AOTD - Album of the day
EFB - Első felületes benyomás
NFR - Nice fucking refrén (azaz épp nem tudod kitörölni az adott refrént, dallamot a füledből)
MM - Most megy (azaz most épp ezt hallgatod)
A múltkor pont arról beszélgettünk, hogy a fiatalok minden korábbinál inkább mindenevők a zenében, szóval ez szerintem most is így van, talán még inkább mint korábban. Csak nem a mainstream közegben elsősorban. De ez az újság szempontjából talán irreleváns is. Egy fontos dolog ami megváltozott: régen a Hammert meg a zenei újságokat azért vették az emberek, mert ebből lehetett információhoz jutni kizárólag, ebből tudtad meg melyik lemezt, zenekart érdemes meghallgatni, a zsebpénzedet mire érdemes költeni. Ma havi 1500ért bármit első nap végighallgathatsz. Abban egyetértek, hogy az irányadó vélemények hiányoznak már, a hype ami maradt. Nyilván ha ott voltak a kritikák elolvastad az interjúkat is, menő arcokat láttál, egy outsider tininek magával ragadó gondolatokkal, nyilván ez emberileg is alakított mindannyiunkat.Tegyetek most egy próbát, nyissátok meg a Fémforgács, vagy a Hammer nyitó oldalát, görgessétek végig, nézzétek meg a fotókat, olvassátok el a zenekari idézeteket. Ennél jobban nem lehet elmagyarázni, miért nem szól a rockzene a mai fiatalokhoz.
Gondolom a külföldi, hammerhez hasonló rocklapok sem fiatalokat célozzák már, hanem a 40-50-es korosztályt, csak ott ez a nosztalgia MÉG eltartja őket.
Valószínű, viszont a brit, amerikai lapoknak szerencséjük, hogy az egész világ a piacuk, azokat megkapod Berlinben és Budapesten is (méregdrágán mondjuk), de egy Hammerworldnek csak a magyarlakta területek a piaca külföldön, de még így sem gondolom, hogy pl. Csíkszeredán könnyű hozzájutni.
Egyébként gyorsan utánanéztem, van-e egyáltalán 2024-ben hazai, fizetős zenei újság. Eléggé utolsó mohikán (volt) a Hammer: Rockinform ugye régóta nincs, a poplapok is megszűntek rég: a Bravo 2020-ban, a Popcorn még '16-ban, a komolyzenében legendás Muzsika folyóirat talán '19-ben. (És ha már a más szocializációjú/idősebb/igényesebb(?) klasszikus hallgatók se tartják el a maguk lapját, mit várjunk bárki mástól?)
A jazz/komolyzene alapú Gramofon ingyenes ma már, ahogy a Recorder se fizetős, a Magyar Zene szakfolyóirat még pénzbe kerül: komplett évfolyamai porosodnak a boltokban hosszú évekre visszamenőleg. (Nyilván állami támogatásból tud megjelenni, de fix, hogy vastagon veszteséges.)
A zenei könyvek piaca meglepően fellendült viszont: régen a Cartaphilus sorozata volt szinte egyedül, ma meg van a Trubadúr és a Cser kiadó sorozata (ezek nagyon jók) és az Álomgyáré (igényes külalak, csapnivaló fordítások).
Lemmy önéletrajza idén már harmadszor jelent meg itthon - ki gondolná?
Áthelyeződött a fókusz. Emlékszem, volt olyan hónap 2002 körül, hogy vettem Hammert, Rockiformot, Wantedet mert mindben volt ami érdekelt, de nem voltam szívbajos, ha volt értékelhető rocktartalom pláne poszter, akkor bizony Bravót vagy Popcornt is. És emlékszem, általánosban volt osztálytársam, aki egyszerre hallgatott Skid Row-t meg Eiffel 65-ot, volt csaj aki meg Dog Eat Dog-ot meg Britneyt. Előbbinél végül a Skid Row lett a csapásirány, utóbbinál Spears és társai. Szóval amellett, hogy a rocker közösségen belül volt kasztosodás meg sznobizmus (cipőbámulósok vs. békésszentandrási pumacipősök - és egyéb gyerekes odaszólások), az baromi fontos volt, hogy a tinik előtt ott volt a rock mint választék, mint tényező. Én speciel 1997-ben egyszerre hallgattam Aquát, Rapülőket, Nirvanát és Skid Row-t és egyedül az volt szempont, hogy mind tetszett. Nem tettem különbséget, hogy ez jó, ez gagyi, mint később, amikorra letisztult az ízlésem és havi szinten vettem a Hammert. Nem viccelek, de 13 évesen egyszerre volt a szobám falán Spice Girls és Deicide poszter. :D De minden komikuma mellett nagy vesztesége a rocknak, hogy ma nincs ott egy fiatal előtt, mint friss és aktuális lehetőség. Minden bizarrsága mellett létező ízlések voltak ezek a párosítások, hogy Dog Eat Dog és Britney, ma viszont egy Swiftie még egy hiperkommersz Nickelback-re is legyint hogy dad rock (dehát az is, egy 30 éves zenekar...), nemhogy másra. És ez azért szomorú.
Mindez egyébként a karácsonyi ajándékozáson is jól lemérhető. Fiataloknak jöhet zenekari póló, kapucnis felső, kitűző, felvarró, koncertjegy, viszont szóba sem kerülhet CD, vinyl, netán kazetta, zenei tárgyú könyv. A nyomtatott újság az utóbbi tárgyak halmazához tartozó dinó.
Ez egy része, de szerintem annyi, hogy fiatalokat érintő print lap egyszerűen a fogyasztói szokások miatt már nem él meg. Nincs már gamerlap se, pedig a videójátékokra nem lehet mondani, hogy ne érdekelné az embereket. Szerintem a Hammer Azahriah címlappal sem vonzana be sok embert. (Sőt egy olyan poplap se, ahol Krúbiról, Beton Hofiról meg hasonló előadókról lehet olvasni kizárólag.) Az idősebb korosztály nagyja kikopott, más zenét hallgat, ha hallgat még egyáltalán, a fiatalok meg netet olvasnak, vagy tiktok figyelmük van. Ismertek olyan tizen-huszonévest aki zenekari interjúkat akar olvasni, havi 2-3 ezerért? Nonszensz. Azzal, hogy az AI, streaming korában a zene sem akkora érték már sokaknak, abba bele se megyek, ezek tovább nyírják a sajtót is. Gondolom a külföldi, hammerhez hasonló rocklapok sem fiatalokat célozzák már, hanem a 40-50-es korosztályt, csak ott ez a nosztalgia MÉG eltartja őket.
nagyon szuper a net, a gyorsaság, az azonnali információadás és -kapás, a széles elérés stb., azért mégsem tudja teljes egészében pótolni a rég eltemetett, őskori nyomtatott lap formát.
Sajnos sokan elfelejtik, akik temetik a nyomtatott sajtót pláne a könyveket, mondván, hogy "minden fenn van a neten" - oké, de hogyan? Ömlesztve, rendszerezetlenül és az olvasóra van bízva, hogy kibogarássza a minőségi tartalmat a sok hülyeség közül, főleg ha el akarna mélyedni egy témában.
Wikipédia ide, net amoda, pl. Szőnyei Tamás Az új hullám évtizede 1-2 mai napig etalon, ha valakit mélységében érdekel a 76-90 közti punk/new wave és a kapcsolódó részterületek. Nemcsak ahogy rendszerez, amilyen stílusban ír. Ezt egyszerűen nem tudja pótolni a net.
A napilapokat a híroldalak simán.
Viszont a Hammer elsősorban azért szenved, mert a régi arcok közül sokan kikoptak, újak pedig nem jönnek, mert nincs ami bevonzza őket. Én sose szerettem a Linkin Parkot, ki voltam akadva, amikor címlapra kerültek, de a mából visszatekintve abszolút látom: fontos, hogy legyen egy friss, globális mainstream banda, ami tömegével bevonzza az új olvasókat. És mintha a Linkin Park, de legkésőbb a SOAD óta nem lenne ilyen. Most nyilván hazabeszélek (lásd a nickem), de amikor az volt a téma, hogy "a grunge megölte a hair metalt", az csak egy paradigmaváltás volt: még mindig érdekelte a rock a tömegeket, csak egy másfajta rock. Aztán jött Green Day, Korn, Manson... ezeket mind lehet szeretni, nem szeretni, de még mindig köztudatban tartották a gitárzenét, hozták az új arcokat. Akik nem is feltétlenül álltak meg a kezdeti kedvenceiknél, visszaástak és/vagy lépést tartottak. Én a Hammernek köszönhetem pl. a Paradise Lostot, de LL-nek, Uzseka Norbinak, Szarka Joseph-nek külön is rengeteg zenét. Nekem ők legendásak, UN a mai napig zsinórmérték: ha valamit dicsér, tuti, hogy belehallgatok.
Szóval nem azt az elcsépelt közhelyet erősíteném, hogy a rock halott, mert nem, nem az: underground szinten sem, illetve számomra akkor se lenne az, ha többet senki nem fogna gitárt a kezébe: amíg hallgathatom, nekem élő dolog, akkor is ha 1970-ben vették fel. De az biztos, hogy a mainstreamben a rock csak nosztalgia: a nagy nevek mind régiek (és igen, a Linkin Park is dinó ma már, bármilyen komikusan hangzik ez, mert emlékszem, amikor ők voltak a halálra cikizett újdonság) és szerintem ez egy fontos és sajnálatos tényezője a Hammer jelen helyzetének.
Annyira kevés számban és olyan jó minőségben készült a Cselő által említett néhány példány, hogy darabja kb. 5000 Ft-ért lett nyomtatva és kötve. De szívfájdítóan gyönyörű lett, tényleg ajándékként vettem át.
Korábban többen írták már, hogy akár ennyit is fizetnének egy-egy számért, de ez még mindig csak a print költsége. A teljes előállítási árat ki sem merem számolni erre a 25-25 példányra... Dehát ez csak egy egyéni megrendelés volt.
Viszont amint lesz egy árusításra szánt, komolyabb példányszámos nyomtatás, az első néhány száz darab a végtelenül türelmes előfizetőinknek jár - nyilván ingyen. Jelenleg emiatt is nehéz normál eladási áron, akár csak előrendelésben elérhető print opcióval előállni. És normál eladási ár alatt 4000 Ft-ot értek egy max. 80 oldalas magazin esetén...
Nekem rémlik, hogy mintha LL, aki akkoriban még itt is aktívan jelen volt, egy lemezkritikában viccelődve megemlítette volna a topicban éppen akkor divatban lévő "kazetta" (értsd: remek) kifejezést, konkrétan az "indexfórum" kifejezést is használva. Ennél az egy alkalomnál többször nem hiszem, hogy szóba került a topik a lapban.
És az nem lehetne, hogy akit érdekel a digitális szám kinyomtatva - azok a számok, amik az árverésre mennének - az meg tudná rendelni őket. Gondolom, ha Cselő nyomtatott belőle, akkor valahogy megoldható. Vagy nagyon drága lenne?
Nekem 1986 óta - az első Metallica Hungarica óta - megvan az összes szám, évenként bekötve. Nekem megérne kicsit többet, mint az utolsó ára volt a nyomtatottnak, de ez a licitálás dolog nem annyira szimpatikus. Lehet, hogy olyan veszi meg, aki drágábban eladná, csak üzletet lát benne. Lehet, hogy kellene egy közvélemény kutatás, szerintem több embert is érdekelne, és ki lehetne hozni belőle valami limitált példányszámot.
Nocsak, több száz év után ismét megtisztelte jelenlétével egy illetékes szerény hajlékunkat, ez hízelgő. Köszi a választ! Számomra ebből az a legfőbb tanulság, hogy nagyon szuper a net, a gyorsaság, az azonnali információadás és -kapás, a széles elérés stb., azért mégsem tudja teljes egészében pótolni a rég eltemetett, őskori nyomtatott lap formát.
Amúgy szerintem az egy jó megoldás lenne, ha még inkább öszvéresítenétek, és a kettő nem szinte egyforma lenne, hanem kiegészítené egymást. Nem tesztek fel minden lemezkritikát, cikket, koncertbeszámolót a webre, hanem hagynátok exkluzív tartalmat az "újságnak" is, és fordítva, vagy amit már próbáltatok is, hogy ha van egy bitang hosszú interjú, akkor vagy itt, vagy ott (szerintem inkább a neten) csak a fele jelenne meg, és a végére odaírnátok, hogy a másik fele az újságban/neten található. Szóval hogy mindkét helyen lenne olyan olvasnivaló, ami a másikon nincs. Sőt, akár teljes rovatok is, ahogy most a friss hírek -> net, a visszaemlékezések harminc évvel ezelőtti dolgokra -> "újság", ez így tök jó, csak több ilyen kellene. Szoktassátok rá a közönséget, hogy mindkét platformot "kénytelen" legyen használni.
Én igen. Kell a kampány, minden 0 Ft számít :) Nekünk ez egyelőre nem jó, de jobb mintha nem lenne.
Azért lett ez változat, mert már nem bírtam elviselni, hogy csak a honlapra megy ki az anyag és nincs tördelés... Meg azt láttuk, hogy eltűnik a tartalom. Mert hiába van ott a honlapon minden, ha lecsúszik egy interjú vagy kritika a főoldalról, az már nincs is... Kevesen olvasnak vissza, vagy keresnek rá a kedvencükre... Így meg havonta van egy összegzés, aminek hírverést is lehet csapni. Aztán aki akarja, elolvassa tableten/laptopon/PC-n/TV-n vagy kinyomtatja. Aki nem, az meg nem. Ingyenes, mert egyelőre csak így lehet "példányszámot" elérni. Szerencsére van hirdető, aki lát ebben fantáziát.
+ egy toplista:
1. THE VISION BLEAK: Weird Tales 2. SOFT PLAY: Heavy Jelly 3. CRIPPLED BLACK PHOENIX: The Wolf Changes Its Fur But Not Its Nature 4. LEPROUS: Melodies Of Atonement 5. THE OLD DEAD TREE: Seconds Thoughts 6. MARILYN MANSON: One Assassination Under God 7. BORKNAGAR: Fall 8. DVNE: Voidkind 9. INVERNOIR: Aimin' For Oblivion 10. POLTERGEIST: Nachtmusik 11. VOLA: Friend Of A Phantom 12. JERRY CANTRELL: I Want Blood 13. THE FUNERAL PORTRAIT: Greetings From Suffocate City 14. IOTUNN: Kinship 15. GAEREA: Coma 16. 10 YEARS: Inner Darkness 17. SULDUSK: Anthesis
18. YESTERDAZE: Sentences 19. SÓLSTAFIR: Hin helga kvöl 20. KATI RÁN: Sála
Ti hammeresek vagytok? Ütős kis kampányt hoztatok itt össze, gratula (nevet), de hadd kérdezzem már meg, mert nem értem, hogy igazából mi szükség van a weboldalon amúgy is olvasható cikkeket magazinként betördelni és felrakni ingyenesen ugyanarra a weboldalra. Klasszikus hirdetés nincs benne, a koncerteket bannereken is meg lehet hirdetni, ami cikk esetleg még nincs fenn a weben, azt utólag teszitek majd fel, még a Hangpróbát is meg lehet oldani a weboldalon, mi szükség van egy tördelt verzióra? Ez ilyen fából vaskarikának tűnik, papíralapon továbbra is tök jó lenne, de egy papíralapra tervezett kvázi újságot mobilon olvasni baromira nem kényelmes, hozzáteszem, nagy monitoron sem, tegnap fél cikk után veszítettem el a türelmemet, pedig elhatároztam, hogy na most végre elolvasok egy számot tüzetesebben. Nem kötekedek, tényleg érdekel.
A Carcassban és a Spirit Adriftben is játszott gitáros Tom Draper, a Slough Feg basszeros (aki itt énekel is) és egy ismeretlenebb dobos bandájának debütje.
Olyan mintha a Motörhead nem rock n' rollt, hanem NWOBHM-t játszana, óriási szólókkal, néha punkos lendülettel. Ezt is merem ajánlani.
Ugyan már februári megjelenés, csak mostanában sikerült EFB-t szereznem a texasi banda első anyagáról. Ha most írnám össze a Top 20-at, simán szorítanék helyet ennek a 8 számos 27 perces albumnak. Heavy metal a játék neve, a régiek közül van benne WASP, Shout korabeli Mötley is, a mostaniak közül pedig az állati jó hangú énekescsaj miatt a Sister Sin neve is egyből beugrik. A riffek kifejezetten ötletesek, a hangzás is bika. Nem adok neki két évet és állandó meghívottjai lesznek a Keep It True / Hell's Heroes féle fesztiváloknak.
Jómagam 1986.aug. - 1988. febr. közt voltam katona Újpesten a Petőfi laktanyában a tűzszerész zászlóaljnál, ahol egy UAZ tipusú gépjármű vezetője voltam.
Arra emléxem, hogy katonaruhában lehettem jelen az 1. magyarországi Running Wild koncerten a Petőfi Csarnokban az Under Jolly Rozsé tour-on!
Miután nehezen tudtam sorrendet állítani, most az alapján (is) döntöttem, hogy mit vennék meg szívesen eredetiben, ilyet még úgyse csináltam. Kb. a 10-15.-ig talán be is gyűjteném mindet, ha helyhiány miatt nem hagynék fel lassan az állóeszköz-felhalmozással.
1 Henrik Palm - Nerd Icon
Ezt hallgattam az idén a legtöbbet, márpedig ha ez így van, akkor minden bizonnyal ez a kedvencem ebből az évből, és amúgy tényleg ez a lemez nyújtja a legnagyobb, legkomplexebb élményt (9)
2 Ulcerate - Cutting The Throat Of God
Mint alkonyatkor magas hegy ormáról belenézni a szakadékba, mint teljes reményvesztettségben szembesülni a lélek sötét titkaival - death metal még soha nem szólt így hozzám, el vagyok ámulva, le vagyok nyűgözve (9)
3 Pallbearer - Mind Burns Alive
A doom rock/metal, a posztrock és a prog. rock eggyé válásából létrejövő, selymes mézként csordogáló szépséges harmóniák (9)
4 Pomme - Saisons
Himnusz a természethez, a kamarazene, a pop és a sanzon tökéletes egybeolvasztásával gyönyörű hangokba foglalva a tavaszi éledést, a nyári ezerszínt, az őszi lassulást és a téli álomvilágot (9)
5 Von Hertzen Brothers - In Murmuration
Egyrészt meghökkentően rákenroll (a dob mögött: Sami Kuoppamäki- Kingston Wall!), másrészt benne van a rock aranykorának szemérmetlen dallamossága, amivel a szokásosnál nehezebben ugyan, de megint sikerült levenniük a lábamról (9)
6 Caligula’s Horse - Charcoal Grace
A lemez, amit a Pain Of Salvation már nem akarna, a Leprous pedig már nem tudna megírni (9)
7 Bruce Dickinson - The Mandrake Project
A két nagy brit öreg idei albuma közül Dickinsoné tetszik jobban, ő ki mert lépni a komfortzónájából (8)
8 Hauntologist - Hollow
Nagyon jót tett egy kis friss vér pumpálása a Mgłába (8)
Az északi népek évszázados bölcsessége, az ősi tájak évezredes festőisége (8)
11 The Cure - Songs Of A Lost World
Méltóságteljes szembenézés az elmúlással (8)
12 Mikko Joensuu - Long Ark
Ideális zene téli begubózáshoz, hosszas szőnyegminta-bámulásokhoz (8)
13 Foxing - Foxing
Komplett elmebaj, a beteg csendes és őrjöngő időszakaival együtt (8)
14 North Sea Echoes - Really Good Terrible Things
Ray Alder szomorú-szép dallamai metálmentes környezetben is hatásosak (8)
15 Marketa Irglova - Where You Belong
Marketa is keresztülment a pandémia tisztítótüzén, és így megszületett az eddigi legjobb lemeze (8)
16 Hail Spirit Noir - Fossil Gardens
Az Oi Magoi óta más utakon jártunk, váratlan és jóleső meglepetés, hogy ismét összefutottunk (8)
17 Savage Oath - Divine Battle
Nyers, mint a korai Manowar, heroikus, mint a legjobb Jag Panzer, erőtől duzzad, mint a fénykori Vicious Rumors, modern történelemkönyv a US metalról (8)
18 Lord Goblin - Lord Goblin
Nincs több hozzáfűznivalóm, ez tényleg metálünnep (8)
19 Warlord - Free Spirit Soar
Ez is US metal, csak nem power, hanem heavy, kellemes békebeli, kazettakorszakos hangulattal (8)
20 Jerry Cantrell - I Want Blood
Annyira tipikus JC, hogy az már-már bosszantó, persze amúgy tetszik, hiszen tipikus JC (8)
További tíz említendő, sorrend nélkül (7-8 pont):
Demon Bitch - Master Of The Games
Drifting Sun - Veil
Doedsmaghird - Omniverse Consciousness
Judas Priest - Invincible Shield
Marilyn Manson - One Assassination Under God - Chapter 1
Motorpsycho - Neigh!!
Riley’s L. A. Guns - The Dark Horse
Sólstafir - Hin Helga Kvöl
Thy Catafalque - XII: A gyönyörű álmok ezután jönnek
Mikael Åkerfeldt egyik kedvenc lemeze, állítólag óriási hatással volt a zenéjére. Több példányt is vett belőle, hogy a barátainak ajándékozgassa, és amikor adott egyet Tobias Forge-nak, az kb. „Mi a szar ez?”-tekintettel bámulta a borítóját. Hát, nem csodálom, hogy megijesztette a szomorúan néző Susan Howard-hasonmás és az egész rémes grafika, ami inkább illene egy érdektelen singer-songwriterhez, vagy egy gyereklemez előadójához, mint a brit progresszív rock egyik ragyogó kis gyémántjához. Merthogy a Renaissance kétségtelenül az, még ha én ennek meglehetősen későn is ébredtem a tudatára.
Az A Song For All Seasonst is általatok, A Nagy Listázás után ismertem meg, addig csak a Scheherazade...-ot hallottam tőlük, és bár azt nagyon szeretem, igazából az elmúlt néhány évben kupáltam ki magam rendesebben Renaissance-ügyben. Mit mondjak, élmény volt, a Seasons pedig a több kiváló lemezük közül is az egyik legkiválóbb. Akinek nem lágyul meg a szíve Annie Haslam hangját és az általa elénekelt történeteket hallgatva, az nem is ember, de legalábbis legyen örök életére kizárólag csúnya metálok hallgatására kárhoztatva! Persze a zene is első osztály, mélyen a brit hagyományokból ered, folkos, játékos, tartalmas, egyszerre hat a lélekre és az agyra. 1978-ban talán már nem volt annyira progresszív, hacsak azt nem nézzük, hogy milyen környezetben látott napvilágot, mert az akkor szárba szökkenő new wave-hez és a mindent bedöntő punkhoz képest azért eléggé bonyolult, cizellált, és mindenképpen elegánsabb. „Dinoszaurusz”, ahogy Fripp fogalmazott pár évvel korábban a Crimsonról, na de kit érdekel, ha jó. A címadó dal pedig nemcsak Åkerfeldt nagy kedvence lett, hanem az enyém is, nagyon hamar. A sokszor idézett klasszikussal szólva: olyan nagy ívű, hogy be se fér a szobába.
Mikával amúgy egy másik kis színes is megesett Annie-vel kapcsolatban. Egyszer valami díjátadón együtt iszogattak Steven Wilsonnal, és rendesen döntögették magukba a piát. Ott volt Roy Wood is, Annie Haslam exférje, és Wilson ismerkedés gyanánt odament hozzá megkérdezni, hogy milyen Annie az ágyban. Nem jött válasz, így ezt azóta sem tudják. Az elején leírt sztori vége viszont ismert, Tobias hálálkodva hívta fel Åkerfeldtet, hogy milyen nagyszerű ajándékot kapott tőle. Szóval óvatosan az A Song For All Seasonsszel, addiktív. 10/9
Úgy tudtam, az év ezen időszakában listákat szokás írni, nem pedig a seregben szerzett homoszexuális élményekről elmélkedni.
2024. legjobb metal lemezei:
1. Blood Incantation – Absolute Elsewhere 2. Undeath – More Insane 3. 200 Stab Wounds – Manual Manic Procedures 4. Full of Hell – Coagulated Bliss 5. APES – Penitence 6. Nails – Every Bridge Burning 7. Knoll – As Spoken 8. Benighted – Ekbom 9. Diablation – Irrévérence 10. Suldusk – Anthesis 11. Stellar Remains – Wastelands 12. Vestige – Janis 13. Kvadrat – The Horrible Dissonance of Oblivion 14. Labyrinthus Stellarum – Vortex of the Worlds 15. Wormwood – The Star 16. Sear Bliss – Heavenly Down 17. Kanonenfieber – Die Urkatastrophe 18. Unaussprechlichen Kulten – Häxan Sabaoth 19. Demersal – Demersal 20. Forn – Repercussions of the Self 21. Keres – Homo Homini Lupus 22. Solbrud – IIII 22. Pyrrhon – Exhaust 24. Inter Arma – New 25. Veilburner – The Duality of Decapitation and Wisdom
Ezek a lemezek hozzájárulnak az emberi élet jobbá tételhez, mind az egyén, mind a társadalom szintjén, miközben elutasítják a dogmatizmust és az előítéleteket. Az ócska posztkommunista nosztalgiázás helyett jómagam is a progressziót, a toleranciát és a szabad gondolkodást részesítem előnyben.
Azért ez akkor elég jó hír volt, így nem kellett egy évet mindenféle cigányok, csótányok és KGBélák között töltenem. Helyette kocsmákba jártam, pincéket törtem fel és heavy metalt hallgattam.
1988 augusztus - 1989 augusztus. Az első olyan társaságban voltam, akik már csak egy évig voltak bent. Három héttel a leszerelés előtt tudtuk meg, hogy mi is mehetünk haza.
Azért ez akkor elég jó hír volt :).
Egyébként Tata, Klapka György harckocsi dandár, híradó század, rádiótávírász voltam, de én voltam a kantinos, úgyhogy nem sokat láttam a BTR 50 típusú, lánctalpas csodát, amire be voltam osztva.
