Figyelem! Hozzászólás csak legalább 100 fórumos hozzászólással rendelkező nickeknek! Elkerülendő bármilyen automatikus tiltás és törlés, célszerű a Sportmoderációs topikban érdeklődni először. Mivel a topik nem áll 24 órás felügyelet alatt, kéretik a kétesnek tűnő, újonc nickeket a Sportmoderációs topikban jelezni, különben magatokra vethettek...
Legnagyobb sikerei: ukrán bajnok (1995, 1996, 1997, 1998, 1999), Ukrán Kupa-győztes (1996, 1998, 1999), ukrán gólkirály (1999), olasz gólkirály (2000), a Bajnokok Ligája gólkirálya (1999), az év ukrán játékosa (1997, 1999, 2000), az év ukrán sportolója (1999, 2000)
Nem csak a France Football listája, a Nemzeti Sport szavazása és a FIFA Év Játékosa-díj végeredménye mondatja velünk azt, hogy Andrij Sevcsenko jelenleg biztosan ott van a világ öt legerősebb csatára között. A Milan támadója egészen elképesztő mennyiségű gólt szerzett az elmúlt évben, és szinte egymaga juttatta el hazája válogatottját az idén nyári Európa-bajnokság tizenhatos döntőjének kapujába. Sev" az első olaszországi évében rögtön gólkirály lett a Milannal, és az őszi idény során kis túlzással csak neki köszönhető, hogy a piros-feketék még versenyben vannak a bajnoki címért, bejutottak a legjobb négy közé az Olasz Kupában, és vezetik csoportjukat a téli álmát alvó Bajnokok Ligájában.
Andrij Sevcsenko valamivel több mint 24 évvel ezelőtt Potsdamban látta meg a napvilágot, édesapja ugyanis ideiglenesen éppen az egykori NDK-ban állomásozott. A Sevcsenko család aztán hazatért Kijevbe, és a Szovjetunió szétesése, illetve Ukrajna önállóvá válása idején Andrij (oroszosan: Andrej) már a legendás Dinamo Kijev serdülőcsapatában edzett. Ez volt álmai együttese, az a gárda, amely annak idején tizenhárom szovjet bajnoki címet szerzett, és amely gyakran egyedüliként tudott ellenállni a moszkvai nagycsapatoknak. Talán mondani sem kell, hogy Sevcsenko példaképe Oleg Blohin volt, a Dinamo történetének legeredményesebb támadója, egyben az 1975-ben KEK-győzelmet szerző gárda vezéregyénisége.
Andrij 1994-ben, azaz 18 évesen lett a felnőttcsapat tagja. A gárdát akkor edző Szabó József nézte ki magának a fiatal csatárt, aki a korosztályos bajnokságokban és a tartalékok között is ontotta a gólokat. Sev az első igazi" idényében tizenhét bajnokin lépett pályára, és csak egy gólt szerzett, ám egy évre rá, az 1995-1996-os évadban már csaknem minden meccsen játszott, és 18-szor talált az ellenfelek kapujába.
Európa és a nagyvilág nagyjából ekkor ismerte meg a nevét, miután a Dinamo és a válogatott is eredményesen szerepelt a nemzetközi porondon, és mindkettőnek a támadósorában a Sevcsenko, Rebrov kettős szórta a gólokat.
Az igazi változás 1999 januárjában következett be Andrij életében. A Milan ekkor jelentette be, hogy - számos európai elitklub, többek között a Real Madrid és a Manchester United orra elől - megszerezte az ukrán támadót. A szerződést hamarosan aláírták (az összeg, 42.5 milliárd líra szinte nevetségesen szerénynek tűnik ahhoz képest, amekkora pénzeket ajánlanak hozzá messziről sem mérhető futballistákért), ám Sev csak a nyáron költözött Milánóba. Búcsúzóul még megnyerte a Dinamóval a bajnokságot, a kupát és a gólkirályi címet, majd úgy érkezett meg Olaszországba, hogy szinte azonnal tökéletesen beszélte Dante nyelvét.
Sevcsenko a bajnoki címet az előző idényben megszerző Milan játékosa lett, és pillanatok alatt bebizonyította, hogy megérte a pénzét. A Bierhoff, Weah (majd Leonardo) páros mellett harmadik csatárként valósággal szórta a gólokat, az idény során a bajnokságban összesen 23-ig jutott, és ezzel - szinte párját ritkító módon - első nekifutásra megszerezte a gólkirályi címet.
A Milan és az ukrán válogatott viszont nem remekelt az év során, és ez egészen biztosan nem segít Sevnek az Aranylabda megszerzésében. A 183 centiméter magas, 73 kilós támadó hiába ontja a gólokat (fejjel, ballal, jobbal), hiába vezeti jelenleg is tíz meccsen szerzett tíz góljával - Batistutával holtversenyben - az olasz góllövőlistát, a 2000-es idényben csak" több tucat szebbnél szebb találatot és egy olasz gólkirályi címet tud felmutatni. Ez pedig valószínűleg nem lesz elegendő számára a végső sikerhez. Igaz, nem kell sietnie, hiszen még mindig csak 24 éves...
Ebben a csatárkérdésben tényleg van valami, szegény Sev már mióta egyedül viszi a hátán a csapatot.
De ha belegondulunk, Van Basten óta folyamatosan gond van ezen a fronton. Volt ugye Simone, sok fellángolással és sok betlivel aztán Kluivert kevés fellángolással és sok betlivel, Bierhoff két kitűnő szezonnal és azóta tényleg nem sok.
Gulyt én sem értem, amúgy is úgy hírlik hogy elmegy.Serginho viszont amilyen keveset játszik ahhoz képest jó és mindig veszélyes.Comandinit pedig majd meglátjuk.
Szerintem egy csatár attól lesz hasznos,ha lövi a gólokat.
Ha jól tudom,max. 2 gólt lőtt az idei bajnokságban. Egy idegenlégióst pedig azért szoktat leigazolni,mert nincs a hazai piacon jobb játékos nála.
Hát,azért van "egy-két" olasz,aki jobban termelne...
"Szerintem Jose-t rosszúl ítéled meg.Azokkal a dolgokkal nem értek egyet."
Nem sportszerűtlen?
Elég csak az olimpiát említenem: Cirillót úgy könyökölte mellbe,hogy szerencsétlen olasz rosszul lett,és a pályán próbált hányni.
A döntőben eljátszotta a tizenegyest,amit a bíró be is szedett elsőre. Ami pofátlanság,másodjára is volt mersze megcsinálni. A bíró szerencsére ekkor már-második sárgával-kiállította.
A gólerősségéről mindent elmondanak a számok.
A Depor ellen pedig mindig a megkerülős cselt kívánta bevetni,kevés sikerrel.Ezzel az önzésére kívántam rámutatni.
Hát a szerződését én biztos nem hosszabbítanám meg,felőlem mehetne a Bundesligaba vagy ahova akar.
Szerintem Jose-t rosszúl ítéled meg.Azokkal a dolgokkal nem értek egyet.
Véleményem szerint Comandini fog Sevcsenkó mellett játszani,ha felépül. José Mari egy önző,sportszerűtlen,gólképtelen senki,Bierhoff felett peditg már eljárt az idő.
Van egy olyan gyanúm,hogy jövőre már a Bundesligában látjuk viszont(legalábbis a Milanban nem,az biztos).
A Milan elsőként ismerte fel a nagyok közül,hogy nagyon fontos a fiatalítás és az "olaszosítás". Ezért is valószínű,hogy Comandini kezdő lesz előbb vagy utóbb.
Csak azt akarom mondani,hogy Bierhoff felett eljárt az idő.Szerintem kéne még egy csatárt
igazolni(persze Mari sem rossz),de talán egy Rebrov jó lenne Sev mellé.
Legjobb összeállítás az az, amit Zac favorizál, csak José Mari helyett Bierhoff, Boban helyet Leonardo. ja, ezt írta Damas barátom is, csak ő Cocot kivenné a balszélről, én meg nem.
Prof, Comandini sérült volt, utoljára a Vicenza ellen játszott, most meg nem igazán fér be, ha felépült egyáltalán.
A Julio Cézár az más. Tudod, gyakori név Brazilföldön.
