A fekete lyuk grav tere a keletkezés folyamatára polarizáló hatású. Ezért a keletkező virtuális részecskék közül statisztikusan nagyobb valószínűséggel a belső oldalon a negatív, külső oldalon a pozitív tömegűek képződnek. A megoszlás hasonló az alagút effektusra. Ha ott sem lenne polarizáció, akkor az átjutás és a visszajutás valószínűsége azonos lenne. Azaz nem lenne alagút effektus.
Na ez végre egy jó magyarázat. Viszont akkor úgy kell nézni, hogy a virtuális részecskepár két részecskéje nem pontosan ugyanott van, hanem az egyik a horizonton belül jön létre, a másik meg kívül. Oké, ezt elfogadom. Viszont statisztikailag egyforma esélye van a pozitív tömegűnek és a negatív tömegűnek is belül illetve kívül lenni az eseményhorizonton, ergó statisztikailag ez a folyamat nem okoz változást a fekete lyuk tömegében. Tehát a fekete lyuk "párolgása" nem történik meg....
Viszont én az gondolnám, hogy az eseményhorizont csakis a pozitív tömegű részecske számára eseményhorizont. A negatív tömegű részecske számára az eseményhorizont egy nagy szakadék, aminek ő a tetején van, és hátulról rugdalják a seggét, hogy ugorj ki. A szakadék alja az eseményhorizonton kívüli világ. Magyarán őt taszítja a feketelyuk belseje, merthogy negatív a tömege. Ezért ki is ugrik az eseményhorizonton keresztül. Kinn pedig boldogan egyesül az ő párjával. Viszont ha a pozitív tömegű részecske kerül az eseményhorizonton belülre, akkor őt végleg beszívja a szingularitás, és negatív tömegű párja szabad lesz. Ilyen szabadon lófráló negatív tömegű részecskét pedig nem nagyon ismerünk. Vagy igen?
Más megközelítésben, legyen egy fal és közel a falhoz egy olyan jelenség, amelyből a megszülető részecske párok helye a határozatlansági reláció következtében statisztikus. Ezzel a részecskepárok egyik tagja a fal egyik, a másik tagja a fal másik oldalán is megjelenhet. Ha ez a fal az eseményhorizont, akkor az egyik fél eleve meg sem jelenik a külső világban. A megjelenő fél pedig eleve valós nagyon nagy energiájú részecske.
Kedves Fizikusok, szeretnék kérdezni a Hawking sugárzásról. Most olvastam az illető "Az idő rövid története" című könyvét, és ott bizony igencsak pongyolán van megfogalmazva ez a feketelyukakhoz, és a nullponti energiához - pontosabban a vákum fluktuációjához kapcsolódó felfedezés. A jelenség röviden a következő: Hawking szerint a fekete lyukak párolognak. Másképpen fogalmazva folyamatosan tömeget veszítenek. Szerinte a folyamat a következőképpen megy végbe. A határozatlansági relációnak megfelelően a térben folyamatosan keletkeznek részecske és antirészecske párok, mint azt annó Dirac megálmodta. Namost Hawking szerint a pár egyik tagja negatív energiájú, a másik tagja pozitív energiájú. A fekete lyuk eseményhorizontján könnyen előfordulhat, hogy a negatív energiájú belehullik a fekete lyukba, ettől a pozitív energiájú többé már nem lesz virtuális részecske, mert nincs meg többé a párja, magyarán virtuálisból átváltozik valóssá, és kilő az űrbe. Mivel a negatív energiájú párja az E=mc2 összefüggés alapján negatív tömeget képvisel, ezért az csökkenti a fekete lyuk tömegét, ily módon pedig a fekete lyuk szépen fogyni kezd. Minél kisebb a fekete lyuk, annál gyorsabban fogy. Én két nagy ordashibát látok az elméletben, amit viszont más meg nem lát, és szeretném tudni, hogy miért nem. 1. Ha a lyukba behulló részecske negatív tömegű, kérem magyarázza már meg valaki, hogy milyen erő húz be egy fekete lyukba negatív tömeget?!?!?! Egy negatív tömegű részecske számára a fekete lyuk nem fekete lyuk, hanem fekete hegy, és a tömegvonzás törvényének megfelelően taszítja a részecskét? SOHA AZ ÉLETBEN NEM FOG BELEESNI EGY NEGATÍV TÖMEGŰ RÉSZECSKE EGY FEKETE LYUKBA! 2. Tegyük fel, hogy mégis beleesik, valami ismeretlen mechanizmus folytán. De mivel a részecskepárok egyszerre keletkeznek, ezért annak a statisztikai valószínűsége, hogy a negatív energiájú esik bele a lyukba, ugyanakkora, mint annak, hogy a pozitív energiájú. Ergó statisztikailag a lyuk tömege nem változik. Nyilván van valami hiba az érvelésemben, ha rajtam kívül másnak ezek nem fájnak, de kérem világosítson fel valaki, hogy hol tévedek?
A nyíróerőkre az érvényes, amit 990-ben írtam: a megoszló erőterhelések integrálja. Konstans megoszlásúnál lineáris, másodfokú parabola alakú megoszlásnál harmadfokú parabola. Szerkesztés alatt nem tudom, mit értesz, én kiszámolni tudnám. 1m
Először is nagyon szépen köszönöm, a segítséget, bár igazából, miután írtam még felnéztem ide, de utána már nem, mert kaptam máshonnan segítséget. Még mindig nem kellett leadni, mert nem annak a tanárnak kell adni, aki feladta, hanem másiknak, és ő sem tudja normálisan elmondani, azt amit még nem értünk. A problémánk a nyíróerő, és a nyomatéki ábrával van, azon belül is a parabola alatti résszel. A nyíróerőnél elvileg azt írtuk fel, hogy megoszló terhelésnél a nyíróerő lineáris, de nem tudom, hogy a nem egyenletesen megoszlónál is az-e (parabola alatt)? Illetve, a nyomatéki ábránál a megoszló terheléseknél elvileg parabola van, de azt hogyan kell megszerkeszteni, és a parabola alatti résznél, pedig már harmadfokú függvény lesz? Ha valaki még ezekre a kérdéseimre válaszolna azt nagyon megköszönném!!!
Amúgy műszaki menedzser szakra járok a DF-re, de az egyik tanár a BME-ről a másik meg a BMF-ről (azt hiszem) jár ide órát adni. Tényleg köszönöm a segítséget!
De elakadtam egy kicsit, hiányosak az előismereteim. Tanácsodra azóta beszereztem az Arnold könyvet (angolul, mert magyarul nem kapható itthon), és abból próbálom az alapokat megszerezni.
Kedves tőled, hogy érdeklődsz, lehet, hogy később majd kérek segítséget, de most még elemi dolgokban nem akarom "égetni" magam.
Az a jó, ha a számítás leolvasható a szerkesztésről.
Így van.
Magam is akartam írni, hogy ha az A csuklóból indulva (az ottani reakcióerő ismeretében) megszerkesztjük az igénybevételi görbéket, akkor a B csuklóba érve az ottani reakcióerőket kell megkapjuk, és annak is ki kell jönnie, hogy a csuklópontokban a nyomatékok nullák.
Még egy dolgot lehetne beírni:
A belső csukló feletti függőleges rúdszakaszon ható erőt át lehet tolni a belső csuklópontba, kiegészítve annak nyomatékával, így világosabban megszerkeszthetők a nyomatéki görbék az x függvényében.
A feladatban explicite szerepel a függőleges irány szóhasználat.
Mi újat tettél hozzá ahhoz, amit mondtam azon kívül, hogy a vízszintes és függőleges szavakat lecseréleted egyi-másik irányra?
A nyomatéki egyenletet pedig felírom a koncentrált nyomaték helyére. Ez (a nyomaték helye) ugye nem volt megadva, mégis ki lehet számolni a reakcióerőket.
Jaj, most vettem észre, hogy arra adtam választ, amit magadtól is tudsz.
Egy ilyen függvény:
f(x)=a*x2+b*x+c
integrálja:
m(x)=(a/3*x3+b/2*x2+cx)-(a/3*x13+b/2*x12+cx1)
ahol x1 az a pont, ahol a megoszló terhelés kezdődik, A pont felől nézve.
p2(x)-et érdemes a fenti alakba átírni.
Amikor az erőket számolod, m(x2) kell neked, ahol x2 az a pont, ahol befejeződik a megoszló terhelés, az igénybevételi görbéknél meg a futó x koordináta.
Ekkor a nyomatéki egyenletet az A pontra kell felírni.
4 ismeretlen erő van, az A és B pontokban ható erők vízszintes éf függőleges kompnensei, Ax, Ay, Bx, By. Ezekben a pontokban nyomaték nem hat, mert csuklós az alátámasztásuk.
Átmeneti ismeretlen a két rudat csuklósan összekötő pontban (jelöljem ezt C-vel) ható erők (nyomaték ott sincs). Jelöljem ezeket Cx, Cy -nal.
B pontból induló rúd egyensúlya:
Cx=-Bx
Cy=-By
valamint a B pontra felírt nyomatéki egyenlet:
Cx cos delta = Cy sin delta
Ezekből By/Bx=tg delta, ez az első egyenlet.
Ezután a többi egyenlet:
x és irányú erők egyensúlya illetve egy nyomatéki egyensúly. célszerűen pl. az A pontra, hogy az x koordinátá használhassuk.
(C-beli erők nélkül, belső erők, kiesnek).
4 egyenlet, 4 ismeretlen.
A koncentrált erők nyomatéka a komponensre bontásból, x és y erőkarokkal,
a megoszló erők nyomatéka (mer y irányúak):
m(x)=int (x1 ->x2) x*p(x) dx
Az igénybevételek az x függvényében:
x, y irányú erő, nyomaték. Koncentrált erőknél és a koncentrált M nyomatéknál ugrásszerű a változás, a megoszlóknál az adott pontig végzett integrál.
A nyomaték helye kell még a nyomatékeloszlási görbéhez.
Most vettem észre,hogy azt a részecskefizikás jegyzetet(elméleti és gyakorlati),amit kiírtam a Fórumra az oldal gazdája letörölt. Pedig boldog voltam,hogy van végre egy fasza órai jegyzet.:( Pedig nem is az ő jegyzete volt,hanem egy lányé.
Sziasztok! Ide is beírom, hátha szerencsével járok. Nem tudom, hogy tudna-e nekem valaki segíteni. Egy mechanika házihoz kellene segítség, ami keddre kell. Már kérdeztünk egy-két tanárt, de ők is azt mondták, hogy nem tudják, most így egyből hogyan kell megcsinálni (mondjuk ők középiskolai tanárok voltak), szóval, ha valakinek ez nem megterhelő, akkor örömmel venném a segítségét (bármennyinek örülnék) :) A 2., 3. része kellene, a szerkesztés még talán menne..., de még nem tanultunk integrálni, meg igénybevételt számolni jövőhéten fogunk, amikorra már be kell adni. Szóval, ha valaki valamit tudna segíteni, annak nagyon-nagyon örülnék! Előre is nagyon szépen köszönöm!!! http://kepfeltoltes.hu/view/091030/P1040428_www.kepfeltoltes.hu_.jpg
Hát elkezdtem olvasgatni Gossont. A szimplektikus geometria természetesen teljesen új nekem, de a fázistérben sem vagyok elég otthonos. Ezt olvasom a könyv 23. oldalán az 1.6.2 fejezet első sorában:
"Consider a ball B in phase space, with radius R. The 'shadow' of that ball on any plane is always a disk with radius (pi)R2."
Nem elírás ez? Nem területet akart írni? Ha tényleg sugár, akkor abszolut nem látok a fázistér geometriában világosan.
Írtam a megfelelő topicba is, csak nagyon sürgős lenne, ne haragudjatok, hogy ide írom, ha gondoljátok töröljétek itt.
Lenne egy fizika beadandóm szerdára, számomra elég bonyolultnak tűnik, van megoldás vázlat is, de nekem így se jön össze sajnos. Ha valaki tud kérem segítsen :S
Ha tudsz valami kiválót és elérhetőt a témában, szivesen veszem további tanácsaidat.
Nem tudom, milyen témára gondolsz, a Riley-könyvben rengeteg minden van (de szimplektkus geometria nincs), és én ezt a könyvet speciel nem ismerem.
Amiket mondtam, azok szerintem mind jó könyvek, talán a legkönnyebben érthető a Silva-könyv, de abban a nonsqueezing theorem nincs benne, a másik kettőben igen. A szimplektikus témára való ráhangolódásra viszont talán az Arnold-könyv a legjobb. De legjobb együtt olvasni őket.
A Matolcsi-jegyzet talán a legnehezebben olvasható, mert nagyon tömören van megfogalmazva, viszont ez az egyetlen közülük, ahol a Galilei-csoport szimplektikus ábrázolásairól szó van, pedig szerintem ez a legfontosabb, ez definiálja a klasszikus elemi részecskék fizikai mennyiségeit (a spint is beleértve!). Talán antikváriumból, vagy könyvtárból megszerezhető (én az enyémet nem adom ki a kezemből, esetleg az érdekesebb lapokat beszkennelem neked, ha nagyon kíváncsi vagy rá, miről beszélek, és nem tudod sehogy sem megszerezni).
