Erről én is olvastam, de szerinted ezzel a tanárok hány százaléka van tisztában? Ha optika házidolgozatról van szó, akkor indokolt az alaposság, ha bioszháziról, akkor szvsz. elég a hagyományos duma. Esetleg általánosabban megfogalmazva (...elnyel bizonyos hullámhossz-tartományokat... ;) ), hogy téves infó azért tényleg ne legyen benne...
Azért ennyire nem egyszerű a dolog. A Wikipedia szerint legalábbis a klorofil több kéket, és kevesebb pirosat nyel el. A zöld színt tehát egy kicsit bonyolultabb módon keveri ki, mint ahogy te írtad.
Ilyen az abszorpciós spektruma klorofil a-nak (C55H72O5N4Mg ), ill. a klorofil b-nek (C55H70O6N4Mg ):
Én igazából tőletek várnám az egyetlen és pontos választ...
A látás baromi bonyolult dolog, és főleg azért, mert egyáltalán nem egy kölcsönösen egyértelmű leképezés a hullámhosszak (-kombinációk) és a színek között.
Egyrészt egész furcsa hullámhossz-kombinációk ugyanolyan ingerületet adnak, mint más hullámhossz-kombinációk, amikhez "fizikailag" semmi köze. Másrészt meg a színlátás nagyban relatív. Nem zöldnek látok valamit, hanem az agyam által meghatározott "fehéregyensúlyhoz" képest zöldnek látok valamit. Ami borongós időben zöld, ugyanaz a hullámhossz-kombináció tökszürke verőfényben. Színes szobában minden színt "eltolva" érzékelünk. Vagy érdemes megnézni mondjuk egy "neonfényű", és egy "sárgalámpás" környezetben készült fényképfelvételt ugyanarról...
Na ezek voltak a nehézségek, de azért szerintem a komplementeres válasz elég jól közelíti az igazságot, szerintem ezt a választ várják :) Szóval zöldnek látja az ember azt a fényt, amiben a) a szivárvány zöld színénének megfelelő hullámhossztartomány van jelen. b) jelen van a teljes spektrum, kivéve a fenti tartomány ún. komplementere, jelen esetben a piros.
A levelek esetében inkább az utóbbiról van szó. Tehát jön a teljes spektrum (fehér, vegyes fény), a levél elnyeli belőle a vöröset, és tükrözi a maradékot, amit zöldnek fogunk látni.
A színlátás függ a hullámhossztól, ezek keverékeitől, és még az intenzitástól is. Lehetséges, hogy csak a klorofillról érkező színkeveréknél lenne az agyban a komplementercsere?
Valóban nem lenne logikus, ha teljes színskálát a komplementerként látnánk. Bár a komplementerek nem a hullámhosszaik alapján komplementerek.
Én ezek átfutása után azt sejtem, hogy az agy nem komplementerre cserél, hanem a klorofill által visszavert vörös és lila(/majdnem UV?) alkotja a zöldet.
Az emberi agynak van egy érdekes tulajdonsága: a beérkező fényt a komplementerére cseréli fel. A növényekről valójában vörös fényt ver viszza a klorofil, és ennek a klomplementere zöld, emiatt mi hamis színben, zöldnek látjuk a növényeket.
A növényekben főleg kék és zöld szín nyelődik el és hasznosul.
Ez a leghozzáférhetőbb, mivel ez szóródik a légkörben leginkább.
Ez nem tűnik meggyőzőnek, hiszen az, hogy szóródik, egyben azt is jelenti, hogy ebből nagyobb a veszteség amíg átjön a légkörön.
Esetleg inkább az lehet az ok, hogy ebből nagyobb egy foton energiája, ami így alkalmas valami vegyi reakcióhoz, míg egy kisebb energiacsomag nem elég hozzá. (lásd vörös fény a sötétkamrában...)
Neki az is éppoly jogos fizikai mérésnek tűnt, ha ajándék fejében megkérdezi a portást. Lásd kopenhágai interpretáció körüli bonyodalmak, Schrödinger-cica, Wigner-barát.
Hát, nem is tudom...
A portás szerintem jó ajándék fejében abszolút pontossággal megmondja bármely elektron helyét és impulzusát egyidejúleg.
mennyire kitágította már akkor is a "mérés" fogalmát!
Ami később a QM értelmezésénél kulcskérdés lesz. Neki az is éppoly jogos fizikai mérésnek tűnt, ha ajándék fejében megkérdezi a portást. Lásd kopenhágai interpretáció körüli bonyodalmak, Schrödinger-cica, Wigner-barát.
Aki lusta rákattintani, annak egy kis kedvcsináló:
Az alábbi történet a Koppenhágai Egyetem egyik fizika vizsgáján történt.
A kérdés így hangzott:
"Írja le, hogy egy barométer segítségével miként mérhető meg egy felhőkarcoló magassága!"
Az egyik hallgató a következőt válaszolta: "Fogsz egy hosszú zsinórt, rákötöd a barométer tetejére, majd a barométert a felhőkarcoló tetejéről lelógatod a földig. A zsinór hosszúságának és a barométer magasságának összege megegyezik a felhőkarcoló magasságával."
Az odáig érthetö a számomra, hogy a sarkokon szépen körbefordul az inga egy nap alatt, az egyenlítön viszont egyáltalán nem fordul el a síkja.
Most azt olvastam, hogy az a szélességi körön óránként 15o X sin a szöget fordul el a lengési sík.
Ez egyrészt a folytonosság miatt érthetö a számomra, másrést viszont akkor ez azt jelenti, hogy egy nap alatt nem egy teljes forulatot tesz meg az inga pl. Magyarországon, hanem ennek csak a sin a-szorosát. Akkor viszont pont, hogy nem tartotta meg az inga az eredeti lengési síkot, hanem ugyanazon a ponton most az inga az eredetivel 3600(1-sin a) vagy 3600 X sin a szöget bezáró síkban mozog.
Próbáltam magamnak az inga mozgását egy egyenlítöi és egy sarki komponensre felbontani, de így sem igazán sikerült megértenek a dolgot, mivel a vonatkoztatási rendszer is bonyolult moszást végez, a változó irányú gravitáció is szükségképp változtatja az inga mozgását.
