Én csak egy bevezető előadáson voltam az előző héten,ebből megtudtam,hogy nem vagyok kész ahoz,hogy foglalkozhassam vele.Mert például az áltrelt nem ismerem.Amúgy nagyon érdekes elméletnek igérkezik.:)
Igen, azt kérdezted, hogy a húrelmélet mennyire adja vissza Einstein elméletét: nos, a húrelmélet éppen abban a reményben született, hogy segítségével összhangba hozzák a kvantummechanikát és a relativitáselméletet. De az a probléma vele, hogy egyelőre nem ellenőrizhető.....
Köszönöm a debreceni jegyzetet, bár nem kívánok egyelőre húrelmélettel foglalkozni, elmentettem.
Én csak Auróra 830-as üzenetére reagálva tettem fel egy kérdést, amire se ő, se te nem válaszoltál. Ahhoz u.i. nyilván jobban kellene ismerni a húrelméletet.
Nem gond, én csak kíváncsi voltam.
Egyébként, ha meg tudod szerezni, olvasd el "Peter Woit: Not even wrong" c. könyvét. A húrelmélet mítoszát rombolja le benne, szakmailag alapos módon.
Köszönöm,ez nagyon érdekes téma!PC-kből összekötött gép van az Eltén is,ezzel rácstérelméletet számolnak,hogy választ kapjanak arra,hogy a Világegyetemben hogyan képződött több anyag,mint antianyag.
Az egy hatalmas, talán a világ legnagyobb méretű és kapacitású számítógéprendszere, amely az LHC-kísérletek során nyert összes adat feldolgozása céljából épült. Horváth Dezső írt is róla egy cikket valamelyik tavalyi Fizikai Szemlében, de az [origo]-n is jelent meg erről szóló cikk, talán tavaly novemberben vagy decemberben (valamikor azután, miután a fizikai Nobel-díjasokról szóló cikk jelent meg)..... Szerintem az archívumban megtalálod, ha beírod a keresőbe a "grid" szót.....
A húrelmélet alapjairól, a relativisztikus húr mechanikájáról bővebben olvashatsz itt:
http://www.phys.unideb.hu/jegyzetek/hurall.pdf
(ez kivételesen bejött az előbb nekem:))
Elég sok matek van benne, ezért a lényeg:
A hadronok olyanok, mint a relativisztikus húr: mint egy 2Ro hosszúságú 1 dimenziós objektum, amely végpontjai v=c sebességgel, vagyis fénysebességgel mozognak, középpontja nyugalomban van, többi pontjának sebessége pedig a
v=c*(R/Ro) összefüggés szerint változik.
Feltételezve, hogy a húr mentén az egységnyi hosszúságra jutó nyugalmi energia állandó, "k", az így definiált relativisztikus húr teljes energiája:
E=k*Ro*pí (ez csak a végeredmény, integrál jelet nem tudok ide írni).
Impulzusmomentuma pedig:
J=k*(Ro-négyzet)*pí/2hc (ez is integrálás végeredménye, és a "h" áthúzott szárral értendő)
Tehát az energia egyenesen arányos az impulzusmomentum négyzetével, és hasonló összefüggést kapunk akkor is, ha a hadronok spinjét ábrázoljuk az energia négyzetének függvényében.
Látszólag ellentmondás van a kvarkmodell és a húrmodell között, de ez feloldható, ha meggondoljuk, hogy egy kvark és antikvark között olyan gluontér keletkezik, amelynek erővonalai a kvarkból kiindulva minimális térfogatot kitöltve lépnek az antikvarkba, ami a gluontér egyenleteinek nem lineáris voltából következik. Barinoknál is ugyanez a helyzet: a gluontér erővonalai a kvarkból kiindulnak és egy kétkvark rendszerbe lépnek be. Egyébként a SU(3) csoportnak 2 háromdimenziós alapábrázolása létezik: egyik a kvarknak, másik pedig az antikvarknak felel meg. 2 kvarknak a 9 dimenziós szorzatábrázolás felel meg, amely felosztható egy 6 dimenziós és egy 3 dimenziós irreducibilis altérre, amely megegyezik az antikvarknak megfelelő 3 dimenziós ábrázolással: tehát csoportelméleti szempontból 1 antikvark és 2 kvark egyenértékű. Egyébként a relativisztikus húr egy idealizált eset, valójában a hadronikus húr átmérője kb. 1 fm, de erősen gerjesztett mezon egy 10 a mínusz tizenharmadikon cm átmérőjű húrhoz hasonlít.....
(a fent említett jegyzet ennél sokkal bonyolultabb:))
Épp az előbb olvastam a wikipédiában a futó csatolási állandóról, ahol a finomszerkezeti állandó növekedését számszerűleg is jellemezték.
alfa=1/137-ről alfa=1/127-re, nem tudom milyen q négyzet érték mellett. Nos, az első kérdéseim egyike is az volt, hogy az ilyeneket vajon hogy a csudába tudják megmérni?
Az alfa(q)=e-négyzet(q)/4pí képlettel leírt e(q) azért "futó" csatolási "állandó", mert a q-négyzet növekedésével nő. Fourier-transzformáció segítségével ebből kiszámítható az r-től függő e(r) futó csatolási állandó is, amely "r" csökkenésével nő.
Az aszimptotikus szabadság azt jelenti, hogy a kölcsönhatás extrém nagy q-négyzet esetén jelentéktelenné válik. Erről tanúskodnak a protonon végrehajtott mélyen rugalmatlan leptonszórási kísérletek, amelyek során azt tapasztalták, hogy extrém nagy q-négyzet impulzusátadás esetén a proton kvarkjai önálló, egymással nem kölcsönható részecskékként viselkednek. Az aszimptotikus szabadság következtében alfa(s)(q-négyzet) lecsökken. (a zárójelben lévő "s" alsó index "akar" lenni:))
Nagyon szépen köszönöm az igazán "szakértői" választ. Sajnos nagyrészét még nem értem, nem tartok még itt. Hiányzanak az alapfogalmak: "futó csatolási állandó, aszimptotikus szabadság, stb".
Az S-mátrix engem az 50-es évekre, a diszperziós relációk korára emlékeztet
Úgy érzem, ezzel mintha azt akarnád közölni, hogy az S mátrix ma már nem "módi".
A "The Feynmann Lectures on physics" (magyar kiadás: Mai fizika, 1986, 8. kötet 87 oldal) könyvében Feynmann még így az S mátrix fogalmának bevezetésekor, az alapképlet felírása után:
"Ennek neve S mátrix. Ha az Olvasó elméleti fizikust lát fel s alá sétálni a szobájában, miközben mormolja: "most már csak az S-mátrixot kell kiszámítanom", akkor tudhatja, hogy min töri a fejét."
Vajon a mai kor elméleti fizikusa mit mormol magában? Van újabb, hatékonyabb fogalom az S mátrix helyettesítésére? Úgy értem, hogy azt a fizikát, ahol használták, másképp is le lehet írni?
A szabad problémákat úgy látszik teljesen felfedezték(nagyobb energia jelenthet csak érdekességet az LHC)-ben,nagy munka volt,és így munkával elláthatta a fizikusokat. Szerintem a tétlenség,amiről Simply Red beszélt azzal magyarázható,hogy a szabad probléma teljes kvantumtérelméletét kiépítették,és ebben csak a Higgs-bozon,vagy más unitaritási válságot megoldó részecskék megtalálása a kérdés. De a nemlineáris kölcsönhatások problémája itt maradt,és nem lehet tovább kerülgetni,mint a kását. Beindulhatott a rácstérelmélet,a numerikus módszerek stb....Ezekhez pedig egyre nagyobb óriás számítógépek,vagy szegény,de leleményes országokban az összekötött PC-kből álló rendszer szükséges.
Pontosan, a nemlineáris rendszerekkel nehezen tudunk kezdeni valamit. Ez elsősorban a matematikai eszköztár miatt van így, de azért nem kizárólag ezért.
Ennek örülök,mert láttam,hogy ez benne van a Landau-Lifsic sorozat ötös,Statisztikus fizika kötetében.;)Illetve a Pócsik György könyvében(Kvantumtérelmélet és diszperziós relációk) benne van az erős kölcsönhatással kapcsolatos vonatkozások.
Tavaly a statisztikus fizika tanárom pont erről beszélt,mind a részecskefizika,mind a rendezetlen rendszerekkel kapocsatban. Szerinte a probléma oka az,hogy a fizikusok mindenben a harmonikus oszcillátorokat keresik(akár foton,elektron,fonon,magnon,stb.). Erre lehet szépen alkalmazni a keltő,és eltüntető operátorokat,amikkel az összes operátor kifejthető a Hilbert-téren. A hidrogénatom megfelelő változótranszformációval olyan alakra hozható,amin látszik,hogy valójában az is harmonikus oszcillátor,csak négydimenzióban.
Ha a kölcsönhatások által az oszcillátor egy picit nemlineárissá válik akkor még a potenciál harmonikus részétől való eltérés perturbációként kezelhető,és attól függően milyen sok tagik fejtünk sorba,nagyon pontosan közeledhetünk a mérési eredményekhez. Viszont abban az esetben amikor a potneciál nemlineáris tagja nem tekinthető perturbációnak a harmonikus részéhez képest,mert nem sokkal kisebb nála,akkor megáll a tudomány.
Szerinte mind a rendezetlen rendszereknél amilyen a spinüveg nem biztos,hogy müködik az az egyszerű kép,hogy harmonikus oszcillátorok összességeként írjuk le. És a fizika más problémáiban is lehet,hogy ez a probléma,hogy túl kell lépni a linearizált elméleteken.
Köszönöm szépen mindenkinek az érdeklődést, a Feynmann sorozat elkelt. Találtam még néhány könyvet, amitől megválnék: Fizika 1975 (Gondolat kiadó), Holográfia optikai alkalmazásokkal, A protonmágneses magrezonancia-sprektumok értékelése, Nagy Károly: Elektrodinamika (1977), Dr. Budó Ágoston: Mechanika (1965), Budó Ágoston: Kísérleti fizika I. (1968). Megkímélt állapotban vannak, kérésre küldök képet. Érdeklődés: kiss_v@freemail.hu
És pl. gyógyszerész is taníthatna csillagászatot Angliában? Tavasszal jártam egy csillagász Msc felvételi előkészítő tanfolyamra az ELTÉ-re, és ott volt egy tanulótársam, aki gyógyszerészi alapdiplomával szeretne felvételizni a csillagász Msc-re. Csak sajnos, a gyógyszerészkaron nem a fizika, hanem a kémia a főtárgy, és az indexében is csak "Fizika" és "Matematika" tantárgyakból van szigorlata, tehát nem szigorlatozott külön-külön pl. analízisből, lineáris algebrából, vagy mechanikából, részecskefizikából, stb, ezért Petrovay Tanár Úr nem fogadja el ezeket "kreditátvitel" céljából. Pedig nagyon szeretne ez a fiatalember csillagász lenni, saját távcsövet is épített, és saját készítésű csillagászati fotói kiállításon is szerepeltek. Nos, az ilyen ember miért ne taníthatna csillagászatot? No, majd elküldöm Angliába, hátha ott nem a papírok számítanak, mint nálunk:))
Csak diploma nélkül tanítani azért rizikó, mert ha a tanítványai valami olyasmit kérdeznek Tőle, amire nem tudja a választ, vagy a tanítványainak nem felel meg a válasza, akkor jön a "leégési effektus". És ha nincsen diplomája, vagy legalább felsőfokú állami nyelvvizsgája, akkor nem lesz elég "hiteles" a tanítványai előtt. Míg ha egy elismert tanár nem tud válaszolni valamire, az szimpatikusabb lesz a tanítványai előtt, mert ezzel kiderül róla, hogy ő is "emberből van":)) De ez már szociálpszichológia......
