Viszont ez összhangban van azzal, hogy a mező nem mozog (térben).
Ez, így megfogalmazva, félreértés gyanús.
A képlet azt jelenti, hogy rotE-t a B-nek kizárólag az idő szerinti deriváltja határozza meg.
Tehát a definícióból következik
Megint gyanús a megfogalmazás, mert nem tudom, mire vonatkozott. Én nem definíciót adtam, hanem azt írtam le, mi következik a definíciók és képletek együtteséből. Te meg látszólag erre reagáltál.
Egyébként a mező definíciójából valóban következik.
Sajnálatos módon Einstein transzformációs formulájából nem ez jön ki.
Mint ahogy parciálás derivált van a Maxwell-egyenletekben.
Viszont ez összhangban van azzal, hogy a mező nem mozog (térben).
"7. egy mozgó mágnes esetén van időben változó B, ezért létrehoz örvényes E mezőt, ami aztán emf-et generálhat avezetékben"
Tehát a definícióból következik, hogy még mozgó mágnes esetén sem mozog a mező (mármint az álló megfigyelő számára), csak a magnitudó (esetleg az irány) változik.
Sajnálatos módon Einstein transzformációs formulájából nem ez jön ki.
Vagy talán látsz benne időbeli változást vagy gradienst?
Először az egyszerűbb dolgokat értsd meg, azok megértése után haladj a bonyollultabb felé. Fordítva nem megy.
Elemi dolgokat nem értesz. Mintha Hamilton formalizmussal akarnád kezdeni a fizikát, úgy, hogy nem tudod, mi az hogy tömeg, hossz, sebesség, derivált stb.
Az a gond, hogy ha egyszerű, alapvető, lényeges dolgokat nem értesz, akkor hiába szórsz be ide akárhány tetszőlegesen bonyolult tenzort, nem segít semmit.
Úgy gondolom, hogy értem a teljes derivált jelentését. :o)
Mintha már többször is leírtam volna.
Teljes derivált = parciális derivált + sebesség * gradiens.
Viszont a transzformációs szabály szerint nem szükséges térbeli változás.
Csak a szavakat értetted meg, a logikát, értelmet a mondatban nem.
Mondok példát, nem elektromosat.
Tehervonat, a platójára felrakva egy ferde deszka, elöl magasabb, hátul alacsonyabb.
Meghatározod a deszka z koordinátáját (magasságát) a vonat rendszerében egy x0 pontban. Kapod, hogy mondjuk 1m, időtől függetlenül. Mert a deszka egy helyben áll.
Meghatározod a deszka magasságát a sín rendszerében egy x0 pontban. Kapod, hogy idő függő. Mert a vonat viszi a ferde deszkát, ahogy megy, egyre alacsonyabb pontja lesz ax x0-nál.
Hol van ebben olyan, hogy akár térben, akár időben változnia kell?
Ez a számolás azt jelenti, hogy ami az egyik frémben adott (E,B) kombináció, az egy másik sebességű inerciális vonatkoztatási rendszerben hogyan fordul el. Ennyi.
Ugyanazt írtad le lényegében, mint Einstein a bevezetőben. :o)
Szerinted ez hiba, unalmas ismértlés, vagy mi? Kérdeztél valamit, és a kérdésre ez a levezetés a válasz. Nem új elektrodinamikát találtam ki, hanem használtam Maxwell meg a transzformációs képletet.
De akkor a vezeték mellett forgó mágnes miért nem dolgozik így?
Legkevesebb ötször leírtam, csak neked külön minimum kétszer. Utoljára az 545-ben. Valahol előtte azt is, hogy minden találomra kiválasztott, nem középső darabkája egyenként indukálna, da az egész együtt nem, pont kinullázzák egymást.
A képlet alapján. Lenni beszélünk matek nyelven? ;)
Elég sok időt fektettem abba, hogy válaszolgattam neked.
Tisztelj meg azzal, hogy egy összefüggő logikai láncot alkotsz, amely Maxwell egyenletekből indul ki, és a vége az az állítás, amelyben szerinted Szabikunak van igaza.
Ugyanis ezt én nem látom, és elég biztos vagyok abban, hogy nincs ilyen.
Te viszont odavetett szavakkal azt sejteted, hogy ez valami nyilvánvaló dolog.
Az is elég frusztráló, hogy többször leírt, egyszerű magyarázatokra semmit se reagálsz, aztán megkérdezed ugyanazt ugyanúgy.
Magyarázat, amit nem értesz. Van egy prekoncepciód, és ha valami nem pont olyan akkor elutasítod. Márpedig nem lehet olyan, mert a prekoncepciód hibás.
Végtelen kiterjedésű homogén mágneses mező helyett beérjük Saint Venant elve alapján egy a vezetékhez és annak mozgásához mérten kiterjedt véges mezővel. Ha a homogén mező szélessége L és a mágnes sebessége v, akkor közelítőleg t=L/v ideig érvényes aszámolgatásunk.
"Ha végtelen B mezőt transzformálunk, az persze egyszerű képletekre vezet"
Ezért választottam egyszerű modellt, ahol egy véges térrészben a mágnesesség állandó (nagyságú és irányú).
És csak azt az intervallumot vizsgálom, ahol a vezeték a homogén mágneses tartományban van.
Az világos, hogy két különböző sebességgel mozgó test csak rövöd ideig tartózkodik egymás közelében?
Először közelednek, aztán távolodnak.
Nem feltétlenül ütköznek, mert lehet közöttük távolság egy másik dimenzióban.
"Ha egy normális, véges méretű mágnest transzformálunk, annak a saját rendszerében térben változó B-je lesz."
Kezdődik a kimagyarázás. :(
500 hozzászólás után.
"Ha ugyanezt a mágnest olyan rendszerben nézzük, ahol mozog, akkor ebből a térben változó B-ből időben is változó B lesz, ami Maxwell deltaB/deltat képlete szerint rotE-t állít elő."
Hier gibt es ein Problem.
Maxwell csak parciális deriváltat ír. Vagy a könyvemet elszabták.
A teljes derivált tartalmazza a gradienst és a sebességet, skalárisan szorozva.
"Na most, a szimmetriatengely körül forgó mágnes esetén pont ez nincs, mert semelyik ponton se változik időben a B."
Verdammt!
A transzformáció képlete semmit nem mond a mágneses mező változásáról. Sem térben, sem időben.
Kezdjük ott, hogy az egyik test mozog a másikhoz rögzített vonatkoztatási rendszerhez képest.
Viszont a mező mindegyiknek a saját vonatkoztatási rendszerében van definiálva.
De valójában a mező egy komplex dolog, és a sebesség hatására hiperbolikusan elfordul.
Akár fel is rajzolhatnánk a Minkowski-ábrára.
(Utána kell néznem, hogy melyik komponens térszerű és melyik időszerű.)
"Megjegyzem, hogy akik forgó mágneses térrel érvelni szoktak, azok nem Maxwell elméletén belül érvelnek, hanem elvetik azt."
Maxwell mellé alkalmaztam Einstein transzformációs formuláját.
Tenzorral is kiszámolhatjuk.
(Engem egy kicsit zavar, hogy amit kigugliztam az alsóindexes. Az alsó index a bázisvektor, vagyis a mértékegység transzformációja.)
Sehol nem érveltem forgó erővonalakkal, de még mozgóval sem.
Az adott vonatkoztatási rendszerben definiált mező elfordul a Lorentz-transzformáció szerint.
"Szabiku azzal próbálkozik, hogy elfogadja Maxwellt, azzal, hogy van ott még valamilyen E mező is"
Mert a hiperbolikus forgatásból képlet szerint ez jön ki.
Aki nem hiszi, számoljon utána.
Ha a valóság mást mond, hol a hiba?
"Csak akkor irritáló, mikor mindenkit lehülyéz"
Kérdezzük meg Orosz Lászlót.
Nem az a baj, ha az ember téved. Az a baj, ha a tévedését nem látja be.
Hol rontottuk el a számolást?
Hajlandó vagyok még azt is megvizsgálni, hogy a forgó mágnes összes többi darabkája egy összeesküvésben vesz részt. ;)
Apropó, a gömbfelöletről Newton belátta, hogy a beljesében nincs gravitáció. Ugyanez érvényes az elektromos töltésre is, a fém gömb belsejében nincs térerősség. Feynman könyvét lapozgatva hiányolom azt a bizonyítást, hogy az egymenetes tekercs belsejében mi a helyzet. Az egyenes vezető mágneses tere a távolság első hatványával csökken. Első ránézésre ebből adódik, hogy az egymenetes tekercs belsejében homogén a mágneses mező. Ennek vektoralgebrával utána kellene járni...
Akkor a forgó mágnes miért nem indukál feszültséget az álló vezetékben?
Sajnos a Lorentz-erő nincs benne a Maxwell-egyenletekben. Ahogy az sem, ahogyan a mozgó töltésből elektromos mező lesz, amit azt a Feynman idézet részletezi a kontrakcióval.
Van viszont itt egy bizarr invariancia, mert a mozgó vezetékben indukálódó feszültséget számolhatjuk Lorentz alapján, vagy pedig a zárt hurok fluxusának változásával. Ugyanaz jön ki.
És mégis, Maxwell csak a parciális deriváltat írja, a teljes derivált helyett.
(Közben rájöttem, amikor Einstein határozott energiát említ, el kell osztani az elektron töltésével, és határozott feszültséget kapunk.)
Mindenben egyetértek, csak ezen a mondaton akadtam fel pár pillanatig:
"Ha végtelen B mezőt transzformálunk"
Míg rá nem jöttem, hogy te itt nem olyan mezőre gondolsz, aminek végtelen nagyok lennének a B vektorai, hanem olyanra, ami végtelen kiterjedésben homogén.
