Ugyanez máshogy megfogalmazva: egy sugár irányú elemi szálban feszültség indukálódik, mivel merőlegesen mozog a B -re. Ezért elmozdulnak benne a töltéshordozók, töltésmegosztás jön létre, amíg egyensúlyba kerülnek.
Nem csak Maxwellel lehet megkapni, hanem ezekkel is:
E B-hez képest sokkal sokkal kisebb lesz belül, de lesz. Ott van a képletben. Ahogyan az is ott van, hogy a HK mágnesnél lesz E. Ráadásul itt E nem elhanyagolható. :-)
Úgy gondoljátok, hogy az elektronok kicentrifugálódnak a gömb egyenlítőjéhez? ;)
Nem ugyanazt gondolom a dologról, mint Szabiku, és azt tudom leírni, én mit gondolok.
Semmi köze a centrifuga effektushoz. (lehet, hogy az is van, de sok nagyságrenddel kisebb, elhanyagolható)
A vezetési sávú elektronok a forgó vezetőben átlagosan együtt mozognak az atomráccsal. (mert nem 0 az ellenállás)
Így az elektronoknak a B-re merőleges sebességük van, mivel B a forgástengellyel párhuzamos. Így az elektronokra a sebességre és B-re is merőleges erő hat, vagyis sugár irányú. Ez a forgás irányától függően a tengely felé vagy a perem felé hat.
Az elektronok így elmozdulnak. Ettől persze felborul a pozitív és negatív töltések egyensúlya, elektrosztatikus ellenerő lépe fel, ami egyensúlyba kerül a sebességből származő kitérítő erővel.
A forgó vezetőben töltésmegosztás jön létre.
(a centrifugától abban is különbözi, hogy megfelelő B és forgásiránynál befelé is mozdulhatnak az elektronok)
Fogalmam sincs, miért képzeled, hogy ennek a forgó töltésgömbhéjnak bármi köze is lenne az É-D tengelye körül forgó korongmágneshez. Talán azért, mert az egymással párhuzamos körpályákon keringő töltések is létrehoznak egy mágneses mezőt, ami a körpályákon belül, azok síkjában tengelyirányú? No de ha ez az elgondolásod, vagyis hogy ezek így olyanok, mint egy-egy mágneskorong, ez az elektromágnes akkor se forog. Vagyis semmi köze a forgó korongmágneshez.
De egyáltalán, mire alapozod azt, hogy a forgó töltésgömbhéj belsejében nullától különböző lenne az E?
Azt tudjuk, hogy a divEarányos kell legyen a töltéssűrűséggel, ami ugye bent nulla. Ezért az E-nek nem lehet sugárirányú összetevője. Azt is tudjuk, hogy a rotEarányos kell legyen a -dB/dt-vel, de hát ez is nulla, hisz az állandó köráramok állandó B-t hoznak létre. Így aztán az E-nek nem lehet tangenciális összetevője sem. Mi marad? Legfeljebb forgástengellyel párhuzamos komponensei lehetnének. Ezeknek viszont tengely irányú erőt kellene kifejteniük minden külső töltött testre. Ám tudjuk, hogy az áram járta szupravezető gyűrűk felett nem szoktak lebegni sztatikusan töltött tárgyak, hanem csak mágnesek.
Egyébként már magából a rotE=0 -ból lehet látni, hogy az E-nek egy skalárpotenciállal leírhatónak kell lennie, vagyis E=-grad(fi), azaz a forgó töltésgömbhéj mezeje semmiben sem különbözik a statikus gömbhéj mezejétől, azaz belül E=0.
Nincsenek elvárásaim a természeti törvényekkel szemben. Egyébként magánszemély végezhet tudományos kísérletet, vagy azt csak kutatóintézeteknek szabad? A töltött kondenzátor mozgatását leírtam néhány hozzászólással ezelőtt.
Segítek. A feltöltött kondenzátor mozgása lokális áramot jelent. Habár ez nem egy hagyományos áramkör. Persze az eltolásvektort is figyelembe kellene venni. Az áramnak pedig mágneses tere van. Ebből mindjárt az is adódik, hogy milyen irányú legyen a kondenzátor belsejében lévő drótdarab és merrefelé mozgassuk.
Úgy látom, nagy szakértő vagy a témában. Ha egy feltöltött sík kondenzátort a lemezekkel párhuzamosan mozgatunk, hol van helyileg az eltolási áram?
Nem vagyok benne biztos, hogy a fém delokalizált elektronjai hajlandóak a gömb forgatásakor körpályára állni. Az atomtörzsek viszont igen. Egyre több érdekes probléma jön itt elő.
Tankönyvekben meg szokták mutatni, hogy a vezeték mozgásából adódó és a zárt görbe által határolt fluxus változásából jövő feszültség megegyezik. Van olyan eset, amikor ez nem igaz?
HK nem bontotta ki teljes egészében a problémát. Az elektromágneses tenzor ugyan antiszimmetrikus, de ebből még nem következik, hogy az elektromos mező sem forog. Sőt, kifejezetten lehet örvényes. A rotáció azonban merőleges az elektromos mező örvényes komponensére.
Eörxted és Q'lomb már elvégezték a kísérletet. Megállapították, hogy ellentétben a statikus töltések által keltett töltésmegosztással, az egyenáramok nem indukálnak egyenáramokat. Faraday viszont rájött, hogy az áram változása váltóáramot indukálhat.
Egy kis segítség ahhoz, hogy belássuk, hogy a forgó HK mágnesnek van elektromos tere.
Egy analóg példa:
Vegyünk elektromos töltésekből egy gömböt, ami belül üres, és a töltések a gömb felületén rögzítve egyenletesen oszlanak el. Ennek belsejében ekkor nincs E, B pedig sehol. Az elrendezés pontszimmetrikus, de egyben tengelyszimmetrikus is. Forgassuk meg egy tengely körül, és v legyen sokkal kisebb, mint c, a fénysebesség. Nyilván nem forgó E mezőt kapunk, hanem egy a gömb részeinek mozgása szerinti E és B mezőt. Itt már belül is lesznek értékek. Nem tudjuk fejben kikövetkeztetni, milyen, mert az egyes gömbrészek mozgása szerinti Lorentz-transzformációk eredményeit kell összegeznünk a szuperpozíció elve szerint. Ez is csak v<<c esetén ok., ráadásul lehet sugároz is kicsit. Ugyanígy a HK mágnesnél forgás esetén lesz egy valamilyen B és E mező. Gondolom HK szerint B független a forgási sebességtől, de ez sem igaz.
Szép feladat lenne egy programot írni, ami ilyeneket számol ki, és mutatja meg ábrákon.
Az indukció már akkor is működött, amikor még sem Maxwell sem Einstein nem élt.
:-)
A világ valóban működött azelőtt is, hogy fizikai modelleket dolgoztak ki. Csak ezekkel egyre pontosabban tudjuk modellezni, működő gépeket tervezni, ilyesmi.
Villanymotor Faraday alapján is egész jó lehet tervezni, részecskegyorsítót, szabadelektron lézert már kevésbé...
Szóval nem teljesen felesleges fejleszteni az elméletet.
"Maxwell elmélete specrel szerint transzformálódik..."
Ez alapból nem igaz.
De ennek egyébként sincs semmi köze a kísérlethez. Az indukció már akkor is működött, amikor még sem Maxwell sem Einstein nem élt. A kísérlet értelmezéséhez egyik sem kell.
Az N-elmélet jó, csak egy apróságot felejt el. Ezen bukik a dolog, mindjárt mondom. A másik rossz, mert az erővonalak nem mozognak.
Ez azt felejti el, hogy ez csak a dolog egyik fele, így ez csak egy növekmény. Itt v a vezeték mozgása. Itt rejtve az van, hogy a B forrása vagy nyugszik, és ebben a rendszerben (nem a mozgó vezetékében) azért nincs E (ekkor teljes a dolog), vagy elfelejti, hogy van E is, mert az itteni B forrása(i) mozog(nak) valamilyen sebességg(ekk)el, és azt is hozzá kell venni a vezeték rendszerében.
Dehogynem. A kísérlet a Maxwell és Weber (ez mondja azt, amit Szabiku) egyaránt magyarázható. Egyetértenek abban, mennyit mutat a Voltmérő, a különbség csak abban van, hogy a hurok melyik szakaszán keletkezik az EMF.
Maxwell elmélete specrel szerint transzformálódik, Webert meg nem ismerem ennyire.
Amikor a mágneskorong és a réztárcsa együtt forognak, akkor a relativitáselémélet szerint nem indukálódhatna feszültség, mert nincs relatív elmozdulás. De mégis indukálódik.
Ez bukta.
Persze magyarázkodni lehet, de nem érdemes. A kísérlet egyértelmű.
Hartlein Károly ott rontja el, hogy nem vonatkozó képletet használ (dΦ/dt, ami teljes hurokra vonatkozik, nem egy vezeték szakaszra), valamint B alapján jelenti ki, hogy E=0, nincs indukció.
B nem határozza meg E-t. Ahhoz kell a források (mágnesrészek) mozgása is, és a szuperpozíció tétele. Az, hogy forgásszimmetriát vett, egyáltalán nem jelenti azt, hogy E nulla. Egy banális tévedés és félrevezetés az egész. Fel kellene hívnom telefonon az ELTE tanszékét, hogy tegyenek már valamit ellene, mert ez nagyon égő és káros.
Mivel a forgásszimmetria miatt dΦ valóban nulla, ez csupán egy teljes hurokra jelenti ki, hogy annak vonalán integrálva E-t, nulla lesz a végeredmény. Minden vezetékes voltmérős elrendezés egy hurok. Persze, hogy nullát fog mutatni. És természetesen ez nem jelenti azt, hogy az álló korong szakaszán forgó mágnes esetén nulla a feszültség.
Azzal próbál okoskodni, hogy egy ilyen duplikált elrendezésben az egyik mágnest erre forgatja, a másikat meg arra. Ezzel semmire sem lehet jutni. A szuperpozíció elvét kell alkapmazni. És 0+0=0 lesz az eredmény. Ennek ellenére a korongok hurokszakaszán szerintem ugyanúgy lesz indukált feszültség és töltésmegosztás. A távolabbi ellentétesen forgó mágnes viszont csökkenti azt az ellentétes hatása miatt, de mivel távolabbról gyengébben hat oda, nem oltja ki teljesen.
A mágneses tér valóban nem forog vagy mozog. Kár, hogy ilyet fogalmaz. A források mozognak. És ebből kifolyólag lesz E, vagy nem lesz E a megfigyelő vagy vezetőanyag rendszerében.
