A mozgó mágnes örvényes E-t indukál. Tegyük fel, hogy integrálva a mágnes sok kis mozgó darabkájának E értékei, egy nem nulla eredő E-t kapunk. Értelemszerűen ez is örvényes lesz, hiszen örvényesek szuperpozíciója nem lehet konzervatív.
Na most, ha így lenne, akkor egy sima dróthurokban, ha megfelelő helyre tesszük, áramot indukálna. Nem kellene csúszó érintkező, csak egy dróthurok benne egy műszerrel. Mutatna.
Kísérletből tudjuk, hogy nincs így. Nincs csúszó érintkező, nem mutat.
Csak megjegyzem, hogy sokan azt gondolják, a specrel csak valami elvi dolog fénysebesség közeli űrhajókkal, nem létező űrutazó ikrekkel meg az óráikkal. Ami - ha úgy is van - csak elborult tudósok játéka.
Ezzel szemben az elektrodinamikában meg rögvalóság, a lehető leggyakorlatiasabb dolog. Benne van Maxwell egyenleteiben, a transzformáció egyik rendszerből a másikba a specrel alapján kialakított transzformációs képletekkel működik. Annak mélyebb megértését is segíti, mit is jelentenek pontosan ezek az egyenletek, miért olyanok amilyenek.
Az elektromágneses tenzort a 4d Minkowski téren van értelmezve. A villamosmérnöki gyakorlatban nem ezzel, hanem a 3D téren értelmezett vektorokkal, Maxwell egyenleteivel számolnak. Természetesen ugyanaz a modell, csak más matematikai eszközkészlettel kifejezve.
1) A mágnes vonatkoztatási rendszerében tiszta B van. Azaz E=0.
2) A hozzám képest mozgó mágnes vonatkoztatási rendszerében
Ez ugyanaz a rendszer, az, amelyikben a mágnes áll és csak B van. :-)))
Felteszem, olyan rendszerben szeretnéd leírni, amelyben a mágnes mozog. Csak nem sikerült megfogalmaznod.
Szintén transzformáljuk az elektromágneses tenzort
Nem a tenzort transzformáljuk, az egy 4D valami, nincsen honnan hová.
Az E és B értékek azok, amik egy xyzt koordinátarendszerben értelmezettek, és ezeket transzformálhatjuk egy másik koordinátarendszerbe.
Ha ez egy olyan rendszer, amelyben a mágnes mozog, akkor a mozgó mágnesnek lesz örvényes szerkezetű E-je, és ez képes áramot keresztülhajtani zárt hurkon.
Mert eben az esetben úgy tűnik, hogy szabiku doktornak van igaza.
Pontosan miben? Néha jó amit ír, néha nem.
A szimmetriatengely körül forgó mágnes esetében pl. nincs igaza, ott ugyanis történetesen éppen 0 az E.
Annak ellenére, hogy egy találomra kiválasztott (nem középen levő) darabjának lenne E-je. Az egésznek egyben nincs.
Az, hogy mindig mondjuk pozitív legyen, az a végteleségis nyilván nehéz.
A szalagot csak véges mágneses erőig lehet felmágnesezni. Ha mondjuk csinálsz a szalagra egy lineárisan növekvő szakaszt, és ezt húzod a fej előtt, előbb-utóbb a végére érsz. ha lassabban húzod, kisebb a feszültség, ha nullához tartasz a sebességgel, nullához tart a feszültség.
A problémát nem igyazán tudo kitrükközni sebesség és szalagra írt minta ügyes megválasztásával. Ha másképp gondolod, próbálkozz... :-)
Leírtam, hogy a feszültség a fej előtt levő mágnesezett rész változásának sebességétől függ. Hogy ezt mi változtatja (a szalag gyorsabb, vagy a szalagon levő mágneses minta rövidebb), mindegy. Viszont elég nyilvánvaló, így nem értem a kérdést. Valami következetlenséget gyanítasz?
Ha a mágneses mező mindegyik vonatkoztatási rendszerben nyugszik, hogyan lehet hozzá képest mozogni?
Pontosan ugyanúgy, ahogy egy tetszőleges korrdinátarendszer pontjaihoz képest mozogni lehet.
Akármilyen koordinátarendszert választhatsz, és ugyanannak a biciklinek a mozgása más és más sebesség vektorral lesz jellemezhető. Semmi abszolút értelme nincs, csak annyit jelent, hogy ha teljesen önkényesen választasz egy koordinátarendszer nevezetű kitalált dolgot, akkor ebben a kitalált dologban ennyi a bicikli sebessége. Ha másikat választasz, akkor meg annyi.
Pontosan ugyanez van a mágnessel.
Választasz egy koordinátarendszert. Ehhez tartozik egy B és E mező. Azt jelenti, hogy az önkényesen választott koordinátarendszered minden egyes koordinátapontjához rendel egy B és egy E vektort.
Választasz egy másik korrdinátarendszert, abban meg más B és E vektorok vannak rendelve a pontokhoz.
Ha egyik rendszerben megvannak ezek az értékek, és egy másikban szeretnéd tudni őket, transzformációval lehet megkapni őket, a konkrét képleteket megtalálod pl. Einstein cikkében.
Például ha egy rendszerben egy mágnes áll, akkor ott a B vektorok lesznek nullától különbözőek a mágnes körül, az E vektorok meg nullák.
Ha ugyanezt a mágnest egy másik rendszerben írod le, ami mozog az előzőhöz képest, más B vektorok lesznek, és az E vektorok se nullák lesznek.
Az a tippem, hogz ugyanúgy félreérted a fizika "mező" objektumát, mint kvark kapitány.
A jelek szerint te a mágnes körül levő térerő mintát véled a mezőnek, ami ott van ahol a mágnes, és odébb megy, ha odébb teszik a mágnest.
Csakhogy a fizika mező fogalma nem ez. Nem így definiálták, nem így modellezik vele a mágnességet.
A fizika mező fogalma egy végtelen kiterjedésűvektorhalmaz. A 3d tér minden pontjához rendel egy vektort. Mivel a választott koordinátarendszer pontjai értelemszerűen nem mozognak, így a vektorok sem, vagyis a mező sem. A vektorok értékei természetesen változnak.
A mágnes térereje a vektorok értékében jelenik meg. Ez kirajzol egy mintázatot, ami a mágnessel együtt mozog, és ez felel meg annak a képnek, amit te tévesen a mezőnek gondolsz.
Elnézést, hogy nem tudtam méretre készíteni és rendesen lefesteni. :)
A kék vonalakkal határolt szürke felület egy mágnes. A saját frémjében nyilván áll, a frémvadászok szerint.
Viszont a barna megfigyelő szerint a mágnes mozog. A barna szerint a sétálló mágnes nem álló.
Bezzeg a mágneses mező az.
Kezdem elveszíteni a fonalat.
A szürke a saját vonatkoztatási rendszerében áll.
Sűt, a mozgó mágnes által keltett mágneses mező a barna megfigyelő vonatkoztatási rendszerében is áll, csak közben belép és kilép, azaz bekapcsolják és kikapcsolják.
Előre megmondtam, hogy Feynman is amatőr lesz hozzád képest, a lényeget pedig csak te szűröd le helyesen és professzionálisan. Kár hogy abból mindig csak olyan értelmetlen halandzsa lesz, mint amiket itt bemutatsz. Legutóbb pl. az 510.-ben. Fontos, hogy te teljesen el legyél ájulva magadtól! Neked az is elég.
Ez azért nem ilyen egyszerű. Az egyik állapotban v átlagos sebességgel keringenek a szabad - töltések, és a + atomrács töltései nulla sebességűek. A másikban pedig az utóbbinak is van egy u keringési sebessége. A relativitáselméletben pedig van sebességösszetevés, idődilatáció, hosszúságkontrakció, egyebek...
Nem eléggé jól szűrted le a lényeget, meg Feynman is eléggé amatőröknek szántan fogalmazza meg a témát. Akkor nem működik a dΦ/dt, ha nem a megfelelő értelmében akarnánk vonatkoztatni. Szóval jó az mindig, ha jól vonatkoztatjuk.
Azért sejtesz problémát, mert téves elképzelés miatt mindenáron E mezőt szeretnél odaképzelni, de nem lehet. Mert mégiscsak furcsa lenne, ha beraknál a közepére egy pólust, úgy, hogy nincs ott semmiféle töltés. :-)
Ugyanaz, mint mikor Tuarego akart mindenáron centrifugális erő vektort berajzolni inerciális rendszerben felrajzolt ábrára. Nem sikerült neki se, mindig valami ellentmondásba ütközött... :-)
Csak mágneses mező van a mágnes számára, mert önmagával együtt mozog.
Ami mellett elmegy, egy pillanatra mágneses és elektromos mező is megjelenik.
Vagy mégsem?
Pontosan, B és E is megjelenik. Az E mező nem konzervatív, hanem kizárólag örvényes. Az ilyen E mező képes egy vezető hurokban körbe mozgatni elektronokat, vagyis áramot kelteni.
A magnószalaggal indukált feszültség csak a sebességtől függ, vagy pedig attól is, hogy mekkora a felmágnesezett rész, azaz milyen messze vannak a végei?
A magnőfej egy gyűrű alakú lágyvas (tipikusan lágyferrit) mag tekercselve. A szalag felőli oldalon keskenyen felvágva. Ezen rés előtt halad el a szalag.
A tekercsben indukált feszültség a vasmagban levő fluxus változási sebességétől függ. U ~ d fi / d t
A fejben levő fluxus pedig attól függ, milyen erősen mágnesezett az a darabka szalag, ami éppen a rés előtt van. Ha konstans a mágnesezettség (mindegy milyen erős) akkor nincs változás, a feszültség 0.
Ha mondjuk szinuszosan változó, akkor változni fog a fluxus, így szinuszos feszültség lesz. A feszültség amplitúdója annál nagyobb, minél gyorsabban húzzák a szalagot, és minél kisebb a szinusz hullámhossza a szalagon. (mert akkor azonos húzási sebesség mellett időegység alatt gyorsabban változik a mágnesezettség a résnél)
Vagyis azonos mértékű max. mágnesezettség mellett a magasabb hangok (melyeknek a szalagon rövidebb a hullámhossza) nagyobb feszültséget keltenek.
Ez persze arra az esetre vonatkozik, mikor a rés kellően keskenyebb, mint a szalagon a mágnesezettség váltakozása. Adott rés szélesség esetén gyorsabban mozgó szalagra magasabb hangokat is fel lehet venni.
Nem, mert ez itt nem infinitezimálisan kicsi polarizálódásokból jön létre, hanem rendes töltéselvándorlásokat ábrázol egy fémgömbben, homogén E tér hatására.
Ezen sokat gondolkoztam. Már, amit a 485-ben is írtam, hogy gond, az ennél totállis gond. Ezért nem is nagyon lehet fellelni sehol a neten, vagy könyvekben. A 485-ben, amit vázoltam, a probléma miatt fals, de azért gondoltam bemutatom, mert félig mutat közelítő dolgot. Arról sem nagyon regélnek, de pl. Novobátzky könyve foglalkozik vele (konvektív és konduktív áram, mozgó vezető). Sokat agyaltam rajta régebben. Egyik kedvenc anomáliapontom volt az elméletben.
Olyan áramhurok lenne jó az elméletnek, ami csak egyféle töltésekből áll. A vezetékeink nem ilyenek. Hallgatnak erről a problémáról, hogy nem illeszthető be inkorrektség nélkül az ilyen mozgó dolgokat tartalmazó relativisztikusnak akart elektrodinamikába. Elméleti csőd. Egyhelyen két különböző sebbesség: ERROR, nem lehet Lorentz-transzformálni így.
A tisztán mágneses mező kicsit problémás azért, mert akkor, ha sehol sincs töltés, nincs mi mozogjon. És úgy mágneses mezőnek sem szabadna csak úgy lennie. Mégegyszer mondom az eléggé relativisztikus elektrodinamikában csak vákuum és töltés van.
>... és elektromos mező is megjelenik ... Vagy mégsem?
#De igen.
A magnószalag mágnesességét vasmagba vezetik, ahol csak a változása számít majd.
