Ha kinyitod a patkómágnest, az van, hogy a mérővezetékre is jelentősen hatni fog. Ha még HK-sítod is meg úgy forgatod, akkor már (a szimmetria miatt) pont nullát fog mutatni a műszer, de abban a vezetékdarabban akkor is indukálódik fesz. Annyira nyilvánvaló ez!
A zárt hurok spéci eset. Ahhoz hasonló, mint az iker paradoxonban - amíg az ikrek távol vannak, sokféle lehet az életkor különbségük, megfigyelő függően. Mikor találkoznak, skalár. Ez a zárt hurok esete.
A megfigyelők a voltmérős rajz esetében egyetértenek majd abban, mennyit kell mutasson a műszer. De hogy ezt mi hozta létre, B, E és sebesség milyen kombinációja, már nem.
Lorentzzel egy objektum A rendszerben érvényes értékeit lehet átvinni X rendszerbe.
Az nem megy, hogy az objektum egyik részének értékeit A-ból, másik részének értékeit B-ből, harmadik részének értékeit C-ből transzformálod be. Azok nem összetartozó értéjkek lesznek X-ben.
Képzeld el méterrúddal. Az első centit egyik mondjuk c/2 sebességű rendszerből, a következőt c/3 sebességű, a harmadikat c/4 sebességű rendszerből transzformálod be valahová. Mi lesz ebből ha összeadod ezeket a darabkákat? :-)
Pl. több különbözőképpen mozgó töltés hatását egy megfigyelő rendszerében lévő pontra több különböző Lorentz-transzformációval lehet számolni. Mágnesdarabokkal ugyanígy.
A drót két vége fix fogalom, és ez csak a drót nyugalmi rendszerében fix helykoordináta. Ezt nem lehet átérteni egy másik mozgó rendszerbe, mert abban a végpontok mozognak. Érted?
Fordítsd le az E mezőt potenciálra. Az ugyebár feszültség.
Mágnes áll, drót áll. Drót két vége között fesz nulla.
Másik megfigyelő nézi, mágnes és drót együtt mozog. E mező van. Drót két vége értelemszerűen azon a potenciálon van, mint mellette az E mező potenciálja. Feszültség van a drót két vége között.
Tudom, hogy szokatlan, de ez a helyzet.
A figura ugyanaz, mint mikor Tuarego értekezett, hogy nem lehet ugyanannak a méterrúdnak többféle hossza.
Egyáltalán nem mindegy. Megfigyelő függő, hogy egy drót két távoli vége között mennyi a feszültség. Sima két vezetékes voltmérővel ezt nem lehet csak úgy kimérni, hiszen annak a vezetékein is pont ugyanaz a feszültség lép fel, miáltal nullát mutat.
Az egész vitánk ilyesmi körül forog. Azon vitatkozunk, hogy egy hurok melyik szakaszán lép fel a feszültség - és nem tudjuk kimérni egy voltmérővel, hogy eldöntsük... :-)
A módszer nem jó. A következő a probléma: a transzformáció egyik rendszerből visz át dolgokat egy másik rendszerbe.
Na most. Ennél a módszernél nem ez van. Az első kis darab rendszeréből is átvisz valamit, a másik kis darab rendszeréből is, sok különböző rendszerből visz át darabokat. Ez nem korrekt.
Ha azt monjuk, az egyes számú darab rendszeréből transzformálunk, akkor az abban leírt (és sajnos mozgó) többi darabot is ebből kellene transzformálni.
Itt a megfigyelő rendszerét a vezetékdarab adja. Objektív ténynek azt értettem, hogy a vezetékben feszültség indukálódik. Az így akkor most mindegy, hogy ezt ki figyeli szemmel, milyen másik rendsterből.
Előjönnek azok a dolgok, amiken a cáfoljuk topicban rágódtunk, csak ezek kicsit nehezebbek, ravaszabbak, mert nem csak tér meg idő van, hanem E meg B is. De a figura ugyanaz, ahogy bázis választással a téridő térre és időre bomlik, úgy az egységes EM mező elektromosra meg mágnesesre.
Legyen egy nagy lapos (de lehet vastagabb) mágnes, kis vezetékdarab fölötte merőlegesen a B-re. Mozgassuk meg a mágnest mindkettőre merőlegesen. Indukálódik feszültség. Ennyi.
Részletek:
A vezetékdarabnál B állandó, a mozgás mindegy, hogy lineáris vagy mondjuk (kör)ívelt. Keletkezik E, van indukció a vezetékdarabban. Ennyi.
Az ívelt mozgás lehet körmozgás, mint HK mágnese, a vezetékdarab lehet HK rézkorongjának a tengely és a kerületi csúszóérintkező közötti rész, vagy annak egy szakasza.
Ha elég nagy a mágneskorong vagy henger, és a vezetékdarab elég kicsi, és az nem a forgástengelynél van, de nem is a szélénél, akkor itt kb. olyan, mintha lineárisan mozogna alatta a mágnesrész. Látjuk, a két eset totál hasonló.
Ha úgy van, hogy homogén állandó B térben (E nincs) rá nerőlegesen mozog egy mindkettőre merőleges vezetékdarab, és indukálódik benne feszültség (ez nyilván így van), akkor ez az objektív tény azt mondja, hogy abban a rendszerben, amelyben a vezetékdarab nyugszik, van E. Na már most, ha az előbbi rendszerben, ahol nincs E, nyugszik a B tér létrehozója (mágnesnél ez így van, pl. HK mágnese), akkor az utóbbiban (ahol a vezetékdarab nyugszik) az nyilvánvalóan mozog.
Következésképpen, ha HK mágnese mozog (forog), és a rézkorongja áll (vagy nem a mágnessel együtt forog), akkor indukálódik benne feszültség.
Ez száz százalék, hogy így van.
Ha valaki nem ért vele egyet, akkor az pontosan mondja is meg, hogy szerinte hol a szerinte hiba.
ahogy te használtad a mező kifejezést, a Földnek is van mágneses mezeje, meg egy pakómágnesnek is, és az két külön mező, ezek összeadódhatnak, de akkor is, egyik a Föld, másik a patkómágnes mezeje.
Maxwell meg úgy modellez (legalábbis ahogy ma használják): a téridő minden pontjához egy vektor van rendelve, ez maga az EM mező. Ha a téridőt bázis választással felbontjuk térre és időre, akkor ez az EM mező felbomlik E és B mezőre.
A Föld vagy éppen a patkómágnes úgy van ebben modellezve, hogy értékeket ad ezen egységes mező pontjainak. Más lesz a pontokhoz rendelt vektor, ha ott van a patkómágnes, mint ha nincs ott.
Ugyanannak az egy mezőnek az értékeiről van szó, nem pedig két külön mező szuperpozíciójáról.
Értelemszerűen a patkómágnes által befolyásolt vektor értékek kirajzolnak egy mintázatot.
Te az élő beszéd szóhasználatával ezt a mintázatot nevezted "mező"-nek.
A fizika "mező" fogalma viszont az egész vektorhalmaz, nem csak egyik vagy másik mintázat benne.
"Van a Földnek egy mágneses mezeje. Amikor a Föld halad a Nap körüli pályán, akkor a mágneses mezeje mindig ott található, ahol a Föld."
Nagyon laikus, illetve kisiskolás megfogalmazás. Jól látszik, hogy sohasem értetted a Maxwell egyenleteket, és sohasem számoltál velük. Nekem viszont ez a szakmám, ennek alkalmazásából élek, másrészt ezt tanítottam egyetemi szinten.
A különböző mágnesek mezőinek nincs semmiféle szuverenitásuk. A mezőkre sehol nincs semmi módon felíva, megjelölve, hogy ők melyik mágnesből (vagy egyéb forrásból) származnak. Pl. hogy ők a Föld mágneses mezeje. A tér minden pontján csak egyetlen mágneses mezővektor létezik, ami általában több különböző forrásból származó vektorok összege. De egy vektort nagyon sokféle módon lehet összetevő vektorokra dekomponálni. Másrészt a legtöbb forrás olyan, hogy a mező általa létrehozott része nem csak egy korlátos térrészen különbözik nullától, hanem fordított arányban csökken a forrástól mért távolság valamely hatványával. Így aztán tőle bármilyen nagy távolságban is megjelenik valamekkora konkrétan kiszámolható kis értékben.
A "mező" szót más értelemben használod, mint a modern fizika mezői. Ahogy te ebben a hozzászólásban használod, az inkább Faraday elképzelése.
Nem véletlen, hogy a fizikát pontos definíciókkal szokás művelni. Ha mindenki azt ért egyes kifejezések alatt, amit szerinte annak jelenteni kellene, akkor nehéz megérteni egymást.
