Viola Zoltán író és filozófus gondolataival kezdeném: "Az asztrológia nem tudomány, hanem áltudomány; az ellenben történelmi tény, hogy a régi emberek hittek az asztrológiában, márpedig a régi hiedelmek kutatását mitológiakutatásnak nevezik, és ez már igenis tudomány! Klaus Matefi elmélete tudományos módszerekkel ellenőrizhető, verifikálható és falszifikálható, emiatt teljes mértékben kiállja a tudományosság kritériumait. Mindezideig épp hogy ez a legtudományosabb elmélet, amivel találkoztam a betlehemi csillaggal kapcsolatban." (http://mek.niif.hu/05300/05304/05304.htm)
Máté az evangéliumában egy csillagról tett említést, ami úgymond a "napkeleti bölcseket" (Háromkirályokat, mágusokat, etc.) vezette el az újszülött Jézushoz:
"Amikor Jézus megszületett a júdeai Betlehemben Heródes király idején, íme, bölcsek érkeztek napkeletről Jeruzsálembe és azt kérdezték: Hol van a zsidók királya, aki most született? Mert láttuk az ő csillagát napkeleten, és eljöttünk, hogy imádjuk őt. Amikor ezt Heródes király meghallotta, nyugtalanság fogta el, és vele együtt az egész Jeruzsálemet. Összehívatott minden főpapot és a nép írástudóit, és megkérdezte tőlük, hol kellett megszületnie a Krisztusnak. Azok ezt mondták neki: A júdeai Betlehemben, mert így írta meg a próféta: "Te pedig, Betlehem, Júda földje, semmiképpen sem vagy a legkisebb Júda fejedelmi városai között, mert fejedelem származik belőled, aki legeltetni fogja népemet, Izráelt. Ekkor Heródes titokban hívatta a bölcseket, és gondosan kikérdezte őket, hogy mikor jelent meg a csillag, majd elküldte őket Betlehembe, és azt mondta: Menjetek el, és kérdezősködjetek a gyermek felől; mihelyt pedig megtaláljátok, adjátok tudtomra, hogy én is elmenjek, és imádjam őt! Miután meghallgatták a királyt, elindultak, és íme, a csillag, amelyet láttak napkeleten, előttük mennt mindaddig, amíg odaérve meg nem állt a hely fölött, ahol a gyermek volt. Amikor ezt látták, igen nagy volt az örömük. Bementek a házba, meglátták a gyermeket anyjával, Máriával, és leborulva imádták őt. Kinyitották kincsesládáikat, és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát. Mivel azonban kijelentést kaptak álomban, hogy nem menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza hazájukba." (Máté 2,1-12)
Rengeteg inkoherens interpretáció látott napvilágot ezzel a csillaggal kapcsolatban is, melyekre időpocsékolás lenne kitérnem. Jézus születése és kereszthalála egy kozmikus misztériumra lett tudatosan felépítve és a "napkeleti bölcsek" ennek voltak a főszereplői. Egy nagyon fontos információval szolgál számunkra a Magyar Katolikus Lexikon:
"A Háromkirályokat a legrégebbi keresztény ábrázolások Mithrász tisztelőiként állítják elénk" [9]
Ez a mondat nem kevesebbet állít mint azt, hogy a "napkeleti bölcsek" nem csak Jézus "tiszteletére" jelentek meg születésekor, hanem ugyanezt tették a ∼272 évvel korábban "világra jött" Mithrász esetében is. Egyes magyarázat szerint Mithrász egy barlangban született (mások azt állítják, hogy egy sziklából...) egy szűztől, akit Isten anyjának neveztek; a jászola mellett pásztorok és Ormuzd szent állatai (egy szamár és egy ökör) tartózkodtak; a három "mágus" is jelen volt ott, akik az újszülöttnek aranyat, tömjént és mirhát vittek ajándékba; a gyermek feje körül fénysugár (glória) ragyogott [10]:
(forrás: [11])
Ezekből értelemszerűen arra következtet az ember, hogy a "napkeleti bölcsek", akik többek között Mithrászt és Jézust egyaránt meglátogatták születésükkor és ugyanazon ajándékokkal kedveskedtek nekik, nem lehettek hús-vér emberek...
A napkeleti bölcsek számát illetően evidens módon az általuk adományozott ajándékok (arany, tömjén és mirha) szolgálnak kellő felvilágosítással. Annak ellenére, hogy ezt Máté nem hangsúlyozta így ki, már az ókeresztény teológus, író és egyháztanító Órigenész (i. sz. 184 - 254) is azt nyilatkozta, hogy hárman voltak [12].
Az arany (ami a Napot szimbolizálja), a tömjén és a mirha nemcsak Mithrász és Jézus születésével kapcsolatos, ugyanis az egyiptomi mitológia rejtélyes tűz és napmadárának, a főnixnek (Egyiptomban: benu; a zsidóknál: chol ; a görögöknél: Φοινιξ; a perzsáknál: szimurg; a törököknél : kerkes) halálával is. Az I. század végén vértanúhalált halt I. Kelemen pápa a korintusiakhoz írt levelében arról ír, hogy amikor ez a mitikus madár a halála közeledtét érzi, fészket (máglyát) készít tömjénből, mirhából és egyéb fűszerekből, ezt követően pedig elégeti magát a Napban [13]. A hamvaiból egy hernyó születik, amiből idővel ismét főnixmadár válik. Ez valójában egy örökké tartó és periódikusan ismétlődő asztronómiai történéssorozat. A véleményem szerint a főnix a Schemhamphoras kozmikus forrásait jelképezi, az "önégetés" pedig akkor valósul meg, amikor az ezeket felépítő égitestek együttállnak ∼136 illetve ∼272 évenként. Ezek az alkalmak a főnix halálát eredményezik, de ezt követően mindig "feltámad hamvaiból". Az eddigiekből az következik, hogy a főnix élete folyamán negatív szellemi hatású, de halálakor megtisztul a Napban.
A Schemhamphoras kozmikus forrásait felépítő égitestek a Mars periódusából adódán minden esetben két alkalommal állnak együtt a zodiákusban ∼2 év eltéréssel. Így volt ez Jézusnak az i.e. 8.02.10-én történt születése esetében is, ugyanis i.e. 10.02.03-án az említett égitesteknek már megvalósult egy kevésbé szorosnak tekinthető konjunkciója.
Máté elmondása szerint (2,16-18) Nagy Heródes Betlehemben és annak környékén megölette a fiúgyermekeket 2 éves korig feltételezhetően abból a meggondolásból, hogy biztosan megszabadulhasson attól a gyermektől, aki esetleg a jövőben veszélyt jelenthet leszármazottjai uralmára. A Magyar Katolikus Lexikon alábbi mondata is csak azt itt leírtak tükrében értelmezhető:
"A 2 éves kor meghatározásában nyilvánvalóan a →betlehemi csillag feltűnésének ideje segített (2,7)." [14]
A három "napkeleti bölcs", akiket egy nyolcágú csillag vezetett el az újszülött Jézushoz, valójában nem hús-vér szereplőként vannak jelen Máté magyarázatában, hanem Gáspár, Menyhért és Boldizsár a Mars, Szaturnusz és Uránusz planétákat személyesítik meg, melyek az ormuzdi konstellációk résztvevőiként a Nap mögött felsorakozva garantálták, hogy a gyermek bűntelenül jöhessen a világra.
A "napkeleti bölcsek" napkelet felől érkeztek és értelemszerűen napnyugat felé távoztak, "más úton tértek vissza hazájukba" (Máté 2,12) a Föld tengely körüli forgásából adódóan.
A nyolcágú "betlehemi csillag" nem egy égbolton megfigyelhető valóságos csillag, hanem a már említett a Schemhamphoras kozmikus forrásait felépítő égitestek szorosabb együttállásainak zodiákusban elfoglalt helyeit időrendi sorrendbe összekötve kapjuk meg ezt a nyolcágú csillagot. Részletesebben erről ITT.
[9] Magyar Katolikus Lexikon - Háromkirályok [10] - Alm, Richard von der: Theologische Briefe an die Gebildeten der deutschen Nation, Zweiter Band - Leipzig, 1863, S. 492-494 - Bohlen, P. von (*Professor): Das alte Indien, mit besonderer Rücksicht auf Aegypten, Erster Theil - Königsberg, 1830, S. 258 - Malten, H. Mr.: Neueste Weltkunde, Dritter Band - Frankfurt a. M., 1844, S. 146-147 - Nork, Friedrich: Mythen der alten Perser als Quellen christlicher Glaubenslehren und Ritualien. Nach den einzelnen Andeutungen der Kirchenväter und einiger neuern Gelehrten zum Erstenmale systematisch aneinandergereiht - Leipzig, 1835, S. 81 - Nork, Friedrich: Die Weihnachts- und Osterfeier erklärt aus dem Sonnencultus der Orientalen - Leipzig, 1838, S. 30-32 - Nork, Friedrich: Etymologisch-symbolisch-mythologisches Real-Wörterbuch zum Handgebrauche für Bibelforscher, Archäologen und bildende Künstler, Zweiter Band - Stuttgart, 1843, S. 34 - Nork, Friedrich: Etymologisch-symbolisch-mythologisches Real-Wörterbuch zum Handgebrauche für Bibelforscher, Archäologen und bildende Künstler, Dritter Band - Stuttgart, 1845, S. 174 - Sepp, Johann Nepomuk (*Professor): Das Leben Jesu Christi, Erster Band - Chronologie des Lebens Jesu - Regensburg, 1853, S. 198/200/209 [11] Nork, Friedrich: Mythen der alten Perser als Quellen christlicher Glaubenslehren und Ritualien (Leipzig, 1835)
[12] - Origène: Origenous Ta heuriskomena panta - Paris, 1733, S. 98 - Origenesis, Adamantii - Opera Omnia - Wirceburgi, 1783, S. 262 [13] - Clementis Romani: Ad corinthios epistula - Lipsiae - Leipzig, 1870, S. 61 - Münter, Friedrich (Bischof u. Professor): Sinnbilder und Kunstvorstellungen der alten Christen - Altona, 1825, S. 96 - Pál, József: Szimbólumtár - Budapest, 2001, 124-125. old. [14] Magyar Katolikus Lexikon - betlehemi gyermekgyilkosság
"Jézus hol született ? egyrészt LÉNYEGTELEN másrészt Galileában."
Lukács az alábbít írja:
"József is fölment Galilea Názáret nevű városából Júdeába, Dávid városába, Betlehembe, mert Dávid házából és nemzetségéből származott, hogy összeírják jegyesével, Máriával együtt, aki áldott állapotban volt." (2,4-5)
Azoknak, akik a vallások misztériumait kutatják, vagy behatóbban érdeklődnek ezen elvont terület iránt, azoknak szerintem feltétlenül fontos az az információ, hogy Jézus miért éppen i.e. 8.02.10-én látta meg a napvilágot. És legalább olyan lényeges természetesen a napjainkban már 25 éves ószövetségi messianisztikus elképzelések Messiásának, Immánuelnek a születési dátuma is.
"I.e 8 ez megfelelőnek tünik."
Meg vagyok győződve arról, hogy ez az egyetlen helyes megoldása Jézus világra jövetelének. Sajnálatos módon a Wikipédiák és a keresztény egyházak továbbra is alaptalan dátumokat propagálnak ezzel kapcsolatosan. Ez már csak azért is érthetetlen, mivelhogy 2025.04.01-én lesz Jézus keresztre feszíttetésének 2000. évfordulója!
"Khrisnamurti kész csapás .A teozofia nagy durral bejelentette hogy ő a VILÁGTANITO és létrehoztak egy szervezetet a messiás fogadására.Hatalmas protokoll után az emberünk közölte hogy NEM VÁLLALJA nem lesz mankoja az emberiségnek."
Jiddu Krishnamurti (1897 - 1986) személyéről leginkább az ezotérikus körökben lehet hallani. Értelemszerűen a születési időpontjait az ilyen egyéneknek általában akár több éves eltéréssel adják meg az érdekeltek...
Feltétlenül érdemes megvizsgálni, hogy ki is volt ez az ember valójában.
Jiddu Krishnamurtit 1909 tavaszán fedezte fel a Skót Ritus 33. fokozatú szabadkőműves nagymestere, Charles Webster Leadbeater (1847 -1934) az indiai Adyar-ban, akiről azt állította, hogy az újjászületett Jézus Krisztus és az új Messiás. Ezt csak abban az esetben hangoztathatta megalapozottan, ha Krishnamurti 1897.11.24-én jött a világra, a Schemhamphoras kozmikus forrásait felépítő égitestek együttállásakor.
Annie Besant (1847 -1933), a szintén a Skót Ritus 33. fokozatú szabadkőműves nagymestere 1909.12.31-én bejelentette, hogy megérkezett a nagy tanító és vezető, Maitréja.
Leadbeater rendszeres spirituális gyakorlatban részesítette a gyermeket, 1910.01.11-én pedig megtörtént a beavatása egy kozmikus kereszt égisze alatt.
Krishnamurti részére megalapították még aznap a "Order of the Rising Sun" (A Felkelő Nap Rendjét"), amit a nyilvánosságra csak egy évvel később, 1911.01.11-én hoztak. Három hónap elteltével átkeresztelték a rendet "Order of the Star in the East"-ra. 1910. márciusában Annie Besant és Charles Webster Leadbeater örökbefogadták a gyermeket.
1913. áprilisában Annie Besant egy bíróság előtt azt hangoztatta, hogy Krisztus és Maitréja azonosak, Jézus viszont egy másik személy volt.
1929.08.03-án a hollandiai Ommen-ben tartott beszédében Krishnamurti visszalépett a messiási cím birtoklásától és feloszlatta egyúttal az "Order of the Star in the East" rendet is.
Hogy mi lehetett ennek az oka?
Szerintem Besant és Leadbeater igyekezete Jiddu Krishnamurtival kapcsolatosan szembe ment az ábrahámita és más vallások "végidőkkel", azaz napjainkkal kapcsolatos elképzeléseivel. Ezt maga Krishnamurti is beláthatta idővel. Röviden ennyi...
Sziddhártha Gautama (Buddha) születési konstellációja (ugyanez ihlette meg Ezsdrást a Tóra megalkotására) egy ugyanolyan felépítésű kozmikus kereszthez kötődik, mint a napjainkra betervezett nagy Világtanító, Maitréja születése, aki 1999.08.11-én látta meg a napvilágot.
A zalaszántói Béke Sztúpát 1993. június 17-én ünnepélyes keretek között szentelte fel a XIV. Dalai Láma, Tenzin Gyatso. A különlegessége ennek az építménynek az, hogy Európában az egyedüli olyan sztúpa, melyben eredeti Buddha-ereklyét is elhelyeztek.
Mi lehet ennek a magyarázata?
Röviden annyi, hogy az 1999.08.11-én realizálódott teljes napfogyatkozással hatásfokozott kozmikus kereszt a bibliai vallások "mennyei Jeruzsálemének" számított. Ez a "mennyei Jeruzsálem" a Kab-hegy mellett "landolt", Úrkútnál (Ámos 8,9; Jelenések könyve 21,2/10; Pio atya Magyarországról szóló próféciája). Mivel Jeruzsálem jelentése a "Béke városa", ezért a "mennyei Jeruzsálem" pedig a "mennyei Béke városát" jelenti értelemszerűen. Zalaszántó és Urkút távolsága légvonalban ∼45 km. Feltételezhetően azért ilyen távol építették fel a Béke Sztúpát, merthogy magára a Kab-hegyre nem kaphatták meg az engedélyt és nem volt erre a célra másik alkalmas hegy. 1999.08.11. után egy ideig lehetett ott a sztúpáról olyan képeslapot venni (magam is rendelkezem ezzel), ami felett a teljes napfogyatkozás volt látható. A napfogyatkozás ideje alatt a sztúpánál ünnepélyes buddhista szertartást tartottak.
Pio atya által emlegetett madár az egyiptomi mitológia mitikus szent tűzmadara, a főnix (egyiptomiaknál: benu; a zsidóknál: chol; a görögöknél: Φοινιξ; a perzsáknál: szimurg; a törököknél: kerkes; etc.), ami azonos a turul madárral. A főnix "halála" akkor következik be, amikor az itt tárgyalt kozmikus keresztet felépítő égtestek együttállnak a zodiákusban. A "nagyhatalmú őrangyal", amiről említést tett Pió atya, az pedig Mihály arkangyal.
A zalaszántói sztúpa tehát nem ok nélkül kaphatta a Béke Sztúpa nevet és az se tekinthető véletlennek, hogy ezen a helyen valósították meg ezt a szakrális buddhista építményt, amelyben csak itt található egész Európában eredeti Buddha-ereklye.
Úgyszintén nem lehet véletlen az se, hogy az ószövetségi messiásvárás kultikus helye, a Siratófal (Kotel) a legkedveltebb zarándokhellyé vált Jeruzsálemben a pápák és politikusok számára, amely szokást 1999.06.14-én maga a Dalai Láma, Tenzin Gyatso nyitott meg1999.06.14-én, majd II. János Pál (1920 - 2005) pápa 2000.03.26-án, XVI. Benedek (1927 - 2022) pápa 2009.05.12-én, Ferenc (1936 -) pápa pedig 2014.05.26-án látogatott el oda. 2015.07.17. óta minden diplomáciai látogató programjába be van iktatva a Siratófal meglátogatása és ott az előbb említett messiásvárási rituál elvégzése.
-Nyolc bolygo Merkur Venusz Föld Mars Jupiter Szaturnusz Uranusz Neptunusz"
Az ősi (földközpontú) asztrológiára bazírozó héber kabbala Schemhamphoras-ának szemszögéből a Nap, Hold, Mars, Szaturnusz és Uránusz a lényeges. Ezek 72-féle konstellációt képesek egymással alkotni Nap-Hold együttállás (újhold) illetve oppozíció (telihold) figyelembevétele mellett. Ennek az 5 égitestnek az együttállása (konjunkciója) az ormuzdi (agathodémoni) szellemi hatás forrása úgymond, ezzel szemben a ahrimáni (kakodémoni, luciferi) szellemi hatásoknak viszont ezen égitestek által alkotott T- és szabályos kozmikus keresztek (†). Az első esetben a negatív szellemi hatásúnak tartott planéták a Nap mögött felsorakozva nem tudják kifejteni a nekik tulajdonított hatásaikat a Földre, hogyha viszont T- vagy szabályos keresztet alkotnak, akkor ennek nincsen akadálya, amihez még jelentősen hozzájárulnak az egymással bezárt ∼90°-os és 180°-os fényszögek is. Amennyiben pedig ezen konstellációk létrejöttekor teljes nap- vagy holdfogyatkozás áll fenn, az mindjobban növeli az ősi asztrológia elképzelései szerint ezek negatív befolyásait.
• Az asztrológiában, kabbalah-ban, hermetikus ismeretekben és a héber nyelvben is jártas Nostradamus (1503 - 1566) már a XVI. században felhívta az utókor figyelmét az 1999.08.11-én létrejött, teljes napfogyatkozással hatásfokozott kozmikus keresztre :
"L` an mil neuf cens nonante neuf sept mois, Du ciel viendra un grand Roy d` effrayeur," (Centurie X., LXXII.) (Les Propheties de M. Michel Nostradamus, Dont il y en a trois cens qui n`ont encore jamais été imprimées; A Lyon, 1566; S. 164) "Ezerkilencszázkilencvenkilenc hetedik havában az égből megérkezik a rettegés nagy királya." (Centuriák X. 72.)
• Hanumán hindu Isten inkarnációja, Balaji or Bajrangbali 2001.02.08-án született (források: 1, 2, 3)
etc.
Az okkultisták szerint a kozmikus misztériumokba beavatottak már évezredek óta tisztában voltak nem csak a szabad szemmel látható Uránusznak, de a Neptunusznak a létezésével is (források: 1, Alan Leo´s Astrologische Werke IV. - Leipzig, 1930, S. 153-154; 2, TIEDE, Ernst: Das entschleierte Christusgeheimnis - Leipzig, 1921, S. 40; 3, Nell, Franz Maria: Baphomet, Actenstücke zu dem durch des Herrn Joseph v. Hammer Mysterium baphometis revelatum wieder angeregten Prozesse gegen die Tempelherren; zur Ehrenrettung eines christlichen Ordens - Wien, 1820, S. 63).
Ez azért is lényeges információ, mivelhogy Jézusnak az i.sz. 25.04.01-én végrehajtott keresztre feszítésekor a Schemhamphoras (Isten 72 szelleme) kozmikus forrásait felépítő égitestek által alkotott T-keresztet a Neptunusz (és a Plútó is!) egy szabályos kozmikus keresztté egészítette ki.
Az ősi kulturák a 25920 földi éves NAGY CIKLUST ismerték és használták ami a ferde Földtengely precessios mozgásán alapul.Eszerint Jézus a HALAK kor aion világhonap age jelképembere volt.Most valahol már a Vizöntő Aquárius /New age / indulása környékán vagyunk és könnyen lehet hogy az EMBERISÉG kap egy ujabb segitséget irányt hogy mutasson.Nem jogara lesz hanem SZOLGÁLATA.Az élet nem lesz elviselhetőbb általa ahogyan Jézus sem vette le hátunkrol a nehéz karmát :))
Khrisnamurti kész csapás .A teozofia nagy durral bejelentette hogy ő a VILÁGTANITO és létrehoztak egy szervezetet a messiás fogadására.Hatalmas protokoll után az emberünk közölte hogy NEM VÁLLALJA nem lesz mankoja az emberiségnek.Életében aztán mindenféle általánosság irásai jelentek meg a szokásos közhelyekkel ugy nagyjábol pénzért sem olvasnám nem hogy ingyen.
Attila büntelen ? :))))
és hát ugye nem lesz ám semmi igaz csak mert egy rabbi mondta .
Jézus hol született ? egyrészt LÉNYEGTELEN másrészt Galileában.
"Második eljövetele a SZEREP továbbvitele vélhetően.Lehet hogy mongoliában születik talán albán vagy kanadai lesz.Mindenestre a JELEN ÉS JÖVŐ eléképe ,élő képe."
Következőleg ilyen együttállás 2032.06.08-án lesz. Az ószövetségi messianisztikus elképzelések Messiása, Immánuel az említett égitestek által alkotott kozmikus kereszt égisze alatt született 1999.08.11-én, akinek a nyilvános fellépése néhány éven belül meg kell történjen. Egyes rabbi szerint Benjamin Netanjahu fogja átadni neki a kormánypálcát.
Jézust nem lehet beszükiteni ..... nem csak Izraelhez jött el hanem az EMBERISÉG /Föld egésze számára.
Etalon krisztus az EMBER illusztrácioja messiás teozofusok szerint világtanito....mindannyionk számára tanitás és ránkhatás.
Második eljövetele a SZEREP továbbvitele vélhetően.Lehet hogy mongoliában születik talán albán vagy kanadai lesz.Mindenestre a JELEN ÉS JÖVŐ eléképe ,élő képe.
A történelmi Jézus élete egy kozmikus misztériumra lett tudatosan felépítve, aminek feltárásához Mária gyermekkorának és a Schemhamphoras-nak ismerete nélkül képtelenség megfelelő konklúziókra jutni. A tudatos kifejezést azért merem itt alkalmazni, mivelhogy ezt bizonyítani tudom. Azok a kutatók, aki munkáik folyamán elzárkóznak attól, hogy a vallások misztériumainak, vagy Jézus életének feltárása során figyelembe vegyék azt a tényt, hogy ezek elválaszthatatlanok az ősi asztrológiától, azok nem járhatnak sikerrel ezen a téren. Ne tévesszen meg az senkit, hogy az ezzel való foglalatosságot ezen vallások egy része szigorúan tiltotta hívő tömegei számára. Ez joggal tekinthető részükről hitvédelemnek és misztériumok védelmének.
Az Újszövetségnek Mária élete bemutatásával kapcsolatos hiányosságát köszöböli ki a II. században készült Jakab-féle apokrif ősevangélium. Mária szülei Anna, és Joákim idős emberek voltak ugyanúgy, mint Keresztelő János szülei, Erzsébet és Zakariás. Annának egyszer megjelent úgymond JHVH egyik angyala és tudtára adta, hogy leánygyermekük fog születni, akit majdan az egész világ ünnepelni fog:
"És íme, az Úr egyik angyala hozzálépett és így szólt: "Anna, Anna, Isten az Úr meghallgatta könyörgéseidet, te megfogansz és szülni fogsz majd, és áldott kell legyen ivadékod az egész földkerekségen." (26. old. [1]).
A tradíciók szerint Máriára születésekor "rászállt a Szentlélek", amiből joggal arra lehet következtetni, hogy a Schemhamphoras (Isten 72 szelleme) egyik kozmikus forrásának égisze alatt kellett meglássa a napvilágot.
Ennek ismeretében ki lehet jelenteni, hogy Mária i.e. 23.12.18-án jött a világra.
Amikor Mária egy éves lett, édesapja Joákim ünnepi lakomára hívta meg a papokat, írástudókat, véneket és a népből sokakat. Ennek alkalmából a főpap és a pap áldást mondott a gyermekre, amiben Máriának az örökre szóló isteni elhivatottságára hívták fel a figyelmet:
"Joákim odavitte a leánykát a papokhoz, és a papok megáldották őt mondván: ,"Atyáinknak Istene áldja meg ezt a leánykát és adjon neki egy nevet, amit örökké emleget minden nemzedék." - És az egész nép mondta: "Úgy legyen, úgy legyen, Amen!'" - Joákim odavitte a leánykát a főpapokhoz, megáldották őt mondván: "Dicsőséges Isten áldja meg ezt a leánykát, és adjon neki vég nélküli (örökké tartó) áldást."" (30. old. [1])
Anna fogadalmat tett, hogy születendő gyermekét JHVH szolgálatába fogja állítani, ezért amikor Mária 3 éves lett, elvitték a jeruzsálemi Templomba, ahol Zakariás pap az alábbi szavakkal fogadta a leánykát:
"Az Úristen naggyá tette nevedet a Föld minden nemzedéke között: az utolsó napokban nyilvánvalóvá teszi benned az Úristen, Izrael fiainak megváltását." (32-33. old. [1])
Zakariás pap (Erzsébet férje) már ekkor jelezte, hogy Mária lesz Izrael Megváltójának az édesanyja. A születési adottsága tehette eleve alkalmassá a kislányt a jeruzsálemi Templom beavatott papjai szemében a Megváltójuk megfelelő időben történő majdani világra hozatalára. A kislány három éves korától a jeruzsálemi templomban nevelkedett, Zakariás védőszárnyai alatt:
"Későbbi hagyomány, hogy Zakariás nevelése alatt, a jeruzsálemi templomban nőtt fel, mert Istennek volt szentelve." [2]
Mária kilenc évet töltött a Templomban a papok és Isten szolgálatában. 12 éves korában a papok szerint eljött az ideje annak, hogy eljegyezzék egy kiválasztott férfivel annak érdekében, hogy ne válhasson időközben érdemtelenné a neki szánt szerepre. A vőlegény kijelölését a főpap Zakariásra bízta, akinek a választása a galileai Názáretben élő idős és özvegy Józsefre esett. A főpap arra kérte meg Máriát és másik hat szüzet, hogy az "istenháza" számára készítsenek függönyt, amit több mint valószínű, hogy egy megadott időpontra kellett Máriának eljuttatnia Názáretből Jeruzsálembe. József ács volt, és mivel foglalkozása következtében hosszab időre távol tartózkodott otthonától, ezért a fiatal menyasszonyát fiaira bízta. Ez idő alatt Mária elkészült a főpaptól kapott feladattal és Jeruzsálembe utazott, hogy átadja ott a kész anyagot. Miután a Templomból távozott, azonnal rokonához, Erzsébethez ment látogatóba:
"Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, örömében megmozdult méhében a gyermek, maga Erzsébet pedig eltelt Szentlélekkel. Nagy szóval felkiáltott: "Áldott vagy az asszonyok között, és áldott a te méhed gyümölcse!"" [3]
Ez a két mondat arra utal, hogy ekkortájt ismét a Schemhamphoras egyik kozmikus forrása kellett kialakuljon ("Erzsébet pedig eltelt Szentlélekkel"), nevezetesen i.e. 9.05.20-án, és Erzsébet tudott Mária teherbe esésésről, ami aznap valósulhatott meg, méghozzá a jeruzsálemi Templomban, hiszen férje, Zakariás pap erre a feladatra készítette fel Máriát 9 éven keresztül. Zakariás azzal is tisztában kellett legyen, hogy a Megváltójuknak mikor kell megszületnie, amit Máté elmondása szerint a "betlehemi csillag" jelzett (2,9).
Feltétlenül célszerű gorcső alá venni a Pécs melletti, kővágószöllősi, középkori rk. templom főoltára mögött elhelyezkedő szakrális festményt, ami Mária találkozását ábrázolja Erzsébettel (Visitatio Beatae Mariae Virginis). Ezt a képzőművészeti alkotást azért tartom rendkívül különlegesnek és sokatmondónak, mert Mária, Erzsébet és Zakariás fölött az égen a "Szentlelket" jelképező galamb mellett jelen van egy másik, sárkánynak tűnő mennyei lény is, ami szerintem az aznap létrejött és általam szemléltetett T-keresztet hivatott szimbolizálni.
Fontos vallásfilozófiai kérdéshez érkeztünk itt el, hogy az emberbe tulajdonképpen mikor költözik bele az "isteni lélek"? Nem szándékozom itt felsorolni az ezzel kapcsolatos teóriákat, hanem a lubavicsi rebbének, Menáchem Mendel Schneersonnak (1902? - 1994) az állásfoglalását veszem alapul:
"– De hát miért ünneplünk, mikor még nem is tudjuk, mi lesz belőle, ha felnő? –kérdezte a Rebbe.– A születés az a pillanat, amikor a testbe lélek költözik – válaszolta meg saját kérdését. – És mivel a lélek közvetlen kapcsolatban áll az Örökkévalóval, ez elegendő ok az örvendezésre." [4]
A Rebbe szerint tehát a gyermek lelki adottsága bizonyos szempontból a születése pillanatában dől el. Azért tartom ezt esszenciális kérdésnek, mivelhogy Jézus esetében a "Szentlélek" általi fogamzásra igyekezett Máté (1,18) és Lukács (1,35) a hangsúlyt fektetni feltételezhetően azért, hogy ne merülhessen fel a biológiai apa kilétének kérdése.
Jézusnak a megfogamzását követően ∼266 nappal kellett megszületnie a Schemhamphoras egyik olyan kozmikus forrásának égisze alatt, ami alapján "bűntelennek" tarthatták a jeruzsálemi Templom papjai, a későbbi követői és a keresztény egyházak is. Ilyen konstelláció csak egy van a Schemhamphoras (Isten 72 szelleme) kozmikus forrásai között, konkrétan az ezeket felépítő égitestek együttállása, mivelhogy ennek eredményeképpen a negatív hatásúnak tartott Mars, Szaturnusz és Uránusz planéták a Nap mögött felsorakozva nem tudják kifejteni a nekik tulajdonított befolyásukat a Földre és a születendő gyermekre. Ilyen együttállás (konjunkció) az elmúlt 4000 év folyamán 15 alkalommal jött létre a zodiákusban:
Az eddigiek alapján egyértelmű, hogy Jézus i.e. 8.02.10-én látta meg a napvilágot. Ez az együttállás ∼266 nappal a megfogamzása után következett be. Az a meggyőződésem, hogy Jézus személyét direkt egy kozmikus misztérium beteljesedése érdekében hívták életre.
Lukács állítása (2,1) értelmében Augustus császár utasítására az egész Római Birodalom területén népszámlálást, lustrum-ot tartottak a római polgárok (cives Romani) részére, de ugyanekkor hajtották végre a nem római állampolgárok (no cives Romani) részére is az összeírást, a census-t, aminek következtében a várandós Máriának és férjenek, Józsefnek a galileai Názáretből a judeai Betlehembe kellett menniük, ahol aztán elérkezett Jézus születésének ideje.
Ankarában, a Római templom előcsarnokában egy kőbevésett ténybeszámoló (Monumentum Ancyranum; Res gestae divi Augusti - Az isteni Augustus tettei) hirdeti az utókornak, hogy Augustus császár (i.e. 63 - i.sz. 14) az egész Római Birodalom területén három alkalommal tartott lustrum-ot, éspedig i.e. 28-ban (ab urbe condita: a. u. c. 726-ban), i.e. 8-ban (a. u. c. 746-ban) és i.sz. 14-ben (a. u. c. 767-ben).
A 8. bejegyzésben igyekeztem nagy vonalakban utalni arra, hogy Nagy Heródes a hivatalosan propagált állítással ellentétben i.e. 44-ben lett Augustus császár által Júdea királyává kinevezve és i.e. 8.03.25-ei Peszách ünnepet megelőzően néhány nappal távozott az elők sorából.
Lukács feladta a leckét a későbbi idők kutatói számára, ugyanis azt állította, hogy Publius Sulpicius Quirinius (Czirénius) hajtatta végre a census-t, aki akkor Szíria helytartója volt:
"Azokban a napokban történt, hogy Augustus császár rendeletet adott ki, hogy az egész földkerekséget írják össze. Ez az első összeírás Quirinius, Szíria helytartója alatt volt. Mindenki elment a maga városába, hogy összeírják." (Lukács 2,1-3)
Csakhogy Quirinius nem i.e. 8-ban volt Szíria helytartója, hanem a. u. c. 759-től 764-ig. I.e. 8-ban (a. u. c. 746-ban, azaz Róma alapítása után 746-ban) Sentium Saturninum (a. u. c. 744 - 748) töltötte be a helytartói tisztséget Szíriában..
Mire gondolhat ilyen esetben a kutató? Tévedett volna Lukács, vagy talán a misztériumok védelme érdekében szándékosan dezinformált?
Egy harmadik akceptálható variációval rukkolt elő Friedrich Christian Carl Heinrich Münter (1761 - 1830) német luteránus püspök, a koppenhágai egyetem néhai teológus professzora (aki a koppenhágai "Friedrich zur gekrönten Hoffnung" szabadkőműves páholy mestere volt 33 éves korától 13 éven át) a "A bölcsek csillaga - Krisztus születési évének vizsgálata" címet viselő könyvének 99-101. oldalán [6]. Történelmi példákkal is igyekezett igazolni azt, mi szerint nem zárható ki, hogy akkoriban Augustus császár a census lebonyolítása idejére Quiriniust rendkívüli hatalommal ruházta fel annak lefolytatása céljából, de Szíria helytartója nem ő volt akkoriban, hanem Sentium Saturninum.
Ezt hangoztatta a Boroszlóban (Breslau; ma: Wrocław) professzorként tevékenykedő Georg Philipp Eduard Huschke (1801 - 1886) is, a "Jézus Krisztus születése idején megtartott népszámlálásról" című alapos tanulmánya 64. oldalán [7], és ugyanezt tette Johann Nepomuk Sepp professzor is a "Jézus Krisztus élete, Első kötet: Jézus életének kronológiája" könyvének 145-146. oldalán [8].
Amennyiben tévednének a professzorok, abban a esetben csak arra tud az ember következteni, hogy Lukács vagy tévedésből, vagy szándékosan dezinformált...
[5] "Ha valaki mégis pontosan ismeri a fogamzás idejét, a szülés várható ideje onnan számított 38 hét vagy 266 nap." (forrás - Dr. Zatik János: A szülés)
"Nem úgy Máté féle történet, az menthetetlenül mese."
Én inkább úgy fejezném ki magamat, hogy Máténak a "betlehemi csillaggal" kapcsolatos magyarázatai egy emberbőrbe bújtatott kozmikus misztériumot takar, ugyanis az a meggyőződésem, hogy a "napkeleti bölcsek", "mágusok", etc. a Mars, Szaturnusz és Uránusz planétát személyesítették meg, de ezt a következő hosszabb bejegyzéseben részletesen tárgyalni fogom. A beavatalan egyének tudomására nem hozták akkoriban, de ma se nagyon az ilyen misztériumok tényleges mibenlétét.
"ha valaki valami hamis hülyeséget ír, akkor megkapja tőlem amit megérdemel, legyen szó kozmológiáról, vallástörténetről, evolúcióelméletről, klímatagadásról vagy relativitásról." (forrás)
Szerintem sok mindenhez értesz valamennyire, de semmihez se nagyon... Jobban tennéd, ha nem apróznád ennyire szét magadat...
Ez a te véleményed, az enyém pedig az, hogy Jézus igenis egy történelmi személy volt.
Megint más lenne a helyzet, ha pl. Ábrahám, vagy Mózes személyét kérdőjeleznéd meg. Abban konszenzusra tudnánk jutni, ugyanis az ég egy adta világon semmi nyoma nincsen annak a vallástörténetnek, amit Ezsdrás és társai a Tórában felvázoltak és i.e. 445-ben népükkel megismertettek.
A Babiloni Talmud megírása i.sz. 4. század. Toledoth Jeshu megírása i.sz. 7. század. Ezt bajosan lehet "kortárs" feljegyzésnek tekinteni.
Érdekes párhuzam Dugovics Titusz esete.
Antonio Bonfini történetíró az 1456-os Nándorfehérvári győzelem feljegyzésében megemlít névtelenül egy hős várvédőt, aki magával rántotta a várfalról a zászlót kitűzni készülő török támadót. Na, ezt nevezhetjük "kortárs" beszámolónak!
Az esetet a 18. század elején kapta fel a magyar nacionalizmus, és odáig fajult a dolog, hogy Döbrentei Gábor az egész családfáját "felderítette" és névvel látta el a várvédő katonát, és attól fogva elterjedt a magyar köztudatban, hogy Dugovics Titusz egy egykor élt hús-vér ember volt, aki önfeláldozó cselekedetével védte Nándorfehérvár várát. Figyeled? Négy évszázaddal később!
Dugovics Tituszt még a 20. századi történelem tankönyvek is készpénzként tanították, pedig csak egy LEGENDAFIGURA, aki soha nem élt.
Na, így születnek a soha nem élt "egykor volt hús-vér emberek". Többtíz vagy -száz év múlva már úgy emlékezik a közösség, hogy élt egykor egy ember, pedig egy fenét élt.
És az se érv, hogy a zsidók miket írogattak Jézusról évszázadok múlva. Ugyanis a 2-3. századtól a zsidó hitből kiszakadt (és a zsidó tanításokkal és törvényekkel szembemenő) kereszténység már olyan számottevő vallási erő volt a keleti mediterraneumban, hogy azzal a rabbiknak is foglalkozniuk kellet, és minimum kígyót-békát kellet az "istentelen" és "eretnek" Jézus-hívőkre mondaniuk, hogy a saját vallásukat erősítsék a hívekben.
Szerintem Jézus egy pontosan beazonosítható hús-vér ember volt. Haláláról beszámolt a Babiloni Talmud (Szanhedrin 106. b) is, amit igazán nem lehet részrehajlássál megvádolni. Sőt a VIII. században héber nyelven megjelent "Toledoth Jeshu" címmel megjelentetett kiadvány írója egyáltalán nem kételkedett abban, hogy Jézus egy valóságos történelmi személy lett volna (lásd 5. bejegyzés), az persze más kérdés, hogy nem titkolta az író a szarkasztikus keresztényellenességét.
Vagy azt az esetet, hogy a Lukács szerinti evangélium anonim, de történetírói vénájú szerzője írja az igazat és nem a Máté szerinti evangélium mese- és szájhagyomány-gyűjtő szerzője.
Ugyanis a nyilvánvalóan szájhagyomány Máté féle elbeszélés és a Lukács féle történetírói elbeszélés között orbitális diszkrepencia van. Az elsőről süt, hogy egy kitalált mese (valószínűtlen és megmagyarázatlan történések vannak benne*), a másodikról viszont csak a csodás kinyilatkoztatások meg jelenések kapcsán húzhatja fel a szemöldökét a legszőrösszívűbb szkeptikus. Ha azokat kivesszük belőle, akkor a Lukács féle történet egy kutyaközönséges hihető dologgá válik. Nem úgy Máté féle történet, az menthetetlenül mese.
Ha tehát Lukács anonim szerzője közelítette meg jobban az igazságot, akkor bizony a történelmi Jézus i.sz. 6-ban született, amikor is Quirinius volt Syria Provincia helytartója, és Augustustól megkapta a feladatot, hogy tartson censust a frissen hozzácsatolt Júdea területén. És ekkor már Nagy Heródes régen alulról szagolta az ibolyát (pláne, mert Júdea területének Syria Provinciához hozzácsapása amiatt történt, hogy Heródestől a terület fejedelmi címét megöröklő egyik fiát bepanaszolták a zsidók Augustusnál, aki meg rövid úton megszabadult a bábkirály fickótól).
(* Betlehemi csillag, keleti bölcsek látogatása, az uralkodó szerepeltetése a mesében, a betlehemi gyerekgyilkosságok, Egyiptomba menekülés stb.)
Nagy Heródes királlyá kinevezése (i.e. 44) és halála (i.e. 8.03.25-ei Peszách ünnepe előtt néhány nappal) dátumainak tisztázása után nem hinném, hogy bárkiben is felmerülhet azzal kapcsolatosan kétely, hogy a történelmi Jézusnak egyértelműen Heródes halála előtt kellett a világra jönnie, ami a következő terjedelmesebb bejegyzés témáját fogja képezni.
A héber kabbala Schemhamphoras-a szerint JHVH-nak 72-féle szellemi hatása különböztethető meg. Ezzel kapcsolatban léteznek a köztudatban komolytalan magyarázatok is, de valójában itt az 1999.08.11-én realizálódott kozmikus keresztet felépítő égitestek (Nap, Hold, Mars, Szaturnusz; Uránusz) által alkotható 72-féle konstelláció szellemi hatásairól van szó, Nap és Hold konjunkciójának (együttállásának - újhold) illetve oppozíciójának (szembenállásának - telihold) figyelembevétele mellett. Ennyit röviden a Schemhamphoras-ról, ami az egyetlen lehetséges kulcs a vallási mítoszok kozmikus misztériumainak feltárásához.
Még egy rövid ideig időznék az 1999.08.11-én realizálódott kozmikus keresztnél, ugyanis ezt megelőzően ∼102 évvel, 1897.08.29-31-én, a héber naptár szerint 5657 elul 1-3-án fogalmazták meg a bázeli I. Cionista Világkongresszuson, a Pesten született Herzl Tivadartól (1860 - 1904) származó, "ha akarjátok, az álom valósággá válik" mottó jegyében Izrael állam létrehozásának tervét. Ez az elhatározás bő két és fél hónappal előzte meg a Schemhamphoras kozmikus forrásait felépítő égitestek együttállását, ami legutóbb 1897.11.24-én valósult meg és ráadásul a jeruzsálemi "ég közepén", az M. C.-nél.
A lényeg az, hogy 1897.11.24-e és 1999.08.11-e között félidőben 1948.05.14-én (5708 ijjár 5-én) életre hívták Izraelt, aminek a mai napig a Tóra az alkotmánya. 1999.08.11-én nem kevesebb történt, mint az ószövetségi messianisztikus elképzelések Messiása, Immánuel jött a világra, aki már a 26. évében jár. Rabbik elképzelése szerint Benjamin Netanjahu-nak (1949 -) lenne a feladata Immánuelnek átadni a kormánypálcát, ami a véleményem szerint legkésőbb 2032.06.08-áig meg kellene történjen, mivel akkor fognak ismét együttállni a zodiákusban a fent tárgyalt égitestek.
Immánuel születése óta kifejezetten közkedvelt zarándokhellyé vált a pápák, főpapok, kormányfők, miniszterek és politikusok számára a messiásvárás kultikus helye, a jeruzsálemi Siratófal (Kotel), amit a Dalai Láma 1999.06.14-én látogatott meg, majd II. János Pál 2000.03.26-án, XVI. Benedek 2009.05.12-én, Ferenc pápa pedig 2014.05.26-án. 2015.07.17-e óta minden diplomáciai vendég programjába be van iktatva a Siratófal meglátogatása, ami a Nagy Heródes által felújított és a rómaiak által i.sz 70-ben lerombolt Templomnak a megmaradt támfala.
De ha már Nagy Heródes neve szóba jött, kitérnék rá röviden. Heródes, Júdea királya zsidó vallású volt, de származását tekintve nem volt az. Nevéhez fűződik a jeruzsálemi Templom felújítása, ami által nagyobbá és díszesebbé vált az. Személyével kapcsolatosan részletes beszámolókat találunk a híres zsidó történetírónak, Josephus Flavius-nak (37 - 100) a könyveiben. Több, általa pontosnak vélt évszámra is hivatkozik némely történéssel kapcsolatban. Az 1853-ban, Kölnben, K. Martin professzor fordításában megjelent "Zsidó régiségek"-ben ("Die jüdische Alterthümer") azt írja, hogy Augustus (Octavian) császár Heródest a görög időszámítás szerint a 184. olümpia évében nevezte ki Rómában Júdea királyává:
"Heródes az uralkodásának első napján Antonius vendége volt, és így magára öltötte azt az új méltóságot, amelyet a száznyolcvannegyedik olümpián szerzett, C. Domitius Calvinus második és C. Asinius Polliu első konzulsága alatt." (256. old.)
Ennek az eseménynek i.e. 44-ben (776 - 183x4 = 44), azaz -43-ban kellett megvalósulnia, mert az első olümpiai játékokat i.e. 776-ban rendezték Zeusz tiszteletére, majd ezt követően minden 4. évben ismét megtartották.
A hibás keresztény időszámítást alkalmazó kutatók is említést tesznek erről, de egyesek valamilyen indíttatásból mégis tévesen i.e. 37-re teszik Nagy Heródes királyságának kezdetét:
"Heródes a 184. olimpiai játékok évében, Domitius Calvinus konzul és Asinius Pollio idejében, Kr. e. 37-ben, Antonius és Octavianus kíséretében a Capitoliumba lett vezetve és ott egy bálványimádó áldozatbemutatásnál királlyá lett beiktatva." (Johann Jahn professzor: Biblische Archäologie, Band 2, Teil 2, Wien, 1825, S. 4)
"Bár a Syria-provinciához csatolt ország a római birodalom része volt, a rómaiak egyelőre meghagyták a zsidó fejedelemséget, és a római vazallus-állam fejévé az idumeai Nagy Heródest tették, aki Kr.e. 37-től 4-ig uralkodott." (Szántó Konrád: A Katolikus Egyház története, I. kötet, Budapest, 1983, 37. old.)
"I. Heródes vagy Nagy Heródes (Askelón?, Kr. e. 74/73 – Jeruzsálem, Kr. e. 4 márciusa) a Római Birodalom kliens királyságaként létező Júdea királya Kr. e. 37-től haláláig. I. e. 37 és i. e. 4 között volt Júdea királya." (Wikipédia-I. Heródes zsidó király)
Vannak olyan források is, melyek i.e. 40-re taksálják Heródesnek Júdea királyává történt kinevezését és i.e. 37-re pedig Jeruzsálem elfoglalását, illetve tényleges uralkodásának kezdetét, de tudtommal egyöntetűen egyetértenek abban, hogy a király i.e. 4-ben távozott az élők sorából...
Josephus Flavius megadása alapján Heródes a királlyá koronázását követő 37. évben halt meg, 34 évvel Antigonus (a Hasmoneus dinasztia utolsó uralkodója) meggyilkolása, és öt nappal fia (Antipater) kivégzése után:
"Antipater kivégzése után öt nappal halt meg, 34 évvel Antigonosz meggyilkolása és 37 évvel a rómaiak által királlyá történt kinevezése után." (447. old.)
Ugyanerre hivatkoznak tanulmányaikban a Heródessel foglalkozó írók és kutatók is, de mint láthattuk, hibás alapokra építették állításukat, merthogy a 184. olümpia éve nem i.e. 40-ben, vagy i.e. 37-ben volt, hanem i.e. 44-ben!
Josephus Flavius arról is beszámolt, hogy Heródes már súlyos beteg volt, ezért a zsidó törvényismerő Júdás és Mátyás a tanítványaikat arra bíztatták fel, hogy a Templom főbejárata fölé a király utasítására felhelyezett aranyból készült sast verjék le onnan és rongálják meg, merthogy a mózesi törvények tiltják az ilyen díszek ottani alkalmazását. Miután a tanítványok végrehajtották ezt, Heródes elfogatta és megégettette őket Júdással és Mátyással egyetemben, mégpedig egy teljes holdfogyatkozás alkalmával:
"Ezt a Mátyást fosztotta meg Heródes a főpapi méltóságától, a másik Mátyást, aki a zavargást okozta, néhány társával együtt élve elégettette. Azon az éjszakán a Hold elsötétült." (443. old.)
A ma még használatos történelmi kronológiát hosszú évszázadokra visszamenőleg építették fel, aminek megalkotásánál csak az olyan információk számíthattak megbízható és biztos támpontoknak, melyek égi eseményekre (például nap- és holdfogyatkozásra) hivatkoztak. Ilyenek hiányában akár több év eltérés is lehetséges a tényleges időpontoktól.
Heródes a lázadókat és felbujtó vezetőiket, Júdást és Mátyást i.e. 9.11.28-án égettette meg, egy Júdeából is jól megfigyelhető teljes holdfogyatkozás alkalmából.
Az öreg király betegsége egyre súlyosabbá vált, ezért orvosai tanácsára a Holt-tengernél egy kúrán vett részt, de mivel ez egy bizonyos idő eltelte után se hozott jobbulást számára, ezért visszatért Jeruzsálembe.
Az említett teljes holdfogyatkozás és a rákövetkező i.e. 8.03.25-ei Peszách ünnepe előtti halálának beállta közötti időszak folyamán vett részt az említett kúrán, és még halála előtt öt nappal kivégeztette saját fiát, Antipatert.
Számos világvége jóslat látott napvilágot a bemutatott 1999.08.11-én létrejött, teljes napfogyatkozással hatásfokozott kozmikus kereszttel kapcsolatban, de az ég egy adta világon nem történt semmi akkor, legfeljebb "csak" annyi, hogy 6 nappal később, 1999.08.17-én hajnali 3 órakor közel 40 másodpercig tartó pusztító erejű, 7,6-os erősségű földrengés rázta meg a törökországi Izmit városát és környékét, ami az észak-anatóliai törésvonal közelében helyezkedik el. Érdekesség kedvéért azért itt megjegyezném, hogy körülbelül ezen a területen haladt el az említett teljes napfogyatkozás árnyékának centruma.
Úgy döntöttem akkor, hogy kiderítem a bemutatott kozmikus kereszthez hasonló felépítésű keresztek korábbi és későbbi megvalósulásait. Aki rendelkezik ilyen kereső programmal, az tisztában van azzal is, hogy ez időigényes és kitartást igényel. Az elmúlt 4000 év vizsgálata folyamán 14 ilyen, azonos felépítésű kozmikus keresztet sikerült regisztrálnom:
Ezek majd a későbbiekben fognak jelentőséggel bírni.
Az ősi asztrológia szabályzói szerint a bemutatott kozmikus keresztek úgymond negatív hatásúak a Földre nézve, merthogy az égitestek egymással 90°-ot, 180°-ot zárnak be a zodiákusban, és a negatív hatásúnak tartott Mars, Szaturnusz és Uránusz planéták az említett feltételek mellett teljes mértékben képesek voltak a nekik tulajdonított hatásokat kifejteni.
Akkoriban sikerült behatóbban tanulmányoznom a VIII. században héber nyelven megjelent "Toledoth Jeshu" címmel megjelentetett kiadványt, amit a heidelbergi egyetem héber nyelven tudó és azt kutató professzora, Johann Andreas Eisenmenger (1654 - 1704) fordított le németre, és az "Entdecktes Judenthum..." című kétrészes terjedelmes munkájának első részében (105 - 108., 155 - 158., 170 - 180., 284-288. old.) hozott nyilvánosságra.
Itt olvashatunk a héber kabbala féltve őrzött titkáról, a Schemhamphoras-ról (a könyvben Schem hammphorasch), "Isten 72 szelleméről", ami a szerző mesés fantáziája szerint Jézust szakrális tulajdonságokkal ruházta fel, miután jogtalanul eltulajdonította annak titkát a jeruzsálemi Templom belső szentélyéből, a "Szentek Szentjéből", ahol a vallási legendák értelmében a Dávid által talált kövön a frigyláda helyezkedett el.
Bevezetésnek röviden arról, hogy miként jutottam el a közel 30 évi intenzív kutatómunkám folyamán a vallási mítoszok kozmikus kapcsolatainak feltárásához. Erre az útra Teres Ágoston jezsuita csillagásznak a "Biblia és asztronómia" című munkája vezetett, amit nagy érdeklődéssel tanulmányoztam, de mire végére értem, azt kellett konstatálnom magamban, hogy egyáltalán nem oldotta meg kielégítően a "betlehemi csillag" mibenlétének titkát, ezért fáradságot és időt nem kímélve fogtam bele ennek felderítésébe. Itt megjegyezném előre, hogy az itt közzé adott idegen nyelvű szövegek fordítását én végeztem. A későbbi eredményeimet egy szerencsés véletlen alapozta meg, ugyanis mint ismeretes, Európában hatalmas érdeklődéssel várták 1999 nyarán azt a teljes napfogyatkozást, amire már a XVI. században felhívta a figyelmet az asztrológiában, kabbalah-ban, hermetikus ismeretekben és a héber nyelvben is jártas, zsidó származású Nostradamus (1503 - 1566):
"L` an mil neuf cens nonante neuf sept mois, Du ciel viendra un grand Roy d` effrayeur," (Centurie X., LXXII.) (Les Propheties de M. Michel Nostradamus, Dont il y en a trois cens qui n`ont encore jamais été imprimées; A Lyon, 1566; S. 164) "Ezerkilencszázkilencvenkilenc hetedik havában az égből megérkezik a rettegés nagy királya." (Centuriák X. 72.)
Korábban és azóta is számos kitaláció született már Nostradamusra hivatkozva, viszont annyi biztos, hogy ez volt az egyetlen időpont, amit ő konkrétan megadott.
Ekkortályt jutottam hozzá egy 1984-ben német nyelven is megjelent francia kiadványhoz ("Dozulé-Botschaft Christi, Einzig und endgültig - Das Glorreiche Kreuz - Zeichen des Menschensohnes" - "Dozulé-Krisztus üzenete, egyedüli és végérvényes - A dicsőséges kereszt - Az Emberfiának a jele"), ami azt bizonygatta, hogy Dozulé lesz a központja ennek a közelgő nagy eseménynek, egy keresztnek:
"Ez a kereszt uralkodik a világon, és a világ ezt nem sejti, vagy nem ismeri, vagy elfelejtette. És mégis ez az egyetlen reményük." (10. old.) "Mondd a papnak, hogy ez a dicsőséges kereszt, ami ezen a helyen kell felállítódjon, Jeruzsálemmel azonos kell legyen." (12. old.)
Nagyban elősegítette a további tevékenységemet egy 1997-ben forgalomba hozott "Fuji AstroLogln" (In der Reihe Wissen/Bildung) Windows 95-ös asztrológiai kereső program megvétele (akkoriban 19 Márka 80 Pheningbe került), amihez aztán beszereztem egy computert is. Ennek segítségével ismertem fel azt, hogy a Nostradamus által beharangozott kozmikus esemény nem csak egy szimpla teljes napfogyatkozásról szól, hanem 1999.08.11-én realizálódó teljes napfogyatkozással hatásfokozott kozmikus keresztről.
Számos kritika ért a "Kronológia" topicban arra nézve, hogy az ott néha felmerült témák nem illenek a Tudomány fórumra. Egy hasznos tanácsot megfogadva itt folytatom a számos mitológiai eseményre kiterjedő kutatási eredményeim tárgyalását és vitára bocsátását. Mindenkit szívesen látok itt, kivéve azokat, akik eszközökben nem válogatva igyekeztek az említett topicban intenzíven akadályozni annak munkáját. Különös tekintettel az alábbi eseményre: 243.244.246.
