Mindennek lehet kultúrája: A viselkedésnek, az állattartásnak, a nevelésnek, az írásnak, az olvasásnak, a vitának, a szexnek az evésnek az ivásnak stb. stb. Ezért ebben a topikban semmi nem off. Írhatsz bármiről, az sem baj, ha nem mindig kulturáltan.?;)) Reményeim szerint kialakul majd párbeszéd, vita, de szívesen látom a magányos farkasokat is.
Ebben igazad lehet, mert a szlovák politika e téren megint terepe az ilyen mentalitásnak. :-((
De ez se újdonság. Még a 70-es években többször átruccantunk kirándulni Trabival az akkor Csehszlovákia különböző szép városkáiba. Volt, ahol 1-1 boltban vagy étteremben teljesen magától értetődően válaszoltak is magyarul, de volt, hogy az eladó egy világért nem akarta megérteni, mit kérek. Anyu már fordult is volna ki az üzletből, én viszont láttam, hogy ott van velem szemben az áru, amit keresek, és bementem a pult mögé érte! Ettől az eladónőnél egyből odalett a szlovák gőgje, máris odarohant, és szó nélkül kiszolgált minket, mindent odaadva, amit kértünk! Akkor hirtelen értett magyarul! :-(( Mi meg jó hangosan, magyarul köszönve távoztunk a boltból.
A Vigadó előtt van egy szobor, ami egy fiatal nőt ábrázol, aki elkéri a labdát a kutyájától. Mindig megpróbálom elvenni, de sosem adja! Viszont nem csak én teszem, mert a labda szép fényes.
Könnyen lehet. De az is, hogy az volt a baj, hogy magyarok voltunk. Viszont felfedeztem, hogy e hét szombaton a Kossuth rádióban közvetítés lesz a Jókai-emlékházból.
Horvátországban, Itáliában, de Budán a Várban is láthatók bronzszobrok, amelyek különböző részein az idők folyamán összegyűlt, elég sok érintés nyoma látható! :-))
De szép lenne! Viszont a portás teljesen kiakadt, amikor közelebbről megnéztem Jókai szobrát. Hozzáteszem, nem értem hozzá, csak annyira mentem közel, hogy elolvassam, mit írtak rá.
Bevallom, csalódott vagyok! Idén van Jókai kétszázadik születésnapja. Megnéztem a Petőfi Irodalmi Múzeum kiállításait, de nem találtam semmiféle megemlékezést erről. Petőfi esetében volt, és ezt csakis helyeselni tudtam. Igaz, Madáchról elfeledkeztek, amit már akkor is furcsálltam.
Talán Komáromban, az ottani Jókai Múzeumban van valamiféle megemlékezés róla.
Ami engem illet, még mindig torokfájással nyűglődök, ami hol javul, hol nem. Múlt szombaton jól voltam, el is mentem a Tolkien-napra, jól is éreztem magam. Ez azonban inkább csak a Mester rajongóinak érdekes, és én sem ismerem a teljes életművét. Amennyit megértettem, az tetszett. Szellemes, jól felkészült előadók, értő közönség, szóval minden okom megvolt, arra, hogy érdekesnek találjam. Délután négyre viszont úgy éreztem, menten szétreped a fejem az új információktól, ezért hazaindultam. Holott a színházi előadás is érdekelt volna, az Oroszlán télen, a tolkieni mitológiába illesztett variációja került sorra.
A boldog új évben ennyire kihalt ez a remek fórum?
Nos, én egyelőre mindössze arról tudok beszámolni, hogy a gyógyszerek segítségével idén először le tudtam menni nálunk a lépcsőn! Igaz, egyesével, de az is sikerélmény volt a számomra!
Fölösen sok húst, viszont feldolgoztam, és bedugtam a mélyhűtőbe. Így aztán arra a tragikus sorsra vagyok kárhoztatva, hogy kb. háromhetente töltöttkáposztát kell ennem. Hiába no, az élet nehéz.
Azért nem írtam, mert nem volt különösebb írnivalóm. Igaz, hétfőn vetettem egy pillantást a Deák téri vásárra, de olyan kellemetlen, esős-nyirkos idő volt, hogy inkább nem mentem el a Bazilikáig, pedig az is érdekelt volna.
Jó két hete jártam egy olyan rendezvényen, ahol a bélyeggyűjtők állítottak ki, no meg a képeslap, kártyanaptér, illetve a telefonkártya gyűjtői. Nem volt különösebben nagy, de a kiállítók jól ismerték egymást, és szívesen beszélgettek a megjelentekkel, akkor is, ha nyilvánvaló volt, hogy nem veszenek semmit. Ami azt illeti, inkább adtam, mert jónéhány kártyanaptárt vittem ajándékba.
Ami nagyon tetszett, az néhány rézmetszetű katonai térkép volt, részletes, ahogy illik is, de határozottan művészi kivitelű! Alighanem az 1850-es években készült. Rögtön el is határoztam, hogy ha valaha külön dolgozószobám lesz, csakis ezek lóghatnak a falon!
Egyébként csöndesen bosszankodom, már megint túlvásároltam magam! Le is tettem a harmincadik fogadalmat, miszerint jövőre nem! De most komolyan is gondolom!
Ma születésnapos Döncikém az első 11 hónapom kivételével mindvégig velem volt, van és marad az egész életemben, jóban-rosszban, örök lelki támaszomként, mindig megölelhető, nagyon szeretnivaló, igaz és bölcs pillantású barátomként! :-))
Még sok boldog évet neki is, egészségben, szeretetben, megbecsülésben!
Még sok boldog évet neki is, egészségben, szeretetben, megbecsülésben!
