sajnos stefanus kultúrrombolása a magyarság korábbi évszázadainak/évezredeinek történelmének emlékezeti fonalát vágta el (nem maradtak fenn tovább a rovások tudása, egész szakmák tudása veszhetett el az írás nélküli évszázadokban)
és a SAJNOS
hogy nincs ellenszer,
a magyarság nem vonta le a következtetést, és ezer év elmúlt, nincs köztudatban, az állam szervezési módjában, stb : az hogy egy nemzet sorsa, jövője egy 50 év alatt elbukhat.
rengeteg nemzet, nemzetiség sorsa pecsételődött meg a huszadik században is. ezek többsége külső hatásra történt.
stefanus kultúrcseréje, a tudatlanság legyőzésére példa, pszichikai kényszer, belső hatásra, tévedésre (itt is a szokszor visszatérő abszolutisztikus "gondolkozás", szektáslogika köszön vissza, pl. mint a gótok erőszakos keresztény térítése) történő állam-átalakítás, ország-megváltoztatás.
Hát amit 1370-ből másoltál ki az felér egy nyelvi merénylettel.)) Pedig jól látszódik hogy pontosan megvoltak már ugyanazon szavaink, ahogyan ma is használjuk őket. Csak efféle "barbár" módon vannak megírva ezek...
Ha megnézed Balassi verseit (1600 előtt) és összehasonlítod a mai nyelvvel, nem találsz számottevő különbséget, sőt, a jóval korábbiakban sem sokat.
„Hajnalban szépülnek fák, virágok, füvek, harmaton ha nap felkél, Cseng szép madárszózat, vígan sétál sok vad, reggel, hogy elmúlt éfél, Újul zöld bokor is, de nékem akkor is dolgom csak gond, bú, veszél.” (Balassi)
Még korábbról, (1370-ből) a latin betűkre való átírás nehézségeit reprezentáló szöveg:
„Wezteg kwrwanewfya zaros nemeth, iwttatok werenkewht, ma yzzywk thy wertheketh.”
(Veszteg, kurvanőfia szaros német, ittátok vérünket, ma isszuk ti vérteket.)
1046-ból:
„Ne imággyuk pártus őselők szent jeleseit”. Egy másik részlet (ne feledjük, már 1000 évvel ezelőtt járunk): „Ó Jézus és szent Mária hívők, szent jeles harcosok! /.../ Térdállván mártírok és Gölér [Gellér] úr énekével: Aleluja, és hímes pártások, szűzek: Aleluja. /.../ „Megvakítvák, nyelven csonkítvák, ódalba vágák népet, és vétlen szegényt pogány eb veszt.”
"Azt se tudjuk, hogy magyar nyelvű ember írta-e az alapítólevelet."
Jó eséllyel papok írtak abban az időben, s ők elsősorban latin nyelven írtak, így a latin nyelvi szokásokat simán átültették a magyar nyelvre, s valószínű az is, hogy nem ismerték a rovásírást, sőt, ha magyarul beszéltek sem lehet tudni, milyen tájszólásban tették azt.
"Vagy a ROMLÁS-ROMBOLÁS. Maga a rom is lemlott épületeket jelent."
Ahol az R egy ERőteljes, gyorsan ismétlődő mozgásra, jelenségre utal.
"Jól látszik, hogy ezekben a szavakban az M hang a meghatározó,"
A hang szerepe attól függ, hogy elől, vagy hátul van. Az első mindig szűkíti a hátul levő jelentését.
Ugyan úgy, mint az összetett szavaknál.
"Ha a 2. mássalhangzó M, majdnem biztos, hogy ez "magából kiinduló mozgásra" utaló szó les"
Ez akkor is igaz, ha első és nem a második helyen van, hiszen a helytől függetlentől ugyan az marad a jelentése. (Már amennyiben ugyan az a hang jelentése, mivel egy hangnak több jelentése is van.)
"Ettől még a kérdés továbbra is fönnáll... Mi miért ezt a hangot választottuk? Milyen jelentése alapján történt a választás?"
------
Mert össze kell szorítanod az ajkaidat ahhoz, hogy kimond (kinyomd/kipéseld) ezt a hangot. Ez az összezért szájmozgás szükséges hozzá, mint ahogy a b-hez, p-hez is, ki kell bontani, ill. Préselni a hangot magadból.
Dehogy, te magad mondtad --- amúgy helyesen---- hogy a MEG és MÉG szavaknak szaporító értelme van. Ez eddig rendben is volna.
Viszont a MAG-ra meg azt állítottad az nem szaporító értelmű.)) Pedig ez annyira triviális, hát egy SZAPORÍTÓSZERV a mag. Spermaként is ez a funkciója. Akkor hogyne volna már ez az egész szaporítóértelmű. Tehát tökéletesen passzol értelmileg a fent nevezettekhez + hangalaki kapcsolat is megvan.. Akkor mégis mit vizsgáljak ezen tovább...
Attól még mert valami lehet gömbölyű, (kismillió ilyen van) még nem kell hogy feltétlenül ebből neveződjön meg...
Ez egy kijelentés, amit meg kellene magyarázni. Miért az M jelenti az 'ember'-t? Miért nem mondjuk B, mint az araboknál: bashar...vagy G, mint a baszkoknál: gizakia, vagy S, mint a csecseneknél: stag, vagy K, mint a tatároknál: keše....
"eM = Me , ÉN = EM azaz ENNEN, azaz ÖNNÖN, vagy az állat... MÉN/MAN, EMSE/ENÉH/ÜNŐ/NŐ. Ez valamiféle "elsőbbséget" jelent nézőpont szerint. (az m/n közeli hangok)"
Ettől még a kérdés továbbra is fönnáll... Mi miért ezt a hangot választottuk? Milyen jelentése alapján történt a választás?
"A Má-lik az oM-LIKból lehet"
Miért pont az omlikból? Miért nem lehetett fordítva? Mi alapján állítottad föl ezt a sorrendet?
"Az em = M, a magából való kiindululó mozgás, növekedés szavai: Mag-Magasodik"
Ez egy jó gondolat! Az emel, em(el)ő is erről szól.
Igen, ez jogos. "Normális" magyar írással nem is nagyon találkozunk az 1500-as évekig, csak ezzel a hibrid latin-magyar kevert dologgal. Azaz az ezelőtti hangalakokat nem fogadhatjuk el tényszerű és pontos hangalaknak, egy halom hangunk nem megfelelő ábrázolása okán.
Aztán hirtelen egy csapásra megjelent a "normális" írásunk is, persze ezzel párhuzamosan még ment a hibrid is, még 1700-as években is találni ilyet. Mikor már majd 200 éve magyar költők/írók a ma is tökéletesen érthető nyelvet írták már meg...
OMLIK és ÖMLIK is lényegében ugyanaz egy fontos eltéréssel : Előbbit szilárd anyagok valósítják meg, míg utóbbit folyékonyak és gázok.
És az OMOL és EMEL között is van egy lényegi különbség : OM(O)LÁS csak fentről lefelé valósulhat meg. Míg kontra az EMELÉS meg lentről fölfelé történik meg. Még polcról LEEMELÉS esetén is először kissé mindenképp felemelünk csak aztán le.
FELOMLÁS nem nagyon van, legfeljebb BEOMLÁS lehet. Erről jut eszembe a BOMLÁS szó. Ami BOMLIK tán nem BEOMLIK idővel ?.)) A B-OMLIK forma lehet hogy igekötős eleve, és az elején az ott eredetileg a BE...
Ugyanakkor elég problémás ez az M hang, mert nem igazán hangutánzó (a természetben nincs, vagy én nem ismerek ilyen hangot), ezért a jelentését nehéz megfejteni szemben a Z, K, D, T, P, S... hangokéval, melyek "természetesek".
------------
Mert az M hang az M-ber Maga. eM = Me , ÉN = EM azaz ENNEN, azaz ÖNNÖN, vagy az állat... MÉN/MAN, EMSE/ENÉH/ÜNŐ/NŐ. Ez valamiféle "elsőbbséget" jelent nézőpont szerint.
(az m/n közeli hangok)
A Má-lik az oM-LIKból lehet. Az első mássalhangzó hordozza a jelntést.
Mell szónál is elülső résszel kapcsolatos, no meg az emelkedéssel is. A mell más névem emlő, ami emelkedik és az ömöléssel is kapcsolatos. Az Ellés is az Ömléssel is kapcsolatos.
Az em = M, a magából való kiindululó mozgás, növekedés szavai: Mag-Magasodik, eM-ber, eMellkedik, Nő-től a Növendék, Növekedik.
A M valamit mindig közre fog, vagy épp ellenkezőleg "túlnő" magán, vagy veszít magából. Az M egy maghoz, vagy mezőhöz kötött dolog.
Nincsen ott semmilyen oktalan hangváltozás szerintem a MOGYORÓ kapcsán. Egész egyszerűen arról van szó hogy 2 db külön szó képződött erre a magra amit fogyasztunk. Egy darabig párhuzamosan létezett a két kifejezés. 1156-ban már simán megvolt a MOGORO (feltételezem ennél jóval korábban is, csak nincs meg róla írott emlék), és mégis évszázadokig használatban volt mellette a MON kezdetű szó is. Két különböző módon felépített szó egy dologra.
Az egyik szótő a MONY, amit régen tojásra volt szokás ugye mondani. Ennek oka nem lehet több mint egy egyszerű hasonlatosság.
A második szótő meg meggyőződésem hogy a MAG lesz, ugye ez talán nem is olyan hihetetlen hogy egy valóban MAG-ot MAG-ként indítsunk útjára hangalak tekintetében. Régi írásban néhány esetben még MAGYARÓ formában is megtalálhatjuk ezt. Nyilván a MOGYORÓ alakot így O-val kellemesebb használni beszédben.
Jómagam ennél a szóképzésnél nem tudok elmenni azon tény mellett hogy ez egy olajos MAG, és épp ez az amit fogyaszt belőle az ember...
1: Elbeszélünk egymás mellett : én gyököt fordítok mikor azt mondom például hogy LAP és PAL . Mert ez az elem fordítva is gyakorta ugyanilyen értelemmel működik. Te meg már többedjére példálózól kontra a FEJFA és FAFEJ dologgal. Ez egy teljesen másik műfaj, te ott semmilyen gyökszót nem fordítasz meg, egy összetett szónak a szórendjét cseréled. Másik műfaj teljesen, nem ad semmiféle összehasonlítási alapot egy gyökfordításos esetre.
2: Maradjunk annyiban hogy nem ismert bizonyosan. De én azért csak fenntartom a gyanúmat, mert később gyakran van hogy beigazolódik.
3: Itt nincs különösebb kifogásom, lépjünk is tovább.
4: Nem értem mire fel támadod ezt a MÁSZÓ---MOUSE dolgot, mikor az egér egyik jellegzetes tulajdonsága ez. Ráadásul a MUS--MÁSZ szótő is megvan + nyelvünkön ragozottan be lehet mutatni a régi angol MUSKYLLE formát a nyelvünk MÁSZKÁLÓ szavával azonosítva.
Latin MUSCULUS meg MÁSZKÁLÓS. A szó maga nyilván a MOZgásból származhatott el, mint annak egy jellegzetes megnyilvánulása, ez már így egy önálló szó lett. A tágabb értelmű MOZGÁS-sal különösebb értelme nincsen megnevezni állatot, hiszen mindegyik jellemzője a mozgás.)) De a MÁSZÁS/MÁSZKÁLÁS már csak bizonyos fajok kiválósága lesz.
Egyébként világszerte megtalálható még a szó , a latin származtatás önmagában kamu.
Beludzs nyelv : egér + patkány is -------- MUSK vagyis MÁSZIK mindkettő.
Baskír : SISQAN nevezi meg, ebből felismerhető a CICKÁNY szavunk. Ez is magyar képzés.))
Bolgár MISÓK is MÁSZIK Német MAUS csak MÁSZ-ig megy el. Ido nyelv MUSO vagyis MÁSZÓ
Török MUS --MÁSZ és náluk ez alapból rágcsálók gyűjtőneve volt. A rágcsálók közös tulajdonsága hogy remek MÁSZÓK. Perzsa MUSZ---MÁSZ Szanszkrit MUS -MÁSZ Japán MAUSU----MÁSZÓ
Ez az ami mindent megmagyaráz. A rágcsálók remek mászók úgy általában és ezért fordul elő több nyelvben is hogy nem is kifejezetten egy faj (mondjuk egér) megnevezése hanem több rágcsálóféle gyűjtőneve...
>> Ehhez hasonló példa a magyar men-ni, és a megy szó. Két különböző hang van a gyök végén... Vajon miért? A nyelvészet ezt a kérdést képtelen megmagyarázni. <<
Nem hasonló példa, és természetesen a nyelvészet ezt meg tudja magyarázni. A nyelvészet empirikus tudomány, és ennek mentén az megfigyelte azt, hogy a korai ómagyarban bizonyos szavakban a (/n/ →) /ny/ hang /gy/-re váltott. A Tihanyi Alapítólevélben még monarau bukurea és munorau kereku van a mai mogyoróbokorra és mogyorókerek ’mogyoróerdő’ szavak helyett. Erre magyarázatot is ad azzal, hogy ez egyszerű elhasonulás, amely során a nazális mássalhangzót követő nazális mássalhangzó hajlamos elveszteni a nazális képzési mozzanatát. Az elhasonulás sokszor fellépő nem rendszeres változás, amely pl. a latin pilula ’labdacs’ → magyar pirula esetében is mutatkozik, csak itt a két egymást követő oldalréshang közül az első koronális képzési mozzanata törlődött. A szomszédos hangok közti nagyobb fonetikai távolság biztosabbá teszi a szavak reprodukcióját, mert többek közt csökkenti egy másik hangtani változás, a haplológia (egyszerejtés) lehetőségét, amely megrövidítené a hangtestet.
Az ószláv мѫжь /moⁿzsĭ/ ~ közszláv muž /muzs/ esetén azonban nem egy hang képzési jegyei változtak meg, hanem az /n/ ténylegesen eltűnt, és kevesebb hangból áll a hangtest. Ezért nem hasonló a példa.
MAG : a virágos növények szaporítószerve. Szerintem elég egyértelmű a szaporító értelme, és nem átvitt értelemben hanem közvetlenül. Épp úgy mint a MEG és MÉG szavaknak is ez az M_G váz ad ugyanilyen értelmet, ahogyan ezt te is írtad múltkor. Ez ugyanaz a gyök vegyük már észre ! MÁG is lehet ha épp a MÁGlya szóra gondolunk.
Egyébként a MAG szó ráadásul kifejezetten régies értelemben a spermákat is jelenti, aminél meg végképp értelmezhetetlen lenne a gömbölyűség fogalma egy massza által.)) Viszont épp ennek is szaporító értelme...
Ugyanakkor elég problémás ez az M hang, mert nem igazán hangutánzó (a természetben nincs, vagy én nem ismerek ilyen hangot), ezért a jelentését nehéz megfejteni szemben a Z, K, D, T, P, S... hangokéval, melyek "természetesek".
Ugyanakkor ebben a gyökben mégis jellemzően mozgások dominálnak.
Talán hívó szó lehetett, amit a mozgással asszociáltak elődeink: A kicsi gyerek ha kinyitja a száját M(a) hangot ad ki, miáltal az anyját hívja. (innen a mama szó)
Az anya odamenetele egy határozott mozgás, ezt célozta a gyerek által kiadott hang.
Nyilván más jelentése is volt; az ajkak szétválása is alapot adhatott a MÁlik,, MÁlé , MÁlna... szavak kialakulásához.
"1: A "fafej" és "fejfa" példa nem gyökfordítás, csak a két elem felcserélése. Nem lett JEF a FEJ, továbbra is ugyanazon alakban az ominózus szavak. A többi rendben."
A FA-FEJ két szó. Felcserélve FEJ-FA. Ez a két szó (fej ée fa) a gyök két ősgyökének felel meg. Tehát nem az egyik alkotójának a hangjait rakjuk fordított sorrendbe (ahogy ezt Te tetted), hanem a két alkotót cseréljük föl.
Ui. a gyökök éppúgy összetett szavak, mint a fejfa, vagy a fafej... Az új szó, legyen az egy gyök, vagy mai összetett szó ugyanazon szisztéma szerint történt.
De nem csak gyökök készültek így, hanem a toldalékolások is, hiszen a toldalékok is jelentéssel bíró szavak voltak.
"2: 100-ra nem mondom én sem hogy a litván az, de nekem elég gyanús a kapcsolat lehetősége."
Igen, egy sokkal régebbi kapcsolat lehet mögötte abból az időből, mikor még nem léteztek a gyökök. Ugyanis azokat már másképp raktuk össze mi is, ők is, de legalább a hangok jelentése közös lehetett, amiből a a hangok azonos jelentése alapján értelemszerűen összeraktuk a gyököket.
"Tehát minden hangunk a mozgással van összefüggésben"
Pontosan! Meg azzal a tárggyal, ami mozog, ami kiadja azt a hangot
...
Amikor valaki Zzzz hangot ad, s szemeivel "követi a hangforrást", akkor egy szúnyogra gondol, s azt mi is azonnal megértjük.
" Az egér fürge, ügyesen mászik és kapaszkodik fel akár a falra."
Biztosan ügyes mászó, (én még nem láttam falra mászni egeret) de a fürgesége, gyorsasága azaz a MOZgása lehetett inspiráló a névadásnál, mert mások is többször láttak egeret a földön szaladni, mint fára, falra mászni.
Érdekes, Te mindig valamilyen kivételből indulsz ki, holott a névadás nem a kivételek, hanem az általában jellemző dolgok alapján történik. Ugye, a fülesbagoly a jellegzetes füléről kapta a nevét, a pörölycápa is a fejének alakjáról, a csörgőkígyó pedig a hangjáról...
Az egér angol neve (mous) hiába hasonlít jobban a MÁSZ gyökhöz, a neve a MOZgásból származtatható, mert a fürgesége a jellemző.
