Keresés

A kis részek között nincs hézag.

Ha felvágnánk, mint egy tortát, és kicsit szétcsúsztatnánk a darabkákat...

Kezdem kapisgálni.

A mágneses mezőt nem lehet tologatni taszigálni.

A mágnest amikor mozgatod, olyankor a mágneses mező nem mozog a mágnessel együtt.

A térerősség változik az idő szerint. Persze helyfüggő is, de most egy adott helyen nézzük parciálisan az idő szerint.

(E,B)(t,x,y,z) = F(-∂B/∂t, etc)

Ez kissé szimbolista versnek sikerült.

Ha a mágnest mozgatjuk, az időbeli változásból következő elektromos mezőt ki lehet számolni parciálisan.

De ez a képlet nem mondja meg, hogy a mágneses komponens mennyivel csökken.

(Sokat kell még bepótolni, amit nem tanítottak meg rendesen az e-gyetemen.)

Az erővonalak nem sétálnak.

Jól mondja construct, hogy az adott vonatkoztatási rendszerbe vannak beleképzelve.

Tehát a mágnesesség ahol megjelenik, ott az áll.

Ha mozogna, azt elektromos mezőként érzékelnénk.

De most nem erről van szó.

Hogyan mozdítod meg a mágneses mezőt? Nincsenek fülei mint egy szatyornak. Nem lehet odébb tolni, mint egy ládát.

Ha a nagy mágnest felvágod sok kicsire és hagysz köztük réseket, akkor sem az erővonalak fognak elsétálni.

Hasonlóan a forgó motorokhoz. Vannak lineáris motorok is. Szabafelektron lézer...

A mágneses mező az mágneses mező az adott vonatkoztatási rendszerben.

Lehet egy töltést mozgatni a megfigyelőhöz képest nyugvó (azaz tisztán) mágneses mezőben.

De a töltéshez képest a mágneses mező nem mozoghat, ez abszurdum.

Kezd tisztulni a kép, mármint számomra.

Asszem nem megy fejben. Erre kalkuláló programot kell írni. 

Sok Lorentz-transzformáció eredőjét kell most fejben kigondolnom...

Arra gondolsz, hogy ezek nullát fognak adni. (Bevallom attól félek, én is.) 

Most lehet megfogtál. De azért még gondolkozok rajta, hátha mégsem. 😐

Nem, mivel nem csak egy kis rész mágnes megy körbe-körbe.

Hát ehhez fel kell bontani a forgó teljes mágnest sok kis részre, és ezek mind különbözőképpen mozognak pillanatnyilag a forgás miatt. Ezek összhatása kell a mellette lévő töltés pontjában.

Hmmm...

Az eredőn gondolkozok... 

Azt ugyebár érted, hogy a végtelen kiterjedésű mágnest miért nevezem kondenzátumnak.

Mindegy, hogy elmozdítod vagy sem, mert ugyanaz.

Ha a mágnes korong forgása nem okozza az erővonalak mozgását,

és ennek a korongnak egy kis darabkáját kiválasztjuk, ez is ugyanaz.

Lorentz törvénye, hogy a nyugvó mágnes közelében mozgó vezetékben feszültség indukálódik.

Nincs zárt hurok. Persze odaképzelhetünk egy vezetéket voltmérővel.

Na de a fordított eset, hogy a vezeték nyugszik és a homogén mágneses mező mozog?

Az erővonalak nem változnak. Ideális mágnes esetén.

Egyszóval szerintem a mágnes mozgását a záródó szórt erővonalakkal lehet defiiálni.

Valahol kell legyen egy inhomogén rész.

Őt sajnáljuk vagy téged? :DDDD

Ha mozgó mágnes alatt a korong egy darabját érted, ezzel beláttad amit szabiku mond. :DDDD

Közben felugrott hozzám egy ismerősöm (csaj), és most ment el. Nagyon jó, csaj, úgyhogy nehéz most visszatérni a fizikához... 

Ki mondja meg, hogy a vezeték mozog vagy a mágnes mozog?

Megfigyelő függő. A vezetékben folyó áram persze ugyanakkora, de hogy mi hozza létre, az már megfigyelő függő. A mágneshez képest álló megfigyelő rendszerében csak B van, a mozgóéban meg E is.

A forgó mágnes a lerágott csont. Az egyenes vonalú mozgás pedig a velőscsont.

Vacsorára pirítóst javaslok neked. :DDDD

Elfelejtettem mágnest bevinni.

A következő kísérleti elrendezéseken gondolkozok:

Van nagyon érzékeny mérőműszerünk. Mikrovoltokat mér.

Persze hídban, de most ez lényegtelen.

1. A mérővezeték egyik részéhez rögzítem a mágnest. Az egészet pedig egy tálcára. És tálcástól mozgatom.

Azt várjuk, hogy nem történik semmi.

Persze a környezeti szórt mágneses mező hatását le kellene árnyékolni.

2. A mágneshez rögzített vezetéket mozgatom a tálcához képest.

Mivel a mágnes erővolalai záródnak, itt a szórt mező hatása mérhető lesz.

Hisen a hurok mérete változik, és abban a szórt fluxus is. A visszatérő erővonalak fluxusa.

Az igazi az lenne, ha egy nagy kiterjedésű homogén mágneses térben tudnék mérni.

Egyszer a vezetéket mozgatnám a mágneshez képest. Aztán a mágnest mozgatnám a vezetékhez képest, hogy közben a vezeték a homogén mezőben maradjon.

Itt is csak azt tudom elképzelni, hogy a véges kiterjedésű mágnes záródó erővonalainak fluxusa okoz indukciót.

Halat eszel? :DDDD

Vagy ma böjtölsz és a holnapi vacsoráról van szó?

:D

Jókora vitát sikerült indítanom.

De inkább áttérnék a forgásról az egyenes vonalú egyenletes mozgásra.

Legyen egy végtelen kiterjedésű homogén mágneses mező.

Mozogjon az erővonalakra merőleges vezeték.

A végtelen kiterjedésű mágnest vesszük nyugvónak.

Ez ugyebár a Lorentz-erő, mozgási insukció.

Most változtatok egy kicsit.

A mágnes ne legyen végtelen, csak nagy méretű. A vezeték átmérőjéhez képest.

(A végtelent nem tudnánk mozgatni, mert kondenzátum.)

Először mozgassul a drótot a nyugvó mágnes közelében.

Aztán pedig a mágnest mozgassuk a vezeték alatt.

Probléma: nincs kitüntetett inerciarendszer.

Ki mondja meg, hogy a vezeték mozog vagy a mágnes mozog?

Most jön a harmadik szereplő, egy külső megfigyelő.

Neki tetszőleges a sebessége.

Vegyünk három esetet:

1. A külső megfigyelő a mágnessel együtt mozog.

2. A külső megfigyelő a vezetékkel együtt mozog.

3. A mágnes és a vezeték sebességének átlagával mozog.

Mi itt a probléma?

Egy valóságos (nem végtelen) mágnes erővonalai záródnak, és nem a végtelenben. Szórt mező.

Nekem errő a Mach-vödör jut eszembe.

Mert ha a vezeték a nagy kiterjedésű mágnes homogén részében mozog, vagyis inkább a vezeték nyugszik ebben a tartományban és a mágnes mozog. Valami nekem azt súgja, hogy az indukciót a szórt mező okozza, a záródó erővonalak.

Ennek kimutatására lehet olajban fürdetett bózadara szemcséket is használni.

(Statikus mezőknél szokványos demonstrációs kísérlet,)

Lehet definiálni gyorsuló vagy akár harmonikusan rezgő koordináta-rendszert is. :DDDD

Szinkron motorban a mágneses mező radiális, és érintő irányban "mozog" például a maximumhely.

"(HK rézkorongja), és két csúszóérintkezővel csatlakoztatod a hurok többi, nem mozgó részéhez (kivezetések, mérőzsinór)."

Gonoszkodok!

A korong és a csúszóérintkező marad.

Viszont ne a korongot forgassuk, hanem a csúszóérintkezőkkel együtt a mérőzsinórokat és a voltmérőt.

Az egészet feltenni egy körhintára. A korong ne forogjon, hanem az áramkör többi része.

Elvileg ugyanazt kellene kapnunk, negatív előjellel.

Ugyanis a mágnes erővolalai záródnak.

"olyan E mező keletkezik, amely gradiens vektormező, azaz minden zárt hurok integrálja nulla. Nem tudsz benne gyakorlatilag feszültséget mérni."

Nem könnyű, de megoldható. Kapcsolt kapacitásokkal.

Neked is el kellene olvasni a villámokról szóló fejezetet.

"Miért? te azt gondolod, hogy ebben a kísérletben lényeges effektus volna az elektronok kicentrifugálódása?"

Az egyik atomcsill előadó kiszámolta, hogy az elektronok miért nem esnek le mind az Eiffel-torony tetejéről.

Mármint a fémszerkezetben lévő összes mozgásképes elektron ha mind lezuhanna a telejszintre, mekkora feszültség lenne.

Elfelejtettem bevenni a csapongásgátlót. :o)

Az elektromágneses mezőt az effektív mezőelméletekben nem tekintjük összenyomhatatlan közegnek.

Nagyobb térerősségeknél azonban már nem vagyok biztos ebben.

Majd erre még visszatérek később.

OK., csak előbb vacsorázok. 🍗

Azt, hogy vágjuk el a vezető hurkot egy ponton, csak azért írtam oda, hogy ott képzeljünk el egy pici feszültségmérőt, aminek ugye ideálisan végtelen nagy a belső ellenállâsa. A mérőzsinór is a vezető hurok része. 

Van a mágnes. Van a korong a csúszógyűrűk között, és van a csúszógyűrűkhöz képest nyugvó (nem forgó) voltmérő.

Ez lenne a három szereplő.

És valóban, jogos a kérdés, hogy a tehetetlenségi és elektromágneses forgás hogyan viszonyul egymáshoz.

Az ember először rávágná, hogy ugyanaz. De ez nem biztos.

"Mivel ezt nem egyszerű méréssel eldönteni"

Olvasd el azt a részt, ahol Feynman a villámok keletkezéséről ír.

Egy hurkot mindig felvághatsz két másikra.

Hozzáadunk a gráfhoz egy új ágat. Mondjuk középen. Ez lesz fix.

Aztán a két szélét mozgatpuk. Akár úgy is, hogy a középső ág kerül a szélére.

Megpróbállak kizökkenteni a (szerintem hibás) gondolatmenetedből.

Azt mondod, a forgó mágnes mellett elhelyezett töltésre erő hat. 

Milyen irányú szerinted ez az erő?

Le tudnád nagyjából rajzolni, hogy néz ki az E vektormező? Csak egy durva vázlat kellene.

Nem titkoltan azt remélem ettől, hogy csapdába esel. :-)

megérteni

E-t Lorentz-transzformáció adja minden pontban (minden időpillanatban). Abból kell kiindulni, hogy a (egy) kis mágnesdarab ott éppen valahogyan mozog. És a kis mágnesdarab a saját rendszerében E mentes.

Nem igaz, hogy ezt az egyszerű dolgot nem lehet megéri eni.