A Zalaegerszegi Tűzmadár Waldorf Iskolával kapcsolatban vannak aktuális tapasztalatok, amiket gondoltam leírok. Vegyes érzések vannak bennem: le kell szögezni, hogy a gyerekek általában jól érzik magukat az intézményben.
A Zalai Waldorfban a tanárok látványosan lenézik a szülőket, a kéréseiket semmibe veszik, de nem úgy mint ahogy elvárnánk egy "gyerekközpontú" intézményben, hogy megbeszéljük és a szülő megérti, hogy miért nem jó ahogy gondolja, hanem meg sem vitatják, lesöprik, hogy ez "pedagógiai kompetencia", ebbe a szülő nem láthat bele, mert nincs meg hozzá a kompetenciája. Hogy mire gondolnak, azt sajnos nem közlik a szülővel. Jellemző az egész tanári kollégiumra egy spirituális felsőbbrendűségi érzés, ami számomra megmagyarázhatatlan, de erről még írok lentebb. De a gyerekekkel kedvesek akkor is, ha nem tudják a havi 100.000 forintot kifizetni.
A tandíj kb 2 évente emelkedik, aki nem tud fizetni, vagy "problémás" szülő, azt módszeresen kiutálja az alapítószülői gárda. Az a baj, hogy nem is számít ilyenre még szar helyeken sem az ember, de a telefonlehallgatás, a másik verbális megalázása a közösség előtt, és a pénztárcába nyúlkálás leggusztustalanabb eszközei is beleférnek, ha egy új szülő túl sokat kérdez (főleg a gazdasági dolgokba nem szertik, ha egy nem alapító szülő bele akar nézni).
Sajnos ha nem waldorfba készül középiskolába a gyerek, vagy a körzetis szakmunkásképzőbe, akkor otthon neki kell állni magántanárral felzárkózni legkésőbb hatodikban, mert kb 3-4 év lemaradással vannak a gyerekek a NAThoz képest, de nyolcadikra egyik se tudna értelmezhető központi felvételit írni ha csak az iskolából hozott tudással megy oda... A nyelvtanár volt hogy fél évig nem jött be, az euritmia tanárt elküldték, de még a tanárnak sem mondták meg, hogy miért, nemhogy nekünk (attól még a művészi hozzájárulást ugyanúgy kell fizetni, csak nem tudjuk mire...).
Elég kicsik az osztálylétszámok, ez előny és hátrány is: emiatt is ilyen sok a havi díj, másrészt a gyerekekre tud figyelni a tanár. Van gyógypedagógus, de inkább magánba járnak hozzá a szülők, mert nem veszik fel 8 órába.
Elég spiri a felfogás az egész intézményben, pl a gyerekek auráját találgatták a tanárok a problémás gyerekeknél. Szívesen küldik spirituális segítőkhöz a kétségbeesett szülőket ahelyett, hogy szakemberhez küldenék, ami nem csoda, mert nem SNI iskola, ennek ellenére elég sok SNI-s jár oda papír nélkül (az ottani gyógypedagógus sem küldhet senkit a szakszolgálathoz). Az iskolatitkár a legspiribb, de hiába bizalmaskodik, inkább ne mondj neki semmit, mert máshol vagy visszahallod, vagy ellened fordítják, ha olyat kérdezel. Amúgy a szülők nem mernek nagyon kérdezni semmit, mert félnek, hogy kicsinálják őket az alapítószülők.
Egy-két gyerek úgy beszél a szüleivel, mintha a seggéből húzták volna ki, ez elég visszataszító minden korosztálynál, ez persze nem az iskola hibája, csak mutatja, hogy itt azért nem a budapesten megszokott réteg járatja waldorfba a gyerekét.
Ami még nem tetszett, hogy spórolás miatt sokszor volt hideg az iskola.
Gazdaságilag nagyon nagy szarban lehetnek, állítólag ha nem jön jövőre 20 gyerek, akkor lehúzhatják a rolót (átlagban 10-es osztálylétszámok vannak és most ment egy csomó család..). Én is csak azért írom le, mert jövőre már nem fog minket érinteni....
Sziasztok, úgy döntöttem, hogy rövid posztot írok a Waldorfrol, amit lehet, hogy törölni fognak, de már az sem érdekel, ha segítek pár embernek ezzel, akkor már jó… annak idején mi is örültünk volna egy valós és reális posztnak.
Soha többet Waldorf!!!! Túl vagyunk rajta, vért izzadva, hogy a gyerek tovább tanuljon.
Folyamatos hazudozasok, be nem tartott ígéretek!
Biztosítottak minket, hogy amikor a gyerek 8. Osztályba ment, hogy maximálisan támogatják matematikából, hogy a felvételit meg tudja írni - nem Waldorf volt a további cél, több ok miatt-ugye elvileg a Waldorf rendszer támogatja a gyermeket, amiben jó és sikeres. Elindultunk a felvételi útján, rájött a gyermek, hogy olyan szinten a béka seg.e alatt van magyarból és matekbol, hogy esélye a felvételire 0. Lelkesen elkezdtünk tanarhoz járni egy isteni magyar pedagógus hihetetlenül felhozta a gyereket, szuper magyar felvételit irt. A játékban bíztunk, ami ígéretet kaptunk, aztán valahogy mégsem jött a segítség. Tanárt nem találtam, aki erről a szintről fel tudta volna hozni matekbol.
A probléma már novemberben elkezdődött, amikor az én 14 éves gyeremekem, azzal szembesült, hogy szó szerinte SEMMIT nem tanulnak és a szakadék egyre nagyobb lett. Már utalt suliba járni, a tanító egyre jobban kezdte azokat a gyerekeket hatraltatni, fisztralni, nyomást gyakorolni, különböző lelki terrort alkalmazva, hogy ne haladjanak. Egyre jobban utalt már iskolába járni, közben folyamatos tanarhoz járás, felvételi előkészítő, edzés, éves munka stb. A felvételi nagy nehezen sikerült, hála oda ment, ahova szeretett volna, na itt meg nagyobb volt a feszültség.
Számomra nonszensz, hogy egy osztály tanítóknak 250.000.-ért kell év végi ajándékot venni, a tobbirol nem is beszélve.
Az, hogy a gyerek év végi kirándulásra egy vagyonba került és “ sehol “ nem voltak, tilos volt vásárolni. Volt ahova nem vittek el a gyereket, mert ő már ott volt. Elszamolas smafu…tudnék még írni…
Egy tanács, járhatok körbe, akik infót gyűjtenek…. Lehet, hogy jobb egy köztes iskola, mint a Waldorf… hála a másik gyermekem “ köztes” iskolába került és látom a különbséget…. Ezt a posztot a waldorfos csoportból töröltek…
3 Waldorf iskoláról sikerült véleményt gyűjteni, a maga nemében… ezek mind Budapesti iskolák.
A székesfehérvári Waldorf iskola gimnáziumi részével kapcsolatban van vkinek személyes tapasztalata, információja? Eddig normál tantervű általános iskolában volt magántanuló a gyerek, most gimit keresünk. Előre is köszönöm.
A Waldorf iskolák nagy előnye és egyben hátránya, hogy olyanok, amilyenné tesszük őket. Maga a pedagógia adott, erről lehet előre tájékozódni, tehát pl. az epochális rendszeren, vagy azon, hogy csak második végére tanulnak meg olvasni (Megjegyzem a saját írásukból) mérgelődni felesleges. Igen, lesz SNI-s az osztályban jó eséllyel, igen, visszahúzza valamennyire az osztályt, de nem nagyon, mert alsóban nem is olyan nagy a tempó. Van fluktuáció, ez is igaz, de ezek mögött 90%-ban a költözés áll, 9 % azért megy el mert nem azt az állami szintet hozza az iskola, amitől épp mentesülni szerettek volna, 1 % meg egészen banális dolog miatt megy el (pl. kabát nélkül volt a gyerek az udvaron)
Nem lesz matekból erős a waldorf, azért is van ott a nevük végén, az AMI, mert ők egy alapfokú művészeti iskola. Nem gondolnám hogy meg kellene feszülni bármilyen iskolában, hogy kiegyensúlyozott emberré váljon egy gyerek, az hogy mire jut, az úgyis csak rajta múlik. Vannak waldorfban is jó tanuló, céltudatos diákok, és vannak államiban is lusta, rossz tanulók.
Csodák sehol sincsenek, itt viszont szülőként közösségként és fenntartóként több lehetőség van arra, hogy olyanná formáljuk a környezetünket, amilyennek szeretnénk látni. Az egy dolog, hogy ezzel a lehetőséggel nem sokan élnek, nagy többség csak befizeti a tandíjat, és néha háborog, és ennyi.
Néhányan meg odateszik magukat.
Még kevesebben pedig létrehoznak és működtetnek egy iskolát hogy a gyermeküknek jó legyen, és még 10 évvel később is küzdenek, hogy aztán néhány szülő vagy volt diák, aki, vagy nem is tett semmit, vagy csak elfogyott a lendülete, fórumokban nagy betűvel kiírja, hogy soha soha waldorf....
Waldorfot kérdezd meg előbb, ha éppen tele van az az osztály, ahova menne, nem tudják fölvenni, de ha van hely, akkor is csak próbahét után szokták meghozni a döntést (azt nézik, mennyire felel meg neki az osztályközösség, mennyire fogadják be, tud beilleszkedni).
A kislányom 2. osztályos, költözés miatt szeretném átiratni másik iskolába. Újpestre IV. kerületbe költöztünk, felvetődött a waldorf iskola gondolata is, hogy oda iratom be, vagy pedig a Lázár Ervin Általános iskolába. Esetgesen valakinek van tapasztalata mindkét iskolával kapcsolatban? Megköszönném, ha megírnátok.
Nekem a fiam harmadikos, a lányom elsős ott, és nem vagyok objektív, mert tavaly óta a fenntartó egyesület elnökségi tagja is vagyok. :) Viszonylag fiatal a suli, 2015-ben indult négy osztállyal, tavaly szeptemberben kezdtük a negyedik tanévet, a legnagyobbak most hetedikesek. A Waldorf-sulik gyerekbetegségeit mi sem kerüljük el, vannak kompromisszumok (pl. még nincs saját épületünk, egy nagyobb épületben bérlünk egy részt, és ez némi együttélést jelent más bérlőkkel), de pl. van euritmistánk, bothmertanárunk, nyelvtanáraink. A tanárok közössége nagyon összetartó, elhivatott, jól képzett, illetve folyamatosan képzi magát.
Amit szülőként mindenképpen kiemelnék, az az, hogy szerintem nagyon jó és aktív a közösség. (A személyes bevonódásomnak is ez az egyik mozgatórugója.) Az alábbi néhány negatív hozzászólást olvasva azt kell mondjam, hogy aki szolgáltatást vár (Mázsóbót idézve: „nem azt kapjátok »amire befizettetek«”), annak nem igazán a Waldorf van kitalálva. Az a helyzet, hogy a Waldorf nem szolgáltatás, amit meg lehet vásárolni. Ez egy közösségi dolog, amit magunknak kell felépíteni. Egy csomó mindennel lehet probléma, és persze van is. Szerintem erre kihívásként kell tekinteni, és felvállalni, hogy ez nem csak a gyerekeinknek, hanem nekünk magunknak is egy fejlődési út. És még csak nem is feltétlenül könnyű. :-) (Olcsón sikert még nem adtak...) Viszont ehhez én a fehérvári társaságban nagyon érzem a potenciált, tehát akinek ez a „kezembe veszem a saját sorsomat” hozzáállás bejön, az jól fogja itt érezni magát. De ha valaki nem akar ennyire bevonódni, az sem fog csalódni, mert jól működnek az intézmények (mármint az ovi és a suli).
Az oviról csak fenntartói tapasztalatom van, személyes nincs, mert oviba nem ide jártak a gyerekek. De az óvónénink egy nagyon kedves, pozitív életszemléletű fiatal hölgy, aki nagyon komolyan veszi a hivatását, és nem csak a gyerekekkel, de a szülőkkel is nagyon jó a kapcsolata. (És persze folyamatosan igyekszünk mellé segítőket találni, de a jó Waldorf-óvónő is hiánycikk.)
(Személyes kiegészítésként annyit még idefűzök, hogy négy éve, amikor a feleségem felvetette, hogy próbálkozzunk meg a Waldorffal, én is ezt a fórumot böngésztem súlyos aggodalmakkal telve. :-) A szokásos hiedelmekkel voltam tele: valamiféle fura szemlélettel megszállott emberkék gyülekezete, az életben a helyüket megállni képtelen, elkallódott gyerekek stb. Volt itt pár értelmesnek tűnő nick, aki elég jól leírta, hogy azért a valóság egyáltalán nem ilyen, hanem sokkal jobb. Hát ezt most már én is meg tudom erősíteni. :-))
Tapasztalattal rendelkező 2 Waldorf iskolát (költözés miatt váltottunk, amúgy az elsőt ott hagytuk volna) is megjárt szülő vagyok, Waldorf óvodába is járt 2 gyermekem.
A Waldorfról nagyon sokféle legenda kering, a tanítók között sem tiszta sok esetben, hogy mit is jelent ez az egész, valami rózsaszín ködfelhő, amiben élnek, ami aztán, ha baj van az iskolában olyan fokú, hogy meg sem tudják oldani, sok esetet láttam, túl sokat is.
Megtört szülő, megtört gyerek, egymást utáló osztályközösség. Hiányos tudással rendelkező gyerekek, a szülő meg ott áll, hogy most akkor, hogyan is lesz tovább, ha bármi lesz és nem tudom átvinni az államiba, hoztam egy döntést, amit jónak ítéltem meg, aztán történik egy olyan helyzet, amire nincs felkészülve a család és nem tudnak átjárást biztosítani más oktatási rendszerbe és megrekedt az egész ügy és csak halmozódik a düh.
Általánosságban nagyon jó, ami az elméletben le van írva, DE ez a pedagógiai is tanár függő és ne lepődjetek meg, ha nem azt kapjátok "amire befizettetek", jóval függőbb, mint egy állami, amikor kicsik a gyerekek, akkor a tanítóra kb. Istenként néznek, mindent elfogadnak Tőle és azt is elfogadják zokszó nélkül, hogy "hülyék" vagy "alkalmatlanok", majd ha túl laza a tanár, akkor a fejére nőnek és nincs tisztelete. Ha a tanár tud kompromisszum kész lenni és minden gyermeket meghallgatni, akkor az osztályban felmerülő problémák megoldódnak, ez az esetek 2%-a, a maradék 98%-ban pedig hozzák az állami formáját, vagyis szőnyeg alá söpörve nincs gond.
Mielőtt iskolát választotok, mindenképpen érdeklődjetek, hogy ki lesz az osztálytanítótok, mert ha szülőként nem tudtok Vele együtt működni, akkor nem fog működni az egész.
Az osztályok létszáma is változó 8-29 főig bármilyen osztály létszám előfordul. Hozzájárulást kell fizetni, ez havi 20.000 Ft-tól, akár 45.000 Ft is lehet, attól függ, hogy hová iratkoztok be. Mivel állami normatívából élnek Ők is, így nyilván anyagi érdek, hogy minél több gyermek legyen főleg 10.01-gyel, mert ezt a létszámot veszik alapul a finanszírozásnál.
Szülőként fel kell dolgoznotok, hogy a gyermeketek 1 osztály végére nem fog tudni folyékonyan olvasni, ha nem köti le, a matematika nagyon nagy hiányossággal bír a Waldorf oktatásban, jóval el vannak maradva az állami oktatástól, 2 nyelvet tanulnak mindenhol, de én nem voltam elájulva a nyelvoktatástól, semmit nem tudnak szó szerint, akkor tett tudásra szert a gyermekem, amikor külön órára járattam, meg táborba vittem, jelzem mi ezért fizettünk, több milliós kiadásnál tartunk, és a gyermekem csak azt tudja, amit mi megtanítottunk itthon neki. Emellett kötnek, horgolnak, fafaragás van, festenek, kertművelés. A legnagyobb élmény az 5. osztályos Olimpia, és ennyi, de az legalább tényleg jó.
Azt is fel kell tudnotok dolgozni, hogy a tananyagot tömbösítve tanulják, így például van, hogy 2 hónapig a matekot elő sem veszik, nem kapnak házi feladatot. Reggel beszélgető körrel indul a napjuk a gyerekeknek, de ha az osztálytanító kerüli a problémákat (Nálunk ilyen volt), akkor nem az osztályban lévő helyzetről beszélgetnek, hanem arról, hogy éppen mit csinált az egyik gyerek kiskutyája.
Főtanítás van, ahol az adott időszak tananyagát dolgozzák fel, aztán jönnek csak a szakórák. Tízórait és uzsonnát nem kapnak, arról minden szülőnek saját magának kell gondoskodnia, de az ebédpénz így is 12.000 Ft, ezzel is számoljatok.
Az osztálytanítód mindig okosabb lesz a saját gyermekedre nézve (hiába ismeri csak 3 hónapja, vagy 2 éve), mint Te és ha gond van, akkor mindenért a szülő a hibás, önkritikát nem tudnak gyakorolni (tisztelet a kivételnek), ha gond van az csak otthonról jöhet, az osztályban minden szép és jó, még akkor is, ha évente 4-5 gyermek rotációban forog az osztályban (jelzem 13 fős osztályról beszélek....)
Euritmia nem minden intézményben van, mivel nincs pedagógus, így azt célszerű megkérdeznetek, bothmer szintén, nincs tanár.
Informatikai oktatás nincs, így ha gondot okoz elfogadnotok, hogy a mai világban a gyermeketek nem kap informatikai oktatást be se iratkozzatok. Az osztálytanítók sem fogadják el, mi jártunk Logiscoolba, de abba kellett hagynunk, mert az osztálytanító folyamatosan ezzel piszkálta a gyermekemet.
A tanárok probléma megoldó képességéről azt hinnénk, hogy sokkal jobb, mint egy állami rendszerben tanító pedagógusé, felejtsétek el, ők is emberből vannak, ugyanúgy elfogultak, ugyanúgy ítélkeznek és ugyanúgy a saját akaratukat erőltetik rá a saját osztályukra, ráadásul még a tananyagban sem haladnak sehová, mert a rendszer nagyon érzékeny pl. SNI-s gyerekekre, így pl. az én gyermekem rendszeresen unatkozott az órán, mert nem kötötte le az oktatás (Ő nem SNI-s), így mással foglalkozott, aztán leszidták, de olyat is csinált a nagyon nagy Waldorfos empátiával bíró pedagógus, hogyha otthon hagyta az atlaszát kiküldte az óráról.
A vezetőség probléma kezelése függ a vezetőségtől, ha oda fordultunk, hogy gondunk van, ők konferencia szintjén megoldották, az osztálytanítók ezt kifejezetten személyes sértésnek vették, ha 1,5 éves problémákkal tovább léptünk.
Emellett persze ott van még az osztályközösség és a szülői közösség, ami tud elég érdekes helyzeteket okozni, mivel sok esetben alap elvekben voltak nézet eltérések családok között.
A szülői estek minimum 2-3 órásak és nem a gyerekekről szólnak, hanem arról, hogy szülőként Ti is megcsináljátok, amit a gyerekek az órán, ha ezzel nem tudsz azonosulni, megint probléma lesz közted és az osztálytanító között.
Szülőként Nektek is lesz dolgotok, nem is kevés, ez megint egy újabb konfliktus forrása lehet, ha nem tudsz annyi időt a közösségi életbe beletenni, mint a többiek. Én az elsőbe a szívemet-lelkemet beletettem, teljesen felesleges munka volt, a másodiknál már azt mondtam, hogy köszi csinálja más.
Ha egy szóval jellemezhetném ezt az egészet: Káosz! Túlmisztifikált dolog és ne higgyetek el semmit sem, amit a honlapra feltesznek.
Én körbe jártam nagyon a témát, még óra látogatást is kértem, és beküldtek az iskola legjobb tanárjához (aki jelzem, nem a mi osztálytanítónk volt), és teljesen lenyűgözött, hogy húúú, de jóóó, igen ez jó lesz.
Aztán ezzel teljesen ellentétes dolgot kaptam és tapasztaltam meg.
Szülőként nagyon el tudsz benne fáradni lelkiekben, nagyon meg tud viselni.
Főleg az nehéz ügy, hogy eldöntöd, hogy Waldorfosok lesztek, majd rádöbbensz, hogy még sincs jó helyen a gyermeked, remek, de hogyan tovább, nincs átjárás az állami és eközött, mert olyan lemaradásban vannak, hogy szülőként elfogadni és felismerni és kezelni ezt a helyzetet, kell idő, higgyjétek el. Ráadásul még bűntudatod is lesz, hogy vihetted volna máshova, de nem Te ide akartad, mert akkor úgy ítélted meg, hogy jó lesz, aztán jön a valóság, hogy még sem, csak ilyenkor már nincs nagyon visszaút.
A tehetséggondozást felejtsétek is el, ilyen itt ebben a rendszerben nem létezik. Alsóban az osztálytanító teljesen szét van esve, örül, ha túl éli a napot, nemhogy még fejlesszen bármit is.
Mivel az államival nem tudok azonosulni, más alternatív oktatás nincs környékünkön (Pesten nyilván egyszerűbb a helyzet, de hát Pesten kívül is van élet), így mi az otthon tanulók csoportjába tartozunk és soha többé nem akarok semmilyen Waldorf intézmény közelébe sem menni.
De ez nem azt jelenti, hogy a választás előtt állóknak nem lesz megfelelő ez az oktatási módszer, Nekünk nem vált be, több millió forintunk és 5 évünk van benne, hogy most én taníthatom a saját gyermekemet.
Remélem tudtam segíteni.
Minden jót a döntésetekhez :) én biztosan nem lennék újra Waldorfos család.
Sziasztok! Waldorfos tapasztalatainkról itt olvashattok, itt pedig arról, hogy miért döntöttünk a magántanulói státusz, azon belül a tanulócsoport mellett.
a 2008-ban írt Wladorfos posztodhoz szeretnék hozzászólni. Azóta, hogy alakult az életed? Melyik Waíldorfba jártál? Nekem másodikos ott a fiam és nagyon gondolkodom, hogy hagyjam-e ott tovább. Kíváncsian várom a tapasztalatod.
Most érettségiztem Waldorfban. Sajnos zömében csak negatív tapasztalattal szolgálhatok. Elsős korom óta Waldorfos vagyok,tehát tudom miről beszélek. De kezdjük az elején...
Az általános iskola még jónak mondható volt,de azért ott is kimaradtak dolgok,mint pl: a magyar nyelvtan. Írni ,olvasni megtanultunk,de,mint nyelvtant sose. Ezután következett a középiskola,ami maga volt a megtestesült pokol. Szakmailag és emberileg is egy teljesen inkompetens brigád várt minket kilencedik osztályban. Elsőnek ott volt a fizika-infó szakos tanár,aki egy alkoholista emellett láncdohányos rendszeresen együtt dohányzott a diákokkal(ismétlem elvben ez egy waldorf intézmény)és az állítólagos "fizika óránk" abból állt,hogy ő vígan nézte a műsort a vetítőn(ez általában egy részecskegyorsítóról szólt),míg a többiek nyomkodták a telefont és kimentek órán(!) a folyósora beszélgetni,ja és igen,a dolgozat kérdéseit mindig megmondta/megoldottuk előre. Jelentem öt év alatt az egyenletesen változó mozgást sem sikerült megtanulnunk,de persze év végén mindenki Ötös volt fizikából,a szülők meg elvoltak ájulva. Aztán itt a német tanárom,akinél rosszabb embert nem hordott a hátán a föld. Németül egyik órán sem tanultunk, inkább játszottunk mert az jobb... A kedvenc hobbija az volt,hogy a tanáriba az összes gyereket lealázza a tanárikar előtt. A következő a matek tanár,aki 6 éve kettes átlaggal érettségiztet (igen lett róla statisztika csinálva),de ez nem tűnik fel neki,a válasz annyi,hogy a gyerek hülye matekból. Na,kérem én tisztelettel,hogy egy húszon valahány fős osztályból,mindenkinek bajok legyenek a képességeivel.... És igen,idén is kettő az átlag. Volt még nekem egy kedves biológia tanárom,aki bőgni ugyan nagyon tudott minden órán mert,hogy ő "rendkívűl érzékeny",de válaszolni tíz kérdésből kilencre nem tudott. Mindig az volt a válasz,hogy nézz utána egyedül a neten,kérdezd meg a külön tanárodat(mintha az olyan evidens lenne,hogy mindenkinek telik külön tanárra...). A kémia tanár kedvenc mondata volt,hogy önállóan fel lehet mindent dolgozni a könyvből,csináltunk egy-két számítási példát aztán viszontlátásra. A nyelvoktatásról szót sem ejtek,13 év alatt 15 angol tanárom volt,egyik sem tudott oktatni,azért lett csak nyelvvizsgám mert kimentem külföldre egyik nyáron.. Történelem és a magyar viszonylag normálisan volt oktatva,ott inkább a tanárok idegrendszerével és személyiségével voltak gondok.
Ugyan tudás nincs a fejembe(és NEM, NEM AZÉRT MERT LUSTA LETTEM VOLNA),de legalább színdarabot és szólóestet,valamint euritmiázni jól tudok. Mondhatom ennek aztán sok hasznát fogom venni. Mehet újra a két emeltemből jövő májusba. Hála neked Waldorf,a semmiért! Ha rám hallgattok, NEM TESZITEK A GYEREKET WALDORFBA!!
Inkább kicsit feszüljön meg az államiba,de legalább lesz jövője!
én épp az állami iskolából menekülnék, azaz vinném gyermekemet Waldorf iskolába, mikoris az ezer számra olvasott vélemények és kritikák között rábukkantam a tiédre. Alapvetően tisztában vagyok a Waldorf pedagógia lényegével, rengeteget olvastam a témában csak szimplán mert érdekel, valamint több ismerősünk gyermeke is oda jár, így alapvetően nem mondanám, hogy tájékozatlan vagyok, de bizonytalan annál inkább. Amellett, hogy a waldorf pedagógia módszertanával alapvetően egyetértek, a megvalósításban (főként magyarországi), úgy érzem, komoly problémák merülhetnek fel. Nos, amellett, hogy én alapvetően is egy olyan ember vagyok, aki döntés előtt százszor átrág egy dolgot, meghallgatom a pro, -és kontra érveket, szeretem a mások a véleményét kikérni, anyagilag sem állunk úgy, hogy ez a lépés ne legyen alaposan megfontolt és lehetőleg minden szempontból "körüljárt". A lényeg, hogy mivel a véleményedben említetted a 17. kerületet és ez minket a legteljesebb mértékben érint, nagyon szeretném ha tudnánk erről privátban beszélni és hálás lennék ha megosztanád velem a tapasztalataidat. A jelentkezés időpontja mindjárt itt van, így kérlek, amennyiben segítenél vedd fel velem a kapcsolatot.
Volt egy waldorfos kisiskolás 1-7 osztályon át, a nyolcadikat talán ma sem tudja senki miért, de másik iskolában fejezte be. Az óvodai éveket is a győri Waldorf "szellemű" környezetben töltötte. Ki tudná megmondani miért 13 évesen elmenekült. Igyekeztem a legjobb szakgimnáziumot megtalálni neki, vele együtt. Sikerült. Szárnyalt. Jó lett az első 2 éve. Ma ugyanott tart, mint akkor 13 évesen. Menekülne a jelenlegi iskolából. Bukásra áll. Homoszexuális, anyagot fogyaszt, amire azt mondja, hogy kiképezte magát, természetesen az interneten és nyugtatja magát, mert Amerikában akár még gyógyszerként is használják. Természetesen telefonfüggő, amire az anyja állítja, mivel tőlem kapta, ezért viseljem én ennek káros következményeit, azaz én miattam van. (Ez is).
A hetedik osztályos koráig csak bíztam benne, hogy minden rendben, minden rendben lesz és jó utat jelölt ki a WALDORF pedagógia. Aztán egyre inkább ez megváltozott bennem. Közben is bizonytalanná tett néhány élethelyzet. Ma már tudom és maximálisan biztos vagyok, hogy rohadtul tévedtem. Rohadtul nem úgy van ahogy szeretné egy normális apa. Minden szétesett. A család, ahol az anyja szerintem most is vak és istenként üdvözli a nagy WALDORF családot. Szétesett a gyerek. Nem tudja a mai világot kezelni. Nincs meg hozzá semmi alap. Ez természetes, hisz a nagyfokú szabadság, a mindent lehet csinálni, nem állítok fel szabályokat, lehet késni mindenhonnan, nem érdekes mikor érek be, a hit hiánya, miszerint a tanár sem gondolja hogy ez működik, a tanári képességek hiánya miszerint a tanár nem képes feladatát ellátni, a szervezetlenség, az állandó pénzügyi gondok miatt fennálló megoldatlan problémák, a szülő leterhelése, ......................oda vezet, hogy teljes oktatási, emberi, kapcsolati, önértékelési kudarcok jönnek, sorra, ha nem is azonnal, de rövid időn belül, mondjuk 15, 16, 17 évesen. Amikor már kint van a gyerek az életben. Illetve kint kellene lennie. Nekem szerintem ez több millió forintot emésztett fel, bár nem mertem soha összeszámolni (mert, hogy én bíztam és bíztam a jóban. Jól keresőnek számítottam és annyit ajánlottam a közösbe, amennyit senki, legalábbis nem hiszem, hogy sokan). Plusz elvárások voltak a szülőkkel szemben, hogy építsünk egy jó WALDORF iskolát. Ott is ment az idő, ment a pénz, ment a szervezetlenség, ment a semmi. Szóval tök értelmetlen volt MINDEN.
ÉRTELMETLEN, ÉRTELMETLEN, ÉRTELMETLEN. MINDEN. MINDEN. MINDEN. AMI WALDORF. Utálattal gondolok vissza mindenre. Most. Minden tanárra, majdnem minden szülőre, minden ötletre, minden ötlettelenségre, minden pénzkidobásra, minden közös, elvárt programra, minden szerencsétlenkedésre, minden erőltetett élethelyzetre.
És itt vagyok egy homokos, félénk, céltudatlan, szabályokat nem ismerő, szabályokat nem követő, Tv-t állandóan néző (pedig a pedagógia…………..), telefont állandóan szorongató, nem tanuló (de nagyon jó képességű), anyagfogyasztó, önző, életre nem képes, apját nem tisztelő, rendetlen, maga után el nem pakoló, kapcsolatokkal nem rendelkező (csak a virtuális világban létezőkkel), sportot feladó, zenélést feladó, ................. nagy fiammal.
Szerintetek??? Ez normális???
Ezek lennének a nagy WALDORF eredményei???
Ezért értelmetlen. Értelmetlen. Értelmetlen.
Elég volt. Elég volt. Elég volt. Többet nem ér még csak gondolkodnom sem, hogy mit írjak.
Feladom. Feladom. Feladom.
Kérdésetekre a válaszom, írassátok e oda a kölköt?
Sok mindent mondott Rudolf Steiner, de már nem él, és nem tudja megvitatni azokat a dolgokat, amiket a mai Waldorf tanítók, tanárok gondolnak.....ugyanis vannak, akik teljesen félre értelmezik, vagy a saját elborult ködös világnézetüket bújtatják Steiner neve mögé és képesek erre iskolát is létrehozni. Elég szomorú ami ma Magyarországon ezen a téren van, hiszen nem is felügyelik egymást ezek az iskolák....Olyan ez, mint amikor verset kellett elemezzünk egy irodalom órán, minden tanár a saját nézőpontjából értelmezte, belebeszélt mindenfélét, hogy vajon a költő mit is akart írni.......elég felelőtlen és elborult, gyerekek közelébe nem való pedagógusok is előfordulnak ezen a területen is:( /pl 17.ker/ Mindenkinek azt tanácsolom jól gondolja át tényleg ezt szeretné e a gyerekének......
...és azt is mondta, szegény, nagyon sokszor, hogy nem dogmákat akar lefektetni. Csak ezt a dogmák vallói nem szeretik meghallani.
Attól még, hogy a Waldorf egy egyéges, 16 évre szóló pedagógiai keret, nem következik, hogy egy iskola ne valósíthatná meg ennek a középiskolai részét. A mostani Waldorf gimnáziumokba is járnak olyan gyerekek, akik nem Waldorf-általános iskolából jöttek, akkor őket ki kéne zárni onnan, mert Steiner aztmondtahogy?
A keretet az osztálytanító személye adja az _alsó- és középtagozatban_, a gimnáziumban már nem. Tehát pedagógiailag is elkülönül a kettő, minthogy a gyermekkor esetén a fő motivátor a tekintély, kamaszkorban a kíváncsiság (szintén Steiner szerint). Nem véletlen, hogy nem 13 évig viszik végig az osztálytanítók a gyerekeket.
Nem látom, hogy miért lenne Waldorf-ellenes a gimnázium, mint elkülönült intézmény.
Már megbocsáss, de nincs olyan, hogy Waldorf középiskola. Attól, hogy valami annak nevezi magát, attól még nem tekinthető annak, mivel a Waldorf iskolák egységes, 13 évfolyamos iskolák. Aki ilyet létrehoz, az nem veszi figyelembe azokat az értékeket, amikre Rudolf Steiner felhívja a figyelmet, és ez a legnagyobb szégyen, hogy viselheti a Waldorf nevet. Pontosabban üzleti fogás. Identitásproblémája van az alapítónak. Vagy ha a saját nevét írná ki az iskola neveként, akkor vajon nem mennének hozzá a gyerekek?
A iskolánál lakom sajnos! Az biztos ,hogy ez a "művészeti " iskola dolog ez egy nagyon jól eladott maszlag. Biztosan nagyon jól működik ez más országokban . Itt azonban az összes kezelhetetlen ,beilleszkedni nem tudó gyereket ide hozzák. Akinek van egy normális gyereke az biztos nagyon hamar nem lesz az. Az udvaron néhány gyerek szinte totálkár.A tanárok nem mernek szólni mert a szülők bosszújától félnek...
