Jó helyen kapisgálsz, mert a dokumentum szónak szerintem etimologiai köze van a doktor szóhoz. A kezdő szóelem kiindulása ugyanaz a gyök.
A doctum "oktatat" főnévi származéka. Az oktat szavunk ok része pedig valóban azonos etedetű az okmány szavunkéval. Így már tudjuk értelmezni azt is, mit jelent az, hogy ok-os.
Doktor: "Nemzetközi szócsalád a latin doctor (tkp. ‘tanító’) alapján, amely a docere, doctum (‘tanít, oktat’) főnévi származéka"
DOMITO : szelidítget ----------------- IDOMÍTÓ a konkrét szavunk. Elég jól tudott magyarul aki ezt a hangalakot valaha elváltoztatta ilyenre, mert láthatóan egészen jól ment neki a magyar ragozás kivitelezése.)) Az I hangot gondolom kötelező volt valakinek lehagynia a szó elejéről, (tán még jutalmat is kapott érte) így már nem is olyan is feltűnő hogy mi is ez, gondolhatták egyesek...
Az OK szavunkból képzett OKOZ és OKOZÓ meg stb. formákkal nem rég már foglalkoztam, amelyek CAUSA és hasonlókra vannak átírva és elváltoztatva. Naná hogy találni erre is másféle átírást, ezt is többféleképp módosították el. A fenti esetnél az volt a nagy trükk, hogy lehagyták a kezdő O hangot és
ezzel máris elkövetve egy kisebb kulturális örökség elleni bűncselekményt így kapásból.))
De ez még nem volt elég, ,mert most az a variáció következik amikor az OK szavunk ámbár megmaradt OC torzítással leírva,(K hangra nem volt előfizetésük) de ez esetben meg egy előtét hanggal trükköztek :
DOCUMENTUM és az ezt előző DOCUMEN : példa, lecke, bizonyíték, OKMÁNY , OKlevél, OKirat ---------
A DOCUMEN = OKMÁNY . A "D" előtét a fő trükk, vegyük csak le, mindjárt jobban látszik. Elváltoztatták ilyenre. Ott figyel a --mány képzőnk a szó végén.
És ezzel megfejthetjük a DOKTOR szót is, amint megtudjuk a szó eredeti jelentését, minden világos is lesz:
DOCTOR : oktató, tanító, tanár, mester, tudor , jogtudor, orvostudor -------- OKÍTÓ a szavunk, eredetileg oktatót jelentett a hangalak, ebből lettek mára a doktorok fogalma. Van néhány hasonló szó, kiderül belőlük hogy egyértelműn erről van szó. Akkor egy bejelentés : ez sem latin eredetű szó, csak el van változtatva. ))
Foglalkoztam nem rég a JUVENTUS dologgal, ami = JÖVENDŐS . Magyar nyelv ragozta ezt már többszörösen persze. Természetesen a "jövő"-nek is van másféle átírása, megfigyeltem hogy alapvető szavaink már nem az első ízben vannak elváltoztatva többféle hangalakra is egyszerre. Nézzük most mit dobtak össze a magyarból :
DIVINA : jósnő ----- JÖVŐ-NŐ , nem én neveztem el így, a latinoknál kell reklamálni.)) A DIVI ezúttal a JÖVŐ, fent még jó volt nekik a JUVE, itt már valamiért nem. Több DIVI is van náluk, a szavak egy része nem ide tartozó, de azért van még jó néhány ami egyértelműen igen. "divinitus, divinus stb. "
A szó végi "NA" mögött sokszor a NŐ szavunk áll, most is így van ez, csak hát ők ezt elváltoztatták ilyenre...
"kád ---- érdekes a finnben kuppi, a tamilban kopparai "
Lehet hogy ez nagyon érdekes, de semmi köze sincs ezeknek a kád szóhoz. Már megint össze van keverve a nem odavalókkal.
Szinte gondoltam, hogy megint jobb ha utánanézek...
A finn KUPPI az csészét jelent és ez pontosan ugyanaz, amit az angol úgy mond hogy CUP of tea, ha épp teázik. És megint nem fogjuk elhinni, de ezek magyar szóból vannak újfent .)) És tényleg, mert régen az egyik ivóedényünk megnevezése KUPA volt, a KUPA meg KOPogós hangú, egyszerűen egy hangutánzó gyökerű szó, amiből ivóedényt neveztünk meg, éspedig KUPA néven.
Tamil "KOPPARAI" : olajat tartó edény, illetve a KUPA szavunk az náluk pontosan KOPPAI, teljesen egyértelműen a hangutánzó KOPPanó KUPA szavunk van ezek mögött is. Kád az náluk TOTTI. viszont a "kádár" szót mi a kádból képezzük, ők a "kopp" hangutánzót használják rá, KUPPAR formában. De nem a kádhoz van köze, hanem a KUPA szóhoz, mert a kádár mindenféle háztartási edényeket is készített (nem csak kádakat, beleértve a KUPAkészítést is. Spanyoloknál COPA a KUPA, ez is a magyar szóból ered.
A latin nyelvben már ott van mindkét magyar szó, a KÁD is és a KUPA is, ezek nem összekeverendőek, nem véletlen van két hangalak : CADUS =KÁDAS : náluk ez KÁD, korsó, hordó
CUPA =KUPA és ez náluk kád is, hordó is és most jön a lényeg : KUPA . Azaz eredetre létezik egy KÁDAS szó a kádból és mellette létezik a KUPA szó is (kopp hangutánzóból) tőle függetlenül,és nem összekeverendőek ezek...
Ne nekem mondd ezt, hanem a latinoknak , akik az ARAT szót használják.)) De amúgy meg lényegtelen, mert hozzáállás kérdése hogy hogyan nevezzük meg azt a földterületet ahol gabonát termesztünk.
Mi szántónak hívjuk, ők meg ARATÓ-nak. Mindkettőt azon a földterületen végzik el. így is nevezhető. De hívhatjuk "gabonamező" vagy "termőföld" is csak így simán.
Amúgy AREATOR is van, az meg "cséplő" odaát. ARATIO meg az ARATOR nem csak a szántót jelentette, hanem a földműves egyik megnevezése is. ARATÓ magyar hangalak átírása mindkettő, magyarul toldalékolt szavak, az egyiket -iO fejezik be sima Ó helyett, míg a másikra rátoldták csak az R hangot.
Amúgy a konkrét "aratás" szóra használt szavuk is a magyar már ragozott hangalak elváltoztatása, ugyanis az aratás a gabona levágása, másképp mondva METSZÉS, amit a latin nyelv ma MESSIS formára változtatta el. Ez is már a nyelvünkön ragozódott szó, csak egész egyszerűen átírták ilyenre...
(magyar elemzéssel: ka-ad v. ka-ed azaz gömbölyü edény, gömbölyü eszköz vagy tartó) fn. tt. kád-at, harm. szr. ~ja. Megegyezik vele a héber kad, arab kadda, latin cadus, hellén cadoV szanszkrit kud v. kut (tartalmaz), innen; kutasz (edény), továbbá szinte a szanszkrit cshad (föd, takar) stb."
ALIUS: más, másféle, egyéb ----------------- OLYAS a pontos szavunk erre, szépen látszik a magyar ragozás is ismételten. Más szavaikban is ott van ez az "ilyes és az olyas" magyar képzésű szavaink, csak különféleképpen elváltoztatták.
CASA: ház, , kis ház, kunyhó, lugas, sátor -------- Ez a HÁZA vagy HAZA szavunk. Egyszerűen csak önkényesen át van írva a kezdőhangunk, ettől még ez magyar eredetű szó természetesen...
Én nem a "hullám" külhoni variációival foglalkoztam, hanem a VOLGA szóval és hogy lehet é köze a "foly" igénkhez. Átvettem, és arra jutottam hogy nem. Ergo nincs szó hangváltásról ITT. Ahogyan a magyar nyelvben sem közös gyökerűek a FOLY és a VÖLGY szavak. Amit leírtam nem ismétlem újra, szerintem az megmagyaráz mindent...
Ja és itt kizárólag a VOLGA szóval foglalkoztam, ettől függetlenül például az észt szó ami ki lett írva az tényleg és valóban a FOLY szóhoz köthető, azt egy pillanatig sem vitatnám. F-el is ejtik ki legalább, írásban az V-re torzult. de a hangutánzás okán az F hangos kell hogy eredeti legyen.
Tehát valóban létezik a V-re írt is, mint az észtek VOOLU formája ami ugyanúgy a FOLY dolgot jelenti. Viszont a VOLGA esetén tartom a leírtakat, az egy másik dolog.
Már megint a szükségtelen és indokolatlan hangváltás csapdája ez. És emiatt az összekeverés. A VOLGA szónak semmi köze a FOLY igéhez, még akkor sem ha épp egy folyót neveznek is meg vele. Teljesen más dolog a kettő. A görög írta át B-re a kezdőhangot, mert ők akkor nem használták a V-t. De az egy másik sztori.
A FOLY FO része egyszerűen hangutánzó , csak el kell menni folyópartokra és értjük is hogy miért. Ez mivel hangutánzó és ezt a Fo-fo-fo-Fo-gást halljuk a folyók mentén, ennek az eredetije nem is lehet más mint F hangos dolog, mivel ez a valós természeti hangja az egésznek. Mint a FÚ a FÚJ esetén, ez utóbbi is egy valós hanghatásból született meg, a legősibb szóképzések egyike ez. Ez sem lehet más hangos, csak F ha élethűen akarjuk ábrázolni a fújás hangját.
A VOLGA meg VÁL gyökű szavunk,(válik, váló, valag, völgy) amelyből a külön VÁLÓ dolgokat foglalunk össze. Kettő nyomós oka is van erre a VOLGÁNAK : egyrészt ez a folyó rendkívül sokszor VÁLik el, és alkot így a két ág meg szigeteket, nagyon sok mellékfolyója van neki.
A másik még nyomósabb oka pedig az, hogy egy hatalmas VÖLGY amin keresztül megy, a 10 legnagyobb
orosz városból 4 is itt van, közte a mai fővárosuk is. Ráadásul a VOLGA a VALDAI hegységben/dombságban ered, és már a hátság neve sem véletlen hiszen ez egy szó szerint vizeket VÁLasztó földrajzi objektum. Ilmen és a Volga vízválasztója a dombság. Ez a lényeg, a VÁL gyökérre épülnek ezek a szavak. Maga a VOLGA mögött meg a pontos VÖLGY szavunk lehet. Főleg hogy az ószlávban még VOLGYA is volt ez. A "nedves" felruházása a VOLGA szónak már egy utólag ráaggatott jelentés lesz, ami valójában logikusan következhet is a VÖLGY okán, mivel a mélyebb völgyek gyakori jellemzője a páradús levegő, és ezáltal gyakorta nedvesek a völgyek...
ha ez a teóriád, akkor a ragok felől kezdve rendszerezd. ne kiragadott példával vonj le következtetést, ha több példából kimutatható összefüggésből. akkor lesz komoly. (és nézd meg a hivatalos teóriát, h szembeállítsd ill. cáfold)
amúgy egyáltalán nem magától értetődő, h a latin korábbi lenne, mint a szláv ill. annak proto-IE része.
Mi nem úgy történt?.... Minden úgy történt, ahogy írva van. Megtalálni máshol is az AD szavunkat?... Oszt akkor mi van?...Persze hogy igen, nagyon is tudok róla én is, de ha nem tűnt volna fel esetleg én most kifejezetten a latin nyelvet vettem célkeresztbe, hogy bemutassam a benne lévő temérdek magyar kifejezésünket. Mert benne vannak, és ráadásul magyarul ragozva. Lesz majd más nyelv is, de most a latin van terítéken.
Sőt, már külön azt is szóba hoztam, hogy az AD szavunk és ezek magyarul toldalékolt különféle változatai TÖBBFÉLEKÉPPEN is megtalálhatóak a latin nyelvben. Ergo nem egyféleképp írták át.
ED kezdéssel is, AD kezdéssel is, ADD kezdéssel is, de DAT kezdéssel is azok vannak, ez utóbbi esetben csak egyszerűen lehagyták róla a kezdő A hangot. Kimutatható és bizonyítható, csak meg kell nézni mit jelentenek az idevágó szavak odaát, és még csak le sem nagyon tagadható. Legalább 4 féle átírásról tudok az AD szavunkat illetően, és ha 4 van, akkor simán lehet hogy van még ezeken kívül is.
Fontos kiemelni hogy egy XYX kezdő hangalak a latin nyelvben több dolog is lehet, például az AD esetén néha az AD szó fedezhető fel, míg máskor az EGY szó, és még van sok egyéb, van mikor az ODA. EGY szavunkra már jó néhány átírást vettem észre. Egyszer összesítem majd őket. De itt például az AD az tényleg AD :
AD-APTO: alkalmaz, illeszt ---- ergo hozzá AD a továbbiak:
ADDO: ráad, hozzáad, halmoz, összead, összegez --------- kétség sem lehet mi ez.
EDO : amit írtam most : kiAD, kibocsát, hirdet, választ, játékot/példát AD ,okot AD, számot AD ------ nem tudom mit kell itt magyarázni. ADÓ a szavunk, de van még ilyen így E-vel is kezdve :
EDITOR : kiADÓ, kibocsátó, szülés (életet AD), játékADÓ (értjük?...) ------- ADATÓ a konkrét magyar szó.
EDITIO : kiADÁS, szülés, kiADAT, színjáték/játákADÁS ------ ez utóbbi a kulcsszó, ADÁS a konkrét magyar szó. Mindhárom magyarul ragozva van, és mind az AD szót használja itt is. Szimpla szarrágás ebbe belekötni, látszik hogy az ADÁS szóhoz kapcsolódnak ezek egyértelműen. EDITUS is. Aztán van más is, ami már bőven nem idevaló, például a korábban írt EDO-nak van egy másik jelentése is : eszik ---- ez már az EVŐ szavunk D-vel, amit a magyar ma már csak felszólító módban mond D-vel, de korábban az "edegél" is volt használatban.
DATUS: ADÁS ------ pont ez a szó a régebben használt ADATÁS szavunk, egész egyszerűen csak le van hagyva a kezdőhang. Magyarul toldalékolt, AD+AT+ÁS, ez van átírva és ennyi a sztori itt.
DATIVUS: aki vagy ami kiadatik/kiADATVA van------ ADATVA van
DATO : adogat, keltez --- ADATA a pontos hangalak, régen amikor kiadtak valami írást vagy dokumentumot és ezt A-DATOL-ták, hogy hol és mikor készült el, a pontos dátum előtt az állt hogy ADATA: XY időpont és Z helyen.
A vizsgálatomnak jelen esetben nem az a tárgya hogy vajon honnan a picsából ment át ez a szláv nyelvbe, hanem az hogy a nyilvánvaló magyar kifejezéseket mutassam a latin nyelvben. Most nekem az nem releváns, hogy honnan majmolta a szláv,(gondolom a latinok torzítottját használták fel) nem is érdekes, mert a szláv nyelvekben már többszörösen torzult az eredeti hangalak, így teljesen érdektelen azzal foglalkozni, mivel jóval és jóval későbbiek azon kifejezések...
a folyó eredetileg volga és számtalan nyelvben számos változat lett. flow, wave stb
az úgy elég kevés (és a tévedés lehetősége meglehetősen valószínű) ha nem nézel utána a dolgoknak
persze, azt se értették meg a magukat okosnak képzelők, mégha érveltem is, többszörös példával igazoltam, hangtanilag egyező szavakat hoztam ugyanarra a fogalomra/jelentésre, úgyhogy azt csinálsz amit akarsz... hülyék mindig lesznek
lásd itt a kiirthatatlan előítélet/dogma cáfolva, de mi értelme a majmoknak gondolkozni
a munka létezik japánul is, ugyanúgy mint a törökben, mongolban, tungúzban meg a magyarban, meg a szlávban...
EDO: kiAD, kibocsát, világra hoz , választ, közzé tesz, AD (játékot, példát valamire), okot AD, számot AD és stb... -------------- ADÓ szavunk van itt, és már raggal van ellátva. Az "AD" szavunk többféleképpen is átírásra került odaát, van mikor a kezdőmagánhangzó simán csak lemarad a szó elejéről, itt megvan épp, de most nem A-val, hanem E kezdettel. Fő a változatosság.))
ELECTUS : választás ------ épp a VÁLASZTÁS szavunk van elmódosítva némi trükkel. Lehagyták a kezdő V hangot, "velectus" formában már könnyen kiolvashatnánk ezt az eredeti magyar hangalakot. Ami nem mellesleg már többszörösen is toldalékolt már a magyar nyelvben. Így megy ez a latin szóképzés.))
EFFLUUS: kifolyó --------- eléggé elváltoztatták az ELFOLYÓS szavunkat. Az EL szó nem került rendesen kiírásra, mondjuk nem is csodálom, mert már így is durva mássalhangzó torlódás esete forog fenn.))
ECCLESIASTERIUM : gyűlőhely, gyűléshely, gyülekezet helye -------------- Nagyon latinosnak néz itt ki ez a hangalak elsőre.)) Csakhogy itt minden de minden magyarul van eredetileg. Összetett szó. És ha jól számolom akkor itt cirka négy alkalommal is ragoz a magyar nyelv. De még előtte egy másik szó is, amit mi "eklézsia" néven is ismerhetünk:
ECCLESIA : gyűlés, népgyűlés, egyház, gyülekezet -------- A GYŰLÉS szavunk van jelentősen módosítva, helyesebben mondva EGYÜLÉS (ma egyesülés) ez igazából, mivel EGY helyre gyűlnek össze. Régi szövegekben a "gyűlve" kifejezés többször EGYÜLVE. És hogy mi következik ebből?... Az hogy a GYŰL szavunknak nem a "jő" szóhoz van köze és nem is "gyü" gyökhöz, hanem az EGY a szótöve/gyöke.
GYŰLŐ az EGY-ÜL-Ő vagyis EGYESÜLŐ. EGY a szó alapja. És visszatérve a latin hangalakokhoz : GY hanggal nem igen tudtak mit kezdeni, ezúttal két CC-re cserélték be.
ECCLESIA --- EGYÜLÉS vagyis GYŰLÉS ECC=EGY
ECCLESIASTERIUM ----- ugye ez a gyülekezetnek a helye (együlő terme), ez lesz pontosan a GYŰLÉSES-TEREM )) Így már egész értjük magyarul, csak a latin az eredeti hangalakot átírta és elváltoztatta ilyenre. Elég durva módosítás. Viszont a nyelvünk toldalékolásai kiválóan megfigyelhetőek...
Közben rájöttem hogy mi az "asszociáció" , ez következik. Mindenekelőtt : magyar szó ! Csak szokásuk szerint elváltoztatták az eredeti hangalakot. Magyarul ragozott a szó.))
Ez teljesen pontosan a magyar ÖSSZESÍTŐ szavunk átírt módosulata. Ez a latin szóképzés .)) És persze, "visszavettük" ezt a hangalakot, de ebben a formában leginkább a képzettársításra használjuk mindössze, mint erre való kifejezést.
PUNITOR : megbüntető, megbosszuló ----- BŰNÍTŐ a hangalak, magyarul ragozott szó ez már újfent, még ha kissé magyartalanul is hangzik a mai fülnek már így. Két eset lehetséges : 1. vagy még az írott emlékeink előtt mi is használtuk így . 2: vagy a latinoknak még gyakorolniuk kell ezt a műveltetés dolgot.))
A szó nem kérdéses, amúgy másképp is átírták, mert POEN formákban is létezik ez.
POENiTENDUS : megbánandó ----- azaz BŰNÍTENDŐS amit ebből kiolvashatunk, ez már jobb valamivel mint a fenti, ez már közel olyan mint a BÜNTETENDŐS, hát nem könnyű a műveltetés helyes kivitelezése.)) De azért ez utóbbi már egész jó lett, közel jó. Persze a kezdőhangot muszáj volt P-re írni biztos, így már nem olyan feltűnő hogy mi is ez.))
PONDUS : súly, nehézség ------------- FONTOS a konkrét magyarul már ragozott hangalak, amit elváltoztattak. Át kellett írni nekik ezt hogy másnak tűnjön.)) Csak hát a FONT fogalma a mérlegnél született meg, azon is FÖNT kellett tologatni azt a bizbaszt, így működött az egyensúlyba hozása. A magyar nyelv ad választ a szó létrejöttére...
A "nagy tudásúak" elképesztő hülyeségeket össze tudnak irkálni. Az sem zavarja őket hogy a "zar", illetve "zauar" formák még a saját kutatásaik szerint is előbbi időkről dokumentálhatóak.)) Ez utóbbi is ZÁR már persze, csak hülyén van leírva, mivel akik írták, nem használták a hosszú A hangot (Á), és az UA-val jelzik ezt ami amúgy nem oda való. Olyan ez, mint a régi LÓ, hosszú hang leírásának hiányában LOU-ra torzítottan fordult elő itt-ott. Attól még az LÓ volt már akkor is, csak a leírása lett furcsa.
Amúgy tényleg durva, hogy egyes helyeken mennyire eltorzult az eredeti hangalak, némelyikről nehéz is volna megmondani hogy ugyanaz, ha nem volna ez a sok köztes átmenet. És azok azért szerencsére megvannak még.
ZÁR egy hangutánzó szó, a ZÖRej/ZÖRRen stb. a közvetlen rokonai neki, ZORd idő is ilyen zörejes, meg a ZŰR is ilyen. Visszaszámlálásnál meg a ZÉRÓ a ZÁRÓ.
Az olaszoknál van erre LUCCHETTO is , emögött meg a LAKAT szavunk áll, és ugyanennek a rövidített variációja az angol LOCK szó . Ami a magyar LAK szó (esetleg lyuk) , mert a LAK-KATT , egy lakhelyet jellegzetes KATtanó hanggal lezáró eszköz. LOKA/LOKÁL meg eredetileg LAKhely értelmű, ezt a LOKÁLpatrióta kifejezésünk még mutatja, persze ma már leginkább "hely" értelműként használjuk.
A románban a ZÁR egyik szava épp "lacat" , igen az is egy záró eszköz. Még "hawaii" nyelven is LAKA ez, gondolom a lakóhelyek esetén merült fel a legősibb igény a zárhatóságra, és ezzel az ott lévő értékek védelmére. A "chichewa" is LOKO hangalakot használ fel.
A latin LOCALIS is helybélit jelentett régen, magyarán mondva LAKOST. És még visszatérve egy szóig a ZÁR szavunkra, ugyanebből van a "rab" náluk, ami SERVA hangalak, ez is olyan szó hogy nem csak az alapszó itt a magyar, hanem ismét az az eset van hogy még a ragozás is magyar, mert ez atompontosan a ZÁRVA szavunk lesz...
"A k hang lecserélésre g-re. feltételez egy hangok közötti kapcsolatot is."
Amikor a hangok jelentésélnek alapja az utánzott esemény/tárgy által kiadott hang volt, alapvetően akkor születtek ezek az "átfedések", hiszen pl a G és K hang között viszonylag kicsi a kiejtésbeli és hangzásbeli különbség. Noha ma már mindkettő jól elkülönül egymástól, egykor - a beszéd kialakulásának kezdetén - még nem voltak a hangok olyan tisztán ejtettek, mint ma, és természetesen területenként (alfajonként) a hangképző szervek eltérő fejlődése okán is sokféle hangot használtunk. Az IPA ma is kb 100 hangot tart nyilván, ami abban az időben sokkal nagyobb szám lehetett (ma is eltérő a különböző nyelvek hangkészlete). Az utánozni kívánt természetes hangokat, hol ezzel, hol azzal az egymáshoz közeli hangokkal képezték le, ezért találunk a mai nyelvekben eltérő hangokat ugyan azon jelentésű gyökökben. (Meg azért is, mert hasonló jelentésű, de eltérő hangokból rakták össze azokat.)
"De az igaz, hogy sokszor csak a kezdőhang marad meg, mint jelentést hordozó szóelem."
Mindegy, melyik hangot vizsgálod, a gyök minden hangja hordoz valamilyen jelentést. (A magánhangzók esetében nehezebb feladat, de ennek megvannak az okai)
Ha a harmadik hang szerint csoportosítod a gyököket, akkor annak a hangnak a jelentését fogod mindben észrevenni, ha az első szerint, akkor azét.
szoros [1086 tn. (?), 1380 k.] Ősi, finnugor kori szótő magyar képzéssel, a tőre vö. vogul sar ’két tó közötti erdőhát’, osztják s%rt ’keskeny területsáv’, zürjén mIser ’száraz terület két folyó között’ (mI ’föld’), votják sures ’út’. A finnugor alapalak *sor ’szoros; szorul’ volt
zár [1395 k.] ’zár, retesz’ Déli vagy nyugati szláv jövevényszó, vö. horvát-szerb zavor ’zár, retesz’, szlovén zavor ’fék, kocsifék’, cseh závora ’zár, retesz’, szlovák závor ’ugyanaz’; vö. még: óegyházi szláv zavor , zavora ’ugyanaz’. Megfelelő szavak a keleti szláv nyelvekben is élnek. A magyarba került závor alakból závár lett, majd ez egyszerejtéssel zárrá alakult.
