Itt szóba került Ausztria, de én szóba hozom a még nyugatabbi vasutakat is. Talán kijelenthető az, hogy több nyugati országot összeadva nincs annyi szakadás és probléma mint a MÁV esetében.
Mi lehet ennek az oka? Jobb anyagok, jobb technológia, más gondolkodás és emberi hozzáállás?
Nyáron sajna nagyon meleg van a vasúti fülkékbe, télen viszont sokszor hideg, ez köszönhető annak, hogy a szergej nem tud vonatot fűteni, ezáltal hideg van a szerelvényekbe.
Eljegyesedésnél megfigyelhető az hogy a csapadék megfyagy a váltó átállítását lehetnenné teszi, ha ilyenkor vonatot küldenének az kisiklást több száz ember halálát okozná.
Régen sok alkalmazott volt, így volt ember a váltótisztításra.
Fűtött váltókat nem fűtik fel vagy nincsenek ilyenek, nagyon kevés van belőlük.
Namost, ha a román vasút még rosszabb, az miben vigasztaló? Nem az osztrák vasúttal kéne a magyart összehasonlítani, esetleg a cseh vasúttal? Lefelé hasonlítgassunk?
MÁV Panaszkönyv topikba mindent kimagyaráznak, és a felsővezetékszakadás természetes akárcsak a késés
Illetékesek nem olvassák, csak a szimpatizános és a MÁV hű alkalmazottak, meg nem értik meg mit jelent, ha üzemzavar van, illetve nem is tudnak tenni ellene.
Megjegyzem, régebben is volt gond, csak akkor éjjel nyitva levő várótermek, állomásokon utasbüfé stb voltak, éjjel is lehett utazni.
Emlékszem 1988-ban 12 évesen a Sopron Budapest gyorssal jöttünk.
Tatabányán valami miatt álltunk 3 órát
Késve érkezetünk be de a keletiben megváltás volt a 22:35-ös "színházvonat"
Eger állomáson a váróterem nyitva volt kb éjjel 1:20 ra értünk le.
Éjszakai tolatás is volt az állomáson meg az ipartelepeken
Hajnalban a csak busszal megközelíthető községbe mentünk, a buszon elaludtunk, de a sofőr nagyon rendes volt és felkültött.
A maratoni utazás-ra nem emlékszem úgy, mint a Kisújszállás-Kál Kápolna vonatra , mert 1988-ban a vasút nem hagyta cserben az éjszaka elakadt utasait
Volt éjjeli vonat ,váróterem, hajléktalanok nem voltak.
Kiskörénél túl sokat vártunk, gyanús volt, nem volt ellenvonat
Hevesen aztán elkezdődött a kálvária.
Ott 2 óránál is többet vártunk.
Kiderült egy M44-es vonatta extra búzaszerelvény robbant le előttünk.
Füzesabonyból szereztek segélygépet.
Amikor beértünk Kál-Kápolnára nem volt 2,5 óráig semmilyen vonat Füzesabony és onnan Eger irányába
Én élve az utazásról lemondás intézményével, előbb a kalauztól, majd a jegypénztártól kértem visszatérítést.
40 percig állították ki az igazolást. Ingáztam a keller és a jegypénztáros között mert "nem találták a nyomtatványt" megjegyzem, levonás nélküli visszatérítés a le nem utazott szakaszra.
A tét az volt hogy 8 csomaggal ketten elérjük a 4 km re levő Kápolna községben levő VOLÁNBUSZ Budapest-Kápolna Eger járatát ami sikerült is Kápolna buszváróteremben 7-8 percet vártunk és pontosan jött a Pestről érkező busz.
Ha nem így döntünk az utolsó busszal mentünk volna haza Eger mellé.
Alapból ha a MÁV megoldását nézem, 2 óra 10 perc késéss, 2,5 óra várakozás a következő vonatra az alapból 4 óra 40 perc.
Egy Kisújszállás-Eger szakaszon ami 74+29=103 km ez alapmenetidő kedvező átszállással 2,5-3 óra ehhez hozzáadva a a MÁV késését maga a késés több mint a menetidő.
Kál Kápolnán akkor 1999-ben úgy mentek a vonatok hogy Füzesabony felé meg nem álló IC vonatok mentek, személy vagy gyors nem 2,5 óráig.
Alapvetően ez okozta azt, hogy 4 km-ert gyalogolva a Volánbuszt kelett választani.
Megjegyzem a Volán nem változtatott menetrendet így fejből tudtam, hogy megy a járat ez is segített.
Végig buszozni drágább let volna mint felhasználni a közalkamazotti féárút.
Valóban. Három bötű kevés neki. Mindenesetre van egy vasutas fórum, az feltűnhetett volna. :) . Sebaj, szerintem kérd a moderát, hogy vonja össze a két topikot, vagy írd le oda mégegyszer a hsz-t, ezt meg esetleg töröltesd. Itt nem fognak azok ráakadni, akiket érint a téma.
Tegnap megint ezer meglepetést tartogatott nekem a MÁV. A végső konklúzióm, hogy télen csak az utazzon vonaton, akinek végképp nincs más választása, különben hétbaj lesz.
Szóval: Már a hét elején csak nagyon későn érkező IC vonatra tudtam volna helyjegyet kapni vasárnapra, ezért belekalkulálva, hogy télen mindig késnek a vonatok és másnap be kell vánszorogni a mhelyre, inkább vállaltam a korábbi érkezés reményében egy gyosvonatot. Három órakor indiltam H....-ról, családom ölelő karjaiból kiszakadva. Debrecenig nem is volt baj. 16.51-kor indult (volna) egy gyors a Nyugatiba, amit azzal próbáltak érdekessé tenné, hogy Szolnokon a vonat egyik felét lecsatolták, az ment Szegedre. Sajna, az információban és a hangos bemondóban vhogy az ügyeletes "mancika" ökeverte, és a vonat első felét határozta meg bpesti végcéllal. Természetesen nem így volt. Sokan utaztak, bár szerencsére én olyan kocsikban ültem, ahol kényelmesen le lehetett ülni. Az utasok 80%-a egyetemista volt. Tapasztalt, a járatot jobban ismerő egyetemisták körében felröppent a hír, hogy nem a "jó oldalon állunk", ez Törökszentmiklós előtt lett bizonyosság. Nagyon jó kis közösség verődött össze, egymást segítve, informálva, fasírt és meleg pogácsa illatú csomagokat húzva-vonva vonszolódtunk át hosszú kocsisorokon, néhol sűrű ember és csomag kupacokon. Csak azért bírtam elviselni, mert tényleg jófejek voltak az utastársak (az egyik állította, hogy én is "eltés" vagyok, ő ott látott engem). Persze hétvégén kialudtam magam némileg, ez téveszthette meg, sietve közöltem vele, hogy legöregebb tanárának is a nagymamája lehetnék és különben is.
Nagy hajsza volt, végül elértük még Szolnok előtt a célt, és gyorsan lerogytam egy ülőhelyre. Mondanom sem kell, a kalauz csak ekkor keveredett elő, rögvest leszidva az egyik srácot, miért nem pakolja el a hátizsákját, nem lehet tőle elférni. Némán meglincseltük. Jegyet Zugló után kezeltek. Ja, és késtünk több mint félórát! És akkor még szerencsés vagyok, mert ha IC-vel jövök, akkor beragadtam volna a a bombariadózott Keletibe!
Az a szomorú, hogy ez tljképpen teljesen szokványos hétvégi ügymenet a MÁV-nál. Ezennel felhatalmazlak, hogy vmennyi vad fórumodban akár névvel-címmel-ig. számmal ócsárolhatod a nevemben a felháborító és tűrhetetlen MÁV-ot!
