Szerintem az ősidőkben az ou kezdő hangalak magánhangzóvá és v mássalhangzóvá is alakulhatott a szóképzés szerint a v.
Tipikus példa.
Víz - voda - vato - üdít
Mert az üdít szavunkban is a víz tulajdondágainak alapfogalma rejlik.
Az öbölben is... az öböl vizes üreg
Az üdít egy hirtelen, kicsattanó frissességet jelent - üt. tipikus, hogy a vet szank is megmaradt rokon értelműként, sőt a ver is. Az üt, az edz szavunkkal is rokon.
A hideg víz ütését jelenti. Ha ezt lágyítjuk, akkor hűt.
A visz és a von, fon, fodrozódik szavakban is víz alaptulajdonsága van.
Jut eszembe még az EVEZ szó is az ÍV amivel kapcsolatban áll, az EVEZŐ mozgás is egy ÍVEZŐ mozdulat, ez ugyanúgy igaz a csónakázás esetén is, mint mondjuk a madarak röptéjénél, amit ők a szárnyukkal tesznek.
Cz-F átvitt értelemről ír a madarak ügyében, ha megérti az ember hogy valójában miről is szól ez a fogalom, akkor voltaképpen nincs is itt semmiféle átvitt értelem, az ívező mozdulat a lényeg, és történjen az vízen , földön, levegőben akár, a lényeg értelmileg mit sem változik ettől még, ugyanaz marad teljesen.
Ezeket sem a "latin" nyelv készítette, csak felhasználták a már akkor bőven létező toldalékolt és ragozott magyar nyelvet :
CERVISIA : sör ------ SÖRVÍZ-E van előttünk vagy SERVÍZE, így mondták régen. Indián nyelvekben is megvan, kecsua nyelven SIRWISA ugyanez másképpen írva. A maják és leszármazottaik úgy mondták/mondják hogy SERWES , vagyis SERVÍZ ez. Spanyoloknál ma CERVEZA, ezek az alakok mind egy dolog más és más álarcot felöltve.))
GYRATIO : forgatás (régi szótárban) ---------- GURÍTÓ változata, ami gurul az forog valószínűleg.))
Az etimológia ezt GYRO + TIO bontja fel, persze teljesen helytelenül, mert ezt így kell jól :
GUR+ÍT+Ó , mivel éppen ez a magyar szó van ott fentebb is pontosan.)) A nyelvünk toldalékolta, egyébként van GYRATUS is, az meg a GURÍTÁS. Ezt sem ők ragozták, hanem a magyar nyelven beszélő emberek. GYRO csak egy leszeletelt része ennek.
RUDITUS : ordítás --------- Tegyük már vissza azt a kezdő O hangot a latin alak elejére és mindjárt (O)RUDITUS van előttünk, vagyis ORDÍTÁS. Ordít a szóról hogy ez már 2x is magyarul ragozott.))
TUDES : ütő-eszköz, kalapács, stb... --------------- Tegyük vissza a kezdő Ü hangot és nézzük mit kapunk.))
ÜTUDES, vagyis ÜTŐDÉS amit a fent nevezett eszközök okoznak és tesznek. erről szól ez a történet.))
A latin a kezdőhang lehagyásában gondolkodott. Az angol bezzeg betéthangot rakott az ÜT szavunk elé, így HIT lett, gőzerővel mentek ezek az átváltoztatások, a nyelvünk nélkül latin és angol sem létezhetne, annyira alapvetően épülnek rá a kifejezéseik, és mindez tömegesen...
VON : Bárhogy nézem, van valami a FON szóval közeli kapcsolatában. A LEN-fonal a vonal szóval közösíthető, az idegenben meglévő LINEA/LINE és hasonlók a LEN (fonal) szavunk voltaképpen. A "latin" LINEA régen egyszerre jelentett : vonal, húzás, LEN-zsinor, LEN-fonal dolgokat.
LINARIUS : lenműves, LENÁRUS --------- Ez utóbbi a pontos magyar kifejezés már nyelvünkön ragozva, a LENÁRUS változott meg LINARIUS alakra. Ugyanazok voltaképpen.
ODÚ : Annyi féle állat megy be folyton ODA hogy szerintem ennek a fogalmából önállósodott csak így simán egyszerűen. Az IDE szóból is van IDÉN meg IDÉNY is képezve, sőt IDÉZ is létezik. ODA szóból is van, mert valaminek a halasztása esetén ODÁZZUK azt. Sőt az ODA szóvégeken is saját magát jelenti főnevekben is képzőnek nevezetten :
IRODA : ÍR+ODA, vagyis írni járunk oda. TANODA : TAN+ODA, vagyis tanulni járunk oda. És így tovább.
ÓV : rokonok vele : ÍV , ÖV, ÉV, és OV-ÁLIS is amit IVELŐS akcentussal ejtve egyből megértjük hogy mi is ez.)) Az ÍV (ívesség) fogalma tartja össze mindannyi szót, az ÉV is a nap pályájának egy meghatározott ÍV-e amit megtesz ez idő alatt az égitest.
A természet gyakran íves alakot ad a védelemre és ÓVÓ funkciót ellátó formáknak, ilyenek a magok például, de legfőképpen a hangalak okán a tojás most, amit megemlítenék, ez is egy ÓVÓ amit jó pár nyelv nem véletlen mond ki épp így, csak épp OVO vagy hasonlóképpen, magyar nyelven beszélnek, csak épp nem tudnak már erről.))
OVIFORMIS : tojás alakú, vagyis ÓVÓ-FORMÁS, illetve mindez ÍV-FORMÁS tágabb értelemben.
UDVAR : Szerintem itt nem képző van a szó végén, hanem a VÁR (főnév) szavunk önállóan egy összetett szó második tagjaként. A fogalom a várbirtokokon születhetett meg, majd később terjedt ki lakóházakra és egyéb épületekre.
Már a szanszkritban és más ázsiai nyelvben is jelen, DVARA/DVÁRA formában, ami már az (U)DVARA szavunk lehet lehagyott kezdőmagánhangzóval . A délszlávban is várudvar, palota, kastély jelentéssel futott eredetileg ez a DVOR történet. Úgy tudom a Kőrösi Csoma Sándor féle 3 nyelvű szanszkrit-angol-magyar művében is a szanszkrit alak az udvaron kívül még a bekerített szilárd alapú- utakkal ellátott- saját területtel rendelkező várakat jelentette.
Akkor meg lehet ÚT-VÁR az egésznek a kezdete. T-D-re hasonulhatott később gyors beszédben jóval ejthetőbb az "UDVAR" mint az UTVAR . És akkor ez az egész lehet így A VÁR és a hozzá tartozó terek, ÚT-ak együttesen. Ne feledjük önmagában udvar nincs szólóban, kell hozzá valamilyen épített objektum, régen ez a VÁR lehetett, mint névadója ennek.
Az ODOR szó például az más felépítésű, abban nincsen V és a VÁR fogalma nincs benne legfőképpen. Amit írsz, amúgy a logikai kapcsolat nyilván megáll így köztük (óvó/védő szerep), csak a hangalakok közt azért eléggé markánsak és komolyak a különbségek...
odú szó odv- tövéből - udv+ar végződése gyakorító képző.
Az odú ugyanis óv mi óv még, hát a ouar = vár sőt, a várnak is van odva és udvara is. Minő véletlen. És hol lehetett várni a bajok elmultát, hát nem valahol, ahová be lehetett vonódni, vonulni egy odúba, vagy várba? Állatoknak ólba? Óvóhelyre? Az udvarnak és az odúnak is ódala, azaz oldala van, sőt a várnak (ou+ar-nak) is. vár ou+ar gyakorító képző.
"Gratulálok, végre megérkeztél az igazi összehasonlító nyelvészetbe !"
Eddig is itt voltam, s ezután is itt leszek. Egyetlen lényegi különbség van kettőnk nézete között, ez pedig a szándékos hangcsere feltételezése részedről.
A magyar -› latin átvétel lehetőségéről már jóval korábban írtam: A két nép, a latinok és az etruszkok összeolvadtak, így ennek törvényszerű következménye, hogy átvették a latinok az etruszkok szókincsének egy részét.
Egymástól független kutatók (Isaac Taylor, Mario Alinei) feltételezték a magyar-etruszk nyelvi rokonságot.
Ugyanakkor az etruszkok származása genetikai vizsgálatok alapján ma már elfogadott nézet szerint európai:
"A fő etruszk klaszter a nyugati vadászó-gyűjtögetők, a korai európai farmerek, és a sztyeppei ősök keveréke. A vizsgált férfiak 3/4-e az R1b haplocsoportba tartozott, ami az európai férfiak körében a leggyakoribb." Ez a magyar-etruszk kapcsolat pedig feltétele a nyelvi rokonságnak. Ezek együtt adnak alapot a magyar -› etruszk -› latin átvételre.
Azt persze senki nem ismeri el, hogy a magyarok őshonosak voltak a KM-ben, de az igazság úgy is kiderül majd...
"Az örvény másik megfelelője a GURGES, ami szintén ismerős lehet: GURGES / GÖRGÉS, itt sem kell sokat magyarázni..."
Gratulálok, végre megérkeztél az igazi összehasonlító nyelvészetbe ! Ezekről beszélek folyton. Ott vannak mindenhol már magyarul ragozva, és nem csak hébe-hóba, hanem tömegesen. Ha megbarátkozol velük, egyre több ilyet fogsz észrevenni.
Ezt talán még ki sem írtam, de csatlakozik a már igen népes szólistához, mert ez bizony a GÖRGÉS újragondolt alakja, GÖR+(Ö)G+ÉS felépítésben, szótő + 2 X toldalékolással. A mássalhangzóváz meg is maradt teljesen...
Efelől nekem sincs kétségem. A V-F csere a két hang hasonlóságával magyarázható.
Az örvény másik megfelelője a GURGES, ami szintén ismerős lehet: GURGÉS / GÖRGÉS, Itt sem kell sokat magyarázni, ha arra gondolunk, hogy a görgés is egy forgó mozgás. Itt még betűt sem kell cserélni...
W_R kapcsolat is kicsit csak az épp aktuális hangulat kérdése az angolszászoknál , hogy éppen mi is válik belőle :
WORLD : világ---- FÖLD
WORD : szó----- szó-FORD-ulat okán. Tehát itt van köze a FOR(gó) gyökérszavunkhoz, fentiben nincs.
WEAR-ILY : FÁR-adtan , vagyis ezúttal a FÁR van a WEAR mögött. De "visel" WEAR az már megint más, mert ez utóbbi a VISEL szó durva elcseszése már, az S hang kimaradt már középről. Ez igazolható, hosszabb cikket is megérne ez az eset.
WARLOCK : bűvész(ek)---- de a szavunk a VAR(ÁZS)LÓK lesznek, itt szépen kimaradt már egy szótag középről. Ez is megérne egy hosszabb cikket önmagában is, a régi WARLOW mögött is VAR(ÁZS)LÓ van, hasonló szóképzésünknél gyakran eljátsszák a szó végi W trükköt, ami egyébként nem is kéne oda.
WARE : portéka, ÁRÚ ---------- W elhagyható, nem is kéne, mert ÁRÚ van az ARE mögött. És ennyi.)) Ős-germán már eltrükközte, mert már ott WARU volt a szó. De W nem kell, az ÁRÚ azért kezdődik így mert ÁRA van neki, magyarul van értéke ezeknek.))
WRIT : IRAT, írás, elfogási parancs, szentírás ------- mind-mind egy IRAT, W hang itt sincs eredetileg, de még F sincs a környéken sem, nem is kéne ide a W egyáltalán természetesen.
Ahány szó, annyi oka ennek a W-nek, persze az esetek egy jó részében V vagy F hangot helyettesítenek vele, de az esetek másik (talán kisebbik) felében csak egy betéthang lesz...
Pont erről beszélek, hogy voltaképpen kedvük szerint változtatják el akár ugyanazt a szótövünket is akár egyazon nyelv is. Azért ezeket többnyire alá is szoktam támasztani, nem csak rámondani.
És egy nyelven belül sincs következetesség, mert a latinban is a FOR például a FORATICUS (piaci, vásári) szó esetében érintetlen maradt, érdekes itt jó volt úgy ahogy eredetileg indult. Ugye a vásári FORGATAG dolgot ismerjük, ez a FORGATAGOS szavunk megnyirbálva, már G mentesen, de itt legalább a szó eleje megmaradt.
A VORAGO----FOROGÓ esetén meg már V-re van írva ugyanaz. Pedig ugyanabból van ez is, a FOR itt már VOR, fent még jó volt F hanggal is nekik, itt már nem.))
És persze ugyanez a FOR meg teljesen más megint a FORIO szóban ami : kiönt, természeti szükségét végzi--------- vagyis FOLYÓ ügyek amiről szó van, és itt is gyakorlatilag be is azonosíthatjuk, és ezáltal helyettesíthetjük a magyar már képzett szóval. Főleg ha a FORI is mellévesszük, ami vagy FOLYosó, vagy épp vízárok jelentésű.
Tehát "ad hoc" jelleggel hogy éppen így, hogy éppen úgy írják meg ugyanazt, vagy éppen azonos hangalakra teszik a FOLY(ás) és a FOR(gás) szótöveit. Márpedig a kettő azért igen csak egy másik történet...
Mikor épp hogy írták át, ez csak attól függ. Ilyen formában is létezik, amit írsz.
De az angolban a K_R kapcsolat is simán dupla W változhat elöl meg. "WHORE" szavukat elég csak megnézni például. Gyakorlatilag a KÚR igénkből van ez az egész, és a szó elején a K hangunk már teljesen le van cserélve...
A nemzetközi feltételezett etimológiákkal nagyon csínján kell bánni, és szűrni fontos a hasznos információt a haszontalantól. Ez kiváltképpen vonatkozik az úgynevezett Proto-Indo-European sokszor teljesen értelmezhetetlen csillagokkal és számokkal vegyített katyvaszára.
Egy kiváló és remek példával fogok előjönni, egy olyan magyarul készre ragozott szóval, amelyet konkrétan le sem lehet tagadni hogy egy színmagyarul elkészült szavunk.
A "latin" nyelv VORAGO szavával ami "örvény" jelentésű. Mit mondott régen a magyar az örvényre?....
Hát azt mondta a magyar az örvényre, hogy FORGÓ ! FOROGÓ hosszabban, ha rendesen kiejtjük a gyakorítóképző toldalékot. Tehát FOROGÓ---- az VORAGO formára változott meg a latinban. A nemzetközi etimológia még csak odáig sem jut el hogy ezt a két szót kapcsolatba állítsa egymással, hogy észrevegye azt ami egyébként triviális bennük, pedig teljesen nyilvánvaló hogy a magyar már képzett és ragozott forma nélkül még csak nem is létezhetne ez a latin szó sem.
Márpedig magyarul FORGÓ néven nevezték meg az örvényt. Ehelyett az etimológia ezt az elmebajt tálalja nekünk :
Proto--Indo--European : *-h3onh2- és szerintük ebből VORAGO lesz.)) Mondom, ez elmebaj, hát mi a szar az a hivatkozás?.)) Egy értelmezhetetlen baromság, és még csak ide sem tartozó. Nem abból lett VORAGÓ hanem a FOROGÓ szavunk átírásából, de csak a szavakra kell nézni, meg tudni hogy mit neveztünk FORGÓ néven. Cz-F FORGÓ (2) még említi a harmadik jelentésben. Az örvények bizony forognak, és ezt a latinok is tudták, méghozzá a magyar nyelvből mindezt...
1: Ha az ősi nyelvet átírod, akkor már csak épp ősi nem lesz.))...
2: Semmilyen hibahatáron nincs a SWEEPER, ez így már egy elbaszott alak. A SEP/SÖP idézi a valós jelenséget élethűen, ez az ősnyelv. A "szvípeör" már egy elgányolt történet...
"Az ősnyelv épített fel gyököket. A többi a jobbik esetben itt-ott megtartotta azokat néhol,"
Milyen "többi"? Nincs semmiféle többi. Az ŐSnyelv attól ősnyelv, mert minden nyelv abból fejlődik ki.
Az égitestek, naprendszerek, galaxisok mind ugyan abból a homogén ŐSállapotból fejlődtek ki, amit ŐSrobbanásnak nevezünk, nincsenek "más" objektumok...
"Itt van például egy jó példa a SEP-ER szavunk, ami szótő szintjén igen élethűen ábrázolja egy cirok hangját használatakor. De az angol hangalak már nem azt idézi,"
Mindkét gyök megfelel a hang utánzásához. Egyik sem lehet tökéletes, de mindkettő "hibahatáron belül" képezi le a természetes hangokat.
A magyar nyelv ma is számon tartott és megnevezett szófelépítését mutatom be az idegen nyelvekben immár folyamatosan, ezek magyar nyelvű ragozások. Amelyeket a mai napig a magyar nyelv tart nyilván kizárólag. Ők azt sem tudják mi van a szavaik végén, nehogy már nekem azt mondd hogy "azok" csinálták meg a szavakat.)) A magyar nyelv által bonthatók és építhetőek.))
Ha az idegen szavakat magyar nyelven érteni lehet és ott van bennük a nyelvünk csak rá jellemző egyedi toldalékolásai, amelyeket nyelvtan órán is csak a magyarok értik meg hogy miért is vannak azok a szóelemek a szavakban, akkor nem lehet más az őse ezen szavaknak, csak a magyar nyelv...
Az idegen nyelv már nem gyök-nyelvészkedett, így ez a megközelítés mindig hibás végkövetkeztetésekhez fog vezetni. Ők csak elváltoztatták a már létező hangalakokat. Így egy "FOR" kezdés lehet hogy néha tényleg a mi FOR-gás értelmű gyökérszavunk, amennyiben ez a kezdőszóelem megőrződött. De csak akkor.
Sokszor a VER igénkből létrejött szavai is F_R alakúak már a latinban. Az meg egészen más már. És sok más egyéb dolog is arra van megírva, így az idegenben ezek a kezdések már egy nagy katyvasszá válnak.
Az "angol" FORTH mögé sem szükséges nem odavaló "előrefelé irány" belemagyarázása a szóba, mert egyáltalán nem erről szól eredetileg a hangalak. Ez csak a ma ismert angol jelentés okán való utólagos belemagyarázás, ami semmit sem fog elárulni az eredetről.
Eleve a FORgás értelmű FOR gyökérszó sem "előrehaladást" jelent, hanem forgást. Hangutánzó ősgyökérszavak éplnek a nyelvünkben F_R vázra.
Ráadásul az "angol" FORTH mögött nem is ez a forgásértelmű történet van, hanem teljesen más szavunk, ez is már egy átírt hangalak. Ez a FORTH a FOLYTAT szavunk FOLYT része ! FURTHER szó képződött náluk ebből ami "TOVÁBBI" jelentésben van a leggyakrabban. Igen, hiszen amit FOLYTatunk, azzal haladunk tovább előre. Ez csak egy átvitt értelmezés már, nincs forgásértelme.)) FOLYT van átírva FORTH/FURTH formára.
A FERL(ER) és FURL egybevágó hangalak ha rövidíted, és maguk az angolok még 1600-as években írnak erről a közvetlen kapcsolatról, nincs okom nem hinni nekik, hiszen abban a korban a FERL(ER) és a FURL is csakis egyetlen dolgot jelentett beszédben, a vitorla bevonását és akkor még semmi mást.
A vitorla bevonása meg annak egy hengerszerű eszközre a FEL-tekeredése, illetve rá FORdulása ha úgy vesszük, mindkét gyökérszóból lehetséges a megközelítés. Ami idegenben F_R , az nagyon nem csak egyféle történet...
"A magyar nyelv főnévi igenévképzőjével ragozott szavai a világban ott vannak szerteszét.)) Nekem az ilyen és ehhez hasonló észrevételek ezrei győznek meg arról hogy melyik is az ősnyelv.))..."
Ezek közül bármelyik lehet az ősnyelv. Ha bármelyik lehet, akkor mind az. Ez olyan dolog, mintha azon vitatkoznánk, ki volt előbb, a germán, a szláv, vagy a magyar...
Egyik sem a Marsról jött, így mind egy tőről fakad. A nyelvek is hasonlóképp egy tőről fakadnak. Persze, sokszor keverednek, (ezzel együtt az emberek is) változnak, de új nyelv nem jön létre, csak a régit variáljuk, ill. némileg módosítgatjuk... Nyilván egy nagyon kevert nyelvre (mint az angol és az újlatin) már egy másik nevet használunk, mivel az eredeti nyelv már csak nyomokban ismerhető fel. Ezek a nyelvek nem újak, csupán egy, két, vagy több másikkal lettek összemixelve.
A németben -EN felel meg a mi -NI végződésünknek, ki mondja meg, hogy ez az N hang hol volt előbb használatban toldalékként?
Az abház nyelvben (É-Ny-Kaukázus) pl a -ra toldalék felel meg neki, az azeriben ək... Egyik nyelvben sem található -ni végződés, pedig abban térségben biztosan megfordultunk.
"ÉGNI"
Ennek a szónak (végződésnek) több nyelveben való hasonló alakú előfordulása még nem jelent semmit. Lásd fentebb, ahol megfordultunk nem találkozunk vele. De az N hang ott van!
Az ÉGNI megfelelői sokszor TŰZ jelentésűek... (amiket megnéztem)
"a franciáknál kizárólag a vitorla bevonását jelentette, ezt nem tudom hányszor kell még hangsúlyozzam . Régi nagyszótárból néztem, ahol ha 10 jelentése a szónak, akkor mind a 10-et kiírta."
És a FOR (-nak, -nek, részére, felé...) is ugyan ez a gyök, az ószászban még FUR, és a jelentése is előre, előtte, mint az angol FORE szónak.
Megnéztem a francia etimológiai szótárat, de nem lettem tőle okosabb, sőt! ez a szótár az angolból eredezteti és csavarás, tekerés jelentést ad neki. Erre varrjál gombot....
"+ Ferler, i/a. to furl ; from Engl. furl. — Der. diferler."
Amennyiben így van, a FERL(i)er gyöke simán lehet azonos a FURL gyökével.
Ettől kezdve két irányba mehetünk:
1. Vagy elfogadjuk, hogy a FUR/FOR gyök előrefelé irányt mutat, ami a fúrásnál is elfogadható jelentés, hiszen a fúró előrefelé halad. Viszont a forgással sehogy nem lehet összehozni.
2. Vagy úgy gondolkodunk, hogy az iránymutatás ráfordulást jelent (fordulj előrefelé). Ez jelentésbeli összhangban van mind az angol FURL, mind pedig a magyar FÚR/FOR szavak jelentésével.
Az angolban a "forog" szó megfelelője a TURn, T-vel az F helyén, ami azt jelenti, hogy ez már egy más logika mentén összerakott gyök. (Nem gondolnám, hogy a magyar TUR/TÚR gyökkel lenne azonos, hacsak nem tételezünk fel valamilyen forgó mozgást a TÚRás közben.)
"A FIRMUS szó és hasonmásainak egyáltalán nem volt hajózáshoz és vitorláshoz köthető jelentése, ez egy egészen másik történet..."
Ez ugyan az a gyökváz: F_R, mint a FERLER, FURL FOR/FUR, FORE/FURE szavak esetében.
Amúgy megint fordítva ülsz a lovon, mert sem a FURL, sem a FERLE nem a hajózás miatt született szavak, a hajózás csak átvette és alkalmazta azokat.
Ugye, a lapát sem a hajózás szülötte, hanem az evező alakja és funkciója okán lett átvéve az eszköz megnevezésére.
"Úgy tűnik , a gyökök felépítése mindenütt hasonló elv alapján történt..."
Az ősnyelv épített fel gyököket. A többi a jobbik esetben itt-ott megtartotta azokat néhol, de sokszor már átíródott másra, amit a kiejtésben is módosítottak.
Itt van például egy jó példa a SEP-ER szavunk, ami szótő szintjén igen élethűen ábrázolja egy cirok hangját használatakor. De az angol hangalak már nem azt idézi, elcseszték nem csak az írást, hanem a kiejtést is, főleg hogy töltelékhangnak beletették ezt a W hangot, ami nem is való bele.
SEPER szó SWEEPER változott meg. A svédeknél még mindig SOPARE, ami SEPERŐ/SÖPÖRŐ megfelelője.
De az angol SWEEPER ír le és ez a "SZVÍPER" féle kiejtés már egyáltalán nincs összhangban a magyar SEP-ERŐ szónak a hangutánzó jellegével...
Nálam a nyelvünk az ősnyelv, vagy legalább az egyike. Sokan jutottak már erre, és naponta győződöm meg erről hogy így lehet. Egy kis ismétlés TŰZ ügyében :
A TŰZ : ha egybeírom a névelővel akkor ATŰZ (ennek fontos szerepe lesz hamarosan). A tűz FORRÓ, a tűz ÉGŐ és a tűz ÉGNI szokott jellemzően. Nézzük a kivastagított magyarul ragozott szavainkat világszerte:
ÉGNI : bengáli ÓGNI, hindi AGNI, jávai (é)GENI, kannada AGNI, latin IGNI(s), litván UGNI(s), maráthi AGNI, orija ÓGNI, ószláv OGNI, szanszkrit AGNI, telegu AGNI, és a többiek.
A magyar nyelv főnévi igenévképzőjével ragozott szavai a világban ott vannak szerteszét.)) Nekem az ilyen és ehhez hasonló észrevételek ezrei győznek meg arról hogy melyik is az ősnyelv.))...
1: Tehát még egyszer : Az érintett szavaink kifejezetten a vitorla bevonásra vonatkoztak, az angol is eleinte. Tehát FÚRáshoz köze nem lehet. A tágabb értelmű közösíthető FOR (forgó értelem) viszont már lehetséges.
Igen, a FERGETEG szót FORGATAG és FÖRGETEG is mondják. És ami FERDÜL, az valójában FORDUL kicsit tágabb értelemben...
"A vitorla bevonásában amúgy nincsen semmi furkálódó történet."
Nem tudom, Te milyen világban nőttél föl, de én minden esetben úgy tudtam lyukat fúrni, (és még ma is, csak most fúrógéppel tekerem, csavarom a szerszámot) hogy a fúrót tekerni, csavarni kellett. (a furdancs és az amerikáner megvan?) Régen is így, kézzel forgatva a szerszámot fúrtak lyukat, mert sem lézeres, sem vízsugaras, sem szikraforgácsolásos, sem másmilyen hasonlóan modern technológia nem volt.
A FUR gyök a FOR gyök változata, amiből látszik, hogy forgás jelentést hordoz.
Ide tartozik a FER gyök is, aminek szintén köze van a forgáshoz: FERGETEG, FERDE. Ez okot adhatna arra, hogy a FERLER gyökét ebből eredeztessük, de a jelentése épp az ellenkezője, ezért ezt nem tehetjük meg.
"Abban igazad hogy nem korrelálnak a jelentések, de azért nem, mert a nem a FIRMUS dolognak van köze ahhoz hogy FERL(ER)..."
Ezt sem tartom kizártnak, de itt legalább a jelentéseik egyeznek.
