"...ez az általánosítás látszólagos paradoxonhoz vezet a transzlációs mozgás esetén, mivel ez magában foglalja annak lehetőségét, hogy egy inerciarendszerben lévő megfigyelő meg tudja mérni az abszolút sebességét."
Ez nem látszólagos paradoxon, hanem a relativitás buktája.
Érdekes dolog, hogy az indukált feszültségre vonatkozó egyszerű közismert fluxusváltozási ökölszabály egészen más egyenleten alapszik akkor, ha a B változik, és máson akkor ha a vezető mozog. Az első esetben a rotE=-dB/dt Maxwell egyenleten, a második esetben a vezetőben lévő töltésekre vonatkozó F=q(E+vxB) erőtörvényen.
De hát az ökölszabály az csak ökölszabály, így nem mindig válik be. Ilyenkor nincs mit tenni, vissza kell térni az alaptörvényekhez. Egyik tipikus eset ez a forgó korong, ahol ugye akkor is nulla a fluxusváltozási sebesség, amikor pedig van gerjesztett feszültség, vagyis amikor forog a vezető korong. (Az tök mindegy, hogy a mágnes forog-e vagy sem.) Ennél a szerkezetnél a fluxusszabály nyilván a F=q(E+vxB) -n alapul, hisz dB/dt=0 mindig. Itt tehát nem működik az ökölszabály, de semmi gond, az erőtörvény pontosan leírja mérések eredményét. Ha forgatjuk a vezető korongot, akkor a benne lévő szabad töltéshordozók érintő irányú v sebessége magyarázatot ad a sugárirányú elmozdulásukra, így a mérhető feszültségre is. Ha nem forgatjuk, akkor a v=0 miatt nem mozognak sugárirányban, ergo nincs feszültség. (Az egész fluxusszabályt itt természetesen el lehet felejteni, mint ahogy a mágneses erővonalak vagy a mező forgását, vagy bármiféle változási sebességét is.)
A fluxusszabály szintén könnyen becsaphat minket egy másik hasonlónak látszó elrendezésben, ahol látványosan nagyot változik ugyan a vezető hurok által körbezárt fluxus, az indukált feszültség mégis nagyon kicsi. De a csalódás oka ezúttal az, hogy kicsi a v sebesség. Itt ugyanis nem valami gyorsan forgatható koronggal mozgatjuk a töltéshordozókat, hanem egyszerűen a vezetéket mozgatjuk merőlegesen. Akár pl. úgy, ahogy a Feynman mutatja a Mai fizika 69.2. fejezet 69.3 ábráján. Ahol nem valami drótot lenget, hanem két olyan vezető körlap cikket gördít egymáson, amelyek a kerületeiken érintkeznek, az elfordulási tengelyeik pedig nem a körök középpontjaiban, hanem a kerületeikhez közel vannak.
"áramjárta áramhurok. Mozogjon a síkjában." √ "Szinte nem is változik a B a gyűrű azon része körül, ami a mozgásirányába áll (mert még sokáig nem kanyarodik ki, mert nagy a gyűrű)"
Szerintem itt egy gondolat kimaradt, és csak vélelmezni tudom, hogy mire gondoltál.
Tehát a mozgás irányában kontrakció van.
♫Ettől besűrűsödnek a töltések?
Vele szemben viszont ellenkezőleg mozognak az elektronok.
Ezek szerint a gyűrű egy dipól lesz?
Feynman úgy magyarázza a mágnesességet, hogy a vezetékben mozgó töltés sűrűsége a kontrakció miatt nem azonos az atomtörzsek sűrűségével. Na de hogyan lesz ebből rotációja a mágneses mezőnek a vezeték körül?
Remélem, a pokolban van telefon. Mert ha oda jutok, fel fogom hívni és megkérdezem tőle. :-))
Megjegyzés♫
Vezető belsejében elektromos térerősség nem lehet, mert megindulnak a mozgásképes töltéshordozók.
Melyik vonatkoztatási rendszerben?
Végtelen sok különböző sebességű vonatkoztatási rendszert képzelhetünk el, pláne három trimenzióban.
Miért pont abban egyenlítődik ki a töltés, amelyikben a vezeték áll?
Nem kellene az összesben kiegyenlítődnie?
Ez ahhoz hasonló kérdés, hogy a hatás-ellenhatás törvénye melyik vonatkoztatási rendszerben érvényes.
Csak persze ott nincs kitüntetett frém. Kivéve amelyikben mindkét test áll, de ez unalmas fizika, ahol egymáshoz képest nem mozognak a testek. :(
Mindent félreértesz, aztán lehülyézed, aki nem hallja a zúgást a fejedben.
Vedd már észre, csak ebben a menetben hányszor változtattál, forgó erővonaltól statikus mágneses mező által indukált E mezőig. És mindig az volt hülye meg értetlen, aki az éppen aktuális tévedésedet nem fogadta el.
Legyen egy hatalmas hatalmas O áramjárta áramhurok. Mozogjon a síkjában. Szinte nem is változik a B a gyűrű azon része körül, ami a mozgásirányába áll (mert még sokáig nem kanyarodik ki, mert nagy a gyűrű). A Lorentz-transzformáció szerint a vezetékből kifelé (vagy befelé) mutató E van. mmormota ezt nem tudja megérteni, felfogni. Szerinte nincs mert B nem változik. Pedig van, és a mozgó vezetékben töltéssűrűség mutatkozik ennek megfelelően.
Látod mmormota! :-) balfék vagy. xd HK-val együtt.
Lesz E, ha forog az a teteves mágnes, hiába a retekes tengelyszimmetriátok.
Ja, úgy tudod kellően okosnak látni magadat, hogy mindenki mást hülyének nézel. Akár azért, mert nem ért egyet az éppen aktuális téveszméddel, akár azért, mert feltételezed, hogy nem ért valamit amiit te igen.
Tényleg baromi kellemetlen veled beszélgetni, constructnak van igaza.
E nem csak ∂B/∂t ből van, hanem térfogati töltésforrásokból is. A térfogati töltés pedig nem Lorentz-invariáns. Mozgások esetén a vonatkoztatási rendszerekben más és más. mmormota ezt sem fogja fel (HK sem).
Ha pólusvonalára merőlegesen mozog a mágnes, ahogy egy síkjában mozgó O áramhurokban is, töltéssűrűség mutatkozik, még a nyugalmi rendszerében nem. Ez lesz a tagadott E mező forrása.
Már annyiszor leírtam. mmormota HK-val együtt ott téved, hogy azt hiszik, hogy egy síkjában mozgó áramjárta O hurok (vagy ennek megfelelően a HK mágnes egy darabja) nem hoz létre E teret. És ezek után tévesen azt gondolják (nem gondolva a szuperpozíció tételére a lineáris elektrodinamikában), hogy ha ezekkel kiraknak egy forgásszimmetrikus rendszert, korongot, akkor ott nincs E, vagy megszűnik. Pedig egyértelmű, hogy van.
