A vezetőben a + az atomrács, a - a vezetési sáv elektronjai. A simán polarizációra képes semleges anyagban is létrejön + - pólus, vagy elég hozzá egy másik vonatkoztatási rendszerből nézni (mágnesdarabkák).
A forgó mágnes és vele együtt (ha ott van) a mellette lévő rézkorong is polarizálódik az E miatt. Egyben ez a polarizáció (dipólosodás, töltésmegosztás, ahogy tetszik) a forrása E-nek. E gradiens mező itt. dB nincs rot E sincs. Ha nincs ott a rézkorong, akkor ott van hozzá a mágnes. Az is elég. Megfelelő matéria nélkül nem lehetséges az itteni B mező. Szóval az nem csak úgy a levegőben van. Szóval van mi polarizálódjon ahhoz az E-hez. :-)
Mert a kis köráram O hurok modellezi HK mágnesének egy kis darabját. Ez nem újabb dolog. 🤦♂️
Polarizáció (elektromos dipólosodás) jön létre, mikor mozog. Ugyanúgy mindkettőben. Lineárisan mozgatva is, és körbemozgatva is. Körszimmetrikusra rakosgatva is. Forgó mágnesnél így lesz E. Ez "indukálja" a mellette lévő mondjuk éppen álló rézkorong"ban" a feszültséget.
Ez meg hogy lehet? Forrásos az általad elképzelt E mező? (körbevesszük mondjuk a közepét, ahol a pólus van, egy kis gömbbel, a felületén minden erővonal kifelé mutat -> azt jelenti, töltés van a gömbben)
>Ha nem forgatjuk, akkor a v=0 miatt nem mozognak sugárirányban, ergo nincs feszültség.
Tévedsz. Van feszültség, mert van E. Mégpedig a forgó mágnes polarizálódása állítja elő. Ez gradiens jellegű (ahogy még nem egnap mondtam). A voltmérős hurok nem mutatja ki ezért, de polarizálódásra kényszeríti, és a rézkorong (áll) kerületénél elektromos pólusa van, a tengelynél pedig ellenpólusa.
Te máshogy érted a "mező" kifejezést, mint ahogy azt definiálták. Te kb. Faraday erővonalait érted a mező alatt, ami együtt mozog a mágnessel.
A Maxwell elméletben használt mező nem mozog, a mező pontjaiban érvényes mértékszámok által kirajzolható mintázat az, ami Faraday erővonalainak feleltethető meg.
Ez a mintázat mozgó mágnesnél mozog a mágnessel együtt, szimmatriatengely körül forgó mágnesnél nem mozog. De ezt mintha már leírtam volna egyszer.
Ne csodálkozz, kvark kapitány alias szuperfizikus semmit nem ért ebből, ő egyedül csak azt a hiedelmét próbálja itt szóba hozni, miszerint ez a korong cáfolná a specrelt. Ugyanúgy mint az összes konteo hívő: Ami számára érthetetlen, abban biztosan a tudjukkik rejtegetik a tudjukmit.
A kísérlet egyértelműen bizonyítja, hogy a forgásszimmetrikus mágneskorong forgáskor nem forgatja megával a mágneses mezejét. De haladáskor magával viszi. Például, ha tengelyirányban mozdul el.
Ha jól emlékszem, ezzel nem értettél egyet korábban.
Igen ezekre gondoltam én is. A gyűrű dipól lesz abban a rendszerben, amelyikben mozog.
(Korábban azt elrontottam, amit aláhúztam, hogy ha csak szimplán forog a gyűrű, töltése lesz. Szóval az fals, mert ahhoz töltésrészecskéknek kellene keletkeznie, de az nyilván nem. (néha én is hibázok, megengedhető.))
Szóval, ha keringteted vagy valahogyan mozgatod az áramhurkot (amit merevnek tekintünk), akkor dipól lesz, azaz polarizálódik. A mágnesdarabkák is. És ez a megoldás. Lesz E, pont amilyet vártunk. Ott vannak a források így hozzá.
Nem tudom mmormota, mit szól ehhez. Amúgy a mágnes polarizálódását valahol még ő is írta halványan. De ő úgy adta elő, hogy a mágnes mozog egy B térben, és attól. Egyébként ez ugyanaz, amit én mondok. Szóval beismerte, hogy igazam van. Itt a pont.
Legyen egy mozgó golyó, melyben véges töltéssűrűség van, ami valamilyen eloszlást jelent. Ekkor véges benne az E térerősség, amit maga a mozgó töltéseloszlás hoz létre. Ezt úgy is tekinthetjük, hogy a töltések a saját terükben haladnak. Legyen most egy ilyen gyűrű, és forogjon. Ez is a saját terében mozog. A HK mágnes is a saját terében forog. És nyilván keletkezik E (amit tagadnak), a mágnes pedig szükségszerűen polarizálódik. Nem is kell, hogy vezető anyag legyen, elég csak hogy jól plarizálódjon. Szükségszerűen ilyen is.
Pont ugyanígy látom. Párszor le is írtam. Nem sok sikerrel, Szabiku mindig új ötletekkel jön elő. Nem azzal foglalkozik, amit mondanak neki, hanem kitalál valamit, hogy ezt nem jól értem, senki se jól érti, hülyeség, csak az éppen aktuális hülyesége az egyedül jó. Az, hogy ez az egyedül nyerő változat naponta kétszer változik, nem zavarja, mindenki hülye, aki éppen akkor nem éppen úgy érti félre.
Egyébként ti ugyanezt csináljátok. Megpróbáljátok megmagyarázni, hogy Hartlen Károly kísérlete miért nem jó. Pedig jó az, csak nem nem azt az eredményt adja, amit szeretnétek hinni.
A konkrét fizikai törvények fölött általános alapelvek vannak. Kutatják őket.
Például a világ legyen konzisztens szabályokkal leírható.
Hááát, ez még nem teljes.
Aztán ott vannak a szimmetria elvek.
Tessék már megmondani, hogy az elektromos töltés (színtöltés, barionszám etc.) megmaradása milyen szimmetria következménye? Ráadásul a színtöltés nem abszolút. Kő-papír-olló triád.
Feynman még nem tudta leírni, hogy a három színtöltés között milyen kölcsönhatás van. Melyik vonzza és taszítja.
Azt viszont megemlíti, hogy a töltés miatt a proton tömege kellene nagyobb legyen a semleges neutronénál.
azt hiszik, hogy egy síkjában mozgó áramjárta O hurok (vagy ennek megfelelően a HK mágnes egy darabja) nem hoz létre E teret.
Honnan veszed, hogy ezt hiszem? Vagy éppen HK? Ez egy új probléma, amit még nem néztem meg. Eddig forgó mágnesről volt szó, nem áram járta vezetékről.
Agyatlanul odavágsz valamit, aztán ha azt gyanítod, nem jön be a tipp, odavágsz valami egész mást. Ez divergens vita, nem ez a jó módszer kérdések eldöntésére.
A lapos Föld hívők vettek egy jó optikai giroszkópot, hogy bizonyítsák, nem forog a Föld. Sajnos váratlan driftet tapasztaltak... :-)))
"What we found is that when we turned on that gyroscope, we discovered that we were picking up a drift. A drift of 15 degrees per hour. Now, obviously we were surprised by that: 'Wow, that's a problem'. Obviously, we weren't willing to accept that, so we started looking for ways to disprove that it was actually recording the motion of the Earth," Knodel explained after the experiment.
"...ez az általánosítás látszólagos paradoxonhoz vezet a transzlációs mozgás esetén, mivel ez magában foglalja annak lehetőségét, hogy egy inerciarendszerben lévő megfigyelő meg tudja mérni az abszolút sebességét."
Ez nem látszólagos paradoxon, hanem a relativitás buktája.
