Van-e világosan elkülöníthető magas- illetve tömegirodalom? Mi teszi a különbséget? Vannak-e határozott esztétikai fokok a kettő között, vagy csupán korfüggő? Megállapítható egy irodalmi műről melyikhez sorolható?
Moldova idesorolható, de nem az egyes kötetei. Ami annak idején "magas"-művészet volt tőle, meg is maradt annak. A későbbiek pedig eleve tömegigényre készültek... vagy nem?
1: Friedrich Zimmer írta valahol a pornográfiáról: egy alkotás (kép, film, szobor, zene) pornográf, ha a befogadó a hatására megkívánja az alkotás tárgyát/témáját. Egy művészeti alkotás hatására nem kívánsz meg semmit - egyé válsz az alkotással magával.
2: A művészet az egyedin keresztül mutatja meg az általánosat. Ha valami pusztán öncélú - az giccs.
2. Szerintem mégiscsak leginkább a kritika. (Őket kéne megkérdezni tehát, hogy mitől tartanak valamit magasnak:)))
3. Hát példányszámokat nem tudok, de azért biztos kevesebb embert érdekel. Egyébként bevallom, több EP kötetem van ithon a polcon, amit megvettem valamiféle értelmiségi sznobságból, és nem olvastam el. Persze sok más szerzőtől is.
"hogyan csúszik le valami a magasból a tömegirodalomba
Erre tudsz példát?"
Ha jól emlékszem : Cosmopolitan. Egyszerűen így tudott életben maradni, miközben sorra szüntek meg a magazinok. Úgy tudom, a 20-as években a szépirodalom/egyéb arány 60-40 % volt, ez a közönség nyomására ez néhány évtized alatt megfordult, aztán a szépirodalom eltünt.
1. Az adott szerző könyveinek fogyási statisztikáját ugye nem vehetjük mérvadónak.
2. A kritika reakcióit talán szintén nem teljsen, bár az már egészen árnyaltan visszaadnak valamit. Mert talán nincs is olyan szerző, akit egyértelműen elfogadna magasirodalomba a kritika (mármint a kortársak közül), Esterházyt sem, vagy pl. Wass Albertet még annyira sem.
3. Mégis úgy érzem, valami fura közmegegyezés van ezügyben. És nem lehet mondani, hogy a kortárs magasirodalom nem érdekli az embereket, lásd EP vagy Parti Nagy.
nekem EP-től van, amit sikerült, van, amit nem. DS-lel még nem próbálkoztam, de nagyon úgy érzem, hogy ideje lenne elkezdeni. Enélkül abszolút félművelt vagyok. Ezt komolyan írom ám.
Most megfogtál, mert nem. Akadhat éppen, de persze nem ez a jellemző irány. Gyorsabban írtam, mint gondolkodtam.
Olyan persze könnyen megesik, hogy valaki egyszer csak kipottyan a kánonból (pl. szegény jó Szabolcska). De ez persze egészen más téma, nem= tömeggé válás.
Egyáltalán: mit nevezünk tömegirodalomnak? Mi történne, ha modjuk Kosztolányi (vagy bárki más) regényeit kellően megmarketingelve kiadnák fényes lila borítóval, mondjuk Desiré Smith névvel?
Persze nem aratna rögtön elsöprő sikert, mert nem a megszokott, s így könnyen érthető panelekre épül. Azonban talán hozzájárulna ahhoz, hogy Kedves Olvasóközönség elkezdjen új típusú paneleket elsajátítani, megérteni.
Kedves Kriptomán, bejegyzésed tanácsoddal egyetemben sokat lendített ezen a témán. De vegyük egyesével:
- pont az a másik nézőpont, ami engem érdekel ez ügyben.
- restlessnek van igaza: nem az egyéni ízlésvilág az érdekes szerintem, hanem a nagyobb társadalmi elfogadottság, kategóriába sorolás művelete, annak szempontjai
- tanácsod: egy témát dobtam fel, és nem arról, hogy mi alapján dönthetem el pl. én, hogy melyik mű tetszik, hanem arról, hogy miért és hogyan alakulnak ki azok a kategóriák, hogy magasirodalom ill. tömegirodalom.
Ez nem feltétlen esztétikai kérdés, úgy érzem. Sokkal inkább azt a fajta folyamato kellene megfogni, ami az egyik művet kikiáltja magasirodalomnak, a másikat pedig tömegirodalomnak, ezzel mintegy negatív előítéletet alkot. Miért?
Egy másik topikban merült fel: már nem emlékszem ki írta, hogy Lem művei nem sorolhatók a magasirodalomba, sőt, semmilyen sci-fi sem, és nem is lesznek odasorolhatók. Restless is említett egy jó példát? Egyáltalán: elfogadható az, hogy az idő távolából, miközben saját korában közepes szerzőnek számított, Shakespeare-t ma a „dráma” atyjának tekintjük. (Ez erős meghatározás: direkt.) Vagy: Ady is kettős megítélésben részesült. Míg ma.
Szerintem Béla nem azt a kérdést feszegeti, hogy melyik a jobb, vagy melyik a gyengébb, hanem azt, hogy mitől sorolunk valamit a magasirodalom, mást meg a tömegirodalom kategóriájába.
Graham Greene-nek és Molnár Ferencnek is vannak gyenge alkotásaik - például a korai műveik között -, ennek ellenére a magasirodalom címkével vannak ellátva, miközben Stephen King egyik másik klasszikusa tömegirodalomnak számít, annak ellenére, hogy az adott műfajon belül King tökéleteset alkotott.
Visszatérő, de elég reménytelen kérdés több okból is.
Elsősorban azért, mert általában kevés a belátás abban az ügyben, hogy esetleg más nézőpont is létezik, mint az illető sajátja. Nem hajlandó ilyesfajta felfedezésre, mert az bizonytalanságot ébresztene, vagyis eleve bezár.
Ha valaki mégsem teszi, és hajlandó saját szempontrendszereinek stb. felülvizsgálatára, akkor sem biztos, hogy képes rá, mert mindenkinek azok a művek okozzák a legtöbb örömet, amilyen szinten saját maga áll esztétikai érzék, szépérzék terén, ezért érvelni nem lehet vele szemben, úgyis meg lesz győződve róla, hogy neki van igaza. Például abban, hogy nincs nagy különbség az említett kategóriák közt.
A különbség hatásaiban lenne mérhető, ám ez rendkívül lassú, nehezen megfigyelhető folyamat, így igen nehéz "közvetlen" bizonyítékokat felsorolni.
Megfigyelésem szerint - ez afféle tanács - ha valaki két láthatóan eltérő kategóriájú műről nem tudja átérezni, megmondani, melyik jobb, és melyik gyengébb, akkor valamilyen ismerete hiányzik, és tanulni kell hozzá, hogy rálátása legyen.
Annyiban mindenképpen hasznára válik, hogy utána már nem nyit ilyen topikokat.
