Az öltönyös 50+ azért nem lehetett semmi. :D Bár lassan én is az leszek...mármint nem öltönyös. :) Mondjuk aki abban az időben (96-98) volt huszonéves az kénytelen lesz ebbe belenyugodni.
Tényleg nem vesztettél sokat. A "show" se volt akkora hogy most lefossam a zoknimat, mondjuk ez már valszeg a korom miatt is van. :)
A közönség összetétele viszont nagyon érdekes volt, tényleg minden féle fajta ember, korosztály képviseltette magát. Voltak családosok kisgyerekkel, 50+-ös öltönyösök (wtf??), tinédzserek, jól sikerült és kevésbé jól sikerült maszkírozottak, szóval nagyon vegyes volt, jó volt ezt látni.
Mondjuk ha lenne egy koncertje jövőre is, biztos vagyok benne hogy sokkal kevesebben lennének és a közönség se lenne ennyire vegyes.
Nekem már sajnos nem jutott jegy, de ahogy leírtad nem biztos, hogy sokat vesztettem. Nálam is az akkori számok/lemezek vannak meg, új dalokról nem tudok semmit, bezzeg a NiN ismét aktívkodik rendesen..
Én voltam. :) Nem mondanám magamat hatalmas MM fannak, még tacskókoromban hallgattam sokat, az Antichrist-ot még ma is egy baromi jó lemeznek tartom. Sajnos pont arról alig játszottak.
Összességében a buli nekem kicsit lapos volt, a sok üresjárat a számok között (átöltözés, f.szkodás) totál leültette a hangulatot és egyébként se igazán pörgős számok voltak. De úgy voltam vele hogy MM-t egyszer látni kell. Ez is meg volt.
Mondjuk ilyen német tisztek nemigen voltak. Még a Waffen-SS-ben is a háború végét várták, persze lehetőleg győzelemmel vagy legalább megfelelő békefeltételekkel. Legrosszabb esetben a keserű végig harcoltak, amikoris főbe lőtték magukat. De hogy örök háborút akarjanak? Á, azt mindenki tudta, hogy a német nép (meg egyébként az ellenfeleik legalább egyike is) teljesen kivérzett, és a háború nem tarthat már túlságosan sokáig.
Azért filmnek nem volt rossz, de ma már nem tudnám megnézni.
Tényleg popos, mondjuk én még kábé tizennégy évesen olvastam, úgy még jó volt. De én nagyon nem bíznék meg benne, elképzelhető, hogy akad benne néhány vesszőhiba. :)
Vannak itt még érdeklődők, gyűjtők? Természetesen a régi lemezekre és időkre gondolok én is. :)
Továbbra is elszántam kutatom a régi kiadványokat, épp nemrég sikerült beszerezni a Get Your Gunn kislemez két különböző promó CD-jét például, illetve tegnap az Antichrist Superstar lengyel nyomású (de nem kalóz!) kazettáját. Btw, az album épp a napokban lett 15 éves...
Dark-fétis shop bolt megszünése miatt a meglévõ árukészlet kiárusításra kerül. Az árukészlet megtekinthetõ személyesen Csepelen idõpontegyeztetést követõen. Egyéni vásárlókat is fogadunk, kedvezõ árak, dark, gothic, alternatív, fétis cuccok.
"Vannak olyan létállapotok is, amelyekkel összefüggésben a távlati értelmes cél megléte nagyon is valószínűsíthető, sőt, szinte igényként merül fel ennek szükségképpeni volta. Ez a teleologicum-ok érvényesülésének a szintje. A távlati értelmes cél felmerülhet egy emberi életvezetés vonatkozásában vagy egy emberalkotta tárgy esetében. Az erre vonatkoztatott kérdésekre többnyire megfogalmazható, világos válaszok adhatók. Ha természeti lényekre, például növény, vagy állatfajokra vonatkoztatjuk az ezzel kapcsolatos, jogosnak tűnő kérdéseket, a válaszok — még ezek esetleges benső ismeretében is — megfogalmazhatatlanok maradnak: nem lehet megmondani, hogy a vörös bokrétafa létének mi a távlati értelmes célja, vagy azt, hogy a hegyi gorilla meglétének mi a távlati értelmes célja, s azt sem, hogy egyáltalán miért létezik ilyen állat. Itt a teleologicum még vagy már nem iktatódik ki, de a válasz — ha van is ilyen — nem fogalmazható meg.
Vannak azonban olyan létállapotok vagy létkörök, amelyek felette állnak — egyrészt létrendjük, másrészt hatalmasságuk miatt — mindannak, aminek távlati értelmes célja lenne vagy kellene lennie. Ez a hyperteleologicum és a hyperteleologicum-ok síkja. Az, hogy miért van egyáltalán valami nem csupán a megfogalmazhatatlanság miatt megválaszolhatatlan, hanem egyáltalán az. A teljes-egyetemességnek nincs sem miértje, sem távlati értelmes célja. Ebből következően voltaképpen annak sincs távlati értelmes célja — fogalmazzunk paradox módon —‚ aminek van. A megvalósításnak feltétlen célja van, távlati értelemfelettien értelmes célja, — de a megvalósítás beteljesedett abszolúciója során eltűnik a cél, eltűnik a megtett út is, és kiderül, voltaképpen nem volt sem út sem cél. (A Tao például mint Principium Principiorum az Út és a Cél egysége, de úgy, hogy ez az Út és ez a Cél — és ezek egysége — felülmúltságában-felülmúltságukban — meg sem volt soha.)
A Traditionalitas Spiritualis et Metaphysica Universalis principiumaira alapozódó létszemlélet hívei megtagadják a Teljes-Egyetemesség — és ezen keresztül az egyes és különféle entitas-ok miértjére és távlati értelmes céljára irányuló kérdésekre a feleletet. Ha azonban a kérdező kérdéseiben a végletekig elmenően állhatatos, kaphat egy sajátos a Tantra-k tanításaiban fogamzott — választ, amit azonban csak valóban magasrendű volta esetén fog megköszönni. Ez a létezés és a létezők miértjére irányuló kérdésekre adott válasz a következő: minden játékból van, minden játék, mindennel és mindenkivel játszanak, vagyis játszik a Játékos, a Játék Ura.
A Játék, a Līlā — más megközelítésből — approximative ugyanaz, mint a Varázslat, a Māyā, — és a Līlā-Māyā, valamint a Māyā-Līlā sem teljesen ismeretlen megnevezések.
A Játéknak szabályai, olykor szigorú szabályai lehetnek, amelyeket a Játékos noha semmi sem köti végtelen hatalmát és uralmát — általában betart.
Nincs vidámabb és nincs komolyabb a Játék vídámságánál és komolyságánál. Ezt — actitudinalis-an — a megvalósítónak tudnia kell, s ehhez kell tartania magát.
A Játékos — a Līlāvī, a Játék Ura, a Līlēśvara,a, nem más, mint a Varázsló — Māyāvī, a Varázslat Ura — a Māyēśvara: ez pedig az Ātmā, vagyis önnön Önmaga(m). Potenciálisan már itt és most is a tudati lét Egyetemes Varázslat-Játékának az Ura vagyok. Aktuálisan akkor lehetek a Tudati-Lét Egyetemes Varázslat-Játékának Játékosa-Varázslója és Ura, ha Önmagam Önmagamat Önmagam által, Önmagamon át Önmagamba-Önmagamhoz vezetem vissza, — teljesen és abszolút mértékben.
Vagy elvarázsolt vagyok a varázslat örvényében, vagy magam vagyok a Varázsló, a Varázslat Ura. Vagy játszanak velem, — mint a Játék egyik tartozékával vagy bábjával, — vagy pedig én magam vagyok a Játékos, a Játék Ura"