„Ellophatod valakinek az aranyóráját és visszaadhatod megint. Ellophatod a pénzét és megtérítheted a kárt. Csak egyvalami van, amit nem téríthetsz meg soha. Ez az idő. Ha valakinek ellopod az idejét. Ha megvárakoztatsz valakit. Ez olyan, mintha ellopnál ennyi meg ennyi időt valakinek az életéből. Nem térítheted meg soha. Az idő az ember legnagyobb és legfontosabb kincse. Ellophatod valakinek a lovát és visszaadhatod megint. Mindenét ellophatod és megtérítheted. Csak az ellopott időt nem lehet megtéríteni soha. A várakozásban eltöltött időt semmi földi hatalom nem hozhatja vissza. Nincs, elveszett, vége. Örökre elveszett.”
„Egyetlen elkerülhetetlen sors van, a halál, a halálon kívül semmi nem elkerülhetetlen. Az idő terében, mely a születéstől a halálig terjed, semmi nem megállapodott: változtatni lehet mindenen, még a háborút is meg lehet állítani, sőt meg lehet őrizni a békét, ha eléggé akarjuk és sokáig akarjuk.”
Az idő sohasem vár, szigorúan halad tovább. De nemcsak az idő halad, vele együtt az életünk is telik, ugyanazon a pályán. Ha valamit elrontottunk, nem fordulhatunk vissza, hogy újra próbálkozzunk vele. Az idő nem ismeri a második esély fogalmát. (dalai láma)
„"Képzeld el a Földet az emberi élettől mentesen - kizárólag növényekkel és állatokkal benépesítve! Gondolod, akkor is lenne múlt és jövő? Vajon akkor is lenne értelme az időről beszélnünk? A "mennyi az idő?" vagy a "hányadika van ma?" kérdés - ha lenne ott bárki is, akitől megkérdezhetnénk - teljesen értelmetlenül csengene. A tölgyfa vagy a sas csak összezavarodna az ilyen kérdéstől."Hát természetesen most van. Az idő: most. Mi más lehetne?"”
Az idő illúzió. Nem tárgy, aminek kiterjedése, hosszúsága, átmérője van, de tartalmak hordozója. A tartalomtól függ, hogy rövidnek vagy túlságosan is hosszúnak érezzük. A legjobb idő az, amit nem is lehet érezni, elrepült. De amit itt hagyott, amit megéltünk, az érdemes esemény volt.