Krónika-topik az egyik legnagyobb tudományos felfedezésről.
Az "Én nem tudom elfogadni a relativitáselméletet"-mondanivalójú szurkolókat kérjük a szomszédos pályákon drukkolni.
A térhullámok egy bizonyos energiát jelentenek, ezt szállítja transzverzálisan, és amplitúdófüggő a nagysága. Hogy az anyag ekkora méretváltozásokra mekkora energiát szív magába, az a kontinuummechanikai, dinamikai tulajdonságaitól függ.
Közeltéri kicsatolásnál mondhatni közvetlen a visszahatás. A sugárzásból kicsatolásnak meg azért nincs ilyenje, mert a kisugárzás már elvégezte a visszahatást, és így az már függetlenedett. Ott a kicsatolás a sugárzási mezőt rombolja, deformálja, szóval arra hat vissza.
A térbeli távolságok hullámzanak, és az ottlévő anyagi kontinuumot ez mechanikusan gyötri. Mennél merevebb a cucc, annál stresszesebb lesz tőle. A gumi jól viseli, elrugózgat kényelmesen tőle. De azért ehhez viszonylag erős gravitációs hullám kell, nem olyan gyenge, mint amilyeneket detektálunk, hogy a Föld méretén csak egy század atommagnyit változtatgat, mert az semmi.
A gravitációs hullámok egyaránt húzzák-nyomják az üres teret és az anyagot? A térgyurmázás kevesebb „gravitációs” energiát igényel, mint az anyaggyurmázás?
azt nem tudom, hogy a gravitációs hullám energiáját hogyan lehetne kicsatolni...
Gravitációs hullámok nincsenek. Gravitációs sugárzás van amit lehet periodikusan gyengíteni. Ez lehet például úgy, hogy 2 BH egymás körül keringve egymást takarja mint egy Napfogyatkozás.
Vagy lehet úgy, hogy gravitációs reaktorokkal eltéríted a gravitonsugárzást, mintegy elfókuszálod. Így lehet kicsatolni. Ha ez egy hajóba van beszerelve akkor így a hajó ugrálhat mondjuk a világűrben. Vagy akár itt a levegőben.
Na igen, csak nagyon nem mindegy, hogy valamilyen tényleges erőráhatással mozgatod ide-oda, mondjuk megfogod és megrázod, vagy az igazából tényleges erőhatás nélküli gravitációs téridő vezetgeti ide-oda.
Az a rengeteg végtelenbe tartó kisugárzott energia, ami még nincs akadályoztatva, vagyis csak úgy van/lesz, akadályozva, mint a Penzias, Wilson féle „baseball kesztyűvel”befogott mikrohullámok?
Az első kérdésfelvetésemben azt kell meggondolni, hogy a gravitációsan mozgó töltésnek a pillanatnyi inerciarendszerében nincs gyorsulása, azaz nem hat rá gyorsító/lassító erő (persze, ha sugároz, akkor az utóbbi keletkezik).
Egyszerűen az a kérdés, hogy a gravitációs mozgás kényszeríti-e az elektromos töltést EM-sugárzásra, vagy nem?
A második pedig a geodetikusról, ha azt is nézzük, hogy van gravitációs hullám kisugárzás (de itt nincs elektromos töltöttség).
#Felvehetünk akármilyen trajektória mentén mozgó (képzeletbeli) megfigyelőket.
Egy ilyen fiktív koordinátartendszerben fogunk tapasztalni sugárzást.
A nagy kérdés, hogy a sugárzásnak milyen visszahatása van a megfigyelt tömeg mozgására. Tuarego-i kérdés.
Ha egy képzeleteli megfigyelő szaladgál az álló körhinta körül, annak nincs fizikai realitása. Lásd: fiktív erők.
Ha egy megfigyelő gyorsul, és emiatt gravitációs (elektromágneses) sugárzást észlel, ennek sincs a megfigyelt objektumra nézve semmiféle visszahatása. Ellenben ha a megfigyelt tömeg (vagy töltés) gyorsul - a világ többi részéhez képest - annak már lehet visszahatása. Az univerzum többi részének sebessége kitranszformálható, mivel nincs kitüntetett hely, sem pedig kitüntetett sebesség. Nem így a gyorsulás. Vannak gyorsuló és nem gyorsuló vonatkoztatási rendszerek.
De még mindig nem tudom, hogy az objektíven kisugárzott energiával a végén mi történik...
Tegyük fel, hogy a gravitációs (vagy elektromágneses) hullámot egy szűkebb helyre akarunk bepréselni. Nem satuval, hanem a téridő metrikával. Megtehetjük ezt költségmentesen?
A mezőelméletekben a kinetikus energia és a potenciális energia mellett megjelenik a gradiens energia is.
(Na meg a kölcsönhatási energia tag - két mező között. De ezt még most nem vesszük figyelembe.)
Áháááá!
Amikor egy gravitációs vagy elektromágneses hullámot másfajta metrikájú téren küldünk át, az energia konvertálódik.
Vagyis a gravitációs vöröseltolódás lényegében Bernoulli következménye, mezőkre alkalmazva.
Közben gondolkoztam a FLY ütközésen. Az áltrel nem különbözteti meg a helyzeti energiát és a kinetikus energiát.
Ha egy testet leejtünk, klasszikusan a helyzeti energiája csökken, miközben a kinetikus energiája növekszik.
Ebből adódik az ütközéskor keletkező gravitációs hullámok kisugárzott energiája - a priori a kinetikus energiából, a posteriori a test korábbi potenciális energiájából. Nem kell a FLY belsejében lévő anyagnak tömeget veszíteni.
