"Mindenesetre vizsgáljuk tovább a kitalált történelmet a fantomidőben.
Kopasz Károly halálát 877. október 6-ra teszik, amikor elementáris felkelés dúlt ellene országában. Ennek ellenére a felkelő hűbérurak megbocsáthattak neki és családjának, hiszen a Saint Denis székesegyházban temették el.
Egyetlen túlélő fiát Hebegő Lajost állítólag VIII. János pápa Troyesben 878. szeptember 7-én királlyá koronázta. Számomra teljesen érthetetlen, hiszen apja még életében 10 évesen királlyá tette.
Jean Dhondt szerint a trónon Kopasz Károlyt három leszármazottja követte egymást gyors egymásutánban: a legidősebb fiú, Dadogó Lajos annyira rettegett attól, hogy nem foglalhatja el az uralkodói széket, hogy apja halálakor mindjárt birtokokkal, hivatalokkal és méltóságokkal halmozta el a főurakat. Ez merő esztelenség volt, lévén hogy valójában nem birtokolta a szóban forgó honorokat: ahhoz, hogy eladományozza őket, először el kellett ragadnia a földeket addigi tulajdonosaiktól. (U.o.249. old.)
Kései oklevél hamisítókat ilyen helyzetben le kell leplezni, nem pedig a bizonyítványt magyarázni. Különösen akkor, amikor a különféle okmányok kizárják egymást. Hebegő Lajosnak, apjához hasonlóan semmiféle hatalma nem lehetett, hogy törvényesen adományozott, és öröklött hűbéreket erőszakkal visszavegyen. Ezen túlmenően ideje sem, hiszen a történészek 879. április 10-én őt is eltemetik. A változatosság kedvéért Ő Compiégne-ben nyugszik.
Különösen hihetővé teszi személyét uralkodói címe; A gallok, Aquitánia és Septimania királya
Halála után két fia, III. (Győzedelmes) Lajos és Karlomann nyomban felosztotta egymás között a királyságot így tanítják.
Győzedelmes Lajos 16-17 évesen vitézül harcol a vikingekkel, de aztán 882 augusztusában lóháton üldözőbe vett egy szemrevaló leányt, aki otthonába menekült előle; a lovastul a házba rontó Lajos homlokát beütötte a gerendába, és azonnal belehalt sérüléseibe. Élt 18 évet. Így múlik el a világ dicsősége
Ettől függetlenül Saint Denis székesegyházban temették el. Két évvel fiatalabb öccse sem volt szerencsésebb; vele a sors, vagy a történethamisítók tolla vadkan formájában végzett. Élt 18 évet. A Saint Denis székesegyházban nyugszik.
Váratlan fordulatként az eddig kiskirályságra törekvő főurak Német Lajos még életben lévő fiát Vastag vagy Kövér Károlyt hívták meg Franciaország trónjára. Annak ellenére, hogy Hebegő Lajosnak halála után született egy később szimplának nevezett fia.
Kövér Károly 881 óta egyébként császár volt. Őt is VIII. János koronázta császárrá, kalandos intermezzók után.
....
Szóval kitalált történelmünkben Kövér Károly császáré a főszerep 884-től.
Ismeretlen székhelyén ülve újra egyesítette a birodalmat! Na ez se tartott sokáig, mert a felkelő német főurak 887-ben letették a trónról és helyére Karlomann törvénytelen fiát Karintiai Arnulfot ültették. A francia főurak is követték a példát a mértékadó kutatás szerint, és Odót, Párizs, Blois, és Orleans grófját választották meg királynak, aki rettenthetetlen hadvezérnek bizonyult a normannok elleni harcokban."
Azért ezeknek "jó" királyaik voltak! S, ha a király az első ember ? Emlékszem gyerekkorom Móra novellájára: benne "...a király a legnagyobb magyar..." mondatra.
Szerintem fel kellene vetni a csoportosan, bűnszövetségben elkövetett szervezett tudatlanság minősített eseteként a dolgot.
Minimum két elnéző mosolyt kellene kiróni a tettesekre. Mellékbüntetésként minden második behatolási kísérletüket meg kellene akadályozni az egyetem területére. :)))
Sajnos feudális anarchia alapján képtelenség időugrást leleplezni.
Ezért kellenek a királyok illetve a kitalált királyok. Természetesen Duby eltúlozta azt a 300 évet, mert csak 190 évig nem volt királya a frankoknak/franciáknak.
Az utólsó Karoling Reims környékén Kopasz Károly, kb. AD 870-ig, míg az első Capeting Párizs környékén AD 850/i.sz. 1040-től egy Eudes/Odo.
Seignobos, A francia nemzet őszinte története, 70. old.
"A harmadik betörő egy Ázsiából érkező sárgafajú nép volt a magyar. Nyíllal felszerelt lovasok voltak. Miután egész Dél-Németországot feldúlták, a X. században el-elkalandoztak Lotharingiába, Burgundiába s még Touloueig is, Délfranciaországban. Kegyetlen szörnyeknek tartották őket. Egyedüli nyomuk az emberevő szörnyek (ogres) nevében maradt fenn, akiket róluk neveztek el. "
Akár balról jobbra, akár jobbról balra olvasom Duby-t, nem találom benne, hogy ő bárhol expressis verbis kijelenti, hogy háromszázévet ugrott az idő. Ezt még az alább idézet mondatában sem jelenti ki.
Duby egy kicsit ismertebb Klaniczaynál aki nem olvasta a 2005-ban Osirisnél megjelent könyvet. Az is igaz, hogy az idézett fejezetet JEAN DHONDT írta a Genti Egyetem professzora.
