Ötletes volt a kialakítása. A szinteket elválasztó padozatot gyorsan ki lehetett szerelni, így az emeletekből egy hatalmas, összefüggő rakteret lehetett kialakítani.
Volt szerencsém egy dokumentum filmet látni róla sok-sok éve a'Mighty Planes' című sorozatban, amelyet magyarra, ki tudja, miért, 'hatalmas' repülőgépeknek fordítottak, pedig java részük normál, vagy kimondottan kisméretű gép volt, csak valamilyen szempontból különleges.
Bár meg kell hagyni, a Martin valóban hatalmas.
Akkor most egy kis kitérő az emeletekről a félemeletekre, vagy jelen esetben: alagsorra:
A TU-114 is a repüléstörténet egy ikonikus darabja, a maga nemében egyedülálló.
Igaz, nem volt emeletes, de az utastér alatt nem csak a csomagtér húzódott, hanem a navigátorállás, a legénységi pihenő és egy minden igényt kielégítő konyha is.
A konyhát a videóban részletesen bemutatják 4'44"-től.
Itt egy kép is, egy kiállított példányról, sajnos mára igen lepusztult állapotban:
Szemben vele a személyzeti szállás bejárata. Arról sajnos nem találtam képet.
Ez pedig a navigátor munkahelye, aki a pilótafülkéből tudott lemenni:
2022. március 04.-én vált bizonyossá, hogy helyrehozhatatlan sérüléseket szenvedett - mondhatni, sajnos, hogy megsemmisült - a világ ezidáig legnagyobb felszálló súlyú repülőgépe, az egyetlen elkészült Mrija - az Antonov 225-ös.
Kb. egy éve kezdtem követni a YouTube-on a gép kapitányának, Dmytro Antonovnak a vlogját, (csak névrokona a tervezőnek) aki rengeteg érdekes repülős történetet és műhelytitkot osztott meg nézőivel, elsősorban az Antonov repülőgépekről, de más típusokról és a repülőterek érdekes világáról is.
Főszereplő persze a Mrija volt.
Egyik videójában a kapitány bejárja a hatalmas repülő kevésbé ismert területeit és rejtett zugait is, amit csak bennfentesek láthatnak.
Bemutatja a teremnek beillő orrkúpot, bemászik a repülőgép leghátsó részébe, és persze bejárhatjuk vele az emeletet is.
A költői túlzással 'irányítóteremnek' is nevezhető hat munkaállásos vezetőfülkére ezúttal nem sok figyelmet fordít, azt rengeteg más videóban már bemutatta.
Elvezet minket a legénységi pihenőbe, a konyhába, a pótalkatrészek és rakodáshoz szükséges eszközök tárolására szolgála raktárakba, szervizaknákba, és a gép hátsó részében elhelyezkedő padlás szerű holttérbe, ahonnan egészen a farokrészbe is be lehet kúszni.
Nos, akkor a műértő közönség számára ma is egy gyöngyszem:
Szintén egy hidroplán, mai szemmel is hatalmas utasszállító, szinte egyidőben kezdték építeni a Martin Mars-sal, szintén csak néhány példány épült - sok közös van bennük, nem csoda, abban a korban trend hasonló volt minden komoly repülőgépet megalkotni képes nemzet számára.
Adottak voltak a megfelelő infrastruktúrával rendelkező kikötők, korlátozott a fizetőképes kereslet, nem csoda, hogy a gyártók nagy potenciált láttak az úszóképes törzsű repülőgépekben, melyeken csak dúsgazdag mágnásoknak, filmsztároknak, politikusoknak telt utazni.
A Latécoère 631-et is kifejezetten luxus utazásokra tervezték a franciák, alig 40 ember számára.
Volt dohányzó az uraknak, szalon a hölgyeknek, ebédlő, hálófülkék.
Az első példányt 42-ben adták át, a német megszállók nagy örömére, akik mindjárt lefoglalták.
Nem sokáig örülhettek, mert egy légitámadásban hamarosan elpusztították az angolok.
Mondjuk, valószínűleg jobban is jártak így, mert a megépült további tíz példányból öt lezuhant, de egyéb balesetek is voltak, a rengeteg meghibásodásról nem is szólva.
Egyik út alkalmával pl. leszakadt az egyik légcsavar, két utast öltek meg az utasteret átszakító szilánkok.
A felső szinten tágas pilótafülke, rádiós és navigátor szoba, legénységi szállás kapott helyet, valamint a Boeing-314 Clipperhez hasonlóan itt volt a hatalmas csomagtér.
Ezen a linken több érdekességet is lehet olvasni erről az érdekes repülőgépről:
A Martin Mars repülőgépeket még a 30-as évek végén kezdték tervezni, a hadsereg számára, de a technikai fejlődés és a folytonosan növekvő elvárások miatti többszöri áttervezés végül csak 44-ben álltak szolgálatba, teher- és csapatszállítóként
A háború után újabb áttervezést követően utasszállítóként működtettek az elkészült mindössze 5 példányt. Egyikőjük műszaki hiba miatt kigyulladt és elsüllyedt.
Két szinten mintegy 300 utasnak volt hely, de csak úgy, mint Angliában, az Államokban is rájöttek, hogy a hatalmas hidroplánok gazdaságilag nem életképesek.
Így újabb átalakítást követően az 50-es években a négy megmaradt példányt átalakítottak tűzoltóvá.
Egy gép sajnos lezuhant a 60-as években, egy másikat egy vihar rongált meg helyrehozhatatlanul.
A megmaradt két repülő még a 2000-es években is hatékonyan segítette a nagy kiterjedésű erdőtüzek oltását.
A 2010-es években szó volt arról, hogy felújítják és ismét üzembe helyezik őket, de különböző jogi és műszaki problémák miatt erre nem került sor.
Elvben ma is működőképesek, de inkább csak relikviaként kallódnak, várva, hogy megvegye őket egy repülési múzeum.
Jól el vagyok itt magamban, pedig akadnak még érdekességek.
Egy német repülőgép 20-as évek végéről: a Junkers G38:
Sajátos jellemzője, hogy a szárnyában is kialakításra kerültek panorámás kabinok, azok mögött pedig szervizfolyosó, ahonnan repülés közben is hozzá lehetett férni a motorokhoz.
És 1 vitorlázó. Bár nem vagyok egész biztos abban,hogy a motor nélküli is volt-e emeletes kialakításhttp://imgfrm.index.hu/imgfrm/5/2/7/9/THM_0002815279.jpg http://imgfrm.index.hu/imgfrm/5/2/7/9/THM_0002815279.jpgú?.
