végülis népművészet mindenütt létezett (sajnos múltidőben), ahol magától alakultak a társadalmi rétegek. Az amerikai pop kulturával az a baj, hogy nem képvisel értéket, csak annak, aki eladja. Aki kapja, nem kap semmit.
Ha én vettem valaha egy miska kancsót vagy egy kalocsai himzést, az még ma is szép lehet bizonyos közegben.
De mit kezdjek egy harmincéves hamburgerrel vagy egy donaldkacsával? Ilyesmit magára valamit is adó ember kezébe sem vesz.
“az értékkel kapcsolatos véleményedet meg várom, mert gondolom akkor végre rájöhetnénk mi is az, amit te az amerikai pop kultúra ellentételeként felajánlhacc az olyan elvetemült embereknek mint korx és én”
Tier,
Nem vagytok ti elvetemültek, (nem hiszem, hogy valaha is illesmit állítottam volna, hiszen ezt sohasem gondoltam), inkább csak arról van szó, hogy haladott korom lévén adatik, hogy a dolgokat több oldalról szemlélgethetem, és megpróbállak figyelmeztetni benneteket az egysíkú felfogás ellen. Ne csak a pattogatott kukorica legyen a diétátokon, amikor ott vannak a fínom válogatott hazai falatok, és a gyárban kotyvasztott ragacsos, szirupos lötty helyett ott a fínom friss forrásvíz. Csak ki kell menni a természetbe érte. Arra próbállak buzdítani benneteket, hogy kritikus szemmel figyeljétek a benneteket körölvevô “művészeteket”, ugyanakkor gondoljatok a nemzeti kultúra ápolására. Tudom, mostanság ez nem divat, sôt sikerült annak a szónak, hogy “nemzeti”, egy negatív értelmet tulajdonítani. Ennek persze nem kell így lenni. Amikor valamit értékelni kell (legyen az egy tál étel, egy használati tárgy, egy dal, egy épület, stb), mindíg oda jutok vissza, hogy a népi formáló erôk gazdagítják ezeket a dolgokat. Én részemrôl sok gyönyörűséget találok egy fatornyos templomban, egy népi fafaragásban, egy korondi tálban, egy erdélyi kapuban, egy népdalban, egy magyar táncban, egy magyar szôttesben. Mindebben nemzedékek formáló munkája van, amit nemzedékrôl nemzedékre adtunk tovább. Ugyanígy gyönyörűséget találok egy svéd bútor darabban, egy finn gyertatartóban, vagy egy török kelim szônyegben. Jártam már drága francia étteremben, de nem cserélném el egy falusi kisvendéglô konyháját azért a finomságokért.
Mindennek mi köze az amerikai pop kultúrához? Az, hogy Amerikában is, habár a nagy közönség mindennek az ömlesztett terméknek van kitéve, az igényesebbje megkeresi és megôrzi a hagyományokat, kultiválja a népzenét, otthonát antik bútorokkal díszíti, ápolja kis fiatal (200+ éves) történelmét, jobban, mint mi az 1000+ éveset.
Amerikai pop art.
A pop art, mint művészeti irányzat a második világháború után kezdôdött. A név egy kommerciális, tömeg igényletet kielégítô művészeteket - fotó hírdetések, autók stilizálása, Hollywoodi filmek, és még Science Fiction is - fedett, amelyeknek úgy viszonyultak a festményekhez, szobrászathoz, színházhoz, és irodalomhoz, mint pop zene a concert termek muzsikájához. Azok az emberek, akik a “pop art” elnevezést használták, ezeket az urbánus művészeteket a szépművészetekkel akarták összevetni. A pop art-nak két fô ága van, a brit, és az amerikai ágazat. Az amerikai pop art-nak sok, európából beáramló művésze van, akik amerikai munkájuk során nyertek hírnevet. A fô hajtóerô a pop art mögött Amerika kommerciális kultúrája, ami világszerte dominál. A pop kultúra elterjedésében jelentôs szerepet játszott az új kommunikációs média (“mass media”) elterjedése és forradalmi befolyása. Az egyik legjelentôsebb személyiség, aki az új (fôleg televíziós médiát) tanulmányozta, Marshall McLuhan. Híres mondása: “The media is the message”.
A leghíresebb pop artist, Andy Warhol, stencillel sokszorosított fényképeket színezett, és bocsátott ki, mint művészi tárgyakat. Máskor meg egy Brillo mosóporos doboz vált a művészeti tárgyává. Jasper Johns bronzból készített sörös dobozokat örökített meg, mint szobászati remekművet. Roy Lichtenstein, a pop festményeiben comic book képeit nagyobbította meg festôi vásznán, ahol a szereplôk gondolatait, érzelmeit a szerplôk feje mellé festett szó foszlányok fejezték ki. Claes Oldenburg mindennapi használati tárgyakat (írógép, fogkrémes tubus, jazz dob set) hétköznapi milliôjükbôl kiszakított, felnagyított, és átformált (ebben az esetben vászonból készült puha tárgyakká). A pop art változatos, és a kommercializmussal körülvett világunkat tükrözi. Ugyanazokat a harsány, rikító, minket állandóan bombázó “üzeneteket” áttranszformálják, és mint művészeti tárgyakat közfogyasztásra bocsájtják.
Az Andy Warholt körülvevô művészek a filmművészetekben is elôljárók voltak. Avantguard filmjeik úttörôk voltak, amennyiben elôször foglalkoztak homeszexualitással, kábítószerezéssel, stb. Ma már ezek az akkoriban tabu témák bekerültek a “mainstream”-be, azaz elérhetô a nagyközönség számára is.
Nem értünk egyet a filmekről, annyiban hogy én nem tartom értéktelen szemétnek őket! csak súlyosnak tartom és helyenként ijesztőnek azt a képet amit mutatnak, de néha az a valóság...
és nem úgy vagyok ellene immunis hogy azt mondom oké (ez azt hiszem láccik a hozzászólásaimból is), hanem úgy hogy nem leszek olyan és igyekszem elkerülni a képet...tanulok belőle
nem hinném hogy ezeket a filmeket "dekadens, tömegeket vadító, nihilista eszköz"-nek szánták volna, éppen ellenkezőleg, ez olyan lehet mint ahogy a hülye gyereknek megmutatják: Látod mit csináltál? (pld. Született gyilkosok) vagy éppen fölébresztenek egy lavór hideg vízzel (ni, te is hogy kikelsz a dolog ellen, csak nem az eszköz a hibás, hanem amire rámutat...)
az értékkel kapcsolatos véleményedet meg várom, mert gondolom akkor végre rájöhetnénk mi is az, amit te az amerikai pop kultúra ellentételeként felajánlhacc az olyan elvetemült embereknek mint korx és én
egyébként tényleg megpróbálhatnád megnézni valamelyik filmet, mer' lehet hogy az újságot, kritikát olyanok írták akik "elfogultak" egy kicsit
A filmvásárlók indokai: pénz, ha sikeres külföldön (zabálja a nép!) akkor itt is zabálja a sok "igénytelen"
mellesleg a dadaizmus ellen éppen így ágálhattak a kor internettóján a népek, mint te itt
de ZÁRJUK a filmeket
hallottuk egymás véleményét, senkit nem sikerült meggyőzni, csak tágult a látókörünk
Bölöm Bika
na lássuk a medvét! Lássuk miről is szól ez a topic! Sőt,leírhatnád hogy szerinted mi a baj vele...mi meg majd jól ellentmondunk? :)))
korxy,
Mér mosolygod ki az ami rencert? Müxik!!!
Szóval magasröptű dialógósunkat ezennel ünnepélyesen berekesztjük. Egyéb hozzászólás?
U.I. A vita esetleg nem a másik 1/2 meggyôzésére szolgál, inkább, hogy saját véleményünket csiszolgassuk, és egyben feltárjuk a tényeket a maguk dialektikájában.
Kishasi: Hát kezdjél hozzá. Parancsolj, élj a jogoddal. Hallasd a hangod.
Elolvastam, felfogtam a véleményed, eszmét cseréltünk.
Nem tudtuk egymást meggyözni.
Ez van.
Nem értek veled egyet, de ettöl függetlenül nem vonom kétségbe a jogodat ahhoz, hogy kiabálj vagy szervezkedjél az általad károsnak ítélt árucikkek ellen.
Én a magam részéröl ebben az esetben az ellentábort fogom erösíteni, mert nekem meg ahhoz van jogom, hogy fellépjek azért ami nekem tetszik.
Ettöl függetlenül semmi problémám nincsen veled, söt élvezem a társalgást, viszont irányodban érzet legbarátibb tiszteletem ellenére sem tudok azonosulni a véleményeddel, noha elismerem, hogy néhány részletkérdésben, adott esetben, igazságod vagyon.
off//
Mellékesen megjegyezném, hogy én ezt az általad említett amerikai "pop" (mindenki perel mindenkit) igazságszolgáltatási rendszert mosolygom meg kissé.
Egy filmjelenet jut eszembe, amelyet egy semmiféle kúltúrális értéket nem képviselö, habár szórakoztató, amerikai pop limonádéban láttam :-)
Hulk Hogan (aki egy a Földön ténykedö ürrendört "alakít") védence garázsfeljáról odébbgurítja az arrogáns szomszéd kocsiját.
A brutális kinézetü drabál, kigyúrt szomszéd 2 hasonló haverja társaságában határozottan odamegy hozzá.
-(izmok feszülnek) Tudod mit csinálok veled, ha legközelebb ezt megpróbálod?
-Mit? Szétvered a fejem?
-Ugyan, hol élsz te? Beperellek!
korxy,
Mosmá úgy érzem magam, mint a kiskutya, amellik körbe szaladgál, és a saját farkincáját kergesse...
IMHO a demokrácijában a pógárnak egyetlen fegyvere van: a szólássszabadsággal való élés. A pógar, ha valami nem teccik néki, akkor hangját hallattya. Ha több illen pógár összeáll, akkor esetleg már ollan hangosakká válnak, hogy az érintett cégek odafigyuznak, és tesznek valamit a cél érdekében... Pld limitálják az ártalmas árúcikkek behozatalát, figyelmeztetô feliratok, kiskorúak korlátozása, stb stb.
Tudtommal Amerikában vannak a legjobb módszerek az ilyesminek a megakadályozásában. Perek. Ha bárhol képes vagy bebizonyítani, hogy a kárt, akár közvetve, az illetô cég okozta, akkor a felelôsséget is viselnie kell. Cigaretta rákot okoz? Pereld a dohány gyárat! Részeg balesetet okoz? Pereld be a bárt és a bartendert, aki az ittas embert kiszolgálta.
Kishasi: "Szükség van-e az alább említett “művekre”?"
Az attól füg, mi az amihez szükségünk lenne rá?
Ezen az alapon: Szükség van-e a népmüvészetre, vagy bármilyen müvészetre?
Szükség van-e rá, hogy egyesek alkossanak valamit is mások számára?
Szükséges-e, hogy valamin szórakozzanak az emberek?
Szükséges-e, hogy mindenki egyformán értékelje a dolgokat és ugyanazokban a dolgokban lelje örömét?
Kedves T3!
Rendben van, “Trainspotting” az UK import. Csak azért hoztam fel, hogy témájánál fogva azt sem fogom megnézni. Viszont nagyon érdekelne, hogy számodra milyen esztétikai élvezetet nyújtott a film, és fôleg mi volt a nagy élmény. Én magam is sok bíztató kritikát olvastam róla, de a világ, amit ábrázol az egy kicsit messze áll tôlem, és az érdeklôdési körömön is messze kívül van.
Szóval számotokra mindenféle film könnyen elérhetôvé kell, hogy legyen, tartalomtól függetlenul? Pornográfia, pedofília, bestialitás? Szerintem nem az emberek választási lehetôségével van baj, hanem sok esetben itélôképességükkel, és befolyásolhatóságukkal. Azt hiszem, ez az elôzô áldásos éra visszütése, amikor is mindenféle “káros befolyás” kirekesztve volt (nyugati dekadencia, káros politikai behatások), most meg azt hisszük, hogy ez a kultúrális Nirvána, ahol ugye minden elérhetô, és a jó pógár majd kiválogatja a zaftos legjavát. IMHO nem ilyen egyszerü a leányzó fekvése. Ilyeneket, mint a “Kids” ki kell rekeszteni. A Krisztus utolsó megkisértése is egy furcsa dolog. Jómagam katolikus vagyok, mint a film rendezôje (Martin Scorsese), és IMHO a rendezô a filmjében a saját katolikus nevetetése ellen lázad. A lázadásnak sokféle megnyilvánulása lehet: Van egy délamerikai “művész”, akinek leghírhedtebb műve egy feszület Jézus Krisztussal, ami egy pohár vizeletbe van belemerítve. Szükség van az ilyesmire? Szerintem nem. Tiltsuk el? Isten ments!
Nem olvastam végig az egész levelezéseteket, csak az utolsó hozzászólásokat.
Kishasi, megdöbbent, hogy úgy mondasz véleményt filmekről, hogy nem is láttad őket. (Engem ez leginkább arra emlékeztet, hogy ugye a Magyar Televízióban már többször be akarták mutatni a Krisztus utolsó megkísértését, de egy csomóan hadakoztak ellene, főként olyanok, akik nem látták.) Azt hiszem az egy nagyon jó dolog, hogy az embernek meg van a lehetősége arra, hogy esetleg ilyen filmeket nézzen, ha van rá igénye. Aki nem kíváncsi rá, nem nézze meg. DE ezt én döntsem el, ne pedig más döntse el helyettem.
Mindenesetre számomra nagy élmény volt látni a Transpotting című filmet, nemcsak a kábítószerezés "borzalmait" mutatta meg. Egyébként ez meg nem is amerikai pop kultúra.
Összefoglalva, szerintem addig nincs semmi baj az "amerikai pop kultúrával", amíg az embereknek van választási lehetőségük, és azt tehetik, nézhetik, hallgathatják, amire igényük van. Akkor van nagyobb baj, ha csak ez van.
Kedves Tier,
Azért, mert a “Kölykök”-ben amatôrök játszottak, nem jelenti azt, hogy a valóságról szól! Ez a cinikusság a legrombolóbb hatású az egész dologban. Mellesleg nem értem a magyar film felvásárlók/elosztók kultúrális megfontolásait sem, hogy minek alapján határozták meg az ilyen szemetek behozatalát. Aztán csoda, hogy egy kicsit ferde képünk van Amerikáról? Nem értem!
Örülök, hogy 1 véleményen vagyunk ilyen alkotásokkal kapcsolatban, mint a Gyilkosok, Ponyva, meg a Trainspotting. Most már csak a “Kids”-rôl kell meggyôzzelek, és minden rendben. Igérem, hogy felhajtom információ forrásaim, és eljuttatom neked. A nagy kérdés: Szükségünk van-e ilyen “művek” készítésére és fogyasztására? Egészségesebb maradhat-e az ember lelke, ha ilyen szennynek nincs kitéve? Kell-e, hogy gyermekeinknek “Trainspotting”-ot mutassunk, hogy megértse a kábítószerezés borzalmait?
Lehet, hogy te immunissá váltál ezek ellen a dolgok ellen, de milyen esztétikai és kultúr igényedet elégíted ki eme termékek fogyasztásával? IMHO erre az ég világon semmi szukség, és ez nem járul hozzá élményeidhez!
A tabuk áthágása valaha tisztes szándékkal indult. A század eleji dadaizmus, új irányokat keresve, szokatlan asszociációival, a hagyományok teljes fejetetejére állításával megpróbálta felrázni a polgárságot tunyaságából. Ezt követôen, és szélesebb skálájú avant guard a tabuk döntögetésével ékeskedett a művészetek különbözô ágazataiban. A dolog ott romlott el, amikor ez teljesen közhellyé vált, és azt a “main stream” is meglovagolta, és átvette, és az avant guard sokkoló eszköze a pop kultúra része lett. Eredeti szűk körü művészi irányzatból egy dekadens, tömegeket vadító, nihilista eszköz lett.
A kérdésedre, hogy mit tekintek hagyomások értékeknek, és én mit tisztelek, még válaszolni fogok.
korx,
Szerencsés vagy, hogy normálisságodat megôrizted, és a társadalomnak egy tisztességes tagjává váltál. Gratula. Azt hiszem, minden fiú gyerek átmegy az ismerkedési korszakon, amikor a tabuk (“sex & violence”) válnak érdeklôdése központi témájává. Ez 1 természetes érési folyamat.
Abban megegyezünk, hogy az alább említett “művek” károsak lehetnek az ifjúság pszihéjére. A nagy kérdés mindkettôtökhöz: Szükség van-e az alább említett “művekre”?
Nos, az említett filmek elött ott van, hogy 18 éven felülieknek. Megfelelö alappal rendelkezö emberre nem lehetnek rossz hatással, viszont volt rá példa, hogy Angliában a Született gyilkosok után egy kamasz gyilkolni kezdett. Éppen tegnap elemezték annak az ifjúnak a indítattását aki 3szor fejbe lötte a taxist, az értékelés szerint a srác egy filmszerepbe képzelte magát.
Ebböl a szempontból mondhatjuk, hogy az ilyen filmek negatív hatással vannak, igaz is. Viszont nem azok az okai, könnyü kikiáltani a bünbakot, de az ok valójában nem ebben keresendö, hanem a nevelésben. Ha a film lenne az ok mindenki gyilkolni kezdene aki moziba jár, nem?
Én pl. 13 éves koromban kezdtem stikában horror+porno filmeket nézni. És mi történt? Semmi. Ettöl függetlenül kiváló tanuló voltam, diplomát szereztem, remek szakmám van, csodás a magánéletem, soha nem bántottam senkit és asszem' ellenségeim sincsenek, mondhatni példás életet élek, annak ellenére, hogy nem járok se néptáncra, se templomba, stb.., soha nem is jártam, viszont szeretek moziba járni és vedelem a kólát.
Ha valakiböl egy szaftosabb film kiváltja a vadálatot ott már eleve baj van és IMHO elöbb utóbb úgy is kijönne rajta.
Kishasi
na itten azért egy két dologban nem értünk egyet
Nekem az volt a tragikus, hogy a Kölykök nem egy torzító, torz tükör...a Kölykök a nyomorult VALÓSÁG (amatőr szereplők játszották!!!), szemben a valóban torzító Született gyilkosokkal, meg a film Ponyvaregénnyel...a Trainspotting hasonlóképpen...és ebben ez a borzasztó...és szerintem ezekkel éppen hogy tudunk tapasztalatokat szerezni az élethez...mert ezek még egy olyan sötét képet adnak, amivel (szerencsére) a mai magyar átlagembernek nem kell szembenéznie...majd mondjuk tíz év múlva :((, de talán fel tudunk rá készülni, meg tudjuk vitatni, legalább magunkkal és próbálkozhatunk azzal, kitűzhetjük azt a célt hogy ne kerüljünk mi, vagy a gyerekeink hasonló helyzetbe...a Trainspotting egyébként könyvben sokkal megdöbbentőbb, meg kell mondjam szerintem a filmet fogyasztásra csinálták, a könyv annyira mocskos, trágár hogy már én is gondolkodtam rajta hogy abbahagyom
én nem érzem azt hogy immunissá váltam ezek ellen a dolgok ellen, illetve talán annyira hogy jobban túléljem...megmondom őszintén nagyon sok dolgot el tudok "fogadni", vagy inkább befogadni, de csak azért, mert úgy látom hogy a mai emberek ilyenek és ha szembekerülsz a "sötét" oldallal nem az a feladat hogy homokba dugd a fejed, vagy elforítsd a tekinteted, az megint más kérdés hogy nem akarom a világot megváltani, ahhoz túl cinikus vagyok, elég nekem az, ha magamban megmérem a dolgokat és én "épülök" belőle
de mégegyszer, ez nem a pop kultúra eredménye, azt emberek csinálják, az emberek lettek mások...de mitől?
mit tekintesz te hagyományos értékeknek? miket tisztelsz?
Tier,
Köszi a hozzászólasodért. Ékesszólóan beszélsz, és talán korx is jobban lát a te példáidból. Mondanivalóm a te példáidban rejlik.
A “Kölykök” az egy ragyogó példa. Nem hiszem, hogy megnézném (hasonlóképpen nem hiszem, hogy a “Trainspotting”-hoz is lesz szerencsém), de bôven olvastam róla. Ez egy jó példa arra, hogy az un. “művészet” nem az életet utánozza, hanem egy torzító tükröt tesz elé, és a sokkolással kényszeríti rá a közönséget, hogy betóduljon a mozikba. Elôre megfontolt, aljas szándékkal. Nem tudom, szükségünk van-e erre, hogy bámuljuk az élet lelki torzszülötteit? Így is tudunk magunknak tapasztalatot szerezni az életrôl? Szerintem a válasz: NEM!
“bocsesz, de mitől is tartod ezt ártalmasnak?” kérded. A választ magad szolgáltatod! Szerintem nem egészséges egy társadalomra sem, amikor a gyermekek 5-6 éves korukban elvesztik ártatlanságukat. “Szóval veszélyesek ezek a filmek...bár az ártatlanokat feltehetőleg az 5-6 éves gyerekek között kell keresnünk” mondod te. 100%-ig igazad van!
“A mozi szerintem nem ok, a mozi tünet”. Így igaz. Egy beteg társadalom tünete. A kérdés az, hogyan válhatunk immunissá ezzel a szennyáradattal szemben? Nem lehet könnyű dolgotok. Belátjátok a mai kultúra károsságát, ugyanakkor a hagyományokat elvetitek, hiszen szüleitek nem úgy neveltek fel, hogy azokat értékelni tudjátok. Akkor mi marad, kérdem én?
Kishasi
bocsesz, de mitől is tartod ezt ártalmasnak? úgy emlékszem azt nem írtad, hogy MIÉRT ártalmas az amerikai pop kultúra, csak azt hogy nem érted miért olyan népszerű...
korx
egyre gyakrabban lehet hallani hogy a mai fiatalok nem olyanok mint a régiek, butábbak, agresszívabbak stb. lehet hogy ennek az egésznek az oka a felgyorsult életritmus, a média erőszaktobzódása...és ilyen szempontból lehet hogy az olyan filmek mint a Született gyilkosok rossz hatással vannak valóban...mert egy idősebb ember észlelheti a groteszk voltát ezeknek a filmeknek, és józanul mérlegelheti amit lát, de egy tizenéves kamasz valószínűleg csak azt látja hogy mennyire baró hogy embereket lőnek le, milyen k***a jó fejek, még a TV is szereti őket meg milyen lenyűgöző a stílusuk
***
szóval veszélyesek ezek a filmek...bár az ártatlanokat feltehetőleg az 5-6 éves gyerekek között kell keresnünk
apropó láttátok a Kölykök című filmet, tizenéves kamaszok drogoznak, szexelnek, verexszenek, fásultak és aggresszívek...mitől váltak ilyenné?? ez itten a kérdés...és ennek köze lehet a napjaink kultúrájához, nemcsak az amerikai szórakoztató kultúrát értem rajta, hanem az egészet, az oktatást az emberi kapcsolatokat stb.
a mozi szerintem nem ok, a mozi tünet
persze továbbra sem a népzenét látom alternatívának, bocsis ízlések és pofonok :))
Kishasi: _Ha_ ártalmas! Viszont nem ártalmas.
Én sziszifuszinak azt a munkát jellemezném amivel téged rá lehetne venni, hogy ne akard másra eröltetni a saját értékrendedet és ízlésvilágodat. :-)
korx,
Te provokálni akarsz, de én nem hagyom magam! Ha ártalmas, akkor hangoztassuk, és mutassuk ki ártalmait, mint én ittend asztat megpróbálom, látszólag zéró eredmennyel. Tiszta sziszifuszi munka!:((
Kedves korx,
Abban igazad van, hogy mindennek van értéke, ha azt a befektetett emberi munkával mérjük. Ugyanakkor, a mérleg másik oldalán, kérdem én, mennyire káros az a termék? Itt számomra egy jó analóg a dohányzás. A dohány emberi termék, és el tudom képzelni, hogy a virginiai dohánytermelô farmereknek mi verejtékes munkájába kerül. De ez még mit sem von le abból az ártalomból, amit a mai dohányzó fiatalságnak okoz, akik esetleg macsóságból szoknak rá a dohányzásra, hála a Marlboro man-nek és egyéb nagyarányú hírdetéseknek. IMHO ugyanez áll a filmekre, zenére, stb.
Egyetértek veled a kritikai érzék terén, viszont kiegészíteném :
Nem lehetünk benne biztosak, hogy ami számunkra értéktelen az másnak is az, söt abban sem tudhatjuk mi a valós érték.
Szubjektíven minösíthetünk embereket és azok alkotásait, de kritikánkat nem kiálthatjuk ki abszolút igazságként.
Jogod van az említett alkotásokat és szerzöiket ilyen kemény kritikával illetni de nem állíthatod, hogy ezen müvek és müvészek értéktelenek.
Példaként: Szerintem Bartók hallgathatatlanul pocsék zenéket szerzett, manapság a népviselet és népmüvészet nem más mint bohóckodás.
Nos ez az én véleményem, viszont most te engem, a te szemszögedböl nézve joggal tekintesz egy ostoba durungnak, aki nincs tisztába a dolgok valós értékével, pedig meggyözödésem szerint igen fejlett kritikai érzékkel bírok.
Valójában az a helyzet, hogy nem ismerem kellö mélységben sem a Bartók müveit sem a népmüvészetet, nem vagyok rá fogékony, és nem is érdekel.
Ettöl függetlenül kritizálom, a véleményem vállalom, viszont tisztában vagyok vele, hogy sokan imádják Bartókot és odáig vannak a népmüvészetért, gyanítom, hogy számukra ezen dolgok élményt jelentenek , valószínüleg látják benne a mondanivalót. Elfogadom öket és azt amit szeretnek, noha nem értem.
Ezzel arra kivántam rámutatni, hogy lehet, te nem tudsz azonosulni Stone, vagy Tarentino kifejezésmódjával, és nem érted öket, viszont nem állíthatod, hogy nincs is bennük semmi, és akiknek tetszik az ö müvészetük azoknak fejletlen a kritikai érzékük, irracionális az értékrendjük, ostobák, veszélyesek, stb...
Kedves korx!
En sem vagyok a betiltas hive. Hanem az emberben (kortol fuggetlenul) legyen annyi kritikai erzek, hogy kepes legyen a tartalmasat a silanytol megkulonboztetni. IMHO az alabb emlitett fercmuvek az emberekben rejlo legaljasabb osztonoket lovagoljak meg, es esetleg hoznak valami addig nem latottat, de vegul is az emberek ezzel is betelitodnek, megcsomorlenek, es esetleg mint egy dopos, meg negyobb mennyisegu metelyt kivannak magukhoz venni, vagy azt mondjak, ebbol eleg, en errol vegleg le akarok szokni. Sikerult az altalatok nyujtott referenciat vegigolvasnom eme ket "zsenialis alkotasrol", aminek alapjan jutottam a fenti kovetkeztetesre. Jo, jo, a "Mindennapi gyilkosok" az oldokles betetozesevel akar egyszer's mindenkorra betetozni az osszes hasonlo filmet, mondjak, de IMHO a rendezot (Oliver Stone) jobban ismerem annal, minthogy a cinikus "message"-et bevegyem. Szerintem o egy szenzacio hajhaszo cinikus senkihazi (ld elozo muveit: "JFK"), akinek a legfontosabb, hogy a kassza bevetele, mint a muveszi mondanivalo.
nem ismerem az életformát, még a kellékeit (cocacólapopkornbivismegbathedkomiksfitnes...) sem teljesen, csak tippelek:
a dinamizmus
az egész erről szól
gyorsabban, erősebben, magasabbra...
Hát a pop kultúrához közvetlenül a vázoltaknak nincs köze, viszont ha azt mondom, hogy a Ponyvaregény vagy a Született gyilkosok szerintem zseniális alkotások, azzal nem tudom az ezeket a filmeket és a Coca-Colát nem kedvelö asztaltársakat meggyözni arról, hogy ne akarják betiltani nekem ezeket a dolgokat, hogy helyettük mondjuk "élvezhessem" a tulipántosláda faragását szemléltetö etüdöket.
esetleg kiegészíteném azzal, hogy szerintem az emberek életének nincs célja...olyan előre determinált, meg "hova-vezető"...az biztos hogy mindenki a túlélésre törekszik (ez az evolúció!) és emiatt tényleg az emberiség túlélése, és a továbbfejlődése a "cél", az eredője a sok maszatolásnak
...eredménye lehet az életünknek (ennek a hangyabolyszerű kaotikus nyüzsgésnek), ami ha szerencsénk van pozitív irányba befolyásolhatja ezt a szerencsétlen sárgolyót
de ismételten...mi köze ennek az amerikai pop kultúrához...vagy egy tök jót beszélgetünk? :-))
Bölöm Bika: Két szemszögböl kell vizsgálni a kérdést. Az ember mint az emberi nem célja önmagának mint fajnak a továbbvitele és terjeszkedése a célja. Ez az élet alapvetö célja. Az egyes emberek mint a társadalom tagjai munkájukkal, épitésükkel, társaik segítésével ezt a célt szolgálják, közösen.
Jelen kérdéskörben viszont az egyes embert mint indivídumot tekintjük. Az egyes embert akkor, amikor tevékenysége kizárólag önmagára irányul. Ebben az esetben pedig bármely tevékenysége besorolható vagy a tanulás, vagy a szórakozás kategóriájába.
A két szerep természetesen kölcsönhatással van egymásra.
Jelenleg viszont nem tudhatjuk pontosan pontosan, mi, milyen célt szolgál. Csak azt tudom mondani, amit az elözö hozzászólásom utolsó bekezdésében.
Viszont, én személy szerint, annélkül, hogy elvetném a múlt általam igazinak vélt értékeit, elfogadom és hozzám közelebb állónak vallom a jelen felfogását és jobban is érzem magam ezen keretek között.
