Logikailag is, van köze a tőnek a tűhöz. A tő is rögzít és a tű is.
Mindösszesen annyi különbség van, hogy a megbeszélt doppler hatást érzékeltetve a tűben az elvékonyodás fogalma erősebb. A tüske, a tű, egy elvékonyodott tő. Akát el is tűnhet... Ha úgy tetszik, a tő jelentésének fokozása. A tű hegye eltűnik, de a tiszta pedig már speciálisan magának az eltüntetetésnek, ill. a hiánynak a fogalma. Eltünik valamiről a kosz, vagy egy felület minden nem oda tartozótól mentes. Ezért még magasabb hangrendű a T után álló magánhangzó. Ebbe a sorba illik a Tesz és a Tapos, tapad és a Tó is. Ezek egyre közelebbre visznek a felszín felé de rögzítenek is.
Eleve CZ-F is nagyon furcsa ebben a "TŰZ" ügyben. A TŰZ (1) és a TŰZ (2) nála külön történet, és nem jött rá hogy teljesen ugyanaz az (1) képzése is meg az értelme is amit a (2) során leír.
Csak annyi a különbség mindössze hogy az egyiket igeként használjuk, a másikat meg főnévként. Ettől még a két szó képzete teljesen ugyanolyan, a (2) írásnál érti hogy TŰ + Z igeképzés a szó összetétele.
Csak hát az (1) esetén is pont ugyanez a helyzet. Pontosan ugyanolyan a szituáció a FŰ és a FŰZ esetén is, mint ez esetben is az igévé képzett FŰ-Z főnév is egyben...
Szerintem ne menjünk le erre a szintre, annak nem lesz jó vége.)) Értelmezhetünk önkényesen bebeszélve, meg tehetjük ezt jól alátámasztottan és felépítve. Térjünk vissza inkább a frankó módszerre...
A TŰZ a TŰ képzete, és nem a TESZ szóhoz van köze. TŰZ-Ő nap, ne felejtsük már a lényeget. !
Én a szerintem nem létező TŰZ--TISZ kapcsolat mintájára pont ugyanilyen képzési mintát gondolnék bemutatni : Mint a FŰZ---és nem létező FISZ és a többiek...
Függőleges SOR 6 db és vízszintes SOR 8 db, az 48 darab. Ez a SZORZÁS. SOROZTUNK és SZOROZTUNK. SOROSAN tettük ki őket. Vagyis SOROZATOK vannak előttünk, SZORZATOK .
SZER is SZOR. Nem csak toldalékban ugyanaz. Alapjelentésben is. SZÖR is és a SZŐR is. SZŐRZET is a szálak SZORZATA. SOROSAN SORAKOZNAK jó SZOROSAN. SZERTE ott van a SERTE/SÖRTE.
Egyszer talán megérted.))
Addig semmi értelme újraírnom huszadjára a bőségesebb összefoglalót megint, amíg ez a nagyon egyszerű és igencsak szembeötlő SOROZAT/SZOR(o)ZAT kapcsolat is nehézséget okoz felismerésben...
Főleg hogy mintapéldát sem tudunk hozni hasonló szóképzésre a FŰZ, HÚZ, stb. hasonló alakú szavaink kapcsán. De a TŰ-Z-Ő nap TÜZE megmutatja nekünk a biztos szótövet...
---
CzF: TESZ - TÖSZ = TŐ-öz ~ TŰz
"Nekünk ugy látszik, mintha itt a tě-sz tájdivatosan: tö-sz igének tö gyöke szerepelne, vagyis tűz annyi volna mint tö-öz, valamint gyakorlatosan tesz. Vámbéry Á. Uigur Szótárában eléjön uigur nyelven: tüz-mek (az uigur irásjegy szerént inkább tüsz-mek) am. rendez-ni, soroz-ni (ordnen, reihen.) Közvetlenül ezen ,tűz’ igétől származik az ujabb korban divatba jött tüzetes, tüzetesen."
Díszítés alapvető és eredeti jelentése hogy szebbé és látványra/küllemre vonzóvá teszünk valamit. A TISZtítás is erről szól voltaképpen. Van realitása és logikája hogy valaha ez külön vált el egymástól jelentésben...
Az itt leírtak nem minden mondatával értek ugyan egyet, viszont azzal igen hogy TŰZ--TISZ esetleges kapcsolatnak nincs bizonyossága, és még csak semmiféle kimutatható átmenete sem, így maximum csak spekulációnak tudom tekinteni, és semmiképpen sem ténynek.
Főleg hogy mintapéldát sem tudunk hozni hasonló szóképzésre a FŰZ, HÚZ, stb. hasonló alakú szavaink kapcsán. De a TŰ-Z-Ő nap TÜZE megmutatja nekünk a biztos szótövet...
A helyhatározó N rag nem a nyúlás fogalma. X dolog Y dolgon rajta van. Ha egy pók a falon mászik, nem nyúlik meg, ugyanolyan a külleme még mikor a föld-ön járt. Nem értelmezhető efféleképpen. Jelen esetben az N a hely meghatározásának minden bizonnyal tudatosan megalkotott jele. És ilyenkor ezt jelzi nekünk sallangmentesen és kész.
Ettől még nem általánosítható egy hang "jelentése", mivel több eltérő dolgot is jelezhet.
"Z hang a rá jellemző cselekvés , mozgás kifejező " ------------ igeképzőként mindegyik igeképzőre rámondható ez, amiből meg jó néhány van nekünk.)) Mivel minden ige cselekvés/történés, a szófaj mivolta okán. Tehát a Z-nek nem adható elkülönülten ilyen "jelentés", mivel minden igeképző hangunk igét képez, amelyek meg értelemszerűen cselekvések.)) Ráadás az igék nagyrészt eleve mozgással is járnak, tök mindegy hogy z-vel képezzük az igét, ha történetesen épp --IK az igeképzőnk akkor is így lesz , ha más soroltakon kívüli igeképzőnk van is ezzel szembesülhetünk de azért mert az igének van egy efféle feltétele...
"Néha én is azt találgatom hogy tényleg ennyire sík hülyék hozzá, vagy egyszerűen direkt hazudnak bizonyos esetekben. Olykor nem könnyű eldönteni melyik is lehet..."
Nem is kell. Egyik rosszabb,, mint a másik...
Viszont azt tudni kell, hogy amit az ember először hall és elfogad (mi mást tehetne) azt senki nem tudja kiverni a fejéből, csak ő maga... Így működik az emberi agy. Ehhez meg olyan képességre van szüksége, ami által felül tudja bírálni az önmagában kialakult elképzelés(eke)t. Erre viszont kevesen alkalmasak...
"Ettől még nem lesz a TŰZ és a TISZa rokon jelentésű szó. Legföljebb átvitt értelemben lesz a TŰZ a TISZtasággal kapcsolatoss. "
A szavak jelentése nem függ azok vallási értelmezésüktől!!! Már azért sem, mert nem a vallás hívta a szavakat életre, a már meglévő szavaknak a vallás csupán egy másik jelentést adott. A TŰZ és a TISZta szó esetében is erről van szó. Amúgy a két gyöknek semmi jelentésbeli köze nincs egymáshoz. Mert ugye, amit megtisztítunk, a legritkább esetben szokás elégetni. Úgy is mondhatnám, SOHA. Ennélfogva a két gyök jelentését szarvashiba összemosni. Nem abból kell kiindulni, hogy az utókor milyen tartalmakat adott hozzá egy gyökhöz, hanem abból, hogy mit jelent valójában. Pl a mai nyelvben a "zsír" a "jó" szinonimája. Ebből egyáltalán nem következik, hogy ez lenne a jelentése is. Ne csináljunk már az Úrvacsorából lacikonyhát...!!!
"Nem dísznek van ott, azért van ott mert szükséges hogy ott legyen."
Pontosan! De a kérdés az: Miért van rá szükség? Nyilván azért, mert van jelentése, és ezért van ott. Ha nem lenne, bármi lehetne a helyén, de akkor nem lenne hasonló hangalakja a hasonló jelentésű gyököknek!!!
" Az a kulcsa a dolognak hogy jelen esetben a nem a "SZÁ" a gyökszó, hanem az SZ +X (valamelyik) mássalhangzópáros lesz az igazi jelentéshordozó gyökünk."
Ez csak féligazság, mivel az igaz, hogy a gyök jelentése a harmadik hangtól is függ, de nem az egyik, vagy a másik hang adja a háromhangú gyök jelentését, hanem a három együtt, amint Te is leírtad:
Ezt írtad: "Egy SZÁ dolgot teljesen alapjaiban fog meghatározni a rá következő mássalhangzó,"
Ha jól értem, itt azt akartad mondani, hogy a SZÁ- gyök jelentését "teljesen alapjaiban fog[ja] meghatározni a rá következő mássalhangzó"
Amiből az is azonnal következik, hogy a " rá következő mássalhangzó" jelentését az előtte lévő hangok "módosítják.
A módosítja kifejezés félrevezető, mert nem módosításról van szó, hanem teljesen új jelentésről. Az alkotó hangok, ősgyökök jelentése nem módosul, hanem az összeragasztásuk révén egy új jelentés jön létre.
Ha azt mondom, fejfa, attól sem a fej, sem a fa nem fog módosulni, hanem egy eddig "ismeretlen" tárgyat nevezek meg, ahol az összetett szóban a fejnek is és a fának is megmarad a jelentése. Egyik sem módosul.
Nézzük meg a TŰZ gyököt. Az egyik tagja a TŰ, amivel valaki valamit csinál. Ezt a cselekvést (igét) jelenti a Z hang. Melyik tag jelentése módosult? A TŰ maradt továbbra is TŰ, a Z (igeképző) továbbra sem változott meg, maradt cselekvést kifejező hang. Lásd még a HÚ-Z, NYÚ-Z, Ő-Z szavakban. Az ŐZ azért érdekes, mert - ha jól emlékszem - épp Te fejtetted meg, miszerint azért ŐZ, mert Ő hangot ad ki rendszeresen, (őzik) s így ŐZ lett a neve.
" Ha megnézzük az idevágó szavainkat , ezt a SOK-SZOROZÓ értelmet rendszerint megtaláljuk az SZ_R vázon , "
Épp ez az! Nem találjuk meg mindig, csak belemagyarázzuk.
Pl. a SZÁR, SZEREZ, SZŰR, SZOROS szavaknak egyáltalán nincs "szorzás" jelentése.
A SZÁR egyetlen dolog, valaminek a vezető, tartó része, a növény szára, amiből egy van.
A SZEREZ sem szoroz, hanem birtokba vesz.
A SZŰR szintén nem szorzás értelmű, hiszen ott két, különböző dolog szétválasztásról van szó, nem pedig sokszorozásról.
A SZOROS esetében pedig szűk helyről beszélünk, ami pedig éppen ellentétes a szorzással, hiszen kevesebb hely áll rendelkezésre, mint amennyire szükség lenne.
A SOR még úgy, ahogy stimmel, de az sem szorzás, mert a sor alkotói nem lesznek többen...
"TISZT, TISZTES, TISZTEL, TISZTESSÉG, TISZTSÉG is . És ezek a DÍSZ szóval korrelálnak inkább,"
Látszólag... Meg jól hangzik... De a tartalma tök más a két gyöknek, mert a tisztítás egészen mást jelent, mint a díszítés.
Ha valamit tisztítunk, arról valamit le/elveszünk, olyasmit amire nincs szükség a tárgy használatához, vagy éppen akadályozza azt.
Amikor díszítünk, akkor valamit hozzáadunk, amire valójában nincs is szükség, csak szebbé, érdekesebbé teszi a tárgyat, esetleg valamilyen gondolatot közlünk a motívummal ami egyben díszítő funkciót is betölt.
"Nem csak rámondjuk. Azért mondjuk rá, mert pl a sebet is tűzzel tisztították ki. Ki tűztították. A fertőzéseket is a hullák elégetésével. A purgatúrim, a tisztító tűz szimbóluma is az őseinkhez köthető, mivel a zoroasztrianizmus alapjai tőlük származik:"
Ez mind igaz, csak a szavak (tűz, tisztít) nem akkor, hanem jóval előbb keletkeztek. Ti. akkor, mikor ezekre a szavakra szükség volt, ui. hétköznapi életben sok mindent meg kellett őseinknek tisztítani, s ezt nem csak tűzzel lehet megtenni, hanem sok minden mással. Pl. kaparókövekkel...
Ha kitisztítod a lakásod, ruhád, stb. nem fogod felgyújtani. - Gondolom én... Az ősember sem tette, ha a csontot meg akarta tisztítani a hústól, inaktól, ha abból valamit akart készíteni. A bőrt is megtisztította mielőtt takarónak, ruházatnak használta, a fát a háncstól, falevéltől, ha kőbalta-nyelet, később dárdát, nyílvesszőt akart belőle készíteni.... stb.
A gyökök keletkezése és az intézményes vallás között fényévnyi a távolság, akár több százezer év is lehet. Vallás, legendák törvényszerűen csak az elvont gondolkodás kifejezésére, megértésére (gondolatcserére) alkalmas nyelv kialakulása és rendszeres használata után kerülhet sor.
atilla nagy valószínűséggel az atya ata szóval áll kapcsolatban. az -ill(a) módhatározó (-ul, -ül változata), azaz a jelentése 'atyjára hasonlító', 'atyja-szerű', atyjá-ul viselkedő.
"De pont hogy semmi sem igazol olyat biztosan hogy a TŰZ-ből TISZ lenne. Ez egyelőre egy felvetés mindössze. Az meg még kevés hogy csak rámondjuk."
Bizony, bizony... A rámondás kevés. Miért lenne a TŰZből TISZ?
Gyökök nem alakulnak egymásból!!! Csak toldalékolás által változnak meg a gyökök, hangokat nem csereberéltek az őseink. Ha nekik egy új dolgot kellett megnevezni, akkor két, vagy három hangot választottak ki a jelentésik alapján, mely jelentések a megnevezni kívánt dologra is jellemzőek voltak, s ezeket a hangokat ragasztottak össze egy gyökké. Pontosan úgy, mint ma az összetett szavak esetében látjuk. A képlet ugyan az. Pl ha egy fából készült dolgot az elhúnyt fejéhez szúrnak le, akkor a FEJ és FA lesz az összetett szó alapja, ha pedig a széken ülő kényelmét szolgálja, s azon pihenteti karját, akkor a KAR és a FA lesz a két kiválasztott szó, ha pedig melegedni kíván mellette, a a TÜZi és a FA....
Mindhárom szónak különbözik a jelentése, ugyanakkor a jelentésbeli rokonság a közös szó (FA) révén azonnal szembe tűnik. A TŰZ és a TISZ esetében a T hang (és annak jelentése) a közös, semmi más. mindkét szó kapcsolatos a földdel (T hang), nyilván ezért szerepel mindkét gyökben, de a többi hang különbözik. A szorosabb jelentésbeli rokonsághoz még egy hangnak egyeznie kéne, de akkor sem beszélhetnénk arról, hogy az egyik a másikból alakult.
Arról tanúskodik, hogy a származék szavak esetében sokszor több helyes szóképzési forma létezett: pl. ha az edz szavunk az üt/ügy víznév -z képzővel ellátott származékszava, akkor helyes volt az egyzett, az etzett és az edzett képzett szóalak is.
Az ETELE/ETZIL név táhát ősmagyar. Atilla idejében itt voltak a magyarok a hunok között és magának Etelének a neve is magyar volt!
Mindenképpen, hiszen mind a szót alkotó VÍZNÉV, mind dz/tz - változatú EDZ értelmű szavak, az ősmagyarból vezethetőek le és nem állank ellnetmondásban egymással.
---------
ÚESz: EDZ: 1531 meg egyzeth [sz.] (ÉrsK. 191); 1573 ettzette (SzT.); 1585 Meg edzem (Cal. 920); 1708 Ödzeni [sz.
Az edz szavunk tehát nem is kicsit utal az ősmagyar víz szavunkra is, úgy, mint az öt, ügy öd változataira.
ÚESz: ÖT:ötlik: Származékszó. | ⌂ Azöt (az →önt ’önt, kiönt; árad’ eredeti változata)
ÚESz: ÜGY:Belső keletkezésű, az ősmagyar →víz változat
Ha pedig az ÖT az ÚESz szerint az önt változata, akkor az ITAL szavunk szervesen kapcsolható az inni szavunkhoz. Inni annyi, mint magunkba önteni a vizet.
