszik, de nyilván az üzemeltetés így nem megtérülő.
Érdekes, hogy milyen sok magyar van itt, szinte mindenhol (felvonó, pálya, bolt) hallani magyar hangot.
H-SZ egy pár kevésbé lényeges pályát/felvonót zárva tartanak, gondolom gazdasági okokból. Kevés a természetes hó, de a pályákon van elég. Nyilván a műhó miatt inkább keményebbek a pályák, ahová odasüt a nap (St. Oswald rész) ott délutánra kicsit kásás. Bár kevesen vannak az északi fekvésű pályákat leszámítva azért délutánra már elhasználódik kicsit a hó.
Aki már járt itt, az tudja hogy jó hosszú, jellemzően piros pályák vannak. A St. Oswald oldalon talán a kicsit puhább hó miatt könyebb boldogulni. A pályák jó szélesek, carving-ra tökéletesek. Ha lenne friss hó lenne hely bőven freeride-ra is - de ilyen lehetőség most sajnos nincs. Van pár lapos átkötőpálya, ami eszi a lábat és nem ad semmilyen élményt, ezeket jobb kerülni. Kicsit féltem, mert sokan panaszkodtak a régi felvonókra, de a lényegesebb pályáknál jó/elfogadható felvonók vannak, nincs semmi probléma.
Legutóbb 3 éve voltunk komolyabb pályán, de gyorsan visszjött a tudás, bár a videófelvétel alapján kicsit mehetnék mélyebbre a kanyarokban. A kemény hó nem kedvez a rövidebb, szélesebb all-mountain lapomnak, de a 173-as lapommal sehol nem volt probléma.
Sajnos a fiam kb. 25 éves f2 puha stepin bakancsa megadta magát, úgyhogy nekünk is valami új, praktikus, megfizethető kötést kell keresni. Tetszik az új K2 és Burton stepin, de azok csak saját bakanccsal mennek és az úgy nagyon drága.
Egy kis hazai, meg egy kis technikai frissítés, ha már ilyen szegényes az olvasnivaló a topikban.
Nekem továbbra is a visegrádi Nagyvillám Sípálya jelenti a rezidenciát, ott töltöm kezdők oktatásával a hétvégéimet, a bizonytalan osztrák covid-helyzet miatt (ki milyen oltással, milyen teszttel hová mehet) az idén is tarsolyban maradhatnak az alpesi pályák.
Oktatási szempontból a tendencia sajnos nem változik, ígéretesen sokan jönnek ki deszkával, de minimális az oktatótól tanulni vágyók száma, ketten megesszük őket reggelire. :-( Pedig lehetnének többen, mert elborzasztó azt látni, hová, meddig is "jutnak" azok, akik a "majd a haver megtanít, ő is le tud jönni a lejtőn" metódus alapján kötnek boardot a lábukra. Csípőrángatások, testsúly-elhelyezési gondok, lógó karok, nyújtott lábak, beforgó felsőtestek... minden van, mint a búcsúban. És azok közül is a legtöbben, akik befizetik az első oktatást, a további órákat már nem akarják finanszírozni, inkább a rolózásból, falevelezésből akarják megfejteni, összerakni a következő lépéseket, és délután már azt látom, maguktól próbálnak kanyarodni - de hát tudjuk, hová vezetnek a rosszul beidegződő mozdulatok. Sajnos az oktatás valóban nem olcsó mulatság, de kevesen hiszik el, hogy jó befektetés, sokkal gyorsabban vezet megfelelő eredményre, és sokkal előbb adja meg a valódi snowboardélményt, amikor kimennek egy "igazi" pályára, klasszisokkal jobban fogják élvezni a csúszást a folyamatos esés-kelés helyett.
Visegrádon amúgy most kiváló hó van, már elég vastag is mindenhol, és az idén végre megint este 9-ig (10-ig) lehet nyitva a pálya. Aki sokat akar csúszni, az mindig menjen nyitásra, 11-ig nincs 7VGn sem jelentős sorállás, vagy válassza az esti boardozást 5 után.
Technika:
Elkezdtem lecserélni a felszerelésem, 15 év után beújítottam egy SP Fastec CORE sLAB kötésre (deszka egyelőre maradt). Nem azért, mert oktatásra könnyebb használni - a tanulókkal együtt a havon ülve nehezebb becsatolni, mint a klasszikus pántos modelleket -, hanem mert a régi már három szezonnal ezelőtt is a szétesés határán volt, többször cseréltem már benne recés pántot, többször elhagytam belőle rögzítőcsavart, szóval kiszolgálta az idejét, jönni kellett vmi újnak, és gondoltam már az öregkoromra is, mikor a privát boardozásaimnál nem akarok a szükségesnél többet hajolgatni, hanem a felvonóból kicsúszva csak belelépek a kötésbe, becsattintom a háttámlát, lenyomom az oldalsó rögzítést és már haladok is tovább.
Egyelőre tetszik a cucc, bár a bal kötés oldalsó rögzítését a gipsztől frissen megszabadult kezemmel még nem kellemes nyomogatni, de előbb-utóbb megtalálom a megfelelő beállításokat, addig meg az oktatás azt is elviseli, ha a sarokél-pánt nincs megfeszítve. Az igazi, nagypályás próbája még várat magára, Visegrádon csak pár kanyart enged a terep, de a tartásával ott nem volt gond.
Párom kapta a kistestvérét, egy FT270-est, ő oda meg vissza van attól, hogy nem kell a pántokkal bajlódnia, kesztyűből ki-bebújnia, ráadásul ő nem is cserélget bakancsokat, neki elég volt egyszer beállítani a méretet, szóval öröm és boldogság a leharcolt kölcsönzős kötések után. :-)
A deszkákat egyelőre csak nézegetem, az biztos, nagy változások történtek az elmúlt 15 év alatt. Páromnak keresve azt vettem észre, (legalább is kis méretben, 150 centi hosszúság alatt) nincsenek klasszikus camber deszkák. Be kellett adni a derekamat, és kiegyezni egy rock/cam/rock profillal, pedig már nem teljesen kezdőnek való lapot akartam, amit úgy reklámoznak, hogy könnyű vele fordulni, meg jó lesz a parkban, aztán szűzhóban is lazán felúszik az eleje! Mintha a kezelt pályán való csúszás kiment volna a divatból, és a gyerekek/nők már nem is akarnának carvingolni. Kíváncsi leszek, ha majd nekem kell boardot újítanom, milyen kompromisszumokat kell kötnöm.
Ismeri valaki Bad Kleinkircheim-et? Ránézésre nagyon vonzó a sítérképe, de a neten sokat panaszkodnak arról, hogy kevés a természetes hó és jegesek a pályák. Nyilván ilyen mindenhol előfordul, de itt talán az átlagostól is több ilyen jellegű véleményt olvastam.
A 164-es jó univerzális méret. Nem túl rövid, úgyhogy már jól tart a kanyarban, de nem is túl hosszú, még valamennyire mozgékony mondjuk ha buckás a pálya. Ha neked nincs rá szükséged akkor érdekelne, ha már van egy lapom könnyebben szerzek hozzá kötést :-)
Ha esetleg valakit érdekelne nekem is van egy lapom, amit szívesen odaajándékozok: egy 158-as Rossignol szlalomlap. Olyan 2000-2005 közötti modell, nincs benne semmi "modern" technológia (rocker, változó kanyarív, titanium, karbon ...), egy átlagos nem kiemelkedő szlalomlap. Anno azért vettem meg valakitől bagóért, mert éppen nem volt rövid lapom és valami kellett, de azóta vettem egy szélesebb cross-carving lapot és amikor nem ideálisak a viszonyok akkor inkább azt használom. "Becsületből" évente párszor csúszok vele, hogy ne csak a pincében álljon, de igazából nincs rá szükségem. Nem hirdetem meg apróhirdetésben, mert szerintem manapság senki nem adna érte pénzt. Itt van kép róla:
