AOTD - Album of the day
EFB - Első felületes benyomás
NFR - Nice fucking refrén (azaz épp nem tudod kitörölni az adott refrént, dallamot a füledből)
MM - Most megy (azaz most épp ezt hallgatod)
Kiváncsi voltam ki az író, ezért találomra rákerestem egy könyvére a moly-on, Eszmék könyve, 14 értékelés van belőle, mind max. pontos és még egy közös van bennük, mindegyik kizárólag ezt az egy könyvet olvasta/értékelte az oldalon. :D
oké, de előadni ezt a kibaszott arrogáns szöveget, hogy ISMERETLEN, az kicsit talán erős. és ha tippelnem kéne, akik megveszik a könyveiket, azok éppen hogy kicsit műveltebbek az ilyen alternatív dolgokban, de hát egy egész országnak kell szónokolni, ugye.
ha azt mondták volna, hogy rétegtémák közérthető bemutatása szélesebb körnek, az jelentené azt, amit írsz, tisztességes, alázatos megfogalmazásban.
szerintem a népesség 90+ százalékának a black metal totálisan ismeretlen fogalom, valószínűleg életükben nem hallottak róla, vagy ha igen, a legfelületesebb közhelyekig jutottak maximum. az más kérdés, hogy kurvára nem is érdekli őket. ha meg belehallgatnak egy korai darkthrone-ba, garantáltan egy percig bírják és a büdös életben többet nem óhajtanak a közelébe menni az egésznek.
És King Of Tides címmel írtak egy, a Poisoner címadójához mérhető epikus mesterművet. Ha ez a dal valamelyik Dio-s Sabbath lemezen jelenik meg, mára klasszikussá érett volna. Kevés lesz az a 9 pont :-)
kicsit ilyen tomcates bombagyár-feeling, csak nem nácik, hanem centristák. de ugyanúgy egy egomán, magát mindenben kompetensnek gondoló szellemi vezető köré áll fel egy weirdókból és nerdökből álló holdudvar, akik kétségbeesetten próbálnak szintén kompetensnek meg relevánsnak tűnni, meg eladni minden szart, csak a törzsfőnök karizmája nélkül ez nem fog menni. mondjuk eleve "ismeretlen témának" mondani a black metalt mókás 30 évvel a fénykora után. puzsér követőinek persze újdonság lehet a várhatóan mi micsoda színvonalon megírt tájékoztató. de lehet, hogy rosszindulatú vagyok.
Én a Sanhedrinben ezúttal is érzem azt a leginkább megfogalmazhatatlan pluszt, ami a legtöbb hasonló HM zenekarban nincs benne. Kötődésem talán azzal is magyarázható, hogy élőben is meggyőztek, érzik ezt a stílust, hitelesek. Ne is vitatkozzon velem senki, ezek megint nem szikár tényeken alapuló igazságok, csak egy fan megfigyelései :-)) Jó az új lemez is. 9/10
Nálam itt mindig is az énekesnő volt a gyenge láncszem, no meg sosem éreztem különlegesen jónak a zenét sem. Az első pontban némi változás következett be, egész kellemes énekdallamok vannak, habár a nő hangját továbbra is a kelleténél színtelenebbnek tartom. A zene szerintem még mindig nem extra, "csupán" élvezetes heavy metal, amiből azért ma is van elég sok, nem beszélve a klasszikusokról.
Steven Wilson - The Overview
Pont az, aminek ígérték. Az első fele inkább hagyományos prog. rock, tele Porcupine Tree-hangulatokkal, a második dal nyugisabb, space-es, ambientes zene. Nem is tudom. Elsőre nem éreztem rá, annyira de kétségtelenül inkább a kedvemre való ez a zenei világ, mint az előző lemezek üres pilinckázásai. A Volume 2 ne tévesszen meg senkit, ha jól hallom, ott csak rövid tételekre szedték a két hosszú dalt.
Azzal kezdődött, hogy ledobott magáról a Tristania borítója, onnan már hendikeppel indult a zene. Érdemes volna az Angellore analógia miatt újrahallgatnom, bár úgyse fogom :)
A mondást, miszerint "mondd meg milyen zenét szeretsz és megmondom milyen ember vagy" a helyzetre adaptálva: "mondd meg, ha latzi vagy és megmondom, milyen zenét szeretsz". Szóva tipikus latzi féle rocklemez, igaz, abból azért a jobbak közül való. Egy borult reggelen, fel tudja dobni a napot, de mélyebb érzelmeket nem tápláltam a lemez iránt többszöri meghallgatás után sem. 100/76.
Megérkezett tehát a boltokba a Sanhedrin és az új Steven Wilson-agyszülemény. Utóbbi állítólag megint prog/space rock, két darab 20 perces dallal, izgis.
Tehát Puzsér, Frank Robin és egy szerző, akit így mutatnak be: "Célja, hogy olyan – eddig Magyarországon szinte teljesen – ismeretlen témákat feldolgozó könyvekkel szolgáljon a hazai olvasóközönség számára, amelyekkel tágíthatja a tudáshorizontot és pótolhatja a magyar könyvkiadás hiányosságait, még akkor is, ha az adott témával nem rokonszenvez."
És ők hárman a black metalról, aha. Nekem ez bűzlik, de ne legyen igazam.
Puzsérék újdonsült kiadója fogja kihozni ezt a könyvet - elvileg - jövő februárban.
Jelen kötetben a black metal átfogó kalauzát adjuk közre, mely nemcsak a veterán fanatikusok, de a műfajjal újonnan ismerkedők számára is tanulságos olvasmány, amennyiben annak sötét és misztikus világáról, történetéről, fejlődéséről és különféle alműfajairól egyaránt értekezik. Mindezt 100 ikonikus és/vagy underground előadó leírásán és fényképein, grafikáin és szövegein át – a Mayhemtől az Emperorig, a Summoningtól a Grausamkeitig – viszi végig.
Az ára (8000 Ft/200 oldal) elég borsos szerintem, de majd kiderül, milyen minőséget képvisel, meg hát ándörgránd, és nem Libri... (A grafika meg olyan, mint a Transilvanian Hunger borítója '94-ből, gondolom, nem véletlenül - hogy ez most trve vagy gagyi, döntse el mindenki maga.)
Nem tudom, na mindegy. Szóval hogy a Beyond The Veil az számomra ugyanolyan alapvetés, mint avantgárdban a La Masquerade Infernale. Egyszerűen minden kimaxolva, a hangzás, a dalok, a körítés, szóval értitek. Pláne hogy nem vagyok gótikamónika alapból, mégis szerintem ez egy megkerülhetetlen album.
Az egyik leghíresebb punkzenekar leghíresebb és legjobb lemeze, fasza kis zene. A Sex Pistolshoz képest az a fő különbség, hogy itt nincs egy Steve Jones-féle gitáros, aki lángba tudta borítani a tufa punkot. Azért ez sem az a tipikus fakezű háromhangozás, jól megírt dalok vannak, virtigli módon eljátszva. Tény, hogy a Buzzcocks sem hallatszik olyan nagyon veszélyesnek lemezen, na de a Pistols kivételével az első hullámos punkzenekarok ehhez hasonlóan szóltak. A másodgenerációsok, na azok voltak az igazi gecik. A Buzzcocks szimplán csak jó. 10/7
Tristania - Beyond The Veil
A szokásosnál is kevesebb új zenét hallgatok, inkább sorra veszem a régi kedvenceimet, így aztán ez is előkerült épp a múlt héten (továbbra is gyanús nekem ez a Gép). A Tristaniától kb. ezt az egy lemezt szeretem - talán még az elsőt is -, még a Madder Mortemmel, Vintersorggal közös koncertjükre is elmentem nem sokkal a megjelenés után, persze inkább a másik két fellépő miatt.
Viszont most ugyanaz történt, mint Divcsyvel, kevésbé tudott elkapni. Egy kicsit ósdinak hatott ez a fajta teátrális gótikus metál az erőltetett monumentalitással, a hatalmas kórusokkal, a túlzó gesztusokkal. Mintha csak játszadoztak volna, és nem éltek benne igazán a sötétségben. De ha úgy tekintünk rá, mint egy szórakoztató színházi előadásra, akkor egy szavam sincs. 10/8, mert tudom hogy lesz még hozzá megfelelőbb hangulatom is.
Volt egy talán E-klubos koncert, amin hasonló esett esett meg, el is álmélkodtunk, hogy egy ütéstől hogy kifeküdt a nagy benga állat. De hogy ez tényleg Replika lett volna, az azért már nincs meg tisztán, csak így ahogy leírtad, egyből ez ugrott be.
