Nagyon érdekes és tanulságos volt olvasni a Rolling Stones-fanek homepage-ét. Nem akarok "ellenlábaskodni", vagy fölemlegetni holmi ostoba "Beatles kontra RS" vitát (mellesleg ez a vita nem, vagy legföljebb RS-oldalról létezik), mindenesetre azt javaslom: nyissunk mi is itt egy oldalt, azaz írjon mindenki, aki vonzalmat érez a Történelem Legnagyobb Zenekara, a BEATLES iránt! Kicserélhetnénk egymással a véleményünket, információinkat stb. Profi rajongók, figyelem! Máris a figyelmetekbe ajánlok egy hasznos weboldalt: www.rarebeatles.com
Még mindig szenzációs - engem legalábbis lenyűgöz - az a bontogatás 1:06-nál kezdődően,pedig már ezer éve a radaromon van.Azt,lehet,hogy George "hozta be".
A Sour Milk Sea tökéletesen demonstrálja, miért kellett megálljt parancsolni George-nak. Irritáló, fülsértő és túl hosszú. Attól még, hogy zsenikkel szívsz egy levegőt, nem válsz zsenivé.
George nem vetette el teljesen, 2 évvel később az All Things Must Pass felvételei előtt még tervben volt. Legalább is az albumra szánt demók közt ebből is készült egy újabb. A White Album-ról valószínüleg azért maradt le, mert a Savoy Truffle-hoz eléggé hasonlít.
Nincs egzakt definíció arra mi tekinthető Beatles felvételnek. Elvileg minden, ami hivatalosan Beatles lemezen jelent meg, kivéve ha ott külön jelölik (pl. George Martin Orchestra a Yello Submarine LP-n). De ezen belül a többi szubjektív megítélés kérdése. Az Anthology-n szereplő egyszemélyes demók ugyanúgy a Beatles katalógus részei, mint az Inner Light, a Julia és a Within Without You.
George Sour Milk Sea c. dala, a Lomax-változatra bevágva George éneke az Esher demóról, illetve egy Lennon-vokál a Helter Skelterből. A Lomax-verzióban Paul, George, Ringo is játszik, sőt Clapton is. Ráadásul a White Album felvétele idején készült a felvétel ('68 június), tehát minden szempontból autentikus, azt az egy "apróságot" leszámítva, hogy ugyanúgy össze kellett mozaikozni, mint a Now And Then-t - azzal a jelentős különbséggel, hogy a Sour Milk Sea akár Beatles-dal is lehetett volna, ha George nem ajándékozza el. (És bárcsak inkább a Piggiest adta volna tovább...)
Szóval ez a szellmesen outfake-nek nevezett változat végre igazságot szolgáltat a dalnak - igaz ugyan, hogy a szerzői szándék ellenében (én mindig nagyon szerettem és sajnáltam, hogy George lepasszolta).
És akkor itt felmerül, hogy mikor lehet ennek vége?
Számomra az AI használat vörös vonal (amikor úgy használják, hogy mondjuk a fiatal Paul énekli egy időskori dalát), ha túl megy ezen a sávszétválasztós dolgon. Tehát mind a Now And Then mint a Sour Milk Sea ezen verziói nekem okék, mert tényleg őket hallom.
Viszont illúzió is, mert úgy lettek Beatles-dalok, hogy valójában nem azok.
Mitől Beatles-dal valami?
- A feloszlás előtt jelent meg, mind a négyen jóváhagyták (akkor a Let It Be albumon nem Beatles-dalok vannak, különösen nem az a The Long and Winding Road)
- Mind a négy tag hallható rajta (akkor számos daluk nem Beatles-dal Yesterdaytől I Me Mine-ig bezárólag)
Technikailag a Julia pont annyira Beatles, mint a Working Class Hero, illetve mondjuk a How Do You Sleep vagy a God dupla annyi Beatlest tartalmaz, mint a legendás Yesterday vagy Blackbird.
Szóval a Now and Then "jobban" Beatles, mint a Yesterday, de kevésbé is az, mert nem akkor jelent meg.
Úgymond Lennon "direkt" nem játszott a Yesterdayben és "akaratán kívül" csöppent egy Beatles dalba a Now And Then-t énekelve.
Mindenesetre azt teljesen megértem, hogy a világ nem kapott eleget a Beatlesből, hiába, hogy nem kicsi az életmű a mindent egybevetve kb. 15 lemeznyi zenével, több mint 200 dallal. De idén már 30 (!) éve a Free As A Bird-nek is.
Talán ideje lenne beletörődnünk, hogy a Beatles diszkográfia annyi, amennyi. Viszont ez az "új" Sour Milk Sea ezzel együtt is feldobta a tegnapomat. :)
Házilag barkácsolt videó, valószínűleg Topaz AI-val lett felskálázva full HD-re. De már a torrent feltöltés is gagyi, egy bootleg CD hátlapja van beszúrva, teljesen más tracklist-tel. Egyébként eredetileg is volt egy kicsivel hosszabb (kb. 1 órás) bővített változat az MTV-n. De a teljes (kb. 2 órás) felvétel csak kalóz DVD-n jelent meg, VHS-ről digitalizálva.
Nemrégiben az amerikai Paramount+ streaming csatorna rakta fel a kínálatába, onnan származik az eredeti forrás. Természetesen csak 480p-ben, mivel anno csak videószalagra vették a műsorokat, SD felbontásban. De az eddig ismert forrásokhoz képest messze a legjobb képminőségű. Összesen 53 MTV Unplugged és 51 VH1 Storytellers adás került ki a stream-re eddig. Korántsem az összes, de a Ringo Storytellers is fent van.
Biztos ami biztos, letöltöttem az összeset. Kb. 1 tucatot kérésre a Beatles Gyűjtők facebook csoportban is megosztottam (Tom Petty, ELO, Paul Simon, Sting, stb.)
Sajnos,semmi kapaszkodóm a dátumot illetően,csak azt tudom,nagyon szívszorítóan szólt a vonósok és a dinamikus gitár együttese.Úgy rémlik,mintha egy teljes koncert lett volna ennek a kooperációnak szentelve.Annyira jól szóltak együtt,hogy az na!
By the way,újfent köszönet a legfrissebb megosztásért az iTorrenten.( Clapton )
...ha-ha... nemcsak téged. Ha jól sejtem az 1992 október 5-i Gary Moore koncertre gondolsz, amelyből az utolsó szám (Parisienne Walkways) fent van a Youtube-on. Itt valóban láthatók vonósok a videóban, de teljes koncertfelvétel sokkal inkább azért érdekes, mert a ráadásban 2 számban George Harrison volt a vendég (That Kind Of Woman, While My Guitar Gently Weeps). Ezzel viszonozva azt, amikor ugyanebben az évben tavasszal, ugyanott Gary Moore működött közre George Harrison utolsó teljes koncertjén.
Szóba is akartam hozni,hiszen párban vették fel a Dizzy Miss Lizzy-vel,de a briteknél csak '66 végén jelent meg az olyannyira jól ismert - legalábbis a fórumunk által jól ismert - válogatásalbumon,amin a Bad Boy volt az egyetlen még addig ismeretlen szám.
Az USA-ban persze jóval korábban kiadták.
( Hú.mekkora ász volt Rory Gallagher és a Taste,de aztán szólóban is óriási volt. )
Írek nagyon jók,lásd még például a Corrs,hogy egy másik világ is szóba kerüljön,mint zenei példa a nagyságukra.
Amennyire a The End kemény, annyira mindenképpen az. :)
Egyébként az jutott még eszembe, hogy a Taxman és a Paperback Writer is kérdés nélkül a listán lehetne... ha két évvel később, a White Album nyers hangzásával rögzítik őket. Ott a lendület, a jó rockos riffek és a torzítás is.
Tényleg csak egy "kicsi" hiányzik belőlük: a két évvel későbbi nyers gitárhangzás, tömörebb megszólalás, úgymond koszosabb hangzás.
Persze az egész karrierjükből lehet olyan dalokat mondani, amit könnyedén hardrockosítani lehetne (a When I Get Home egy jó példa szerintem, pedig az aztán tényleg a torzítás nélküli, tiszta hangzás korszaka még), de én ebbe a két dalba abszolút belehallom, micsoda hardrockok lettek volna alig két évvel később.
Közben rájöttem, hogy a Why Don't We... kakukktojás: akármilyen hard is Paul éneke, nem épp egy gitárgazdag dal és az azért csak kritérium. :)
Viszont van vele egy sztorim.
Gimiben egy haverommal szokásunk volt válogatáskazettákat csinálni egymásnak szülinapra olyan zenékkel, amit a másik nem ismer. A haverom úgy '85-től fölfelé hallgatott zenéket, metalt, rapet nagyjából, tehát neki a '60-as évek zenéje őskövületnek is tűnt meg nem is elég keménynek. (Ma már sokkal nyitottabb, ismeri és elismeri azt a korszakot is.)
Az egyik ilyen kazetta egyik oldalán pont maradt egy kis hely, gondoltam, oda elfér a Why Don't We..., talán van annyira vagány és kemény dal, hogy neki is bejöjjön.
Odaadom neki, másnap rá is kérdezett:
- Mi az a fasza kis dal az A-oldal legvégén, Doors?
- Beatles.
- Beatles?! És ki énekel? Lennon?
- McCartney.
- Wow... A csávó ennyire vagány is tudott lenni?
- Hát látod. :)
Viszont tudod, mi passzolna még? A Get Back. Egyrészt, ahogy a tetőkoncerten harsogja McCartney, az a hard rock maga, másrészt pedig a dal jellegzetes ritmusa, az a galoppozás, amit Ringo nyom a dobokon, konkrét heavy metal-klisé lett mára, mert az Iron Maiden rengeteg dalában (pl. Run To The Hills) megjelenik ez a ritmus (Steve Harris basszusgitáros-fő dalszerző kedveli nagyon).
Én még idevenném a Taxmant, az I Me Mine-t és a Not Guilty-t (a hosszú változatot a White Album deluxe-ból) azzal a megjegyzéssel, hogy sajnos George-nak nem volt elég erős hangja a hard stílushoz - de pont ez a három dal mutatja, hogy zeneileg nagyon is érezte a dolgot. Sőt, szerintem 1966-ban a Taxman is hard rock volt, hiába nem létezett még a sstílus (bár Cream már volt!), az az indító riff elsöprő, de igazából az egész dal az és itt George hangja is pont eleget hoz.
És ahogy jobban megnézem a listát, szerintem az Everybody's Got Something To Hide... is jöhetne (engem a riffek meg a gitárhangzàs is a korai Zeppelinre emlékeztet itt, amit ekkor még, a WA felvételei idején Lennonék nem is ismerhettek), illetve a Why Don't We Do It In The Road - Paul ebben a hard bluesban simán hozza a kései Morrisont, éppenséggel meg is előzve Jimet, aki '70-71-ben használta ezt a "szőrös" hangot.
A lemezcím duplán találó volna: játék a hard szó jelentéseivel, illetve sajnos szó szerint így érzett Lennon és Harrison '68-69-ben már.
Szerintem egyébként a Beatles lehetett volna az egyik legjobb hard rock zenekar is, ha van ilyen ambíciójuk és pont ez a dallista ékesen bizonyítja ezt. Viszont az is biztos, hogy sosem szorították volna be magukat egyfajta zene keretei közé. Bármilyen rockos is a White Album vagy a Let It Be egy része, mindkét album jóval változatosabb, mintha végig hard rockos volna. És hát mint látjuk, ki lehet csipegetni simán egy albumnyi hard rock-szerű anyagot tőlük. És milyen jó dalok!
Létezik Ballads-válogatás, Rockandroll-válogatás - hard rock-válogatás tudtommal nem. Nyilván a '68-69-es keményebb számaik tartoznak ide.
A lemez címe lehetne: HARD to be a Beatle...
:)
Revolution L 3:32 Helter Skelter M 4:30 Dig a Pony L 3:55 For You Blue H 2:25 I've Got a Feeling LM 3:34 Back in the USSR M 2:45
Birthday LM 2:40 Yer Blues L 4:00 Oh Darling M 3:25 While my Guitar... H4:46 I Want You L 6:00 The End M 2:01
Mint látszik Lennon és Macca is négy-négy önálló dallal szerepel: ez nem direkt van, ezek szerint mindketten egyformán kultiválták a kemény hangzást :)
Esetleg bónuszdalokként ráférne még a CD-re:
Don't Let Me Down L 3:34 I'm Down M 2:30 Hey Bulldog L 3:09
(Az I'm Down persze kilóg, mert korábbi és inkább rnr mint hard...)
