Lemaradt a _megfordult_ szó végéről az _ak_.
Hmm.. ez nem is rossz 5let, szándékos hibákat vétek egy hozzászólásban, és a javítással emelem tétjeim, izé a hozzászólásaim számát.
:-)
Galine,
lelki porbléma: 8 év után nincs mellettem egy biz. NŐ /Társ, ismerős szó ugye? :-)/.
De efféle szívügyi gondokról ne ide /s/írjon az ember. Mer' aztán csak gyünnek a jó tanácsok, oszt semmit nem érsz velük, mert úgyis magadnak kell megoldanod, és magadban kell feldogoznod a történteket. S ha nem buta vki, az úgyis tuggya milyen instrukciókat adnak majd a hozzászólók és azok megegyeznek 99 %-ban azokkal, melyek a delikvensünknek a zagyában is megfordult.
Igen, jártam már a Bulinet-en, már régóta kísérem figyelemmel, rengeteg hölgynek, lánynak írtam, de ezidáig jóformán senki sem válaszolt. Aztán pedig Miskolcról nem túl sokan kísérik figyelemmel az ilyen társkeresgélő-oldalakat. Ja és valahány társkereső-oldal van, amiről eddig tudomást szereztem - valamennyit állandóan figyelemmel kísérem, de ezidáig sehol senki...
Sőt, a lehetséges helyeken regisztráltam is magam, van, ahol több néven is... Eredménytelenül.
A hegyekbe azért nem nyerő ilyenkor járkálni, mert hideg van és sár. És ilyenkor pláne nem indulok neki egyedül. Nyáron is főleg bringával járkáltam.
igen ém is próbáltam a bulinetet, de azzal meg ott a baj, hogy tele van csitrovel aki három ablakban privátozik valakivel közben meg jókat röhög rajtad. sőt vannak fiúk is akik lánynak regisztrálják magukat és szivatják a jónépet.
Már lentebb próbálkoztam különböző dolgokkal, de Mallory meggyőzött, hogy gyenge próbálkozások. Most ismét megteszem.
Próbáltad már a BuliNet oldalait?
Ez egy kiváló hely az ismerkedésre. Ezt komolyan mondom. Van egy lány ismerősöm, aki itt jött össze a barátjával. Azóta már együtt laknak.
Persze ez egy sikertörténet, ami nem minden nap esik meg, de én is ismerek pár lányt, akit a bulineten keresztül ismertem meg.
Hajrá, mindig van lehetőség az ismerkedésre. Akár a neten akár az élet más területein.
Galine,
Ne legyél má' annyira magad alatt!! Vagyunk így is elegen. :-))
Keresztlányod anyjába belezúgni, nem szerencsés dolog. Pláne, hogy azt írod, részéről csak szeretet az, amit kapsz, még plánebb, hogy a férje a legjobb barátod. Arról nem is beszélve, hogy nem tartom _sportszerűnek_ a házinyúlranemlövünk elv felrúgását. Én pl. nem szeretnék bele a keresztfijam anyjába, mert nem tetszik, :-), + aztán annak a lánynak a nővére, akinek 8 év es kapcsolat után mondtam -azóta már százszor megbánva - hogy költözzön el tőlem.
Hogy vége a nyárnak? Miskolci vagy azt írtad. Ott az a rengeteg hegy, ősz van, sárgulnak és vörösödnek az erdők, szép, és nyugis, és romantikus usw. És már nincsenek szúnyogok mint nyáron,amikor a Zemplénben túráztam.
Úgyhogy irány Surány, menj akár egyedül is kirándulni, és lehet hogy épp ott fox összeakadni vkivel.
Miskolc nagy város, vannak egyetemei, vannak lány hallgatói, használnak netet, dobj fel nekik egy 7vgi kirándulásra invitáló levelet vmelyik lev.listán, vagy írj a rendszergazdának, és kérd meg, terjessze a mailed a nők között, mint a pestist. :-). Aztán ha minden jól megy, a fák nem csak az ősztől fognak sárgulni.
Keresztlányod anyját pedig felejtsd el. Ha szült egy pasinak 3 gyereket, nem valszínű, hogy belemenne egy másik kapcsolatba.
Hm.. de ki segít megoldani az én lelki porblémáimat? :-))
Szerelmes lettem, azt hiszem, viszontszeretnek - noha ez nem igazán AZ a szerelem, mint amire szükségem lenne. Inkább `csak' szeretet. Bár ez sokkal-sokkal többet ér.
Nos, elárultam a `gyengéimet'. Az illető hölgy megismert minden ilyen `gyöngét' belőlem. És nem ijedt meg (inkább én, a reakciótól...)
Önmagamat adtam, önfeledten foglalkoztam a gyerekekkel - velük egyébként is jobban elvagyok, mint bármely felnőtt-társaságban.
Szóval a gyerekek szeretnek, én is őket.
(És nem vagyok pedofil, mielőtt valaki épp' ezzel akarna poénkodni. ;)
El lettem fogadva, mert valaki megismerhetett, úgy és olyannak, aki vagyok. Semmi alakoskodás, semmi hazugság, csak én, magam.
És persze légy üdvözölve a saját klubbodban!
Igazából akkortájt még Jackie ként irogattam ide. Most ez lett belőlem. A problémáid ismerősek nekem, de fogadj meg egy tanácsot.
Nem biztos, hogy jó ha kimondod a gyengéd. Lehet másképp is társat találni, ha 'csak' önmagad adod. Az az igazi!
Ez a legjobb hely az ilyesmire, tuti vannak itt okos értelmes lányok akik csak Rád várnak.
Kedves Valentine,
hogyne, elhiszem, hogy van másik. Csak nem találom. Nincs lehetőség, nincs alkalom. Hogy szerelembe eshettem, ahhoz kellett, hogy a legjobb barátom és felesége `felfogadtak' keresztapának kb. 3 éve. Nagyon jó elfoglaltságot jelent, jelentett a kis boszorkány, meg az időközben megszületett öccse és húga (ikrek). Szóval volt `ürügy', hogy ott lehettem náluk, sokat beszélgethettünk. Így nagyszerűen megismertük egymást. Hiába minden, én csak és kizárólag olyan nőkkel tudok találkozni, úgy beszélgetni, kötetlenül, mindezidáig kockázatmentesen, akinek férje/vőlegénye/barátja van, és az említett hímnemű révén ismerhettem meg őket.
Soha, sehol egy egyedülálló, magányos lány.
Nos, ezért TÁRSkeresgélek...
Üdvözlünk vissza itt a klubban!!
A keresztlányod édesanyjáról annyit, hogy ha nem akarsz bánatos lenni, akkor ne is akard azt, amiről tudod, hogy soha nem lehet meg.
Hogy érted, hogy 'majdnem találtál társat'? Ezek szerint ő is szerelmes beléd? Amennyire így elektronikusan ismerlek, biztos vagyok benne, hogy nem fogod a legjobb barátod életét szétdúlni. Hidd el, van másik!
Kedves Emberek, sikerült visszatérnem hosszú idő után, ebbe a témába - is.
Amikor annakidején olvastam a válaszokat, kicsit megijedtem a reakcióktól.
Legutóbbi jelentkezésem óta néhányszor már meghaltam, de mindig sikerült valahogy feltámadni.
Most megint üresnek érzem magam, magányosnak, abszolút magányosnak.
Elmúlt a nyár, nem lehet (igazán) pl. az erdőbe járkálni, nem lehet csak úgy csavarogni, az emberek `csak úgy' vannak körülöttem, iszonyúan egyedül érzem magam.
Majdnem találtam társat is, csak sajnos, soha nem lehetnénk egymáséi - akit találtam, a keresztlányom anyukája, de hát őbelé nem igazán illő szerelmesnek lenni. Különösen, hogy a férje talán az egyetlen igazi barátom.
(Nagyon nehéz feldolgoznom, hogy mégis szerelmes lettem - nem szeretném elkerülni ňket, a keresztlányom és két kistestvére nagyon szeretnek.)
Szóval nagyon egyedül vagyok, borzasztóan unatkozom, semmivel nem vagyok képes lefoglalni magam, minden gondolatom azon jár, hogy mitől lehetnék nem-magányos. Most még az időjárás is borzalmas, hogy méginkább lehúzzon a rosszkedvem.
Keresek valakit, aki a közelemben lehet, akivel instant-szerelembe eshetnék, aki kedves, türelmes, anyáskodó, jószívű - de már remélni sem merek, hogy sorsom jobbra fordulhatna.
G.
Tény, hogy az emberek gyakran idegbetegnek tartják, ezért mélyen lenézik azt, aki pszichiáterhez fordul. Nem is beszélve arról, ha esetleg Hüvösvölgy környékén pihen 1-2 hetet.
Hála Istennek nekem nincsenek ilyen problémáim, de úgy látom, hogy úgy, ahogy a lyukas foggal a fogorvoshoz érdemes menni, a tartós depresszióval a pszichiátert kell felkeresni. Ez pedig nem szégyen - ahogy a fogorvos sem az.
Val, ha szakember -sajnos- nem is, de érdeklôdô + szenvedô alany vagyok. Valóban a "szerotonin-kúra", helyesebben a szerotonin lebontásának a lassítása a megoldás kulcsa. De az ilyen gyógyszereket csak pszichiáter írhatja fel, oda pedig el kell menni....
A baj az, hogy a legtöbb ember -nem feltétlenül neki felróható - tudatlanságból fél a pszichiáterektôl, pszichológusoktól. Úgy gondolják, hogy "hülyegyerekként" kezelik a klienst, hogy le kell feküdni egy díványra és mindenféle szexuális vágyakról kell beszélni... (Ezúton is szeretném elmondani, hogy ez EGYÁLTALÁN NEM ÍGY VAN! Nagyon sokat lehet tanulni már egy 10 konzultációból álló pszichoterápia során is, sokkal jobban meg lehet érteni az emberi viselkedést. Szerintem mindenkinek csak elônyére válna, ha részt venne egy terápián, egyszerűen vétek kihagyni, ha van rá lehetôség).
Szóval ha valaki - akár baráti, rokoni segítséggel -rászánja magát, hogy elmenjen egy pszichiáterhez, akkor rögtön tudnak szerotoninszint-növelô gyógyszereket felírni neki (és ha szükséges, pszichoterápiát ajánlani, amit vagy a pszichiáter maga, vagy egy pszichológus végez). Igaz, az is benne van a pakliban, hogy az elsôként adott gyógyszer nem elég hatásos, és ilyenkor ki kell próbálni egy, az orvos által felírt másikat (általában az elsô-második gyógyszer használni szokott, úgyhogy nem olyan nagy tortúra).
Summa: akinek hangulati probémája van már huzamosabb ideje(min. 2-3 hét), mindenképpen jól jár, ha felkeres egy "pszicho"-szakembert.
Úgy látom, te szakember vagy. Miért nem megoldás ilyenkor egy szimpla szerotoninkúra? Ahogy a klimaxos nőknek ösztrogénterápiát javasolnak, és szintén lelki problémákat enyhít követetetten egy gyógyszeres kezelés. Túlegyszerűsítek, tudom.
Igeigenigen, csak az a baj, hogy még egy jó társaságban is lehetnek kisebb-nagyobb problémák, kellemetlenségek és a szerotoninszint baromi gyorsan leesik. Nem kell nagy problémákra gondolni, elég annyi, hogy a társaságból valaki szebb, szerencsésebb (pl. nyer 5000 Ftot egy sorsjegyen), felvették az egyetemre, szereti a szakmáját, vagy éppen veszekszik a párjával és ezért nem fordítja minden energiáját a társaságra (ez saját tapasztalaton nyugvó példa, éppen néhány napja borult ki egy ilyen bili), ingerlékenyebb, rossz napja van.............. Hosszú távon IMHO nincs az a társaság, amelynek tagjai az ilyen érzéseiket hosszú távon leplezni tudnák csak azért, hogy "megfelelô szinten" tartsák depressziós társukat (én már próbáltam... egy év után már k..va nehéz és tk nem is lehet lelki meggyűrôdés nélkül csinálni).
A depresszió igazi lényege az, hogy a szervezetben bizonyos ingerületátvivô anyagok - pl. szerotonin - mennyisége a szervezetben lecsökken. Ezek az anyagok valamilyen módon a jó hangulatért és a motiváltságért felelôsek.
Lehet akár "születési hiba" is, ha kevés van belôlük, de a számuk csökkenhet spontán módon is, vagy valamilyen kellemetlen, traumatikus élmény hatására.
Szóval a depressziónak nincs mindig látható oka.
A Galine azért nem jelentkezik mert már rég összejött 1 jó nővel :-)
Bár attól még irhatna a saját topicjába.
Itt inkább erről a bizonyos "depressziós viselkedésről" lehet szó.
Ő megirta 3x 4x a sirámait itt meg jött a sok "felrázás".
Elmenekült.
Az ilyen foku depresszión ahol most ő tart igy nem is lehet segíteni.
Dícséret annak aki megpróbálta.
Én most olvastam végig és nagyon érdekes volt végigkövetni a téma fejlődését.
Igazat kell adjak neked, mert az valóban nem depresszió az ami velem történt. De csak azért, mert igyekeztem talpon maradni és nem akartam elhagyni magam.
Nem hiszem, hogy Galine depressziójának nincs oka. Minden depressziónak van valami kiváltója. Lehet hogy Galine barátunk már túl sokat csalódott és ezeket a csalódásokat egyre nehezebben tudja feldolgozni, mert nincs semmi pozitív, ami egy kicsit kompenzálná. (Most itt szépen elfilozofálgatok, de ehhez már Galine hozzászólása is kellene) Keresnie kellene Galine-nek egy olyan elfoglaltságot, ami egy kicsit leköti viszont a személyiségét fejleszti. Egy időben volt nekem is olyan korszakom, amikor nem tudtam mit kezdeni magammal. Ekkor kitaláltam, hogy mivel nem ismerem a klasszikus táncokat ezért beíratkozom egy tánciskolába. (Az már egyéni szerencse, hogy a Bp. egyik legismertebb tanárát sikerül kifognom, pedig csak a telefonkönyvet ütöttem fel.)
Ja, hát egyedül kilábalni egy depresszióból az nem egyszerű. Én is vadul kerestem a barátaimat, akikkel meg tudtam beszélni az említett szerelmi bánatom. Érdekes, hogy mindenki ugyanazt mondta, amit én gondoltam, de úgy néz ki, hogy erre a megerősítésre volt csak szükségem. Na meg egy-két "pofonra" amivel felráztam magam.
"visszataszító", "idegesítő", "elszomorító", "önbizalom-csökkentô" Ezt embere válogatja. Én az első kettőre szavaznék, de úgy látom, hogy te inkább a másik kettőt választanád.
Kár,hogy ezek a tanácsok nem túl nagy hatásfokkal hasznosíthatók a depresszió problémáinak a megoldásában.
Bárcsak minden megoldható lenne pusztán tanácsokkal.
Galine,
Tényleg jó lenne, hogyha te is hozzászólnál, mert itt már csak egymással beszélgetünk és vélt vagy valós dolgokat állítunk rólad. Szerintem te jobban meg tudod ítélni a véleményeket.
>a fiúk
> hamarabb abbahagyják a tanulást, tehát képzetlenebbek
> lesznek
hehe. Úgy értem, 1 t, nem 2. Ha az idézet nem copy/paste-tel került ide, akkor bocs.
Offtopic off
Ontopic on
A hirtelen nagy pofont könnyebb elviselni, mint a folyamatos terhelést. Legalábbis én így vagyok vele. A kilátalástalanságnál nincs rosszabb, de valahogy ki kell törni belőle, és ezt akarni kell. Galine, hol vagy?!
McAl, megint csak cáfolnom kell néhány gondolatodat:
> minél ingerszegényebb a környezet, annál
>nagyobb a depresszió.
A kettô nem függ össze különösebben ill. csak erôsen extrovertált emberek esetében.
> Azt, hogy nem ismerem az ilyen állapotot
> az hibás nézet. A napokban lett vége a
>kapcsolatomnak a barátnőmmel, ráadásul olyan
>indok miatt, amit egyszerűen nem tudok >elfogadni, mégis kénytelen vagyok,
> mert szeretném barátként megtartani.
>Komolyan megviselt a dolog (nem alvás, rossz
>közérzet, étvágytalanság, stb). Igyekeztem
>magam lekötni, kimozdulni, hogy
>helyrejöjjek. Most már jobb, bár még nem az
>igazi.
Ez nem kifejezetten depresszió, vagy annak is egy traumához köthetô, "akut" változata. A Galine-féle depresszió látszólag ok nélküli és hosszasan fennáll. Itt nincs kiváltó ok, inkább az állandóan meglévô, "névtelen" szorongásnak keres tárgyat.
>Aki képes felismerni, hogy depressziós, az >képes is tenni ellene valamit.
Igen. De nem biztos, hogy egyedül.
> Végül a "vidámkodás" tényleg nem segít,
>mert a depressziós, letört ember számára
>kicsit visszataszító és idegesítő.
Ez így van. Bár én inkább az "elszomorító" és "önbizalom-csökkentô" jelzôket használnám.
> De én nem
>is vidámkodtam,hanem őszinte tanácsokat
>adtam.
Kár,hogy ezek a tanácsok nem túl nagy hatásfokkal hasznosíthatók a depresszió problémáinak a megoldásában.
Egyébként érdekes, hogy Galine teljesen lepattant a t.asztaltól....
Galineeeeeee....! Hoool vaaagy..???
Hogy lásd, hogy nem vagy egyedül a problámáddal és, hogy a másik nemnek is hasonló problémái vannak, bemásolok ide egy idézetet egy lány leveléből, aki szintén társat keres. (Nem tudom, hogy etikus-e mások leveléből szó szerint idézni, de mentségemre szolgáljon, hogy név nélkül teszem és az idézett részből nem lehet ráismerni az illetőre):
> Ráadásul szörnyű nagy hiány van férfiakból. Gondold
> csak végig! Már a statisztikákból is világo-
> san látszik, hogy darabra is kevesebb a férfi, mint
> a nő. Ráadásul a fiúk
> hamarabb abbahagyják a tanulást, tehát képzettlenebbek
> lesznek. (Az egyetemen pl. 120 emberből 14 fiú, a fő-
> iskolán 40 emberből 16) Ebben az országban 1 millió
> alkoholista van, és ezek többsége férfi. Az itt felso-
> roltakból, szerintem az látszik, hogy iszonyú nehéz
> normális férfit találni.
Szóval, mivel, mint látod a másik nem egyes képviselőinek is hasonló problémái vannak, mint Neked, csak csatlakozni tudok az előttem szólókhoz, hogy hidd el, van megfelelő társ jelölt csakhát olyan helyekre kell járni, ahol felbukkanhat.
Érdekes volt elolvasni ezt a topicot. Már rég jártam erre, és akkor is más néven. :)
Épp a hódítással vagyok elfoglalva az utóbbi hetekben, de sajnos nem jött össze egyelőre. Kicsit hasonlatos hozzám a témafelvető srác, habár én pár évvel "ifjabb" vagyok, és nem vékony, szemüveges.
Amerre csak megfordulok, mindenhol nagyon kedvelnek, hogy milyen okos, kedves csávó vagyok. Informatikával foglalkozom, és kolléganőknek tartottam tanfolyamokat többször is. Magam is meghatódtam, hogy milyen meleg szavakkal köszönték meg a türelmemet, ajándék, puszi minden. :) Alapvetően nyugis, visszahúzódó fazon vagyok, de, ha feloldódóm meglepődök magamon is, hogy milyen szövegeket tudok lenyomni.
A vállalati IRC-en tartjuk a kapcsolatot a kollégákkal, kolléganőkkel - hasonló korosztály - és minden nagyképűség nélkül mondom, hogy többen is már hiányolnak, ha nem vagyok. A csajokat kábítom mIndenféle kedvességekkel, van amelyikkel szórakozóhelyen is voltunk, meg pizzériában, itt ott. Az egyiknek verseket írok emilben, s viszont, a másikkal másképp találtam meg a hangot. Egy kolléga, akivel nemrég haverkodtam össze legutóbb azt mondta, hogy nem mindennapi fazon vagyok. S mégis, én valahogy magányosnak érzem magam. Azzal, aki nekem igazán tetszene - mint nő, nem csak haverként, barátként -, valahogy nem találom a hangot. Van most is egy csinos csajszi, akit hajtok, de valahogy nem fogadja igazán, vagy csak túlreagáltam a kezdeti kis etyem-petyemet. Pedig még virágot is küldtem neki sok 10 km távolságba. Mindegy, még nem adom fel. :) Az egészet csak azért írtam, hogy nem olyan egyszerű társat találni, legalábbis a Galine-hoz hasonló lelkületű fazonoknak. Ja, én is jártam már pszichológusnál, de túl sokat nem ért a dolog... Szóval Galine, szerintem is először magunkkal kell megküzdeni valahogy. :)
u.i.: Jó az a kacsás kép. Nekem is az volt egy időben a névjegykártáymon, amit csak úgy legyártottam magamnak. :)
Mallory,
Igen, valóban erről szól a depresszió, és minél ingerszegényebb a környezet, annál nagyobb a depresszió.
Azt, hogy nem ismerem az ilyen állapotot az hibás nézet.
A napokban lett vége a kapcsolatomnak a barátnőmmel, ráadásul olyan indok miatt, amit egyszerűen nem tudok elfogadni, mégis kénytelen vagyok, mert szeretném barátként megtartani. Komolyan megviselt a dolog (nem alvás, rossz közérzet, étvágytalanság, stb). Igyekeztem magam lekötni, kimozdulni, hogy helyrejöjjek. Most már jobb, bár még nem az igazi.
Aki képes felismerni, hogy depressziós, az képes is tenni ellene valamit.
Végül a "vidámkodás" tényleg nem segít, mert a depressziós, letört ember számára kicsit visszataszító és idegesítő. De én nem is vidámkodtam, hanem őszinte tanácsokat adtam.
rEZ,
Nem két perc alatt lesz az emberekből sportos, jó felépítésű. Én is vékony darabka voltam (lásd fentebb Gwalker) és az edzés tett olyanná amilyen vagyok, helyesebben voltam, mert amióta nem csinálom inkább a zsírréteg nő és nem az izmok. :(
Másrészről a testépítés kicsit nyitottabbá teszi az embert, mert mások előtt kell produkálnia magát. Ehhez nagyon nehéz volt hozzászoknom, de minden tekintetben megérte.
Nyitottabb lettem és sportosabb kinézetű.
atomx,
ellent tudotnak, lásd fentebb Mallorynak írt válaszomban. :-( De ilyenkor nem szabad feladni, pedig ez lenne a legegyszerűbb és én is csatlakozhatnék a "sajnáljatok engem is" csoporthoz.
Elottem már sok nagy tudású hozzászóló
volt, ezért nehéz újat mondani:
Szerintem akkor tudod magad jól eladni ha te is elhiszed azt, hogy jó vagy...
Mert ha van valakinek jönbizalma némi humorérzékkel akkor kevés nő tud ellenálni.... :o)
