Két különböző gyökről lesz szó most is. Van ez az egyik hangutánzó amiből ZOK-og, ZAK-atol, ZOK, illetve a ZÖKKEN szó is van. Ez utóbbi értelemre is összecseng a SZÖKKEN szavunkkal.
A "zsákos" szavak "SÁG/SÁK" is voltak régen, meg ugyanúgy megvannak ZOK és SZOK kezdettel is. A SZOK szótőből vannak a "SZOKÁS" értelmű szavaink is. Bármilyen dolog amit SZOK az ember abból SOK
amit tapasztal, így válik a SOK SZOK-ássá, ezek itt szinte biztosan közeli rokonok és összefügghetnek...
Ez is egy eléggé kiterjedt szóbokor gyöke, amiben a K hang - és jelentése - stabil, és az előtte levők változnak. Azonban a választék nem túl nagy, mivel a hangok jelentése okán kevés jöhet szóba, hiszen azonos "kép", és láthatóan azonos logika mentén építették fel ezeket a gyököket. (ugye, a tűz és a pir nem azonos hangokból áll, mert más "kép" alapján lettek a hangok kiválogatva. Amúgy a zsáknak is vannak más változatai: tarisznya, a szoknyának rokolya, a zakónak kabát... de most nem ezekről beszélünk)
Az azonos képi-logikai felépítés abból látszik, hogy a K hang minden gyökben megtalálható és az előtte levő hangok jelentése is közeli rokonságban állnak egymással, miverl a Z, ZS, S, SZ mindegyike folyamatos mozgást jelent, Nincs köztük szakaszos, vagy pillanatnyi mozgást nyúlást, stb. utánzó hang.
Egy gyök - pl. ZAK - elemzésénél a többi jelentéseit is figyelembe kell venni: zaklat, zákány, zokog, zökken. Érezhetően rövid idejű mozgásokról van szó (kivéve zákány, ami egy hibás sütésű, "szappanos" tészta), köszönhetően a K hangnak.
A ZAKÓ, ZOKNI, ZSÁK szavakban is inkább ez a jelentése ismerhető föl.(Rövid, kicsi kabát, rövid, kicsi harisnya, kisméretű tároló)
A Z(s) - más gyököknél az S(z) - pedig az ismert hangutánzó hang, talán a használatakor fellépő hangra utal. (durva szövet súrló, zizegő hangja)
"Van még egy megkerülhetetlenül idetartozó szavunk, ez pedig a ZACS-KÓ nevű történet, ez is egyfajta ZSÁK lesz, kicsinyítőképzővel a végén"
Így van, csupán az a kérdés, miért van CS a K helyén? Semmi keresnivalója nincs ott. Illetve, milyen kicsinyítő képző van a szó végén?
Az ÚESz és C-F szerint is eredetileg ZAKCSÓ alakban írták. Szerintem a kiejtés könnyítése okán cserélt helyet a két hang.
EMBER szó EM gyöke (EM-lős, EM-elkedett) nem ugyanaz mint az EM-ILYEN kezdő szóeleme, vagy az AM-AZ kezdő eleme. Ez utóbbiakban az EME és AMA szavak volnának elől, amelyek már eleve összetettek.
AMA az AMI voltaképpen, és az AMI szó A(Z)-MI összetételű, tehát 1 : névelő, és 2: MI szó
Régen még simán volt hogy úgy mondták : Megírtuk, és átadtuk EZ MI (EME megfelelője) levelünket.
AMOLYAN : AZ MI OLYAN, AMI OLYAN. EMILYEN : EZ MI ILYEN. Ha nem tudják akkor jön hogy MILYEN...
"Mert az L, LY, R, J hangkategóriába tartoznak. Ezek rokon hangok!"
Ez semmi egyébről nem ad információt, mint a hangok képzésének (hasonló) módjáról. Ez egy nyelvészeti besorolás.
Ezeknek a hangoknak nagyon eltérő a jelentése. Nem véletlen, hogy rendszerint nem cserélhetők föl; lop-rop-roj(t), lak-rak, lét-rét-rej(t), szó végén: tél-tér-tej, fél-fér-fej, vál(ik)-vár-váj, nyál-nyár-nyáj...
"Például az EMBER szavunk ÁMBER, ÁMBÖR, ÉMBÖR, EMBÖR stb. formákban egyaránt előfordul. Nem véletlen nevezik TÁJ-szavaknak, hiszen ezek az eredetitől való eltérések "
Amit nem lehet igazolni. Tehát kuka.
Viszont az AM és az EM gyökök létedzőek, nem tájjellegűek. (amott, emitt)
Az ember és az ambör szavakban nagy valószínűséggel a mutatószavak két változata szerepel. Tulajdonképpen mindegy, kire mutatunk, mikor megnevezzük; magunkra, vagy a távolabbi személyekre. Ez attól függ, hogy a szóalkotó éppen hogyan gondolkodott... Ami biztos, hogy ugyan abból a gyökkészletből dolgoztak, tehát mindketten magyarok voltak, nem tértek el az eredetitől, csupán más gyököt használtak.
ZSÁK : világszerte vannak hasonló alakok, a mai jelentésén túl van egy régebbi is. Ugyanis ez mértékegység is volt, termőföld és termények mennyiségi mértéke is volt ez.
Eleve gyanús hogy jó eséllyel még a SOK szóhoz is köze lehet, ma is szokás mondani hogy van egy ZSÁK ruhád a szekrénybe, hová veszel még, stb... A zsákot írták ZSÁG is régen. És a ZSÁK szót régen SÁK formában is igen sokszor látni.
SZÁK is van, ez ZSÁK szerű halászháló volna. ISZÁK amolyan bőrtarisznya féle cucc volt, pakoltak bele min egy zsákba. Illetve ittak is ilyenből, ezért lehet a neve értelmileg ISZ+SÁK és ez ISZÁK ötvözve.
ZSÁK dologhoz hasonlítani szokás volt még ezt idéző ruhadarabokat is, ebből többféle is létezik :
ZEKE ZAKÓ DZSEKI ZOKMÁNY SZOKMÁNY SZOKNYA ZOKNI is egy kis "zsáknyi" ruhadarab. Van még ZSAK-ETT is ami idetartozó, illetve a ZSOKÉ szó is ugyanabból a ZSOK (jock külhonban) szóelemből van, mint a DZSEKI szó is, (jacket) bár a képzettársítás/hasonlat nem tudom per/pill hogy mi alapján született.
Van még egy megkerülhetetlenül idetartozó szavunk, ez pedig a ZACS-KÓ nevű történet, ez is egyfajta ZSÁK lesz, kicsinyítőképzővel a végén. És ezek mind magyar építésű szavak, mindig pontosan a "zsák" elem után történik a képzőink elhelyezése.
De ez a ZSÁK SÁK/SZOK/ZOK/ZACS és a többi formában egyaránt megvan, elég szabadon viselkedik ez a szóelem. Nagyon sok "idegen" szó is beazonosítható a ZSÁK fogalma által, nem egyszer ott van a magyar ragozás is. A "latin" SACCEUS ami előtagként is használatos, annyi mint ZSÁKOS.
"Nem a VÁLÚ és a VÁJÚ van összeházasítva, hanem a VÁLYÚ kétféle közelítő hanggal történő kiejtését látjuk. A LY helyett vagy J-t, vagy L-t mondunk. A kettő közül a J-s változat lett a hivatalos."
Vajon miért épp ezek a hangok lehetnek a tájnyelvben felcserélve?
Mert az L, LY, R, J hangkategóriába tartoznak. Ezek rokon hangok!
Két külön képzett szó lehetett a mai VÁLYÚ két elődje. Volt egy VÁJ igéből létrehozott VÁJÚ szó. Meg volt egy VÁLU ami a korábbi, és ez a VÁLÓ szó képzete lehet, ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy ez egymástól elválasztott külön rekeszekből áll. VÁLÚ a régebbi közülük, nem volt tájszó a maga idejében.
A két szó, a VÁJÚ és VÁLÚ ma VÁLYÚ formában van voltaképpen egyesítve, ez tökéletesen meg is magyarázza az összetett hang (LY) miértjét és okát. Ez az ok persze más szavaknál más is lehet...
"Ugye az ALJ(a) szóban is a --JA már egy birtokos ragozás."
Igen ez valószínű!
"Erről az egészről eszembe jut egy szó : Van VÁLÚ és VÁJÚ, vagyis régen két formában is létezett ez a dolog. Ma meg voltaképpen ez van összeházasítva VÁLYÚ formára. Olyan ez az egész kicsit, mintha valaki valamikor megunta volna a két szó "küzdelmét" egymással, és hozott volna egy salamoni döntést, hogy jó, mostantól lesz egy 2 in 1 , és ez a VÁLYÚ lesz egyben.))"
Ha a tájnyelvben nem lenne VÁLÚ, akkor most mire hivatkoznál? A tájnyelv megőrzött valamit abból, amit a mai hivatalos nyelvből már nem lehet visszakeresni. Akkor most melyik az eredeti?
Nem a VÁLÚ és a VÁJÚ van összeházasítva, hanem a VÁLYÚ kétféle közelítő hanggal történő kiejtését látjuk. A LY helyett vagy J-t, vagy L-t mondunk. A kettő közül a J-s változat lett a hivatalos.
"Ugyanis a VÁJÚ a VÁJ(ni) ige származéka, és ebből született. A VÁLÚ meg az itatóedény egymástól el-VÁL-asztottságára koncentrálhatott."
De lehetett egy harmadik verzió is, amikor sem az egyik, sem a másik hang nem szerepelt az eredetiben, hanem a LY hang volt azon a helyen. Aztán ki így, ki úgy ejtette a későbbiekben.
"Az bizonyos hogy a szavak egy részénél találunk L hangoz előzményt. És abban egyetértek hogy azt is vizsgálni kell hogy nem é lehet egyes szavaknál az előzmény egy korábbi ragozás esetleg..."
A tájszólás márpedig az eredeti szónak a későbbi "változtatott" kiadása. Ezt onnan tudhatjuk egyértelműen, hogy egy fix szavunk hangalakjának nem csak egy, hanem többféle tájszólásbeli variációja is van, és mindez különböző földrajzi helyekhez köthető. Viszont mind az eredetiből származott el.
Például az EMBER szavunk ÁMBER, ÁMBÖR, ÉMBÖR, EMBÖR stb. formákban egyaránt előfordul. Nem véletlen nevezik TÁJ-szavaknak, hiszen ezek az eredetitől való eltérések jellegzetessége a területi elszigeteltség főleg. És ezért is van annyiféle, mert különböző helyeken másképp tértek el. De itt a hangváz legalább stimmel, az még rendben is volna. Ezt még el is fogadom valahogy. Viszont más az amikor
Gyakorlatilag ha ez a jelenség kontroll nélküli és eldurvul, akkor ezek a vadhajtások már-már idegen nyelvet eredményeznének. Ezért jó némi minimum keret és határ ennek, hogy ez meddig terjedhet, mert ha mindenki úgy beszélne ÁHHÓ ŐZ NÁKIJJE TÁCCIK, akkor előbb-utóbb egy idő után már meg sem értenék egymást az emberek. Mert az EGYMÁS azért ne legyen már ÍGYMÁS, mert az ÍGY MÁS.)) És az EZ szó se legyen ŐZ, mert az kurvára más dolog, tehát csak egy szintig lehet tolerálni ezt, míg ez nem nyelvrontás.
Addig lehet.
Nem véletlen vannak amúgy mindig külön tájszótárba rakva az ilyenek, a "normális" szógyűjteménybe kerülnek be a csak eredetiek. Tehát a MEGYEK szó ezekben sosem lesz MÉK, mert ez utóbbi szó már igen csak vadhajtás, és egyébként is ez a Magyar Építészeti Kamara.)) Ez a MÉK mozaikszóként értelmes, a másik már kevésbé, mert ennyi erővel akkor az ESZEK helyett mondhatnánk ÉK-et, aztán meg lehet csodálkozni hogy mindenki hülyén néz vissza.)) Ezzel a szóképzéssel (torzítással) a KÉREK az KÉK lenne.
KÉK 20 deka párizsit ! Az eladó meg közli velünk hogy ezen a héten nem kaptak KÉK párizsit.))
A mi nyelvünknek több különlegessége is van, éppen egyik az időállósága, mi az 500 évvel ezelőtti szövegeinket tökéletesen értjük, más a már ősnyelvtől eltávolodó utódnyelvek viszont konkrétan a "saját" korábbi beszédüket sem értik meg, és le kell fordítaniuk azt.))
Figyelj, Ő szavunk is van önmagában, mint személyes névmás. De ennek már semmi értelme nincs a KŐ/ŐZ/HŐ/BŐ/ÖBÖL/ÖV és a többi szavainkban. Ugyanaz a mutogató szavak esetén is a figura, csak azok megkülönböztetésénél van efféle szerepe a hangnak. De már az E-SZIK és I-SZIK esetén is mást különböztetnek meg.
Mindkettő táplálék bevitele, egyiknél szilárd, a másiknál ez folyékony. E itt már nem mutogat sehova, nincs is efféle értelme esetünkben...
"Viszont már számtalanszor írtam, hogy a tájszólás meg mindig eltérés az eredeti beszédtől,"
Én meg ugyanannyiszor leírtam, hogy a tájszólás nem eltérés az eredeti beszédtől, hanem őrzi az eredeti beszédet. A hivatalos nyelv sokkal inkább eltérő az eredetitől, mint a tájszólás. Ui. a tájnyelveket sokkal kevesebb hatás éri, mint az elit által (is) beszélt hivatalosat. Elég, ha megnézed mennyi latin és manapság főleg angol szót használnak a városokban és mennyit a falvakban.
"hiszen a tájszólás alapfeltétele a már kialakult eredeti beszéd."
Honnan veszed ezt a sületlenséget? A tájnyelv nem az eredetitől tér el, hanem maga az eredeti nyelv, legföljebb annak egy árnyalatnyi változata, melyben még megtalálhatók a hangok kiejtésének eredeti változatai.
"Az A-E hangok mutogató jelentősége néhány mutató szón felül nem igazolható,"
Ez éppen elég ahhoz, hogy a magánhangzók jelentését igazolja. Persze, van más jelentésük is, hiszen a magánhangzók érzelmeket is kifejeznek.
Egy gyökben levő magánhangzó bennlétét elég nehéz magyarázni, mivel nem hangutánzó hangok, ezért a jelentésüket is nehéz azonosítani. De annyi biztos, hogy a jelentésük okán kerültek a gyökbe, s nem hasraütésszerűen, ahogy Te gondolod.
A ZEKE--ZAKÓ dologról majd írok még külön hamarosan, egy bizonyos ZSÁK nevű írásban. A KÖKÉNY még családnév is, és van egy ritkább KÉKÉNY párja is családnévként. És igen, a kökényben a KÉK az Ö hang jelenlététől függetlenül is benne van értelmileg.
a SZÍV---SZIPPANT az csak a SZI hangutánzó gyökig egyezik.
Viszont a ZUG--SZEG kapcsolat jó lehet, A KOBAK---KOPONYA a KOB--KOP hangutánzó gyökig stimmel, a KOBAK pontos "párja" a KUPAK is egyező értelmű lényegében, valaminek a nyitható-zárható fedele, FEJE ugyanúgy. A KUPA is jelentett fejet, még ma is hallani a "KUPÁN vág" kifejezést ugye.
A HÖMPÖLYÖG szó PÖLYÖG része meg teljesen olyan, mintha valaki a PÖRÖG szót selypítve mondaná ki, valójában a szóban is tényleg ez az egyik lényegi értelem.
A LÁB---LÉP kapcsolat mögött lehet valami, mert a LÁB és toldott formáit régről olvasni LÁP indítással is, akkor meg lehet hogy LAP gyökerű szó eredendően. És valóban LÉP ez a LÁB, mást is tud, mert fut is ez a láb ha kell, angol nyelv nagyon jól tudja ezt hogy FOOT-ni lehet vele.))...
A J előtt valóban nem jellemző a mássalhangzó. Ha mégis, az is a (birtokos) toldalékolás eredménye. Ugye az ALJ(a) szóban is a --JA már egy birtokos ragozás. Illetve a FUT-JA, CSINÁL-JA esetén tárgyas személyrag. Vagy épp a felszólító mód esetén is van ilyen ugye. Viszont ezen ragok mindig pontos J-vel készülnek. (elvileg így tudjuk)
Erről az egészről eszembe jut egy szó : Van VÁLÚ és VÁJÚ, vagyis régen két formában is létezett ez a dolog. Ma meg voltaképpen ez van összeházasítva VÁLYÚ formára. Olyan ez az egész kicsit, mintha valaki valamikor megunta volna a két szó "küzdelmét" egymással, és hozott volna egy salamoni döntést, hogy jó, mostantól lesz egy 2 in 1 , és ez a VÁLYÚ lesz egyben.))
Benne van az L hang is, meg J is Y formában. Gyakorlatilag esetünkben ezt a két szót egyesíti eggyé ! Ugyanis a VÁJÚ a VÁJ(ni) ige származéka, és ebből született. A VÁLÚ meg az itatóedény egymástól el-VÁL-asztottságára koncentrálhatott. Mindkettő egy valódi tulajdonsága a megnevezett dolognak.
Persze azt nem állítom hogy mindenhol ugyanez a magyarázat a LY mögött, de ennél a szónál igen. VÁLJÚ forma ez sose volt ugye. De egy LUK--JUK is egyesülhetett LYUK-ra. Mert anno pontossal is írták.
Sok szónál bizonyosan tudunk L előzményről, TAVALY szónál ilyen a TÁVOLI fogalma.
De például a SIRÁLY esetén ez elsőnek meg még fura mód pontos J formája volt, SIRÁJ írták még először. Ebben meg az L hang léte eleve kérdéses, az bizonyos hogy a hangutánzó SÍR szóból indulunk, de ez kapásból J-re volt írva először is. Itt is könnyen megeshet az, hogy nem lehet "megúszni" egyetlen egy magyarázattal, ami mindenre ráhúzható sablon, hanem minden egyes szónál külön vizsgálat tárgya hogy miért is alakult így a hangalakja.
Az bizonyos hogy a szavak egy részénél találunk L hangoz előzményt. És abban egyetértek hogy azt is vizsgálni kell hogy nem é lehet egyes szavaknál az előzmény egy korábbi ragozás esetleg...
A magyar nyelv tiszta hangokat használ magánhangzóként is, egyértelmű különbség van köztük. Nincsenek köztes hangjaink , kivéve ha tájszólással beszél valaki.
Viszont már számtalanszor írtam, hogy a tájszólás meg mindig eltérés az eredeti beszédtől, így az bármiféle eredet/származtatás vizsgálat szempontjából éppen ezért egyáltalán nem lehet mérvadó, hiszen a tájszólás alapfeltétele a már kialakult eredeti beszéd.
Bármilyen tájszólás az eredeti másként való ejtése. Ezért is hívják tájszólásnak.
Egyébként bármelyik magánhangzó hangpárra tudok átjárást, amennyiben a mássalhangzópár viselkedik gyökként. Mert abban az esetben a mássalhangzópár viszi a fő értelmet, és ezért van lehetőség a magánhangzót szabadon használni. Ami akár + dolgot is vihet még a szóba, ez sosincs megtiltva természetesen.))
Az A-E hangok mutogató jelentősége néhány mutató szón felül nem igazolható, tehát akkor csak egy alkalmi jelentés néhány szó vonatkozásában. Nem tudom miért kéne ezt a többi szóra ráerőltetni.
Az idegen nyelvek torzításai és átírásai már nélkülözik a "magyar nyelvi logikát" az új szavak esetében, egyszerűen csak lehagynak hangot/szótagot a szóból, átírják az eredetit és gyakran másképp is ejtik, nincs mögötte már a magyar nyelv ősnyelvi észszerűsége.
A LEPÉNY LEP-je ugyanaz a LAP, tök mindegy! L_P a lényeg. Egyébként meg LAPONY szó is volt régen, pontosan ugyanaz a felépítése. Csak egy másik akcentussal kiejtve...
"KEVER szó esetén lehetséges hogy ez a VER igénk a szóban. "
Elvileg jó lenne ez a megoldás, viszont ellene szól a tek-er, sep-er, hev-er szavak végén levő igeképző, + a több tucat ma már főnévként használt hasonló végződésű szó.
Ha ez a megoldás, akkor itt a "toldalék" a szó elején van, de ilyen toldalékunk nincs, ezért inkább azt mondanám, hogy a szó két gyökből áll.
"Az A és E hangnak közelre és távolra mutató szerepe csak 1-2 tucat mutató jellegű szóban igazolható."
Ez éppen elég ahhoz, hogy igaz legyen. Ezek igen erős bizonyítékok, és nem csak erre a két hangra igaz.
A hangok - különösen a magánhangzók - közt rengeteg a köztes hang volt (ma is van még néhány), s területenként változott a kiejtésük.
Ennek megfelelően a sokféle hangnak sokféle jelentés lehetett, de ma a mi nyelvünkben már csak 14-et használunk. (Pár éve még 15 volt, jelöltük a zárt E hangot is)
Ma szinte lehetetlen minden mai szóban előforduló "tiszta" hangot visszavezetni eredeti kiejtésére, és eredeti jelentésére.
"És van példa mikor más önhangzók tesznek különbséget, például az ITT és OTT esetén , ahol meg épp az I és az O hangok végzik el ezt a szerepet. Az ILYEN és OLYAN esetén is."
Az E és A nem ugyan azt a távolságot jelenti, mint az I és az O. Az I hang azt a helyet jelöli, ahol a személy áll, az E pedig a közvetlen környezetét. Az O hang kissé távolabbra, míg az A a legmesszebbre mutat.
Még azt sem lehet tudni, hogy ezek a hangok mennyire voltak tiszták, mert pl az É és Í hang közt is lehetett még néhány. Erre utal, hogy sokszor fordul elő az É hang helyett az Í használata. Pl. Éles-Íles, Édes-Ídes...
Azt is el tudom képzelni, hogy az ÉN egykor ÍN volt, s akkor a személyes névmások is szépen tükrözik a mutató hangok jelentését a távolság függvényében: Ín, tE, Ő(O)
Erre lehet bizonyíték sok nyelv I hangú azonos jelentésű névmása:
Az albán ÉN=I
lengyel: I
angol: I kiejtve áj
német: Ich
olasz: Io
portugál: Eu, kiejtve iu
román: Eu, kiejtve iu
spanyol: I
baszk: I
szerb: I
bosnyák: I
fríz: ik
kazah: I
kirgiz: I
örmény: I
mongol: I
tadzsik: I
üzbég: I
"2: LAP gyökszavunknak sincs egyetlen kötött formája, ugyanez a laposságot kifejező értelem lesz például a LEPEDŐ, LEPEL, LEPÉNY vagy épp a LEPCSE"
Ok, csak azt nem látod, ami előtted van, történetesen a felsorolt szavakban nem LAP, hanem LEP gyök van...
A további szavak magyarázatában sem a LAP jelentés található, hanem csak az L és a P hangok jelentése, ami nem lehet LAP értelmű.
Vannak ugye KŐ kapcsolatú szavaink, de ez sem feltétlenül KŐBE.)) vésett hangalak, mert például a KOVA esetén már KO a kezdet, és a KÁVA szó is minden bizonnyal ide tartozik mint a kútnak a KÖVE végtére is, mert ez a "kút nyílása körüli kő párkány, tehát tökéletesen egyezik értelemre is.
De elég a KA-VICS szóra gondolni, nem először veszem már ezt elő ugye, mert parádésan mutatja nekünk hogy ez a KŐ simán lehet KA kezdetű szó is, mert az gondolom vitás sem lehet hogy ez ugyanaz és pont abból van. De a KÉZ szó KESZ formában van a kesztyűben.)) 2 hang is más ha úgy vesszük.
A KOVÁS ember meg KOVÁCS lesz önálló szóként. A KŐ szó meg melléknév képzetten KÖ-V-ES lesz és nem véletlen tagolom így, mert így épül fel. Nincs KÖV gyök, önállóan nem szavunk ez. Igazából a V egy segédhangzó itt hogy ne egy idétlenül mondható KŐ-ES formánk legyen ha nem akarták KŐ-S mondani. Ez is vita volt már persze korábban, csak ez azért alá is támasztható. Mert van olyan szavunk vagyis szópárunk, ahol a szó mindkét formában megszületett.
Ez pedig a HŰ-S és a HŰ-V-ÖS szópárunk. Gyakorlatilag értelemre egyezik, aztán az egyik szavunk csak 3 hangos, a másik meg már 5, de ettől még egyeznek. És itt a szótő egy HŐhatásra adott ösztöni hangutánzó szavunk. A HÍ/HŐ/HŰ/HÓ mind-mind idetartozóak. Akár hideg vagy forró, ilyesmi az emberi ösztönreakció hangjai, és HŰV szó önmagában nem is értelmezhető. Mert nincsen ilyen.
KEVER szó esetén lehetséges hogy ez a VER igénk a szóban. Tojást is VERIK. Illetve a tészta keverése is egy intenzív erőt igénylő verő mozdulat már inkább, simán megnevezhették ezáltal ami szó később mondjuk kibővült értelemre. A tészta KEVERÉSE lehet akár annak a KIVERÉSE. Lenne, illetve van értelme.
És ha ma valaki ilyesmit szeretne cselekedni, itt van előttem a webshopnak az ajánlata, "2 db tésztaVERŐ készlet, rozsdamentes acél, 30 cm " vagyis a tészta ke-VERŐ szóban logikus azt gondolni hogy a VER igénk foglaltatik benne...
Pont ugyanazt állítottam, mint CZ-F is mond hogy : "Az L és J hangok legszorosabb egybeolvadásából alakulván..."
Ez a dolog lényege szerintem is. És a megnevezése így már "el-ipszilonos JÉ", azért gondolom nem véletlen ez a neve, mert az LJ összeolvadva valóságosan is J hangot eredményez. egy CSINÁLJ felszólításnál is a "CSINÁ" elem után egy hangsúlyos JJ amit kiejtünk, mert ezt így lehet normálisan kimondani beszédben...
1: Ezt már rövidre fogom, mert csak ismétlem magam : Az A és E hangnak közelre és távolra mutató szerepe csak 1-2 tucat mutató jellegű szóban igazolható. És van példa mikor más önhangzók tesznek különbséget, például az ITT és OTT esetén , ahol meg épp az I és az O hangok végzik el ezt a szerepet. Az ILYEN és OLYAN esetén is.
Ettől még nem fogja a hang általánosan azt jelenti, mert a többi 99 % szókészletben semmi köze már ehhez az egésznek. De nem is stimmel, mert egy ELMEGY kifejezésben két E is van, közelítő értelműnek kéne lennie a teóriád szerint, mégis éppen ezzel ellentétes, mert távolító értelmű. És a MESSZE szó sem közelre mutat szerintem.)) Példák százaival jöhetnék még, ha gondolod?....
2: LAP gyökszavunknak sincs egyetlen kötött formája, ugyanez a laposságot kifejező értelem lesz például a LEPEDŐ, LEPEL, LEPÉNY vagy épp a LEPCSE szó is, aminek ráadásul LAPCSA párja is létezik. Ezek ugyanazok értelemre: LAP, akkor is ha LEP, vagy ha épp LÁP. mert a LÁP is olyan földrajzi értelemben mocsaras hely, ami síkságokon , LAPos réteken/helyeken alakul ki.
LOP szó is a LAPULÓ---LOPÓDZÓ mozgáshoz köthető, ezekből rövidült meg, és így érthető meg hogy miért is LAP értelmű még akkor is ha LOP-ra van írva. Nem lehet mindent ugyanazon hangsorral mondani, mert lehetetlen volna rendesen beszélni. Ezért kell új és új alakban akár feltüntetni a hasonló gyökerű szavakat is, ha kiterjedt szóbokra van neki.
LÉP ige esetén nem éppen a lábunk (TA-LAP-unk) LAP-ul a talajhoz?... Itt is megvan ez az értelme. Szanszkrit LAIP mondja. Ráadásul a PAL forma is LAP fordítva, a hosszú egyenes LAPOS kard neve gyökérfordítással PALLOS. PALACSINTA is LAPRA CSIN-ált történet ahogyan a LAPCSÁN-KA is. Sőt még a PÓLYA szó is, ami régen PÓLA is volt , ez lehet az alapértelme. Másképp mull-LAPONAK is nevezik ezt.
KAVAR --KEVER ugyanazok. Egyik megvolt előbb, majd elég ugyanezt egy másik akcentussal használni.
De egy halom ilyen szópárunk (vagy több) létezik még, csak párat :
FERGETEG--FORGATAG , FEL--FÖL, VEDER---VÖDÖR, ATTILA---ETELE, CSORGAT---CSURGAT, de ez megfigyelhető egy halom földrajzi nevünkben is, amikor az ERDŐ szó ARDÓ lesz például. Úgyhogy sok esetben nagyon is van mód magánhangzó cseréjének a gyökben, semmit sem változtat meg a gyök fő értelmében, amit sokszor a mássalhangzóváz képvisel...
"Ezt nem szükséges kizárólag kötött LAP kimondani, L_P is elég hozzá."
Nem elég, mert nem mindegy, hogy LAP, LÉP, LOP, LEP, vagy LÁP. Egy gyök (LAP) jelentését nem lehet a többire ráhúzni, mert a LAP gyök a magánhangzóval együtt jelenti a "laposságot".
Az L_P váz csak ennek a két hangnak a jelentését hordozza, az meg nem "laposság" értelmű.
"4: Szerinted van bármi értelme "mutogatásnak" a KEVER---KAVAR szavakban?.)) Ugyanazok kétféleképpen."
Kell, hogy legyen, mivel csaknem kizárható, hogy a magánhangzók érzelmi állapotot fejeznének ki.
Mindkét változat létező gyök,
kever, kevés, keve, kéve
kavar, kavics, káva,
és a többi gyökben nincs lehetőség a magánhangzókat felcserélni, ezért azt gondolom (joggal) hogy ez a két gyök egymástól független jelentésű még akkor is, ha ma a KEVE-KAVAR szavakban azonos a jelentésük.
"az A és E hangzónk, a leggyakoribbak közül valók használatra ezen magánhangzóink."
Teljesen természetes, hiszen az E(z) és A(z) a két legalapvetőbb helyszín a személyhez viszonyítva ahol a tárgy elhelyezkedik, vagy a cselekmény zajlik.
"Most komolyan gondolod hogy minden szóban a közeli és távoli mutogatásra vonatkozna kizárólag?.))"
Komolyan gondolom, mert az elsődleges jelentésük erről szól. Az egy más kérdés, hogy érzelmeket is kifejeznek ezek a hangok, és alkalmasint ilyen jelentéssel i bekerülhettek valamelyik gyökbe. Az átvitt értelmezésű gyökökben meg már nem a hangok jelentése a fontos...
"A többi szóban (másik 99 %) meg semmi köze az A és E hangnak mutogatásokhoz. Amúgy az ITT--OTT szópár viszonylatában meg az I és O hangok tesznek különbséget a közeli és a távoli között. Akkor most mi van ekkor?.))"
Magad is rájöhetnél, ha vennéd a fáradságot, hogy elemnezd egy kicsit ezeket a hangokat. Minél magasabb egy hang annál közelebbre mutat, minél mélyebb, annál távolabbra.
Tehát a sorrend: I » E » O » A
"Akkor ezek alapján szerinted már az I és O hangok is kizárólag mutogató értelműek?.))"
Egyik sem kizárólag egy-értelmű hang ezt már nagyon sokszor leírtam.
"csak 1-2 tucat szó esetén működik így, és csak épp ezeknél. Semmiféle általánosítás nem alkalmazható emiatt,"
Az az 1-2 tucat szó éppen a legrégebbiek közül való, így bizonyítva, hogy valóban mutató hangokról van szó. Minél későbbi egy gyök, annál bizonytalanabb az eredete, mivel szavaink nagy része vagy átvitt értelmű, vagy átvétel.
"Nincs is értelme ezt egy átlagszóra rátukmálni, most tényleg gondolkodjunk már egy kicsit, elég csak a legrövidebb szavakat elővenni : EL szó mondjuk. Már nem működik.)) Vagy a MA szó, ez nincs épp túl távol szerintem, sőt épp itt van közel."
Nem is kell minden szóra rátukmálni, nem is teszem... Főleg nem a kivételekre.
Az EL szó mondjuk éppen rossz példa. Hasonló jelentése van mint az INNEN szónak.
MA: Te tudod mi volt az eredeti jelentése? Mert én nerm tudtam, de állítólag helyhatározó volt. Ha ez igaz, senki nem tudja, hol volt ez a hal, itt, vagy ott.
Megint beigazolódott - mint oly sokszor - hogy nem lehet hasra ütéssel véleményt alkotni.
Illetve új szó képzésének a megváltoztatott hangja is lehet még a LY forma. Van egy TÁVOL szavunk és a TÁVOLI évre létrehozott a nyelv egy TAVALY szót. Persze ezt már J-vel kiejtve...
