" Mondjuk nem tudom mi köze a nem is biztos hogy létező HURSZAG alakhoz."
Semmi. Csak megemlítette, ha már szóba került a NIN... (NÉN, NÉNE)
"Továbbra is tényként akarsz kezelni olyat amit még maga a mű szerzője sem tartott annak,"
Szándékosan hoztam olyan mai szótárakat, melyek a legfrissebb kutatási eredmények alapján (is) készültek, s nem az 50 évvel korábbi Labat által készítettre hivatkoztam.
"Egyébként meg egy madár Labatnál MUSEN, a másiknál BUR, a harmadiknál meg MUUD . Akárhogy nézem, ez 3 ember teljesen 3 féle hangalak megfejtése, még ha kicsikét hasonlítanának vagy valami, de véletlenül sem. És tele van az egész ilyenekkel."
Ha felütsz egy mai szótárat ugyan így jársz. Pl. mindjárt itt a latin: ales, avis, praepes, volucris, és az angol: bird, feather, fowl, sucker, avine, chirm, flammulated, pensile...
Az angolban majd' háromszor annyit találsz, mint a sumerben...
"Ezért vannak idegen nyelvek, egyébként mindenki érthetné egymást az egész bolygón az eredeti ősmag(yar) nyelven..."
Érthetné, ha ma is csak hangokkal kommunikálnánk, ha közben nem fejlődött volna a nyelv, nem alakítottunk volna ki gyököket, szavakat...
Sokszor leírtam, ma is megteszem: Az "eredeti" ősnyelv a hangok nyelve, mert az szükségszerűen hozzávetőleg egységes kellet, hogy legyen. (Nem ragozom újra, hogy miért)
A gyökök alkotása ezekből a jelentéssel bíró hangokból építkezett, így éppúgy előfordultak a gyökök között hasonlóságok, mint különbségek, de még így is sok volt a párhuzam az egymástól távol eső területek "nyelve" közt. A nyelvi eltávolodás az egyre bonyolultabb szavak megjelenésével egyre jobban teret nyert. Az etnikai keveredések még tovább kuszálták a helyzetet. Így a az eredeti (hangokra épülő és azokból konzekvensen azonos gondolkodásmód szerint felépülő) nyelvtől nagyon sokan tértek el. Mi viszont többé-kevésbé maradtunk az akkor kialakuló úton.
"Az ITT-HON szavunk is régről sokszor ITTHUN , tehát átjárható a kettő."
Nálunk átjárható, nemzetközi viszonylatban viszont nem... És miután mi nem ezt a nevet használjuk, - csak ránk ragasztották olyanok, akiknek ez a HUN-HON semmit nem mond - így azt gondolom, a kapcsolat nem igazolható. Nem tudjuk igazolni, kik kapták, kik adták a hun nevet a hunoknak. Csak az ismert, hogy az ősi kínaiak hogyan nevezték őket. (HUN)
"Az hogy a hunok lovas nép voltak ez éppen igaz, de sokkal többek voltak ők ennél. Meg akkor az a ló volt a kor Ferrarija.)) De a társadalomszerveződésük igen fejlett volt, ezt nem én találom ki,"
Ezt nem vonom kétségbe, ugyanakkor belátható, hogy egy igen nagy területet bejáró nép mai értelemben vett HONa nem kötődik egy adott (szűk) területhez, hisz' állataik számára szükségszerűen mindig újabb legelőket kellett keresni. Az viszont lehetséges és valószínű is, hogy a HON mindig azt a területet jelentette (mint egy speciális helyhatározó) ahol éppen tartózkodtak. A HONNAN kérdőszó is helyhatározó jellegű, nem a hazára, hanem egy területre kérdez. Ebben az esetben arra a területre, ahol előzőleg tartózkodtak. Nyilván a HON szót a letelepedés alkalmával "fixálódott" helyre (is) értették.
De ettől még nem biztos, hogy egy népre jellemző névként alkalmazták volna akár saját magukra... A népnév általában valamilyen, a népre jellemző Istenről (pl. IzraEL), valamilyen
ősről, fővárosról (Bizánc) a népre jellemző tulajdonságról (Dák) stb. kapta a nevét. Nevet azért adnak önmaguknak, másoknak, hogy azzal megkülönböztessék magukat/őket másoktól. A HON erre nem alkalmas, mivel mindenki lakik, él valahol, így ez a név semmit nem árul el hordozójáról...
GA-SA-AN tényleg az ASSZONY szóra hajaz. Ez jó, tetszik. Mondjuk nem tudom mi köze a nem is biztos hogy létező HURSZAG alakhoz. Mert ez az ORSZÁG amire hajaz, az meg az ÚRSÁG képzete. Ha rontott alak, tök mindegy melyiké, nem is biztos hogy létezett a szó H-val az elején.
Az eredeti sumer kiejtését ránézésre senki sem tudja megmondani. Feltételezések és hipotézisek.
Amit meg az "emegir" és "emesal" nyelvjárásokat illeti : Labat a szemita akkád írásból indul ki, az meg korántsem az eredeti sumer. Labat maga írja le hogy akkád értelmezőszótárral állunk szembe. A sumer képjelet használt, az akkád már ékjelet. Nagy a hibalehetőség az "átváltáskor" ráadásul a későbbiből akarja a korábbit megmondani, tehát duplán nagy a hiba lehetősége, és ez meg is történik rendszerint hiszen nagyon jól tudom hogy 3 hozzáértőnek úgy kábé 4 megoldása is van és mind különböző bizony teljesen.))
Továbbra is tényként akarsz kezelni olyat amit még maga a mű szerzője sem tartott annak, kimondva is iránymutatásnak tekintette. Tehát pontosságot sem garantált. Az lett volna amúgy jó ha tud magyarul.
Egyébként meg egy madár Labatnál MUSEN, a másiknál BUR, a harmadiknál meg MUUD . Akárhogy nézem, ez 3 ember teljesen 3 féle hangalak megfejtése, még ha kicsikét hasonlítanának vagy valami, de véletlenül sem. És tele van az egész ilyenekkel. Szóval a hivatkozott évtizedes sumerológusaid teljesen különféle megoldásokra jutnak, és nem egyre.)) Nagyon komoly ez akkor így ám tényleg.))
Az egész bizonytalan hogy épp ki mit és hogyan olvas, értelmez, mert hangtani leírás nincs, hangfelvétel sem maradt fenn.)) Ezért van hogy öten hatfélét mondanak, az meg szerintem kicsit komikus így azért.
Erre nem alapozhatunk, még egy biztos fix hangalakunk sincs ebben a modellben. Annyi kiejtés és hangalak ahányan foglalkoznak a témával.)) Komolytalan így ez bocs... Bár biztos megközelített azért néhány szót egészen. De a pontos nem ismert, annak sincs semmi alapja hogy ez a HURSZAG hegyet jelentene, főleg hogy az ORSZÁG-ra hasonlít külalakban is, meg plusz ráadás passzol értelmileg is a rendszerbe...
Az angol HILL szónak sincs semmi köze a HAR gyökünkhöz, ez már egy jelentősen torzult szó, az "Old English" még azt mondta HOLM . Tudod mi lesz ez?.... HALOM ! Ez a domb másképp nemde?... De. Ebből lett HOLM, majd később már a szó végi M hangot is kivágta belőle a germán nyelvcsalád, lett HOLL, HULLE, HILLE, majd innen egy lépés és már HILL. Így barmolódott el a HALOM szó hogy végül már csak HILL lett.
Ezért vannak idegen nyelvek, egyébként mindenki érthetné egymást az egész bolygón az eredeti ősmag(yar) nyelven...
Az nem csak egy "utótag" -er. Ez egy "önálló szóként nem adatolt er(j) a "férj szból, ami a fgr. *irkä vagy *ürkä: ’férfi; fiúgyermek, vkinek a fia’" - szóból keletkezett állítólagosan, amelynek a "megfelelői: török ēr; mong.ere : ’férfi, férj’".
ÚESz: Úr: Vö. ótörök urı̈’fiatal felnőtt személy’; ujg. urug ’mag, szem; vetés, utód, ivadék’; Kāšγ. urı̈ ’fiú, fiúgyermek’; tat. (N.) oru ’szaporodási képesség’; csuv. vǝ̑rǝ̑ ’mag’; stb. [? < török *ur- ’megtermékenyít, nemz’].
A magyarba átkerült alak *uru vagy *uri ’utód, ivadék, rokon’ lehetett.
1. A magyar ér(j) megfelelőe a a török ēr(e)
2. a török nyelvekben kétféle képpen hangzik a ’férfi; fiúgyermek szó: török ēr; mong.ere - ám ennek az ótörök eredetijét a magyar ÚRszóval azonosan adják meg, ami ujg. urug, Kāšγ. urı̈, tat. (N.) oru szavakban maradt fönt. Az úr szavunkat török jövevényként határozzák meg.
3. Az "önálló szóként nem adatolt er(j)-től származtatják a férfi szavunk mellé tett állítólagosan török szótövű úrfi szó - ugyanazt a jelentést adja: ’férfi; fiúgyermek, vkinek a fia. Ne lenne közük egymáshoz?
4. a fi(ú) szavunk nem passzol az feltételezett"önálló szóként nem adatolt er szóhoz. fi+er szóalakot ad. De mi a j szerepe a szó végén?
5. "A magyar férj szóval ízrol-ízre egyező cser. pü-erya szónak általánosabb ,férfi jelentése azt mutatja, hogy a m. férj-nek is ez volt az eredeti jelentése (1. erről ifjú a. is), s mai ,Ehemann, maritus4 jelentése csak másodlagos, amely valószínűleg a férjhez adni, férjhez menni szólásokban fejlődött ki. Az eredetibb jelentés különben még kicsillámlik a férfi összetételből is, mert hiszen ennek régibb alakja férj-fi volt (a j csak a mássalhangzó-torlódás miatt esettki, mint pl. eperjfa > eper fa), s mégsem jelent olyan fii-1, aki Ehemann,, maritus4. A férjfi összetétel tehát csak olyan korban keletkezhetett, mikor a férj szó még azt jelentette, hogy ,férfi, vir, s fé r’fi> férfi nyilván megint csak olyan összetétel, amely ugyanegy fogalomnak más-más szóval való ismétléséből keletkezett."
A cser. erya szóalak y-ja hogyan viszonyul a férj és az eperj szavunk j hangjához? Valóban onnan származik? Milyen közös funkciója van a cser. és a magyar nyelvben ennek a j hangnak?
ÚESz analógia:
ÚESz: Sarjú: A sarjú szó belseji j-je szervetlen hang; vö. →fürj.
A sarj elvonás. | ⌂ A sarj elvonással keletkezett a sarjú (sarja, sarjat stb.) toldalékolt alakjaiból.
Átültetve:
A férj elvonás. | ⌂ A férj elvonással keletkezett a (férje, férjet stb.) toldalékolt alakjaiból.
Azeperj elvonás.| ⌂ Az eperj elvonással keletkezett az (eperje, eperjét stb.) toldalékolt alakjaiból.
Ha cser. nyelvben is így van ez, akkor a pü+er+ya rokon a magyar fi+er+j szóval, de ha nem, akkor ez ergya.
Persze, hogy nem ez a hivatalos, még akkor sem, ha működik... hanem egy fura kivételes szabály:
A régebbi eperjváltozat szóvégi j-je (< ősm. *γ < ugor *k) mássalhangzós toldalékok előtt kiesett.
6. Az önálló szóként nem adatolt er tő - fgr*ir vagy *ür vátozatából hogyan lett a férj szóbeli ér?
stb, stb.
Több a kérdés, mint a válasz ezzel az "eredettel".
"2: Ne beszéljünk mellé, bizonyított hogy az ORSZÁG elődje az URSÁG/URASÁG ."
Ki beszél mellé?
Te: "A másik : a lényeg hogy az ORSZÁG szavunk visszavezethető az URUSZÁG/URASÁG kifejezésekre," Én: "Ezt én is így gondolom..."
"NINHURSZAG mögött az anyaország, NŐORSZÁG ami lehet. Ugye ma is van nekünk még a NŐ szónak a NÉNe variációja meg."
Bizony van. NIN (emegir nyelvjárásban) = úrnő, nő + a HURSAG = hegy együtt NINHURSAG = Hegyek királynője.
Így az anyaország, vagy nőország megfejtés hibás.
Mellékesen hozzáteszem: GA-ŠA-AN (emesal nyelvjárásban)= úrnő. Vedd el a G-t s kapod az asaan (asszony) szót...
Hogy mindenki értse, a sumer nyelvben két nyelvjárás létezett. A beszélt nyelv az 'emegír' volt, ha viszont nők, istennők szavait/beszédét írták le, akkor azt az 'emesal' nyelvjárással tették.
"3: És továbbra sincs semmi köze a hegyekhez a kettes pontnak. Valaki kitalált egy ilyet, nincsen semmi alapja neki. ÚR szó majd ÚRSÁG -------- ebből később ORSZÁG, ennyire pofonegyszerű ez a történet. "
Bocs' Te hoztad összefüggésbe a az ORSZÁG szót a HURSÁGgal a '14-ben: "A HURSAG/HURSZAG nem kiemelkedést meg hegyet jelent. Ez egyszerűen csak az ORSZÁG szavunk elrontott alakja."
Szerintem azok a sumerológusok, akik évtizedekig kutatták ezt a nyelvet valamivel jobban ismerik a sumer szavak jelentését, mint Te. - Ha nem haragszol...
"Hursag (Sumerian: 𒄯𒊕 ḫar.sag̃, ḫarsang) is a Sumerian term variously translated as meaning "mountain", "hill"," [jelentése HEGY] (Thorkild Jacobsen, Az ókori Közel-Kelet egyik legkiválóbb tudósa volt.) "hur-saĝ hill-country; mountainous region" [hegyes vidék] http://sumer.grazhdani.eu/index.php Har, hur, hir (401. sz. ékjel) Hur-sag = hegy. (René Labat)
"A HAR gyök egy indulatgyök, a HARsány indulatok hangutánzó eredetű gyökszava. Ebben nincsenek hegyek, "
A HAR nem indulatgyök. A harsány sem indulatos, csupán hangos. Ezek sem indulatot fejeznek ki: Harap, haraszt, harcsa, harisnya, harminc, Hargita...
A HAR szó jelentését lásd följebb.
"Tehát minden úrság őrség is volt egyben..."
Elismerem, van némi áthallás, de az őriz és az uralkodik közt el lehet zongorázni a különbséget. Az uralkodásnak csak egy kicsi része az őrzés. Elsősorban belső rend, szervezettség fenntartása jelenti az uralkodást, amihez a határvédelem is kapcsolódik, de nem azonos vele.
HON és HUN lényegét tekintve egy. Ezt sokan így tartják nem csak én. Már az 1700-as években író, egy bizonyos Keresztesi József is ezt állapította meg :
"Végre, a mit keresünk , a HON-ból lesz birtokos személyt jelentő (arra utaló) név, HONOS és HUNOS, kettőztetvén és meg is lágyulván HONNOS , HUNNYOS, azaz : kinek van háza, hazája, helye."
Tehát hon-hun alatt ugyanazt érthetjük, a történetíróknál valóban hol így és hol úgy volt ez leírva. De a nemzetközi országnevünk a HUNGAR dolog is a mai napig sok helyen HONGAR/HONGRI és ezek hasonmásai, nincs érdemi különbség hogy U-val vagy O-val van ez írva le.
Továbbá : A hunok területét gyakran hívták a HONNOSOK földjének, egyértelmű a kapcsolat, tehát itt is megvan az átjárás.
Továbbá: Az ITT-HON szavunk is régről sokszor ITTHUN , tehát átjárható a kettő.
Továbbá: A helyre kérdezés egyik régies szava a HUN, a másik meg a HON még Zrínyi gróf is így verselt, és mindkettő használatos volt. Újfent van átjárás a HUN----HON között, a világon semmit sem jelent különbségben ez a kis akcentusbeli eltérés, a lényeg ugyanaz marad.
Továbbá: HON szóhoz köthető a HONNÉT/HONNAN kérdőszavaink is, ugye szintén helyre kérdezünk rá.
Na most a "honnét" is volt HUNNÉT is, azaz megint ott vagyunk hogy gond nélkül átjárhatóak az O és az U hangos verziók. Kvázi simán cserélhető, nem okoz érdemi jelentésváltozást. Cz-F HON (1) is hasonlóan vélekedik.
Az hogy a hunok lovas nép voltak ez éppen igaz, de sokkal többek voltak ők ennél. Meg akkor az a ló volt a kor Ferrarija.)) De a társadalomszerveződésük igen fejlett volt, ezt nem én találom ki, hanem a kínaiak (kutatóik) akik népként sok évszázadig a szomszédságukban éltek, és valószínűleg a legtöbbet tudják róluk, hiszen még be is épült hun törzs közéjük.
Letelepedtek, földet is műveltek, kereskedtek, pásztorkodtak, ötvös és egyéb művészetekkel és tudással rendelkeztek, településeket építettek fel.
Nagyon is HONNOSAK voltak ők, ráadásul hatalmas területen...
"Szerintem a HUNGARIA az nem a magyar nyelv alkotmánya teljesen, azaz nem ez az önnön megnevezésük."
Ezt aláírom, de mégis van egy Hunorunk...
"Odáig igen hogy HUN vagyis HON, melléknévképzővel HONNOS vagy HUNNOS is hívták népünket, azaz akiknek háza, hazája, telephelye van, lakóhelye van, (ős)HONNOS."
Én nem keverném ide a HON-t, nincs is semmilyen kapcsolata ezzel a gyökkel, annál is inkább, mivel a hunok jellegzetesen lovas nép, s mint ilyenek nem kötődtek egy HON-nak nevezhető területhez (sem).
"Pedig az a kezdő H az egész történetnek egy igen fontos és nélkülözhetetlen része..."
Nem vitatom, de már az ősi kínai nyelvben is találkozunk ezzel a népnévvel:
"Nem valószínű, hogy lerövidülne egy gy-re, tehát mai formájára a szó, valamint a dupla g-ből se nagyon lenne gy."
Épp ez okoz nekem is fejtörést, mivel - egyelőre - sehogyan sem találok rá magyarázatot. Ugyanakkor mindkét gyök és változata (MAG/H és G/HAR) tökéletesen illik a képbe.
Arabul a maghara barlangot jelent, de azt kb. így ejtik: mahara, és nem mazsara. Tehát a MAGHAR verziót elvethetjük
A magyar mágus szó arabul fonetikusan írva: majus és kb. így hangzik: mazsúszon. Itt is a szó első része MAG, de itt valamiért MAZS... a kiejtése, mint a mazsari (magyar) szónál.
Perzsa nyelven fonetikusan írva: mojus. Mivel nincs perzsa hangos kiejtés a fordítóban, csak tippelni tudom, hogy ez a szó is MAZS... kezdetű.
Összegezve: Nem csak a MAG-GAR szót ejtik azonos hanggal, hanem a MÁG-US szót is.
"A „mágus” szó eredete az ókori Perzsiáig vezethető vissza. A perzsa nyelvben a „magush” szó jelentése „bölcsek”, „varázslók” vagy „papok”. A perzsa kultúrában a mágusok nagy tiszteletben álltak, és nagy hatalmuk volt a társadalomban." https://szo-jelentese.com/magus-szo-jelentese/)
Nem csak ott, hanem mindenütt a papok kezében volt a hatalom legalább egy része.
A Médek egyik törzsét, akik a papi rendet adták Magi-nak nevezték.
Úgy tűnik, hogy a MAG rész tisztázott.
Ha ezekből az arab és perzsa szavakból indulunk ki, akkor a második tagja -ARi (MAG-ARi, arabul MAZS-ARI)
Ez hasonló a Mag-or név alakjához, és a magyAR (magAR) szóalakhoz is.
A ZS-GY ebben az esetben már semmi gondot nem okoz, hiszen az arabban, perzsában nincs GY hang, így azt egy közeli hanggal, a ZS-vel helyettesítették.
Ezzel persze, csak azt tudtam igazolni, hogy az első gyökben minden bizonnyal G hang szerepel, ugyanakkor nem zárja ki azt sem, hogy a második gyök G hangja is ott volt a helyén, de ez csak feltevés.
Minden esetre a G-GY, vagy GG-GY változásra egyik sem ad megoldást!!!
Lehet "HONŐR" és "MAGŐR" , nagyon is volna értelme. De a HONÚR és MAGÚR is ugyanennyire versenyképes."
Mindkettő versenyképes lenne, ha nem más magánhangzó lenne bennük...
Az -OR végződés ugyan az az igeképző, mint az -ER: Kalad-or, sod-or, tud-or, nyom-or, tip-or, kot-or...
Persze, ezt nehéz összehozni a HUN és MAG névvel, ha viszint arra gondolunk, hogy ők ketten voltak az ősei - a monda szerint - a két népnek, akkor már érthetővé válik, hiszen mint alapítók, ők "csinálták" / hozták létre a két nemzetet.
Az LY nem véletlen vagy így ábrázolva. Ott van benne az L is mutatva. És több szavunknak ismert még a régebbi másik alakja.
LÁNY volt LYÁNY is. Aztán LUK és LYUK . KIRÁLY még olvasható KIRÁL formában is. FOLYÓ régen gyakran FOLÓ van írva. TÁVOLI fogalmából született meg a TAVALYI kifejezés. VÁLU is volt rég a mai VÁLYÚ .
SZÉKELY meg SZÉKEL országként van írva , igen mert SZÉKhelyük van, régóta letelepedtek, helyet foglaltak, azaz SZÉKEL-NEK egy helyen. Ott van a BÉLYEG ami BILOG ugye, de ez valójában egy BEL-JEGY , itt épp az LJ viszonyból lett LY, de ahol ilyen írásjel van, ott vagy nagyon régen volt egy L , vagy épp még ma is azonosíthatóan felismerjük ezt egy kapcsolódó szóban logikus értelemmel.
Gondolok a korábban említett TOLÁS---TOJÁS párosra többek közt, ami LY megírásban szerepelt...
1: Egy átlagos szótár ismert és fixen létező hangalakot mutat be. Labat (elismerve a munkásságát) viszont megállapított és feltételezett hangalakot tár elénk. Ami vagy úgy volt vagy nem, vagy beletalál vagy nem. Nem ugyanaz a két történet viszonya.
2: Ne beszéljünk mellé, bizonyított hogy az ORSZÁG elődje az URSÁG/URASÁG . Régi szövegekben ott vannak.
A "megállapított" H hang előtte talán sohasem volt ott, anélkül URSAG van ami az ORSZÁG megfelelője.
A sumerek még ismerték az ősmagyart, majd úgy hívták a hazát mint mi ma.
NINHURSZAG mögött az anyaország, NŐORSZÁG ami lehet. Ugye ma is van nekünk még a NŐ szónak a NÉNe variációja meg.
3: És továbbra sincs semmi köze a hegyekhez a kettes pontnak. Valaki kitalált egy ilyet, nincsen semmi alapja neki. ÚR szó majd ÚRSÁG -------- ebből később ORSZÁG, ennyire pofonegyszerű ez a történet.
ÚR az eredő gyökszó, itt nincsen valójában H hang. A HAR gyök egy indulatgyök, a HARsány indulatok hangutánzó eredetű gyökszava. Ebben nincsenek hegyek, egyébként is kismillió hegynevünk van és alig 1-2 található közte mindössze ami H_R kezdődne el. Tehát nincs is alapja hogy hegyeket gondoljunk a dolog mögé.
4 : Mint már korábban írtam én is az ÚR szóból közelítem meg hangsúlyosan az ország szavunk, de teljesen nem zárhatjuk ki az ŐRSÉG kapcsolatot sem, mivel egy uralt földterület egyben őrizve is volt ezáltal természetesen. Tehát minden úrság őrség is volt egyben...
"TOJIK : ...... "Gyöke toj nem egyéb, mint a tol igének lágyított módosulata, honnan tojás am. tolás, vagyis a szoros értelmű nőstényi petének kitolása, miért régebben némelyek így is írták: TOLYIK, TOLYÁS."
Ez még nem oldja fel a problémát, hiszen az LY nem azonos az L hanggal.
Elismerem, elég szerencsétlen volt ezt bizonyítékként megemlítenem, mivel csak abban az esetben iga, ha korábban az LY helyén L hang állt. Erre viszont elég kicsi az esély, mivel az LY egy köztes hang, amit vagy L, vagy J hanggal lehet kiváltani, ha nem akarunk LY hangot kiejteni.
Ezt írtam:
"Nyilván azért, mert az LY egy köztes hang az L és a J között, esetleg korábban L hang volt a J (LY) helyén."
"Mivel, hogy mi ősgyökökről meg ilyesmiről beszélünk, van alapja az olyan felbontásnak mint a ma-ag ar."
Igen, ősgyökökről, meg gyökökről...
Valóban lehetne ősgyök szerinti bontást is végezni, de két okból látom fölöslegesnek:
- Nem tartom valószínűnek, hogy a népnevünk olyan régi lenne, hogy azt ősgyökökből kellett volna összerakni. A szót alkotó hangok (ősgyökök) már gyökökké összeállva kerültek a névbe.
- Jó eséllyel 2x3 hangcsoportot tudunk elkülöníteni: M, A, G/H, és G/H, A, R. Esetleg M,A, G/H és A,R, vagy M,A és G/H A,R.
"Magas-ég-úr, vagy magas- egy-úr. De akár mágus-egy-úr is lehetne."
Az ég-úr / egy-úr hogy jön ki neked? A mag után csak gar van. Vagy, ha ragaszkodunk a mai alakhoz akkor se mag(as) se égúr se egyúr nincs a szóban...
"Ne mondd, hogy nincs értelme, amikor a népnév lehet az ősapa neve, vagy az isten neve, akitől a nép származtatja magát!"
Lehetne, ha volna benne... Pl. Nimród, vagy Hargitaosz... De nincs! És Isten neve sincs benne. Úgy sem, hogy ég-úr, hiszen, ha hinni lehet a név eredetéről szóló Wiki szócikknek:
"A hattiktól nemcsak a hettiták vettek át vallási elemeket, a magyar isten szó eredetének egyik jelöltje is a hatti Es-tan 'Nap-isten'. https://hu.wikipedia.org/wiki/Hattik A Wiki szócikke azonban szándékosan, vagy tévesen NAP-istenként aposztrofálja. A hattik nem Nap-istent, hanem Napi-istennőt tiszteltek:
„The Sun goddess of Arinna was originally of Hattian origin and was worshipped by the Hattians as Eštan.” (Arinna Napistennője eredetileg hatti eredetű volt, és a hattiak Eštan néven tisztelték.) https://en.wikipedia.org/wiki/Sun_goddess_of_Arinna
Ne felejtsük el, hogy itt két népnév szerepel, csakúgy, mint eredetmondánkban (HUN-or és MAG-or) Én a magyarokkal foglalkozom, mert ez a népnevünk, és úgy látszik ők voltak a meghatározók a szövetségben. Nos, ez a nép NEM a sztyeppéről érkezett, hanem délről, abból a kultúrkörből ahol a Nap-istennőt, a Boldogasszonyt (és hét lányát) tisztelték, ahol Jézus isteni anyja is Nap-istennő volt, az Ég királynője, ill. 'Napba öltözött asszony' néven.
A Hungar, Venger, Ungar, Ugor, stb. néven szereplők pedig a Turul-mondakört hozták magukkal a sztyeppéről.
"A solymászat belső-ázsiai eredetű, és a sztyeppei népek egyik vadászati módja volt. Hét régi vadászmadár nevünk, a sólyom, ölyv, turul, torontál, bese, zongor és karvaly török eredetű, ezek mellett a kerecsen és karvaly név tövében is felfedezhető az ótörök kir szó, amely azt jelenti, „gyors”. [...]
A turul alakja érdekes, visszatérő jelenség a mai napig fellelhető eurázsiai sámánizmusban. A különféle madarak (búvárréce, sas) a sámán (nálunk táltos) repülésével állnak kapcsolatban, kifejezik az utazását a különféle világok között. Az eurázsiai sámánok hite szerint az első sámánasszony egy sastól szülte világra az első sámán férfit. E monda hasonlóságot mutat Emese álma című mondánkkal." https://hu.wikipedia.org/wiki/Turul_(mad%C3%A1r)
Tehát egy-egy ilyen és hasonló szófejtésnél érdemes egyéb háttérinformációt IS figyelembe venni...
Szerintem a HUNGARIA az nem a magyar nyelv alkotmánya teljesen, azaz nem ez az önnön megnevezésük. Odáig igen hogy HUN vagyis HON, melléknévképzővel HONNOS vagy HUNNOS is hívták népünket, azaz akiknek háza, hazája, telephelye van, lakóhelye van, (ős)HONNOS. Idáig ez tiszta sor és értjük is.
HUNOR és MAGOR, alapjáraton csak utóbbiban van G hang a MAG kezdet végett már eleve, de ha valaki valamiért (akár oktalanul) beilleszt a Hunorba is egy G hangot, máris HUNGOR hangalaknál kötünk ki, ami így viszont már majdnem a HUNGÁR hangalak. És ezek idegenben változgattak szépen, mert a HUNGÁR sok helyen már a kezdőhangot is lefelejtette mikor UNGAR/ONGAR verzióban írják le az országunkat.
Pedig az a kezdő H az egész történetnek egy igen fontos és nélkülözhetetlen része...
Bocs' most vettem észre milyen hülyeséget írtam!!!
"Miután a GAR gyök egy másik változatát vetted alapul, így ez a mondatod inkább úgy helyes, hogy: "Ebből megint az jön le hogy a GAR szó az tuti fixnek tűnik itt az egészben...""
"Illetve ott van népünk ősapja MAGOR is, akit MAGŐR fordíthatnánk akár le. Hunor meg a HON őre is lehet."
Ez is lehetséges megoldás...
"Ebből megint az jön le hogy a MAG szó az tuti fixnek tűnik itt az egészben..."
Miután a GAR gyök egy másik változatát vetted alapul, így ez a mondatod inkább úgy helyes, hogy: "Ebből megint az jön le hogy a GAR szó az tuti fixnek tűnik itt az egészben..."
" de egyáltalán nem biztos, hogy a gyökön belül minden hang megfeleltethető egy jelnek is,"
Márpedig azért kerültek a hangok egy adott gyökbe, mert megfelelnek valamilyen jelnek, azaz van jelentésük.
Jelentés nélküli hang nem alakul ki, mert nincs rá szükség. A hangok létrejöttét a szükségszerűség motiválta, ahogyan a gyökökét, majd szavakét is. Olyan gyök, vagy szó soha nem született és nem is fog, aminek nincs valamilyen jelentése.
Amúgy a jel is, a szó is, a barlang falára festett / karcolt rajz, egy mai szimbólum is "jel", vagy "szó", esetleg "mondat", vagy mondatok, azaz valamilyen gondolat közlésére alkalmas eszköz.
Ha pedig képes erre egy hang, - márpedig bizonyítottan képes - akkor el kell fogadnunk, hogy ők a beszéd legkisebb, jelentést hordozó elemei.
" különben nem fejlődtek volna ki a magán ás a mással hangzók."
A magán- és mássalhangzók azért fejlődtek ki, hogy általuk azonosítani lehessen valamilyen akaratot, érzelmi állapotot, valamilyen tárgyat, élőlényt, illetve cselekményeket, történéseket. Ezek a hangok szavakként (kifejezésekként) funkcionáltak, hiszen valamilyen fentebb nevezett dologhoz voltak köthetők, amiket ezekkel a hangokkal azonosítani lehetett.
"A másalhangzókat önmagában (magánhangzó nélkül) nem, vagy csak nehezen tudunk kimondani. Nyilvánvalóan ezeknek különféle kapcsolataiból származhattak azok a jelek, amelyekből az első értelmes, tehát jelentéssé összeálló gyökök létrejöttek. Jelelni ugyanis az állatok is tudnak."
Úgy van! Ezek a jelek a mai fogalmaink szerit szavak voltak, nem több hangból álltak, hanem csak egy-kettőből, de mindnek volt szavakkal kifejezhető jelentése, értelme.
Ezek egy kis részét ma is használjuk, lásd az egy- ill. kéthangú szavakat, az egy-két hangú toldalékokat. Ezek mind a nyelv változatlan, jelentéssel bíró "őskövületei", amelyek segítenek megfejteni a hangok jelentését.
Vannak mássalhangzók, amiket minden további nélkül könnyedén ki tudunk ejteni magánhangzó nélkül (ezeket hamis mássalhangzónak nevezem. Pl: Z, S, SZ, F, H, R...)
És vannak olyanok, melyeket nem lehet magánhangzó nélkül kimondani.
A hangok kialakulásának sorában a magánhangzóké a vezető szerep, mivel ezek kiejtéséhez nem szükséges különösebb artikuláció, s már az állatvilágban megkezdődött a használatuk.
A főemlősök az Á, U, O, É/Í és H hangokat simán használják érzelmi megnyilvánulások, vagy akaratuk kifejezésére. (A H-t magánhangzóval kombinálva, pl: HU)
A következő állomás a hangok utánzása volt, ami a hangforrás azonosítása miatt vált szükségessé. Ekkor vált szükségessé a mássalhangzók képzésének elsajátítása, ezzel együtt a hangképző szervek formálódása. A könnyen formálható hangok előbb, a nehezebben kiejthetők később jelentek meg. Természetes ezek a hangok nem lehettek teljesen azonosak a maiakkal, és valószínűleg több árnyalatukat is használták. Az IPA ma is kb. 100 féle hangot tart számon:
"Az ábécé 28 magánhangzót, 63 mássalhangzót (valamint 6 további két jellel kifejezhető mássalhangzót: [d͡z], [d͡ʒ], [d͡ʑ], [t͡s], [t͡ʃ] és [t͡ɕ]), és néhány segédjelet foglal magába."
Az akkori hangkészlet - kiegészítve testbeszéddel - akár több-száz fogalom jelölésére is alkalmas lehetett. Ezek voltak az első, közlésre alkalmas értelmes, jelentéssel bíró "szavaink".
Ez vezetett az agy további fejlődéséhez, lehetővé téve a hangok kombinációját, új jelentésű "szavak" (gyökök) létrehozását, ezzel együtt a gondolat kifejezéséhez szükséges hangösszetételek artikulálását, és a hallott kombinációk megértését biztosító beszédközpont kialakulását.
A gyököket más gyökökkel, hangokkal (toldalékokkal) kombinálva egyre pontosabban tudtuk gondolatainkat kifejezni.
Definíció szerint: "Az etimon valamely emberi szó legősibb formája. Általában azt a szót nevezik egy szó etimonjának, ameddig visszavezethető."
Nos, az etimon nem más, mint a hang, mely az emberi kommunikáció legősibb "hangos" önálló jelentést hordozó eszköze. Ezt már illene tudni és szem előtt tartani a nyelvtudományok művelőinek...
A DJ verzióval írt szerintem is egy rontott alak. Van egy halom MAGUR/MAGURA elnevezésű földrajzi nevünk, többségében hegyek szerte a Kárpátokban, de több település neve is Erdélyben...
Az állításaid alapján ugyanis így kellene: MAG-GAR vagy MAH-GAR"
Így van, ezekre vannak bizonyítékok.
Én a MAG-GARt részesítem előnyben ezt meg is indokoltam: Van ilyen önálló jelentéssel bíró gyökünk, s a jelentése alapján is helye van népnevünkben. Továbbá ott is ismert ez a gyök, ahol minket Magyarnak neveznek.
Amúgy a nevünkben szereplő GH, GG, HG betűkombinációk különböző nyelvterületek átírási sajátosságai, még a mi nyelvünk GY-je is valamilyen torzulás eredménye lehet
A GY a D-J hangok kiejtésének könnyedebb változata, ami szerint a MAD-JAR lenne a két gyök, viszont a JAR nem kompatibilis a hun-GAR gyökkel. És a JAR gyök jelentése (jár) sem indokolja helyét a népnévben. A MAD- gyök pedig csak a MADár szavunkban fordul elő, ami szintén nehezen indokolható népnévként.
"Ezért két lehetőség marad. MA-GYAR, vagy MAGY-AR lehet csak ennek a ragozott szónak a bontása."
Sajnos ezekkel a bontásokkal is van probléma, nem is kevés, mivel sem a GYAR, sem a MAGY nem értelmezhető...: MAGY gyök egyáltalán nincs, a GYAR is csak az agyar szóban található...
Összetételben ez maégar/ lenne ugyanolyan magyartalan véleményem szerint, mint a maggyar. Ezekből sosem alakult volna ki a mai magyar szavunk.
Nem véletlenül alakult ki gy hang a magyarban. Én nem hiszek abban, hogy valami kései hangfejlődés eredménye a g-ből gy-hang keletkezése. Szerintem nyelvünkben a gy hang is ősi.
Ez a g hang lágyított verziója, mint ahogyan az n-nem az ny.
