Ez szigoruan az erintett joga. Ha o kijellenti meg akarja tudni az igazat (erre a nemreg keszitett orvosi etikaimkodex kotelzi az orvost ) akkor azt bizony emg kellneki mondani. Aztan vigyazni a karok limitalsara...
A modern felfogas az emberi szemelyes jogrol magaba foglalja a sajat szemelye feletti diszpozicio jogat is... Hogy a felfeudal MO-n ennek a jogok ertelemezese es hasznalata meg nagyon sok nehezsegbe utkozik (akar az orvosok elmaradott -a la Micola fele- mentalitasa miatt ) az igaz.
Ebben a kérdésben az orvosok hozzáállása a meghatározó, tehát az egyház véleménye ... az egy csoport véleménye. Ha az orvos úgy dönt, elmondja a betegnek, milyen az állapota, akkor a beteg megtudja, mi az állapota (a hozzátartozóktól függetlenül).
Az orvosok kozott is...nem beszelve az egyhazrol..
Az ember sajat sorsarol valo informalasi lehetosege egyutt no,erosodik a valodi emberi szemelyes szabadsagok honi elfogadasaval. Ahogy a mi tarsadalmunk felfogja,helyere teszi hogy mit jellent mindenki szemelyisege ,mennyire szabad egy ember a tarsadalomban es mennyire kell a tarsadalomnak ezt a szabadsagot tisztelnie ugy no az a sferea amelyben ezt hajlandok akar csaldon belul respektalni. Most ebebn az esteben az is fontos,leven a 86 ev,miylen kulturaban nott fel a nagymama,kivanja -e az infromaciot vagy inkabb nem...
"azt tudom,hogy jot akarnak neki,nem akarjak stresszelni,es azt akarjak,hogy felhotlenul elhesse,ami meg hatra van,ezert is hagytam magam lebeszelni arrol,hogy megmondjam neki"
Ez most lehet, hogy nem fog tetszeni (egyébként nyilván nem spec. a te esetedre, hanem általában értendő) : Így jobban belegondolva, a hazugság bizonyosan és nagyban a hozzátartozóknak könnyíti meg a hátralévő időszakot : nem kell kezelniük a helyzetet, és ez tudat alatt kihathat a döntésükre.
Az én nagymamám kb. az utolsó 10 évében folyton a halállal foglalkozott, bár nem volt semmi súlyos betegsége (az utolsó 5-6 hónapban eluralta a szenilitás és kórházban, a fekvés miatti tüdőgyulladás vitte el). Úgy érzem, ha tudja, hogy van még 10 éve (relatíve egészségesen), nem gyötrődik annyit.
igy gondolom en is....raadasul nem tudhatjuk,mi lenne az,amit meg a rovid idore valo tekintettel el akar intezni.Felhivni valakit,elvitetni magat valahova,stb....
Mindenesetre en megkertem a csaladomat,hogy ha en kerulok hasonlo helyzetbe,ne kezeljenek gyengeelmejukent,mert jogom van tudni .
azt tudom,hogy jot akarnak neki,nem akarjak stresszelni,es azt akarjak,hogy felhotlenul elhesse,ami meg hatra van,ezert is hagytam magam lebeszelni arrol,hogy megmondjam neki
A maximális őszinteséget támogatom. Különösebb érvek nélkül pusztán azért, mert mindenkinek joga kell legyen tudni mindent saját várható sorsáról.
Szerintem nagymamád ha máshonnan nem is, de a család viselkedéséből megérzi, hogy baj van, és talán ez a bizonytalanság még rosszabb, mint a várható halál bizonyossága ...
reg jartam erre,de ez a tema sajnos nalunk igencsak idoszeru.A nagymama 86 eves,szivbeteg.Mar nem lehet megoperalni sem az allapota miatt.Mikor kivizsgaltak,az orvos behivta ANYAMAT es neki mondta el a tenyallast.A nagymamanak a mai napig senki nem mondta meg,hogy max 2-3 honapja van hatra.
Ez engem felhaborit,mivel a nagymamam teljesen friss szellemileg,nincs gondnoksag alatt,norlamis felnott ember,akinek szerintem joga lenne tudnia az allapotat.
A csaladom azzal szerel le,hogy ne rontsuk ez az utolso honapjait,mert nehez lehet azzal a tudattal elni,hogy mar csak ilyen rovid ideje van hatra.
Meghajlottam a csaladi kupaktanacs elott ,meg ha alapvetoen nem ertek egyet vele.
Ti mit gondoltok errol????
/ a nagymamam valamit erezhet,mert magahoz hivatta a papot/
Ez az en velemenyem is. A betegnek legyen alkalma maradando idejet -ha meg megteheti- beosztani,rendelkezni es hogy ugy mindjam befekudni a halalba.Magat a kedvesekkel korul vetetni es egyutt varni a bucsu pillanatat.Persze ez egy idelis kep, erre csak nagyon keves embernek van eselye de azt meg kell adni mindenkinek.
Igen,de amit javasolsz az elvileg egy felmegoldas (lehet hogy emberileg az esettol fuggoen azzonban helyes), szabalynak nem lehetne igy megadni,neha lehet bizni az orvos empatiaba neha nem (meglepoen kevesen foglalkoznak a fiatal orovosok koziul itt MO-n de nalam Ausztriaba is a beteggel mint emberrel..).
Mo-n de Ausztriaba is van egy torveny ami kotelezi az orvosokat az igazmondasra. Baratom szerint ez eleg.Ha a beteg maga az igazat koveteli akkor nincs pardon: meg kell neki mondani. A bibi az hogy a legtobb beteg nem tud errol a jogarol...igy az orvos nem mondja meg. Viszont ez egy specialis szabaly,amelyet a szalkma ismer alig a beteg, az orvosnak kotelezo lenne errol a lehetosegrol informalni a beteget....
Na ja.
Abban van igaza praktikusan a baratomnak hogy a magyar beteg-nagy tobbsegeben- valobban nincs meg megerve egy iylen helyzet feldolgozasara.A kozepkori maradvanyai a gondolkozasban , az orvos valamilyen Istentol odavezerelt ember akinek a szavait szo nelkul kovetni kell (kulonben a betegek nem hajtjak vegre az utasitasait es akivel jo alazatos lenni hogy ne haragitsuk meg mert akkor nem tesz minket egeszsegese..)
Na de ezzen valtoztatni kell. A vita targya lett volna hogyan: eloszor az orvosnak kell megvaltoztatni optikajat a betegrol: teljes erteku, egyenlo partner,nema gyogyitas targya hanem a gyogyitas rssztvevoje.
A masik tenyezo: A beteg el kell fogadja az elmulas lehetoseget sot bizonyosagat. A halalt rehabilitalni kell. Meg kell adnia a helyet az eletunk folyasaban es pedig az utolso stacio poziciojat,olyan termeszetesnek mint a szulletest, novekedest. Ez egy nagyon lassu folyamat es a mostani helyzet betegenek akkorara kell mar legyen egy tapasztalata a halal fogadasara ,ugy mint kiseroje mas kedvesnek, mint feldolgozoja mas kedves ember hianyanak...
De ezt a proceszust meg kell kezdeni.
Az ilyen etikai es erkolcsi aspektuson tul,vannak praktikus elonyei is a valosag kozlesenek: az is amit Te is irsz,anyagi lerendelesek de ugyan akkor megszervezese az utolso idok egyuttletenek,amely oriasi fontosagu lehet mindenki szamara...
Ezt mondta nekem apám dokija is, amikor az USAból Pestre rohantam, hogy májrákos apám még láthassam. Nem tudom, miért néznek ostobának haldokló betegeiket és ártanak vele neki és a családjának is.
Mindjuk itt az USaban megmondják az igazat, de meg szokták szorozni öttel- tizzel a hátralévő időt, amit mondanak a betegnek.
Apám végrendelet nélkül halt meg (nem igy akarta) és egy csomó mindenre, amit még tenni, intézni akart, nem került sor.
Szerintem az orvosok azért nem mondják meg a valóságot mert nem tudnak segiteni a betegen, de ezt nem akarják bevallani.
Meg kell mondani, de kell mellé reményt is adni, hogy pl. van egy bizonyos százalék, aki túél.
Vitam van az egyik itteni legjobb baratommal orvos prof. aki egy orvosoknak szolo kultur -es szak lapot d ki.Nemeregen meg tudtam gyozni hogy publikaljon egy fiatal orvvosno cikket az euthanaziarol.A cikknek nagy visszhangja lett, hasznaljak bibliografianak. Nem sikerul azzonban meggyozni arrol hogy nyisson vitat Az orvoses a "felnott "beteg kapcsolatarol,ennek a magyarorszagi nehezsegeirol. Azert nem ,mert o mint a regi generacio tagja azt mondja hogy a magyar beteg meg nincs annyira mentalisan felkeszult hogy elfogadja a halal prognozisat meg a halaveszelenek sem .
Mi a Ti velemenyetek errol ?
Meg lehet vagy meg kell mondani a betegnek akar a legroszabb hirt is ? Mivel artunk tobbet ? Mikepen lehetne a betegek autonomiajat novelni ?
Ma keso este 23,45-kor az m1-en a Dokuzona musor keretein belul vitat rendeznek az eutanazia magyarorszagi ertelmezeserol,miutan ma este mostanaig egy dokuzona filmen bemutattak a kerdes francia, svajci es holland kezeleset.
Aki akarja nezez meg es utana vitatkozhatunk rola.
Amit csodaltam ennel az embernel az a mitoszoktopl levetkezett elkepzelese a betegsegerol es elhatarozasa hogy korulmenyeit ismerve harcoljon amig tud. Aztan megrendeto az ugynevezett kozvetlen tudasitaai a betegsegrol...
Igen ,ezt az erzest ismerem ,tarsaim leveleibol : ezt az elkeseredett vagy- vagy-ot..Felek is tole jobban mondva akkorara inkabb attol felek hogy eszrevennem rajta /rajtuk...
Sep (mert igy irta a nickjet ) marcius 14-en meghalt...
Hogy erzett es hogy gondolkozott fajdalmairol a tarsunk olvashato az emlekere allitott "SEP EMLEKERE-egy bator tarsunk halalkuzdelme "(Torzsasztal ) cimu topicba ahol sneci tarsunk segitsegevel egybekotottuk amit a betegsegerol (de az elotti eleterol is ) irt a tudorakos egyszeru vajdasagi vendegmunkas Bajororszagbol..
Mumu teljesen jól látod és alkalmazod a fájdalom kezelését.
Szintén fájdalommal élek, immáron 16.-ik éve és bizton állítom, igenis lehet a fájadalommal együtt élni. Jó, persze, nekem igen magas a fájdalomküszöböm, de ez a privát szerencsém, ettől még a fájdalmam jelen van.
Más: vagyis a topic-téma...
Anyukámnál (anno), hirtelen megállapították az akut leukémiát, amit minden lehetséges gyógyszerrel, chemotherápiával, sőt egy Belga kísérleti kemény gyógyszerrel is kezeltek egyszerre. Embertelen kínokat állt ki, többször hozták vissza a kezelések alatt a klinikai halálból.
A szemem előtt, egy csodálatos szép és okos (a tudat megmaradt majdnem végig) édesanya megsemmisülése zajlott le 14-hónap alatt.
Minden nap vele voltunk, minden nap főztem, mostam, mosdattam és néztem e haláltusát. Minden nap vele haltam egy kicsit, minden nap, nem mertem megkérdezni azt amit az előtte nem kérdeztem meg, nehogy azt higgye azért..!
Minden nap elmondatta velem a betegség pontos definicióit, pontról pontra, és nekem el kellett mondanom. Minden áldott nap, mint József Attila haragudtam rá, amiért beteg merészelt lenni, hiszen előző években 65 évesen tanult meg vitorlázni és Casinozni (jaj, most nem kell azt gondolni, hogy a...). Minden nap, szinte belebújtam a fenekébe, amúgy is ilyen bújos vagyok és Anyuval meg úgy voltam mint borsó a héjával.
Ahogy telltek a napok, kezdtem dühös lenni, gyógyulj meg anyu! vagy...!
Jaj, még leírni sem merem, de gondoltam!
Most rámjött a sírógörcs és nagyon szégyellem magam, a gondolatért azóta is, de aki látott leukémiás beteget fokozatosan orvosilag leírt stációit, az megérti az akkori érzéseimet.
Nem az ápolás volt kegyetlen, az természetes volt számomra, nem is tudom érthetően megmagyarázni, vagy leírni, az a kettős tudatállapot, ami akkor bennem élt. Hiszen tudtam, hogy folyamatosan haldoklik és számára az lenne a leghumánosabb,ha elmenne, de mint gyermek azt akartam, gyógyuljon meg és legyen minden a régi.
Igen, igen megfordult a fejembe, segítek neki, ha kérte volna lehet megteszem, de ez csak kizárólag az akkori elmeállapotomban lehetett volna.
Ugyanakkor, 5-nap volt az orvosi haláltusa és még akkor is reménykedtem, mert kinyitotta csodaszép tengerkékszemét és ránkfókuszált és én felsírva férjemhez fordulva azt mondtam meggyógyul, de Ő csak a fejét megrázta és mire egy pillanat múlva Anyura néztem már elment.
Egy barati vitank alapjan egy nagy hiru profesorral lehet hogy meghivhatunk ide (nincs meg itt egyik engem erre jogosult valasz sem) olyan orvost aki profesionailsan foglalkozik a palleativ gondoskodas es euthanezia erkolcsi kerdesevel es akkor a vita sokkal melyebb es sokkal szakszerubb lehet. Kerdes hogy egy ilyen szokatlan modjat a megbeszelesnek megengedi -e majd a Mo-orvosi ettika.
Nekem is közvetlen, egy életre szoló élményem van a mozgássérültekkel való együttélésről, mivel egy mozgássérült Édesanya gyermekeként születtem, és nevelkedtem fel.
Azonkívűl, az életem eddigi utolsó éveiben részem volt jócskán, a lebénult Nagynéném gondozásában-ápolásában.
Pontosan ezen élmények birtokában írtam, hogy minden elismerésem és tiszteletem Annáé, aki Jakubcsek Gabriella műsorában szerepelt.
A segítségem abban, hogy valaki meghaljon? - Azt hiszem, erre nincs racionális válaszom. Abban a helyzetben, amikor ez rajtam múlna, kiderülne, hogy éppen mire vagyok képes.
Emlékszem egy nőre, aki megölte a saját kislányát. A kislány beteg volt, nagy fájdalmai voltak, és meghalt volna valamennyi idő után - biztosan -, és elég nagy volt ahhoz, hogy elmondja, hogy így nem akar élni, szeretne meghalni. Elég sokat beszélt erről, és végül az anyja úgy döntött, hogy segít. Eltervezték, hogy a kislány beleül egy kád vízbe, az anya pedig beleejti a hajszárítót. De a biztosíték olyan hamar kicsapódott, hogy semmi sem történt, és akkor az anya belefojtotta a vízbe a kislányt.
No comment.
Az abortuszban pedig, ha a magzat egészséges, semmilyen segítséget nem nyújtanék, még akkor sem, ha orvos lennék, és lenne lehetőségem. :)))
Egy olyan vitaba mint ez senki nem tud es nem is kell hogy dontson (hiszen vannak ervek egyikvayg amsik oldalon is ) csak informaljuegymast es setlegtalaink kozosen egy par dolgot , korrigaljuk magunkat nnyira amenyire egy erv valtas megenegd. Ennyi.
Csak ha akarod akkor probald megfogalmazni meddig menne el a segitseged. ez inkabb Neked fontos mint a levelezo partnernek. Megtanultam az evek alatt hogy a legjobb metodus sajat magaddal tisztaba jonni ha leirod azt amit fontosnak tartsz a sajat velemenyedbol.
Igazat adok Neked abban hogy nem konnyu egyutt elni egy hatranyos csaladtaggal.
A musorban a hatranyost a teljesitmenye miatt bamultam. Mint olyan aki nem el vele. Ha vele elnek biztos lennenek nehez percek ,mert az onbizonyitasa annak akinek nem termesztes minden ami nekunk az igen csak problemakat okozhat.Eszreveted-e hogy azzok a szemelyek akik egyutt elnek hatranyosokkkal , vigyazniuk kell rajuk es azt sok onfelaldozassal teszik , tovabb elnek minta normalkis korulmenyek kozott elok ?
Gondolom az elso lepes az a felismeres hogy minden hibadtol fuggetlenul kelletkezett hatranyert nem kell magad szegyelned. Azt is el kell fogadnod hogy a kulso vilag ezt elsore nem erti meg , hogy termeszetes hogy sajat magat feltve (nem tuodm mitol ) elhuzodiuik toled de ha magad is termesztesen viseled hatranyodat , ezt ra tudod a masik kibóvullevonek is adni akkor emgszunik egyik oldalon a hatranyos szegyenerzese a masik oldalon az idegenkedes. Sot (mint ahiogya kozonseg is bizonyitotta ) egyre nagyobb az egyutterzes es a csodalat... Jo volt latni.
