A 19. század első feléig még latinul fogalmazott a közép-európai tudósok egy része. Itt van egy 19. századi tudományos munka előszava, amelyet Carl Friedrich Gauss írt:
Praefatio
Detectis legibus motus planetarum Keplerii ingenio non defuerunt subsidia ad singulorum planetarum elementa ex observationibus eruenda. Tycho Brahe, a quo astronomia practica ad fastigium antea ignotum evecta erat, cunctos planetas per longam annorum seriem summa cura tantaque perseverantia observaverat, ut Kepleri talis thesauri dignissimo heredi seligendi tantummodo cura restaret, quae ad scopum quemvis propositum facere viderentur. Nec mediocriter sublevabant hunc laborem motus planetarum medii summa iamdudum praecisione per observationes antiquissimas determinati.
Astronomi, qui post Keplerum conati sunt planetarum orbitas adiumento observationum recentiorum vel perfectiorum adhuc accuratius dimetiri, iisdem vel adhuc maioribus subsidiis adiuti sunt. Neque enim amplius de elementis plane incognitis eliciendis agebatur, sed nota leviter tantum corrigenda arctioribusque limitibus circumscribenda erant.
Principium gravitationis universalis a summo Newton detectum campum plane novum aperuit, legibusque iisdem, quibus quinque planetas regi Kepler expertus fuerat, levi tantum mutatione facta omnia corpora coelestia necessario obsequi debere edocuit, quorum quidem motus a vi Solis tantum moderentur.
(C.F.Gauss (1809/1877, 2. kiadás): Theoria motus corporum coelestium in sectionibus conicis solem ambientium. 3. o.)
A legújabb német kutatások szerint a latin nyelvű szövegek túlnyomó többsége nem az ókorban és a középkorban, hanem az újkorban íródott (ld. Martin Korenjak munkásságát). Német területen elkezdődött a neolatin szövegek integrálása a latin nyelv oktatásába. Ezen szövegek egy része digitalizálva van. A korábbi konszenzus az volt, hogy ez az irodalom jelentéktelen. Ezt azonban nyugaton mostanság felülvizsgálták. Az újkori latin irodalom - nagysága és feltáratlansága miatt - fontosabb annál, hogy csak egy szűk akadémiai kör kutatási területe legyen.
Nálunk, meg nem nevezett egyetemen az egészségügyi szakokon lévőknek kell orvosi szaknyelvet, „egészségügyi latint” tanulni. A jogászoknak is szaknyelv van, de ők fakultatív tárgyként a topik tárgykörében forrásszöveg-olvasást is felvehetnek. A történelem és régészet szakos bölcsészeknek és tanároknak is vannak latin szaktárgyaik. (A klasszika-filológiát és az újlatin szakokat nem említem, mert nekik a latint mint latint kell tanulniuk mélyebb, illetve nyelvtörténeti nézetből.)
"Hát ha jól tudom a teológusok mellet az orvosok és ügyvédek azok akiknek tanulniuk kell (nem tudom mennyire "átlag emberek" :)."
.
Orvosok... Az nyilván szakmai latin, nem a teljes nyelv, és nem is a római kori irodalom... Bár nem tusom.
(Egészségügyi szakközépben is szakmai latin elnevezéseket, fogalmakat tanultak a gyerekek.)
Én gimnáziumban tanultam latint, érettségiztem is belőle, Cicero, Horatius, Ovidius, Janus Pannonius... De azóta eltelt pár évtized, szinte már csak pár közmondásra emlékszem, és teljesen kiesett a declinatio, coniugatio, minden.
Nyilván mással, más dolgokkal foglalkoztam utána, amihez egyáltalán nem kellett a latin.
És az oktatás sem a topik témájába vágó forrásokkal foglalkozott, hanem úgy kb. Mátyás koráig bezárólag... Hacsak nem veszem ide a "rubrum vinum bibi nocte...", vagy inkább "Vinum rubrum bibi nocte, angela, stella, mea columba" dalolgatást. :)
És még a Carmian Burana alapjául szolgáló versek is korábbiak, a keletkezésük idején nálunk talán éppen a tatár járt.
(Bár a topik indításánál a XVI. század van megjelölve, és mellette a humaizmus korszaka is, utóbbi részben már a XIV. században elkezdődött... de talán inkább már olasz nyelven írtak a képviselői...?)
"a "máig élő" latint mikortól tekintjük holt nyelvnek"
.
Nyilván nem tekinthetjük "holt nyelvnek", mivel de iure a Vatikán hivatalos nyelve, bár de facto a másik hivatalos államnyelvet, az olaszt használják. Ahol meg valóban és ténylegesen használják is, az az Apostoli Szentszék, ami viszont nem állam.
(Kérdés, van-e ma Magyarországon valami értelme egy átlagember számára latint tanulni? Ez inkább a tudósok, kutatók néhány speciális kis csoportja számára lehet szükséges, akik közül viszont elég kevesen fordulhatnak meg itt, ezen a Fórumon.)
A latin nyelv klasszikus, irodalmi, "rögzített" formája és regionális népi változatai az ókor végén és a középkor elején divergálódtak egymástól.
Görögnyelvű területen is volt ilyen diglosszia (ókor: attikai görög - koiné; bizánci: teológiai görög - állami görög - népi görög; újkor: katharevusza - dimotiki), csak a görögök megtartották az eredeti írásképet, és sokat átvettek a tudós görög nyelvből, így a köznyelv is konzervatívabb lett. Görögországban a '70-es évekig a hivatalos nyelv egyfajta modernizált ógörög (katharevusza) volt, sok olyan elemmel, ami már nem létezett a beszélt népi nyelvben. A mostani újgörög köznyelv a katharevusza és a népi nyelvnek a keveréke.
Köszönöm. Arra van valami információd, hogy a "máig élő" latint mikortól tekintjük holt nyelvnek, és mégis miért, mikor tudomásom szerint rengeteg új latin nyelv származik belőle? Az (ó) görögre pedig nem mondják hogy kihalt, mi a különbség a két nyelv változásában.
A középkori latin főleg regionális színezetű volt és a kései latin szerzők voltak meghatározóak, az újkorban viszont a klasszikus kor nyelve volt a norma. Ez nyilván nem azt jelentette, hogy a középkori szókincsbővítést teljesen elhagyták volna, de a nyelvtan és a stílus leginkább a klasszikus szerzőket tükrözte.
