Az egyes megfigyelők szerint keletkező töltés(sűrűség) források látszólagos polarizáltságot, dipólusosságot eredményeznek. Ezek helyei lehetnek áramjárta vezetők, ilyen hurkok, mágnesanyagok és asszem dielektrikumok is.
Azzal. 720-ban kiemeltem hozzá információ és egyben töltésforrásokat is. :-)
Gondolom megint azzal akartál jönni, hogy töltés nem keletkezhet. Valóban. Csakhogy nem gondoltál arra, hogy Maxwellben nem töltések, hanem töltéssűrűségek szerepelnek. És ha kevered egyhelyen a pozitív és negatív töltéseket különböző sebességgel, akkor előbukkan az egész elméletben egy olyan dolog, hogy a gradiensesség (konkrétan E-jé) megfigyelőfüggő, akár egyik rendszerben teljesen eltűnhet (itt-ott, vagy mindenütt egyszerre).
Viszont a mozgó mágnesdarab pillanatnyi rendszeréből nézve -v sebességgel mozog pillanatnyilag. Nézd akkor inverze ebből! :))
mert a v×B képlet akkor releváns a teljes E-re, ha a B létrehozójai mind nyugszanak. Ha az(ok) mozog(nak), akkor eleve lehet már a(zok)ból adódóan E is az (itteni)v×B-n kívül.
Némileg jogos itt KE kijelentése. Ugyanis a Maxwell-egyenletek ezeket mondják:
(az egyszerűség kedvéért legyen most mü és epszilon 1, azaz H=B és D=E.)
E rotációjánál B ibőbeli változása van.
B rotációjánál E időbeli változása van, és/vagy a töltésáramsűrűség időbeli változása.
B divergenciamentes.
E divergenciájánál elektromos töltéssűrűség(!) van.
Az, hogy ezekből kikövetkeztethető, a teljes Lorentz-erő (erőtörvény), az egy dolog. De közvetlen nem szerepel benne.
Viszont nem mond olyat, hogy E csak rotációs lenne. És olyat sem, hogy a töltéssűrűség minden megfigyelő rendszeréből nézve ugyanannyi lenne.
Ebből az következik, hogy nem csak rot E indukálódhat, hanem gradienses E is, mert másik megfigyelő szerint lehet más a töltéssűrűség adott helyen. Ha keverjük a + és - töltéseket, akkor olyan is lehet, hogy éppen eltűnik a töltéssűrűség ott, ahol más megfigyelő szerint van.
Szerintem mü itt nem olyan lényeges, az nem befolyásolja összességében a körszimmetriát. Hamis mágnesekkel is számolhatnánk. Pl. úgy, hogy olyan mágnesdarabokat veszünk egyenként (vagy egyet minden pozícióban), aminek eleve olyan a B tere, mintha a többi nulla B-vel lenne körülötte. Ez amúgy ugyanaz, mint amit mondasz, csak másképp fogalmazva. De az egyszerűség kedvéért legyen mü=1, és kész, mert az nem lényege ennek a szuperpozíciós kérdésnek.
Viszont én itt nem azzal akartalak számolásra bírni, hogy a B változása mit tesz. Ez megint csak a rotációkkal kalkulál. Ezt értem.
Engem az izgat, hogy minden mágnesdarab minden időpillanatban ad egy B-t a vizsgált vezető egy kis darabjánál, és azt nézem, hogy ebben a pillanatban ott kifordítva (inverze) olyan E-t ad az álló vezetékdaradra, mintha (nem inverze) ugyanakkora pillanatnyi (-)sebességgel nem a mágnesdarab mozogna, hanem a vezetékdarab. Ezt meg lehet tenni, ha v<<c. Ez lenne ott az inverz mozgási indukció: -v×B. És ezek összessége nulla-e.
Tehát a mozgási indukciós törvénnyel szeretném vizsgálni a kérdéses dolgot. És valahogy te mindig elkerülöd ezt. :-) De falakkal szavakkal csak beszorítalak, hogy a v×B képlettel nézd. Hagyd a rotációkat, meg változásokat! v×B kell nekem, azzal mi van itt összességében. :-)
Nem, nem az a problémám. Rosszul gondolod. Én onnan is látni akarom, hogyan jön ki a nulla. Mert engem most az érdekel. Nem az, hogy hogyan jön ki az E örvénymentessége (Maxwell alapján).
>Alapos okkal feltételezem, hogy a mágnesességet nem az okozza, hogy a mozgás következtében a töltések sűrűsége megváltozik. Hanem az elektromos mező a mozgó elektronok vonatkoztatási rendszerében nyugszik, amit Lorentz szerint ha áttranszformálunk a vezeték frémjébe, megjelenik a mágneses mező.
Amiatt örvényes, mert a vezetéket körbe lehet járni.
#Azt nyomozod, hogyan jön ki az áramjárta vezető tisztán mágneses tere?
#Valami. Hát hogyne lenne érdekes! 🤦♂️ Hát akkor ott lenne egy nagy statikus töltés, és lehet el akarna mozdulni valamerre. (nem valami jókat kérdezel...)
No de a statikus töltés vágyai hogyan befolyásolnák, hogy mit mutat a Voltmérő? Mert a kísérletben ez az érdekes. Mikor mutat, mikor nem,
A mágnesdaramok és vezető kölcsönös mozgási sebességét felhasználva mutasd meg, hogy miért nincs (szerinted) összességében indukció!
Álló töltésre B nem hat erővel.
Ami erővel hatni tud egy álló töltésre, az az E.
E-t delta_B/delta_t hoz létre.
delta_B/ delta_t minden pontban 0.
ebből következően rotE minden pontban nulla.
az eredő E mező rotációja 0.
Darabonként csinálni numerikusan nehéz. Pl. egy kis kivágott darab mágnes mezője nem ugyanolyan, mint mikor a többi körülötte van, mert a máradék mágnes mü-je más, mint a vákuumé. Ezen úgy lehetne segíteni, hogy mondjuk a kiragadott kis mágnesdarab köré nem mágneses, de azonos mű-vel rendelkező darabot teszek.
Mondjuk kiszámolom így a B-t egy adott szögnél, majd ezt elfordítva egy delta_fi-vel megint, és kivonással a tér minden Pxyz pontjára a delta_B/delta_t-t. Ebből megvan rotE, amiből össze lehet rakni az E-t. Aztán ezeket az E-ket delta_fi elforgatásokkal a 2pi-re összegezni. Csinos programozási feladat, de nem lehetetlen.
Az is eszembe jut, mit csinálna a mágnes többi darabja egyben, ha kivágom belőle ezt a kis mágnest, és egy mű nem mágnessel kipótolom.
Nos, erről tudok valami nagyon érdekeset. Azt, hogy akármilyen Pxyz pontra éppn -delta_B-t hoz létre, éppen kinullázza a kis mágnes által létrehozott értéket. Hiszen tudom, hogy az egész mágnes egyben konstans B-t produkál minden Pxyz pontra.
Így minden egyszerű, nem kell megcsinálni az egész sokszoros numerikus összegzés sorozatot, tudom hogy minden nulla, kész.
Persze ha te szeretnéd mégis elvégezni ezt a szép programozási feladatot, hajrá Szabiku!
Ok. Te is látod, hogy azzal a méréssel nem lehet megmérni. HK ezt nem is említi, egyszerűen azt akarja a voltmérővel mutatni, hogy a rézkorongon nem jött létre feszültség. Holott az a teljes hurokra jutó össz feszt mutatja. Nem korrekt az előadása, na. Nem szabad ilyen félrevezetést csinálni, na. Meg kell mondani, az a mért érték a teljes hurokra vonatkozik, nem csak egy szakaszára. Átverés úgy. Azt sem tudja, mit mér igazából. Ez az igazság. Ez azért felteszi az i-re a pontot.
>Mi hozná létre? Ha ott lenne, miért érdekes? Pl. mi változna szerinted a kísérletben, ha valami nagy statikus töltést helyeznél el akárhol?
#Valami. Hát hogyne lenne érdekes! 🤦♂️ Hát akkor ott lenne egy nagy statikus töltés, és lehet el akarna mozdulni valamerre. (nem valami jókat kérdezel...)
"A mozgási indukció nincs benne. (a Maxwell egyenletekben) . . . Mert az a mező transzformációs szabályból következik."
A mező transzformáció szabályai maguk is benne vannak a mező Maxwell egyenleteiben.
Naponta dobálódzol itt hasonló félreértésekkel, és hiába is hívjuk fel rájuk a figyelmed, ez csak azt eredményezi, hogy legközelebb valami más ostobaságot kezdesz itt hajigálni. Mint elefánt a porcelánboltban. Úgyhogy én továbbra se fogok rájuk válaszolni.
Feynman azzal nyitja az elektromágnesességet, hogy szavakban felírja a Maxwell-egyenleteket.
(Pszeudo képletként.)
És azt állítja, hogy ebben a négy egyenletben a teljes elektrodinamika benne van.
(Az más kérdés, hogy később áttér a potenciálokra, mert azzal könyebb számolni.)
Azt állítja, hogy ebben a négy egyenletben a teljes elektrodinamika benne van.
Frászt!
A mozgási indukció nincs benne. A mágneses mezőben mozgó töltésre ható erő egyik része nincs benne.
Mert az a mező transzformációs szabályból következik.
(Einstein ebből hozta ki a transzformációs szabályt.)
Alapos okkal feltételezem, hogy a mágnesességet nem az okozza, hogy a mozgás következtében a töltések sűrűsége megváltozik. Hanem az elektromos mező a mozgó elektronok vonatkoztatási rendszerében nyugszik, amit Lorentz szerint ha áttranszformálunk a vezeték frémjébe, megjelenik a mágneses mező.
Amiatt örvényes, mert a vezetéket körbe lehet járni.
Nézzünk egy hasonlatot:
Feynman vesz egy áramjárta végtelen kiterjedésű sík fémleületet, amelyben egyszerre változtatja meg az áramot.
Most tekintsünk el attól, hogy ez nem fér össze a relativitással, mett Galilei-téridő kellene hozzá.
Hosszú egyenes vezeték helyett vizsgáljuk meg ennek a végtelen felületnek a hatását.
Milyen mágneses mezőt kelt egy áramjárta végtelen vezező felület?
Örvényesnek nem mondható. Párhuzamosak az erővonalak és legfeljebb a végtelenben záródnak.
Majdnem feltaláltuk a mágneses monopólust. Csak az a baj vele, nem pontszerű. :o)
Ha tévedek, pk1 majd kijavít. :o)
Tévedhetetlennek lenni unalmas lenne, mint tolólappal taroni a sakktáblán. :DDDD
Pontszerű töltés esetén a térerősség 1/R2 szerint csokken.
Vegyünk egy hengerkondenzátort vagy koaxiális kábalt. Feltéve, hogy elég hosszú.
Ott már 1/R szerint csökken a térerősség.
Sík kondenzátornál pedig nem csökken. Eltekintve a széleitől.
Ha igaz lenne Feynman állítása, hogy a töltéssűrűség megváltozása okozza a mágnesességet, akkor a hengerkondenzátornak nem lenne elektromos kapacitása. :o)
Mágneses kapacitása lenne.
Fluxuskondenzátor. :DDDD
Továbbá a feltöltött sík fémlap egy harmadik (ismeretlen) kölcsönhatást mutatna.
Se nem elektromos, se nem mágneses. Hanem valami egészen más.
Tehát a geometria is beleszól az erőtörvénybe, de a kölcsönhatás típusát nem változtatja meg.
Legalább is makroszkopikus méretekben.
Egyébként pedig mozgó töltés trajektóriájával (ködkamrában) ki lehetne mutatni az áramjárta semleges vezeték elektromos és mágneses komponensét.
