“Kenroku Park is the ambient and drone project of the Spanish David Cardeña. For years he has been publishing his music on his own label on Bandcamp, Latitude Music. Substance is his debut album on Neotantra and is free for the Christmas season.”
2004 - 2024 is a compilation album that spans 20 years of this project, which was firstly named Intangible until the name change in 2011.
The first tracks were done on a Roland MC-505 Groovebox, which I then started sampling my own stuff and mixing it on music software. From 2009, I started to produce mostly with software, sampling and recordings.
20 years on, this comes as a contemplative point in time, not as an aspiring anthology, but as a showcase of the Augen music, with songs that hold special emotional value and I’m fond of sharing them again with you.
Tracks 1, 2 and 11, previously unreleased
Thanks to Tiago Henriques and Kenneth Kirschner, for authorizing the samples on track 9 and 11, respectively."
Ah, the cladoxylopsid forest landscape of yore! A place so dripping with ancient magic and mystery that even the sun seemed unsure whether to rise or simply pause mid-sky, like a gawking tourist. You’d wander through this preposterous paradise, weaving between the towering calaxial filcoids—plants so magnificently bizarre they looked like they had been designed by an unhinged committee of mushrooms and sea sponges. Their leaves, if you could call them leaves, were more like gossamer umbrellas that offered shade to precisely nothing, because nothing dared live under them. Not after the incident.
The air was thick with the scent of palaeobotanically depauperate delights. What does that mean, you ask? It means that while this place had plants, they were of such an offensively low botanical variety that even the most indiscriminate herbivores would mutter, "Not worth it," and trudge off to find a better extinction event.
Now, the catacoombe. Oh yes, the catacoombe. It wasn’t so much a place as a sensation, a damp, whispering presence that hovered just beneath your feet. Locals (if there had been locals, which there decidedly weren’t) might have told you it was the ventricoule of the Earth itself—a great, churning, grumbling stomach of the world. But of course, who listens to locals that don’t exist?
And let’s not forget the rivers! Oh, those rivers! They didn’t flow, they… loitered. The water, more gelatinous than liquid, often preferred to levitate at a jaunty 30-degree angle. Occasionally, a trilobite would try to navigate these streams only to find itself inexplicably transported three centuries into the future, where it would promptly become a fossil in a museum exhibit nobody visits.
I swear, if you stood still long enough in that landscape, you’d start to feel the cladoxylopsids whispering their secrets to you. And what secrets! Mostly complaints about the humidity and the calaxial filcoid next door who still hadn’t returned the spores it borrowed.
Ah, but those were the days. Or maybe they weren’t. I’m honestly not sure; the ventricoule has scrambled my sense of time."
I was planning on releasing a new compilation on the winter solstice but the new Brexshit GPRS rules that came in yesterday have forced me to postpone that until there's more clarity on what the fuck is going on there.
So instead, I've knocked up a quick Mighty Force Christmas Sampler for free/name your price with 10 tracks from the back catalogue that feature the TB303. Please take a listen and check out the artist's other work on MF or elsewhere.
Enjoy 🙂
Happy Christmas and thanks to everyone who has supported the label in 2024!
Hello everyone. Christmas is nearly upon us and a beautiful slow burner here from our dear friend D York from the USA. Relax by the fire with a good book and this album.
NOTES: LYS means “light” in norge and it’s my new project, beyond Fallen and The Child of A Creek.
I truly love Norway where I left a piece of heart in about 13 yrs ago and I truly love how this word sounds, beyond the strict meaning: I could say it could literally mean “rebirth” to me, especially at this point of my life, if I think to the several hard times I’ve been living through up to now.
LYS is not ambient music or better: not only. It has started like it was a sort of a funny challenge, trying to create/ compose something’s very different from my “usual” thing, thinking to my most electronic/ experimental listenings during the 90s and I am talking about things like The Future Sound of London, Plaid, The Orb, Autechre, thinking also to the Bristol scene and keeping well in mind the 70s german kosmische couriers I grew up with. So, it’s surely a more dynamic musical path, some way out my “usual” approach, although there’s something in common with Fallen’s stuff.
Hope you like “We Are Numbers”, which is my very 1st 5track debut album as LYS on icelandic Intellitronic Bubble, runt by two very Dear Friends and by two Wonderful Artists I am honored to work together with: Futuregrapher and Lee Norken.
Album Cover Art by Intellitronic Bubble and myself.
Bővül az a lista! Bár ez legalább csak 1 lemez. :)
De komolyra fordítva tényleg nagyon jó, épp végeztem a remaster hallgatásával és gondoltam megírom. A többi lemezére vonatkozó ajánlások csak arra vannak, hogy ha majd végeztél azzal a kb. 30 Jarre lemezzel és túl sok a szabadidőd, akkor tessék... :P
Több, mint 1 éve már írtam egyszer ide BT-ről, most megint írnék.
Ugyanis pár napja jelent meg a toronymagasan legjobb lemeznének, az életem egyik legnagyobb kedvenc, top 10-be való albumának egy remasterelt kiadása, ez az első újrakiadás és egyben először bakeliten is megjelenik. A remaster minősége meglepően jó, egyszerűen tisztábban hangzik, talán kicsit hangosabb lett néhány szám, de nem zavaróan, összességében nagyon jól sikerült.
Aki nem ismerné, a This Binary Universe egy ambient / IDM / glitch / downtempo / orchestral / jazz / rock műfajokat egyesítő kis csoda, varázslatos dallamvilággal, kreatív, nagyon komplex hangzással, a ami egyesít a dallamos, éteri zeneiséget és ipari zajok káoszát nagyon kreatív módon. Közben végig változatos marad, a rock, jazz és nagyzenekari elemek folyton váltják egymást, nyugtató, gyönyörű ambient és recsegő zajos elemek váltakoznak, a dallamok pedig fülbemászóak és emlékezetesek. Gyakorlatilag ez egy tökéletes album, az elejétől a végéig, a kevés olyan album egyike, amire megadnám a 10/10-et, pedig szerintem ilyen értéket maximum 8-10 lemeznek adnék meg összesen. Szóval a lényeg az, hogy ez gyakorlatilag kihagyhatatlan és méltatlanul elfeledett.
Annak, hogy annyira nem ismert ez a lemez, szerintem az oka maga BT. BT, azaz Brian Transeau megítélése ugyanis tipikus példája annak, amit a leginkább utálok a művészetben. A beskatulyázást. Amikor a legismertebb korai műve alapján azt feltételezik, hogy az az alkotó nem képes kitörni abból a sztereotip képből. BT a 90-es években tűnt fel, eredetileg mint progresszív trance előadó. Nem volt akkor sem azért annyira gagyi amit csinált, de kétségtelen, hogy tánczenét csinált. Tulajdonképpen olyasminek indult, mint Armin van Buuren. Csakhogy BT nem csak akármilyen DJ, ő klasszikusan képzett, zeneelméletet tanult, klasszikus zenét és Vangelis-t hallgatott fiatalkorában. Valójában mindig ott volt benne, ezért kb. 20 évvel ezelőtt úgy döntött, hogy befejezi a pop és tánczenei korábbi lemezeit (ezeken azért már voltak igencsak jó zenék persze), de aztán hirtelen elkezdett teljesen más műfajokban alkotni.
Ez a lemeze, a This Binary Universe egyszerűen mindennel szembement, amit egy trance előadóról gondolni lehetett, itt megmutatta, hogy klasszikus zenében és kísérleti zenében is otthon van.
Később olyan lemezek jöttek, mint az 'If the Stars Are Eternal So Are You and I', ami egy hasonló stílusú, de atmoszférikusabb, sötétebb jellegű, aztán jött a 'Morceau Subrosa', ami már tényleg egy varázslatos, ütemtelen ambient, sok csodás zongoraszólóval, de még ennél is durvább volt az 'Everything You're Searching for Is on the Other Side of Fear', ami már az elektronikus zene és a nagyzenekari hangzás határán volt, egy 80 perces lemez, ahol egyes számok már szinte tisztán szimfonikus, nagyzenekari stílusúak, éneklő kórussal, kevés elektronikával itt ott, egy afféle modern Vangelis stílusban. A 'Between Here and You' ellenben kifejezetten egy Brian Eno-ra hajazó minimalista elektronikusabb ambient. Eközben a pop oldalát sem felejtette el és két lemeze is van, amiben énekesekkel dolgozva, vokális és instrumentális számokat csinált, a kísérleti zajos hangzását a progresszív trance és house ütemekkel egyesítve. Ha van magas minőségű populáris elektronikus tánczene, akkor hallgassátok végig egy jó fülhallgatóval a 'Le Nocturne de Lumiere' című 12 perces számát, ilyen részletgazdagsággal még tánczene nem készült szerintem, egyszerűen fantasztikus. 2014-ben megjelent az addigi legnépszerűbb számaiból egy szimfonikus feldolgozásalbum is. Emellett pedig pár éve csinált egy synthwave albumot is, Metaversal címmel. 2023-ban megint egy This Binary Unverse-hez hasonló lemezzel jelentkezett, erről már írtam tavaly. Gyakorlatilag ma már nem lehet megtippelni, hogy mire lehet számítani. És ezzel a tulajdonságával szerintem az elektronikus zene legnagyobb alakjai közé kezd lépni. De persze a nagyközönség továbbra azt hiszi, hogy a Flaming June című trance szám a legtöbb, amire képes.
Visszatérve a This Binary Unverse-re, nagyon érdekes egyébként, hogy amellett, hogy a remaster kiválóan sikerült, ez valójában több, mint egy remaster, ez már inkább remix, ugyanis több számban új elemek jelentek meg, hosszabbak lettek, amikre egyáltalán nem számítottam. Valójában többet kapsz a pénzedért, mint amit megveszel, azért ez elég ritka manapság.
Ráadásul ismert tény, hogy a lemez elkészítésének idején, vagy utána nem sokkal BT stúdióját kirabolták, szóval nem tudom, hogy honnan lett meg az eredeti anyag a remaster-hez.
Nearly two decades after its original release, Norken’s deep techno and electronica masterpiece, Our Memories Of Winter, is available again—remastered and reissued on vinyl for the first time with the full 12-track listing, including "Df23" and "Flirt."
The album comes with stunning artwork by Studio Thomson and the vinyl is presented on beautiful double-white vinyl.
Crafted by Lee Norris (a.k.a. Norken) in a garden shed with an Atari and a wood burner, this album evokes a deeply nostalgic yet timeless soundscape. Influenced by Detroit techno, British IDM, and ambient pioneers, Norris’ unique style remains as immersive and soul-warming as ever.
1. Polypores - Hyperincandescent 03:12 2. Scanner - Traces upon Traces 03:55 3. Ian Boddy & Erik Wøllo - Terra Incognito 05:07 4. Nigel Mullaney - Ghost Dog 04:53 5. Mazmoneth - End Game 05:48 6. Benge - The View From Vega (Part VI) 07:06 7. Ian Boddy & Erik Wøllo - Verdant 04:36 8. Scanner - You and Me 05:53 9. Ian Boddy - Altair 04:44 10. Ian Boddy & Parallel Worlds - Soliloquy 05:05 11. Ian Boddy & Markus Reuter - Stay 04:10 12. Polypores - Hexagram 02:49 13. d'Voxx - The re-education of Winston 02:27 14. Ian Boddy & Erik Wøllo - Adiona 05:44 15. Lyonel Bauchet - Le nombre des noms 03:21 16. Ian Boddy - Ecliptic 04:14 17. Ian Boddy & Erik Wøllo - The Winding Path 05:43 18. Ian Boddy & Markus Reuter - Slowfall 04:14 19. Benge - The View From Vega (Part IV) 06:54 20. Parallel Worlds - Harmonic Pathways 03:44 21. Various Artists - DiN MiX DJ Maggie Continuous Mix 01:33:46
DiN has been celebrating its 25th anniversary during 2024, which is no mean feat for a small, niche, independent label. The double CD album ’25 Years of DiN’ (DiN86) was released on 19th July to much critical acclaim and featured new tracks from the majority of artists on the core DiN label. This legacy of a quarter of a century of releases has built up an impressive back catalogue of music and it is always great to hear how other artists respond to this. Back in August we had Chuck van Zyl, host of the Star’s End radio show in Philadelphia, who curated his own DiN MiX on air and as we close out the year it’s lovely to have another interpretation of this idiom from our good friend Maggie Houtz (aka DJ Maggie).
DJ Maggie carefully curates the best of downtempo electronic into lush, playful and deeply replenishing sets that invite listeners on shimmering audio odysseys. Evolving her own brand of intuitive sound at the legendary Southern California desert gatherings of the groundbreaking Moontribe Collective, Maggie has played for a wide range of events, from festivals like Ozora and Astronox, to intimate yoga retreats and desert campouts. In 2021, she launched her own imprint, Over the Moon Music, to further cement her role as an avid advocate for the downbeat, and has released music from notable luminaries such as Bluetech, Kaya Project, Erothyme, Encounters, and Wolf Tech.
Maggie’s DiN MiX features 20 tracks in a continuous audio stream spanning 94 minutes of blissed out downtempo tones. Spacious, ambient clouds of oscillations merge into relaxing, laid back grooves which morph together into a stream of audio consciousness.
Many thanks to Maggie for her work on this mix, hope you all enjoy it."
Bandcamp friday which means ALL albums are free or 'name your price' except our new boxset Music for Kettle (Birthday party) by Nacht Plank & myself. Since it is my birthday!
The boxset is only 7 euros for 44 tracks so that's fair :) And the 6-CD-set is only 49 euros!
Hope to see your support today. Go wild into the discography. Free for ALL the other albums only today. If you want to look at the merch to to: https://bit.ly/MOA-MERCH
A gentle reminder of this months free to download/name your price album as we continue our celebrations of the 25th anniversary of DiN, 'In Vitro Tide' (DiN8) by Surface 10. This offer will run till the end of November.
