Later, Scythians admixed with the eastern steppe nomads who formed the Xiongnu confederations, and moved westward in about the second or third century bc, forming the Hun traditions in the fourth–fifth century ad...
stb.
ezek nem számítanak "tudományos konszenzus"-nak ugye, vagy "csak" tudományosan igazolt tények
......
a kulturális párhuzamok már eddig is sokszorosan igazoltak voltak,
az ellen is mindig felkeltetek, vitattátok a hülyét játszva...
lásd pl. a mongol és magyar epikus elbeszélések szövegösszefüggésbeli és szerkezeti párhuzamai
akkor most már azt vallod, h a magyarok elődei a hunok?
nem tudom mi szerinted a "tud. konszenzus". mert az előzőek szerint igen.
nem láttam azt se, h elnézést kértél volna (meg bernát, meg a hamis indián meg a harmadik) h éveken keresztül olyan pofátlanul néztek le mindenkit, aki azt mondta a magyarok elődei között a hunok is ott voltak. (teljesen, abszolút kizártá(to)k ezt a lehetőséget az volt az ún. "tud. konszenzus" h a magyaroknak és a hunoknak semmi közük egymáshoz.
most már te elfogadod azt a korábban kritizált nézetet, h a nyugati hunok (egyik) elődei a keleti hunok.
ez a nézet a "hivatalos" "nagytekintélyű" nem hazudós történelmi fórumon is, pl bernát és a többieknél, vagy folytatják a korábbi dogmáik terjesztését?
"垣 - Preclassic Old Chinese: w(h)ar - English meaning : wall (fal) < VÁR"
Ez egy kicsit kétségesnek tűnik.
Valószínű, hogy a vár szó nem áll rokonságban a fal szóval. Más az eredete.
A fal a "Fe" ősgyökből származhat, a vár viszont úgy néz ki, hogy egy indulatszó, ami a vággyal áll kapcsolatban.
Azt már jeleztem máshol, hogy a vár mint erődítmény a napvárta helyek gyűrű szerű, alacsony sáncokkal körülvett építményivel hozható kapcsolatba. Az erődítmény is zárt, vártahely és a Nagy Szótár is említi az őrködés fogalmát ezzel a szóval kapcsolatban ami végső soron szintén egyfajta várás.
Cz-Fo: VÁR
"Mennyiben a várás a kedélynek folytonos kiváncsiságában áll, úgy vélekedünk, hogy alapfogalomban és hangban azon kedélyszókkal rokon, melyek vágyat, kivánást fejeznek ki, mint: vágy vaj, vajh, vah, ah, áh, tehát elemezve, a vah v. vá indulathangot vévén alapul, melyből ,vágy' is származik, r képzővel: vár, mint sí sir; tá tár; té tér; szu szúr; s l képzővel; dú dúl; hű hűl; stb. Igy keletkezik indulat hangokból az esengő várásra, kivánságra vonatkozó vágy szón kivül: ohajt, ahít, és az űző haj! -ból származott hajt. Lugosasy J. az őr szóval hozza párhuzamba."
"A nyelv rögzíti a természeti környezetet. Tölgy szavunk ugyanúgy alán eredetû, mint asszony szavunk."
---
A nemzedéki szaporítás egyegy faját, sarját ág-nak mondjuk, honnan a fiuág, leányág egyenes ág, oldalág nevezetek. Ennélfogva az achszin mint legrégibb alak után indulva, az asszony gyöke ág... ágzó-ból: ágzon, ágszon. áchszony. (halotti beszéd szerént: achsin).
Cz-F
Nőstény szavunkban is ott találjuk az n/ny képzőt a szó végén.
"A nyelv rögzíti a természeti környezetet. Tölgy szavunk ugyanúgy alán eredetû, mint asszony szavunk"
Ideje tudást TÖL-teni a fejekbe.
Mennyiben a tölgyfák neme különösen szilárd, szívos, kemény, tömör állományu: valószinűnek látszik, hogy gyöke töl, alapfogalomban a tölt és töm igékkel rokon. Több vidéken egyszerüen töl,tölfa. Innen a tölös dunántuli tájszó és Tölös helynév. Régi iratokban is gyakran eléjön ily alakban: „Sub arbore ilicea quae vulgo dicitur Twl“ (1265). „Arborem Tol vocatam“ (1283). Tulfa, Thulfa 1015-ben, 1259-ben; Tiulfa, Tyulfa 1280-ban. Pesti Gábornál is tölfa, tölyfa (Toldy F. kiadása 116, 136. l.). De eléjön régente is Tulg 1181-ben, Tulgh 1235-ben, Twlgy 1251-ben, Tulgfa 1235-, 1295-ben stb.
