"Nem kell minden kifejezésen csak azért lovagolni, hogy ellentmondhass."
Nem az ellentmondás kényszere, hanem az alapos elemzés szükségessége mondatja velem...
"Attól, hogy változik valami, meg is maradhat az eredetije is. "
A hangváltozások a nyelvészek vesszőparipája amivel minden magyar szót jövevénynek lehet kikiáltani. Ebbe a hibába C-F is beleesett:
"hellen-latin angelus és Georgius-ból a magyar angyal és György,"
Kérdezem én, a tengely miért nem lett tengyel, a tenger-tengyel, a hangol-hangyol, a gördül-györdül, a garat-gyarat, gurul-gyurul...?
Arra nem gondolsz, hogy esetleg semmi nem változik? - Leszámítva néhány gyakorlatias kivételt, melyek rendre két gyök összetételénél véletlenszerűen egymás mellé kerülő hangok kiejtésének könnyítését szolgálják. Men-jen = mennyen, hat-juk = hattyuk, mond-juk = mongyuk...
C-F ebből indul ki és számos más esetre igazolatlanul ráhúzza.
Végül oda jutott, hogy a D hangot az abc csaknem összes mássalhangzójával kicserélhetővé tette:
D-gy: vadnak-vagynak
d-g-gy: "A régi halotti beszédben látható ge is, am. gye, azaz de."
gy-j: jön-gyön
ny-j: borjú-bornyú (Ezt én tettem hozzá)
gy-sz: gyalu-szalu
gy-t,: bugyor-bútor
gy-z: bugyog-buzog
gy-zs: gyenge-zsenge.
azaz: D=GY=G=J=NY=SZ=T=Z=ZS
Ezen az alapon tök fölösleges ez a 9 különböző hang, elég lenne egy is...
De az a helyzet, hogy mindegyik hangnak van önálló jelentése.
Nem mindegy, hogy valami döng, vagy zöng (zeng) vagy zsong, vagy peng, vagy teng.
Az sem mindegy, hogy valaki nyúl, fúl, dúl, vagy múl, de az sem, hogy túr, fúr, kúr, gyúr vagy szúr...
És ne legyünk mostohák a magánhangzókhoz sem: fél, fül, fúl, fal, fel, vagy tál, tél, til(os), tol, tól, töl(t) tel(e)
Amikor hangokból (valójában "szavakból" - mivel a hangoknak van jelentése) rakunk össze két- vagy háromhangú gyököt, akkor ugyanazon képlet szerint járunk el, mint amikor összetett szavakat csinálunk, és mindkét esetben egy új dolog megnevezése a cél.
Ilyenkor az új dolog valamelyik (két- vagy három) tulajdonságát külön-külön jelentő hangot rakjuk össze.
Pl fej+ fa. Mivel ez a tárgy a fejhez van leszúrva és fából készült.
Igen ám, de az újonnan megnevezett dolognak több tulajdonsága is van, és ilyenkor szabadon választhatunk a számunkra fontosabb hangok (szavak) jelentései között.
Pl. fa+kerítés, léc+kerítés, deszka+ kerítés. Ugye, mindhárom előtag (fa, léc, deszka) a fakerítés egy-egy számunkra fontosnak tartott tulajdonsága.
Látszik, hogy ugyanazon fakerítést háromféle "gyök" nevezi meg.
Hasonló a helyzet a borjú-bornyú-borgyú
Ugye, a -JÚ, -NYÚ, -GYÚ ősgyökök a szavak elején is megtalálhatók más-más jelentéssel: Ly(j)uk, nyúl, gyúr.
És sehol semmilyen hangváltozás nincs... Mind eredeti...
"Már harmadjára mondom vagy utalok erre : Teljesen mindegy hogy történetesen melyik szó van hamarabb meg a nyelvemlékeinkben , mivel sokkal ősibb lehet annál mindkét szó."
Én meg tucatszor leírtam, nem az az érdekes, hogy mit gondolunk, hanem az, mit tudunk bizonyítani...
"De abban egyre inkább kezdek egyetérteni, hogy talán tényleg két gyökkel állunk szemben..."
Szuper! Erre legalább egy rakás bizonyíték hozható...
"Ezért szép a magyar nyelv. Pontos mint a matematika, de nincs megoldóképlet."
Van megoldóképlet: a hangok jelentése.
A meg-, még-, megy-, med-, mag-, mel-, men-, mén-, meny-, mer-, mér-, mes-, met-, mez gyökök mindegyike a ME ősgyököt tartalmazza amiért az összes gyök jelentése valamilyen jelentésbeli kapcsolatban áll egymással miután az ősgyök jelentése szükségszerűen benne lesz/van a legalább két gyökből összetett háromhangú gyökben.
A megoldóképlet ugyan az, mint az összetett szavaknál.
Olyan egyszerű ez, mint a faék... Itt van az orrunk előtt.
"A gyökök tehát absztrakt archetipikus asszociációs láncolattal kapcsolódnak egymáshoz a jelekbe sűrített tapasztalataink nyomán."
Nem szabad összekeverni az okot a következménnyel. Amit írsz, az már következmény. Következménye annak a törvényszerűségnek, hogy a hangok által "bevitt" jelentés értelemszerűen bekerül a több hangból összerakott gyökbe.
Pont úgy, mint az összetett szavaknál, ahol a képlet ugyan az, mint a gyökök esetében.:
Faék, fakanál, fatányér, faház, fahíd... Egymástól nagyonis különböző jelentésű szavak, mégis van közöttük kapcsolat amit a közös anyagukat jelentő fa gyök vitt az összetett szavakba.
"Kiválólag a betük egyik vagy másik különös osztályához nem tartozik, hanem, mint minden elegyült hangú betü, a benne rejlő mindenik egyes hang természetét követi."
Nem tudom mit érthet C-F a "hang természetén", de gyanítom, hogy a jelentésére gondol. Mi másra gondolhatna?
Ezzel a mondatával a hangok jelentése mellett teszi le voksát.
"Ezen gy betüben pedig legközelebbről a d és j betük hangjai elegyülvék, minthogy az ily ragozott szók kiejtésében, mint mondja, hordja, toldja, gondjaim, porondjaim stb."
Ez igaz, de nem vonatkozik a gyökökre, a gyapju, gyapot, gyáva, gyönge, gyám... sehol nincs így leírva: DJapjú, DJapot, DJáva, DJönge, DJám...
"Tájszólásilag több szavakban j helyett áll, pl. borgyú, vargyú,"
Vagy lehet bornyú, varnyú is...
A JÉG-bő nem lesz GYÉG, vagy a NYÉG, sem a JÓ-ból NYÓ... A JAVít sem lesz GYAVít, NYAVít, a JAGYzet nem volt JEDJzet, és nem lett GYEGYzet...
Azért, mert a borjú - és néhány más - szóban GY (NY) van a J helyén, nem vonhatunk le általános következtetéseket a hang átváltozásáról, mivel nagyon sok más helyen nem történt ilyen hang-csere.
Ez a "hangváltozás" többnyire toldalékékban jelenik meg gyököknél csak ritkán fordul elő.
Miután az egy- kéthangú toldalékok régebbiek a háromhangú gyököknél, joggal tételezzük föl, hogy több ősgyöknek volt azonos jelentése, vagy a szavak megalkotásánál többféle hangzású ősgyököt használtak egyszerre ugyanazon jelentésű toldalékként.
Megfontolandó: A GY, TY, NY hangok valójában köztes hangok, két szomszédos hangzású hang között foglalnak helyet. Meglehet, hogy az ősgyökökben éppen ez a köztes hang szerepelt, viszont idővel - hallástól függően - vagy az egyik, vagy a másik szomszédos hangra tisztult, miközben az eredeti GY hang is megmaradt D, vagy J mellett.
És mi van a JÖJJ szóval? Ez is rokona a GYERe szónak?
---
Szemléltető mondat, ahogyan egy székely mondaná:
"Gyüjj közelébb es lássad meg, gyavul-e az állapottya a tehénnek, meiket igen bajossan léhetett csak gyépelni es megcséppenteni, mert annyira vánszori, hogy ejsze nem gyavíttya meg azt az egyik gyüttment orvas sem, csak az Isten irgalma!"
Ugyanaz a kettő ! JÁR felszólítója a JER(e) forma, úgyis fordíthatnánk hogy JÁRJ/JÁRULJ ide ! De anno valamiért ez a rendhagyó felszólítás volt divat, még mielőtt ebből GYERE lett.
JÖJJ szó másik szó, vagyis a JÖN, ennek rövidje a JŐ. A két szó azért nagyon nem ugyanazt jelenti, az óra is körbe JÁR, de nem JÖN.)) Legfeljebb MEGY a mutatója körbe, azaz inkább a megy szóval szinonimák jobban. A busz JÁRAT is más szóval MENET, menetrendje van, persze hangalaki kötődés nincs.
A JŐ szóban meg ott rejlik a JÖ-VŐ fogalma is, nem véletlen kezdődnek így ezen szavak mint JÖVENDŐ és JÖVŐ, vagy X és Y elJÖVETELE. Persze a JÓ fogalma is ott, ha a JÖVEDELEM -----JAVADALOM kapcsolatot nézzük, mert a JAVAK a JÓK, a JAVAS JÓS volt, az ember bízik a JÖvő időben hogy JÓ lesz...
"SZÁR és SZÁLL gyökök annak ellenére rokonok.."
Már úgy érted hogy akkor a SZÁRÍTMÁNY és a SZÁLLÍTMÁNY szinte egyazon dolog?.)) Az elég érdekes úgy. Pedig ez csak egyetlen hang különbség aztán tessék.)) Ez nem mindig működik, van hogy igen, gyakran igen, de azért a GIZIKE nem GŐZEKE .))...
Korigálok kicsit. A menekedjünk - a menjünk ige igyekvést kifejező szava a székelyeknél (nem egynlő a meneküléssel, mert nem csak baj elől lehet menekedni...)
Ismerek székelyt aki kb. így használja:
"No, komám! Menekedjünk mán kifele egy kicsinkét, hallod é?
Ezek jók. MÉNKŐ is MENNYKŐ . MOSTOha MÁSTÓl van. RÉGi és ö-REG plusz REGE meg a RÖGzítés.
HAJLÉK 1 mikor ige: HAJLIK(ony). Ami hajlik "helylik", ez nem görbülés, derékszögben is teheti, de mindenképp HELY változtatás. HAJLÉK 2 mikor "szállás, otthon , lakás : HELY-LAK
TOURNAMENT meg úgy angol hogy ez meg a TORNA-MENET.))...
"j-gy változásra pedig ott vannak a jer és jerek szavaink."
Hol változott J-re a GY? Ismert és ma is használatos mindkét gyök. Jer velem, gyere velem... A GYEREK, GYERKŐC fiatalt jelent, ma is használt szavak ugyan ezzel a jelentéssel: JERKE, JÉRCE, (jérke)
A GYEP, GYENGE szavak GY hangjának sehol nincs J-s változata, előzménye. De általában sincs a GY hangnak J-s előzménye. Lásd: Gyula, gyalu, gyógyít, gyík, gyalog, gyullad, gyúr...
Ugyanakkor vannak J hanggal is szavaink: jó, jég, jegy, jel, jogar, juh, jut...
Amennyiben a J-GY változás szabályos lenne, volna rá több példa is, de nincs.
Már harmadjára mondom vagy utalok erre : Teljesen mindegy hogy történetesen melyik szó van hamarabb meg a nyelvemlékeinkben , mivel sokkal ősibb lehet annál mindkét szó.
Teszem azt épp 777-ből lenne meg az első írott emlékünk, akkor épp lehet hogy ott a MEGY volna az első. Mivel mindkettő használatban lehetett már régen ezek előtt.
De egyébként fogalmam nincs melyik volt az első, én pusztán felvetettem hogy a MEGYEN forma rövidülhetett akár MEN formára, mert van rá példánk hogy efféleképpen rövidüljön szó.
De abban egyre inkább kezdek egyetérteni, hogy talán tényleg két gyökkel állunk szemben...
Érdemes minden jó ötletet átvenni, ez a haladás kulcsa. Tehát ezen is érdemes elgondolkodni amit írsz.
És a mássalhangzóvázak is nagyon sokszor a megoldást adják meg. Írod ezt a PÖRÖL szót is. A bíróságon ezt úgy mondják már hogy PEREL. És mi ez az egész ?... A "PÁR" a fő összetartó alapfogalom szavainkban, a PERES ügyek (alperes és felperes) PÁROS ügyek...
Szerintem itt CZ-F hibázik. GYARapítás értelmű gyökszónak tartom a GYÁR fogalmát, maga CZ-F is beszél sokasodás növekedés értelemről a GYAR cikkben.
GYARAP, GYARMAT, GYÁR, GYARAPODÁS, vagy az ARAT szónak van egy elölről bővített alakja a GYAR(a)TAT, aki arat is gyarapít. E-vel GYERMEK a növekvő/gyarapodó. GYÉR szó furcsamód pont fordítottan viselkedik. De O-val van még GYORS, U-val van GYÚRÁS ami tésztakészítésnél is gyarapító értelmű, de a testedzésnél is ugyanez...
"A gy váltást az váltotta ki, hogy az 1. Sz. 3. személy - "ő mejen" szóformánál ki kellett esnie az n hangnak, mert ha nem, pont ugyanaz a szóalak álna elő, mint a menjen - felszólítás esetében."
Nem értem... Miért kell kiesni az N hangnak? A MENJEN felszólító módban van és nem egyezik a MEJEN szóval.
Ha pedig a MEJEN szót tesszük felszólító módba, akkor MEJENJEN lesz belőle.
Amúgy a MEN gyökről vitázunk, egyébként MEJ gyök nincs a magyarban...
Egyébiránt a MEGY és a MEN gyököt is simán lehet ragozni.
Benne van a meg-int, a mög-ött, az "egye+meg" cselekvés+ magát a a dolgot, a "magot", benne van a még... továbbit és továbbit.
Ezért szép a magyar nyelv. Pontos mint a matematika, de nincs megoldóképlet.
Nekem van egy elméletem erre, de nem nagyon volt rá meg fogékony senki...
Szerintem a gyökök olyanok mint egy spektrum és vannak közös halmazaik. Pusztán azért, mert a dolgok, amiket jelölnek folyamatok pillanatainak jellemzőit ragadják meg akár az összes érzékszervünkre hatóan.
Pl. a ami meg van perzsel (egési fájdalmat okoz) az pírosan izik (szín), aki pedig pöröl az forró fejjel veszekedik, mint ahogyan a tűz is vész...
A gyökök tehát absztrakt archetipikus asszociációs láncolattal kapcsolódnak egymáshoz a jelekbe sűrített tapasztalataink nyomán.
Ezeket csalják elő belőlünk a jó versek, képek, zenék.
