Krónika-topik az egyik legnagyobb tudományos felfedezésről.
Az "Én nem tudom elfogadni a relativitáselméletet"-mondanivalójú szurkolókat kérjük a szomszédos pályákon drukkolni.
De mi csak 40milliárd fényévnyire látunk el rajta (pontosabban: ami most tőlünk 40milliárd fényévnyire van, annak látjuk a 400millió éves Univerzum-kori állapotát, tőlünk 13milliárd fényévnyire).
Megjegyzem: továbbra sem tudjuk, te sem tudod, hogy mi van a kozmológiai horizontunkon túl. Filozófiai kérdés, hogy létezik-e bármi a kozmológiai horizontunkon túl.
Na, így már sokkal jobb. (De ezt a fórumozók többsége képtelen belátni.)
Lehet, hogy a húrelmélet 20 év múlva, vagy valamikor.
A húrelmélet nem magyarázza meg, hogy ezeket az elemi húrokat mi tartja össze.
Persze axióma szinten semmiféle magyarázat nem kell.
(Négy teknősbékát is tekinthetnénk a világ alapvető tartóköveinek.)
Egyesek keresgélik a kozmikus húrokat, ami az univerzum topológiájával függ össze.
Ezt úgy képzeld el, hogy fogsz egy gumi hurkot, ami egy kicsike kör mondjuk az északi saroknál, aztán tágítod és átfordítod, amitől a kör belseje kívülre kerül. Ekkor az egymást metsző különböző húrok összeakadnak, és iszonyatos gravitációjuk van, amivel időgépet is lehet csinálni.
(Erről iszugyinak az a véleménye, hogy gravitációs töltésekről van szó.)
A sötét energiáról nekem pedig az a véleményem, hogy lényegében a hullámfüggvény expanziós paramétere. Márpedig a határozatlansági relációnak nincs elemi részecskéje.
Magam is azért ragadtam le Gyula elméleténél, mert a feltevései sci-fibe valók. "A négy öröktől fogva létező elemi részecskék elektromos és gravitációs töltéssel ellátva képezik az anyagot. A Planck állandóhoz „hasonló” Lagrange multiplikátorok stabilizálják a részecske kombinációkat, amik az atomokat, molekulákat, az összetett testeket alkotják. A taszító gravitáció, pedig nagyban hozzájárul a világegyetem izotróp és homogén mivoltához." :-)
2. Nagyon nem hat kölcsön semmivel (gravitációsan igen, mert az mindenre hat
Nagyon biztos vagy a dolgodban. Feynman (is) írta, hogy egy lehetőséget nem szabad elvetni, csak mert nem tetszik.
3. viszont STABIL! (Ez nagy szó - az eddig felfedezett többezernyi részecske közül egyedül a proton és az elektron (valamint antirészecskéik) stabilak és csapdázhatóak)
Ahogy vesszük. A virtuális részecskéket is lehet stabil képződménynek tekinteni.
Csak a laikusoknak magyarázzák úgy, hogy a virtuális részecskék kiugranak a semmiből!
A precíziós kozmológiai mérések nem a téridő, hanem a tér nagy léptékű skalárgörbületére adnak mérési hibán belül nulla értéket. Ennek a térszerű altérnek a görbületlensége mellett az Univerzum térideje viszont görbült. (Ez a kritikus sűrűségű Einstein - de Sitter téridő.) A tágulás lassulásának időszakában a téridő skalárgörbülete pozitív, a jelenkori gyorsulási időszakban pedig negatív.
Egy másik pontosítás:
Az áltrelben nem csak az energia integrális megmaradása sérülhet, hanem a lokális megmaradás is. Lévén, hogy az Einstein egyenlet baloldalán szereplő mennyiségnek nem a közönséges divergenciája, hanem a kovariáns divergenciája tűnik el azonosan (a Bianchi azonosságok következtében). Így aztán a jobboldalon álló energia-impulzus tenzorra is a kovariáns divergencia lesz nulla. Lokális megmaradást viszont a közönséges divergencia eltűnése (vagyis egy folytonossági egyenlet teljesülése) adna.
Egyébként igazán érdemes és érdekes olvasni a hozzászólásaidat!
Egyetértek, a valódi fizikát senki nem érti, és az sem biztos, hogy az emberi agy képes rá. De végtelenül csodálkoznék, ha Szász fizikája volna a valóság. És haragudnék rá, mert nem tett semmit azért, hogy elnyerje jóindulatomat.
Szerintem tekintsd Szász Gyulát úgy, mint egy sci-fi írót. Ő azt szeretné, az neki a siker, ha annyira belemerülsz a történeteibe, hogy képes vagy órákon át azokról fórumozni. És ezek tényleg érdekes történetek, meglátások, és rajtuk keresztül meg lehet érteni a valódi fizikát is.
Van egy olyan eretnek véleményem, hogy ezeknek a hatása nem feltetélenül és kizárólag negatív.
Amikor a Star Trek filmsorozat beindult - valamiért ez pont akkoriban volt, amikor az USA vesztésre állt az oroszokkal az űrversenyben - nos akkor... háát, nem nagyon lektorálták túl a forgatókönyveket fizikusokkal. Legfőképp az első sorozatban, egészen döbbenetes, hogy mi van, még a mi mostani tömegmédiához szokott gyomrunknak is.
Fizikusok, természettudósok erősen ágáltak is ellene. Rettenetes badarság a legtöbb része, az van. Hagyományosan később sem erőltetik túl a dolgot, de azért már megkérdeznek experteket, nézze már meg a forgatókönyvet, mielőtt leforgatják.
A Star Trek az nekünk, innét, egy marginális dolog. De akkor, a hatvanas évek vége felé, a fél usát, főképp persze a fiatal férfiakat, minden héten a képernyőhöz szögezte.
Tudós bácsik hisztiztek, mert a Star Trek - elnézést a kifejezésért - de szeméttel tömte a nép agyát.
Hisztiztek, aztán lassan elhallgattak. Miért?
Azért, mert az érdeklődés az ő munkájuk iránt - értsd: fizikusnak jelentkezők száma, őket utcán megállító és magfizikáról kérdező ismerősök száma, közhangulat változása és mindezek hatása a tanszékük finanszírozására - egyaránt pozitív irányba váltott.
Köszönöm a figyelemfelhívást! Magam is gyanúsnak tartom azt, hogy elveszítette a józanész nagyobbik felét. De hát senki sem tökéletes. Viszont jól eldiskurálhatunk róla ebben az őrült világban. :)
Kábé ahogy mondod. Van is egyetlen egy publikációja (nem gravitáció) és vsz tényleg elvégzett egyetlen egy kísérletet a brémai ejtőtoronyban, de az már nem jutott el a publikációig.
Sajnos a megbuggyanás nem ritkaság. A laposföldesség hazai prófétájának is volt egy szakmabeliek által elismert motorosruha találmánya még világosabb éveiből.
De akárhányan is buggyannak meg, egymás agybaját valahogy tisztelik, csak a "hivatalos" tudományra haragszanak kegyetlenül.
„Van egy olyan laikus meglátás, hogy az ősrobbanás az egy pontban történt, valamiért, a végtelen fekete semmiben. Ez a meglátás rossz, mivel az Univerzumban nincs kitüntetett pont. Amellett olyan dolgokat feltételez, amikre semmi bizonyíték nincsen (pl. dolgokat a kozmológiai horizontunkon túl).”
Az lehet, hogy nagyon rossz, horizontón túli meglátásaim vannak, de mentségemre szóljon, hogy nem vagyok „szakmabeli”. Amikor a végtelen mindenségről beszélünk, általában az univerzumot értjük rajta. Azonban szerintem a végtelen fekete semmi, nem tartozik a létezők közé. Ugyanakkor, a végtelen anyagtalan diszkrét téridő, aminek dinamikája, struktúrája van, igen is a létezők közé tartozik. Nem csak a kitalált fogalmak közé sorolandó a tér-idő. Ebben a létező téridőben felbukkanó anyagi részecskék alkothatnak egy számunkra végtelennek tűnő univerzumot, ami azonban véges, a befogadójához képest. A kettő közötti kölcsönhatás, pedig renormálja a végtelent, a kiterjedés nélküli pontot meghagyja a matematikának.
Édes Istenem... Szász Gyula egyszer még tényleg fizikus volt, legalábbis a stílusa nagyon erre utal... az én legvalószínűbb hipotézisem az, hogy ő nem egy csaló, csak egy jószándékú ember, aki egyszer egy tökös fizikus volt, és aki megbuggyant.
Figyelj: a mainstream fizika is csodálatos, és egy óriási előnye, hogy kijön a kísérletekből, amit mond.
Jó, ezt így látod, de erre nincs kísérleti eredmény. Semmilyen információ nincsen róla, hogy mi van a mostani kozmológiai horizontunkon túl. Nem vagyunk vele kauzális kapcsolatban, és minden jel szerint nem is leszünk.
Van egy olyan laikus meglátás, hogy az ősrobbanás az egy pontban történt, valamiért, a végtelen fekete semmiben. Ez a meglátás rossz, mivel az Univerzumban nincs kitüntetett pont. Amellett olyan dolgokat feltételez, amikre semmi bizonyíték nincsen (pl. dolgokat a kozmológiai horizontunkon túl).
Ki van mérve viszont, hogy a téridő nagyléptékű görbülete méréshatáron belül 0. Ha azonosan nulla, és mindenhol annyi, akkor a világegyetem mérete végtelen. Ez esetben - ha ráadásul kb. ugyanúgy is néz ki mindenhol (kb. milliárd fényéves léptéktől kezdve már homogén) - akkor a tömege is végtelen.
Ha a téridő nagyléptékű görbülete nem pont 0, hanem egy picit negatív, akkor is végtelen (ez esetben a háromszög szögeinek összege egy hajszálnyit kisebb, mint 180 fok).
Ha a téridő nagyléptékű görbülete nem pont 0, hanem egy picit pozitív, akkor is lehet végtelen, de lehet például egy önmagába záruló, 4 dimenziós gömb topológiája is (ez esetben a háromszög szögeinek összege egy hajszálnyit több 180 foknál). Ez esetben ennek a sugarának legalább 300milliárd fényévnek kell lennie (különben ki tudtuk volna mérni, hogy görbül). De mi csak 40milliárd fényévnyire látunk el rajta (pontosabban: ami most tőlünk 40milliárd fényévnyire van, annak látjuk a 400millió éves Univerzum-kori állapotát, tőlünk 13milliárd fényévnyire).
Na most egy ilyen rendszer zárt vagy nyílt? Megjegyzem: továbbra sem tudjuk, te sem tudod, hogy mi van a kozmológiai horizontunkon túl. Filozófiai kérdés, hogy létezik-e bármi a kozmológiai horizontunkon túl.
Mondok mást. Az energiamegmaradás azon áll vagy bukik, hogy van-e időbeli eltolási szimmetria. A mi világunkban van. De az ősrobbanás előtt nem volt. Semmilyen folyamatot nem tudsz az ősrobbanás elé tolni. Tehát nem teljes az időbeli eltolási szimmetria. Tehát az ősrobbanás környékén nem teljes az energiamegmaradás.
„Megjegyzés: általában ilyesfajta fizikai elméletek nagyon nehézkesen adnak csak jóslatokat a részecskék nyugalmi tömegére.”
A mi Gyulánk szerint, egy elemi részecske nyugalmi tömegét annak megmaradó gravitációs töltése adja. A taszító gravitációs töltésnek is van tömege, ami a vonzóval találkozva „lenullázódik”, tömegnélkülinek tűnik.
(Ez nagy szó - az eddig felfedezett többezernyi részecske közül egyedül a proton és az elektron (valamint antirészecskéik) stabilak és csapdázhatóak)
Az antianyag benne van az univerzumban, jól elkeverve, nem és rázva. Csupán a taszító és vonzó gravitációs töltések létezését kell „elhinni” elfogadni hozzá.:)
Gyula okos és nagyon jó fizikából. Te nem vagy jó fizikából. Idézel valamit Gyulától, ami nem úgy van. A következtetés...
A lényeg, hogy Gyula ilyet nem mondott. Amit mondhatott: szabad neutron lebomlik egy protonra, elektronra és anti-elektron neutrinóra. A tényleges folyamat bonyolultabb (mivel a neutron az egy összetett részecske, három kvark alkotja). Ez a folyamat fordítva is le tud zajlani, de ahhoz energiát kell befektetni. A te szintedre egyszerűsítve: nagy nyomás alatt az elektront bele lehet passzírozni a protonba, ilyenkor létrejön egy elektron-neutrinó is, meg egy neutron.
Ha a nyomás igen nagy, akkor könnyen lehet, hogy a proton + elektron részecskepár létrehozásához nagyobb energia kellene, mint a neutronhoz magához. Innentól a neutron mégiscsak stabil. Ilyen körülmények vannak:
1. neutroncsillagokban
2. szupernóvákban (egy ideig)
3. hidrogénnél nagyobb atomok magjában (itt nem nagyon lehet nyomásról beszélni, de mégis az a helyzet, hogy a neutron bomlásához energiát kellene befektetni, ami nem áll rendelkezésre)
Amit Gyula nagy valószínűséggel mondott, az az LSP-s sztori, amit írtam 618-ban.
"Az energiamegmaradás zárt rendszerekre volt érvényes mindig, tehát a zárt rendszer energiája az, ami megmarad. Most akkor az Univerzum zárt rendszer vagy nyitott?"
Szerintem, ha az univerzumot nem a semmiben, hanem az anyagtalan téridőben helyezzük el, és csak ahhoz képest tekintjük egy zárt rendszernek, akkor megmaradó az energiája. De mivel univerzálisan nem megmaradó az energia, nyílt rendszernek kell tekintenünk, ami a téridő felé nyitott. Ha még kölcsönhatásban is áll vele, akkor az eltűnőnek vélt energiáját a téridő „szívja”fel. Ez is egy szimmetriát elégít ki, ami a nagy egyensúly követelménye.
1. Lehet, hogy a húrelmélet 20 év múlva, vagy valamikor.
2. Az is lehet, hogy sohasem tudjuk meg.
3. Vagy egy harmadik elmélet, valamikor.
Nekem (1) és (3) tetszik, (2) nagyon nem.
Sajnos a részecskefizikai alapkutatásra menő pénzek nagymértékben csökkennek, ha a fizető oldal nem lát eredményt időkorláton belül. Ez viszont könnyen (2)-höz vezethet akkor is, ha (1)-re és (3)-ra is reális esély volna. Mai cutting edge fizikusok (1)-en dolgoznak leginkább és adja Isten, hogy sikerüljön, ezeknek az ateistáknak.
Szabad neutron nem tud stabil lenni, mert az már nem neutron. Gyula pedig okosokat mond.
Amit Gyula valószínűleg mondott az az, hogy az egyik jelölt a sötét anyagra a neutrinó, még pontosabban az LSP. Az LSP azt jelenti: least massive supersymmetric particle. Legkisebb tömegű szuperszimmetrikus részecske.
A szuperszimmetria a következőt jelenti: részecskefizikusok egyenletei sokkal szebbek volnának, ha minden fermionnak volna egy bozon párja és viszont. Ez lényegében egy szimmetria volna: elektronhoz tartozik egy selectron nevű részecske, aminek fél helyett 1 a spinje. A fotonhoz egy fotinó, aminek meg 1 helyett fél. Laikusnak ez vad. Ez volna a szuperszimmetria.
Erre mindenféle elmélet nagyon szépen utal, csak éppen kísérleti bizonyíték semmi.
Általában ilyen esetekben egy praktikus megközelítés, ha a lehető legkevesebb dolgot tesszük fel, és kiszámoljuk, hogy mely legegyszerűbb törvényekkel lehet ezt jól leírni. Ez volna a standard modell legkevesebb dolgot feltételező szuperszimmetrikus kiegészítése, a neve pedig MSSM (minimal supersymmetric standard modell).
Vannak benne érdekes dolgok. A legfontosabb az, hogy a "szuperszimmetrikusság" az egy megmaradó kvantumszám benne. Tehát ha volt egy akármilyen (akármilyen instabil, rövid életű) szuperszimmetrikus részecskéd, a végén amire lebomlott, legalább 1 db szuperszimmetrikus részecskének kell belőle maradnia. Következmény: a szuperszimmetrikus részecskék közül a legkisebb tömegűnek stabilnak kell lennie! Ez az LSP.
Egyébként az MSSM-et az LHC nagy valószínűséggel kizárta (ha az MSSM volna a valóság, akkor majdnem biztosan látnunk kellett volna már szuperszimmetrikus részecskét benne. De nem láttunk). Most a második legvalószínűbb jelölt az NMSSM (next to supersymmetric standard modell), ez az MSSM megboostolása annyival, hogy megmagyarázható legyen, hogy az LHC miért nem látta.
De leginkább az egész szuperszimmetria sajnos egyre inkább a "szép lett volna, ha így lett volna" kategória kezd lenni és valószínűleg már csak tudománytörténet volna - ha lenne bármi jobb. De nincsen.
Na most visszatérve az LSP-re. Elvileg a szuperszimmetrikus részecskéknek azonos tömegűnek kell lennie a nem-szuperszimmetrikus párjukkal. Ez nyilvánvalóan nem így van, ennek okáról sok az elmélet (leginkább ott, hogy a Higgs-bozon szuperszimmetrikus verziója kicsit necces. A Higgs szuperszimmetrikus partnere a higgsino volna, de az ellentmondásra vezet. Ezért egynél több higgsinót kellett feltételezni.)
Az, hogy szuperszimmetrikus részecskét eddig nem láttunk, az is oka lehet, hogy még a legkisebbnek is akkora a tömege, hogy az LHC nem tudta létrehozni. Az pedig, hogy az égen illetve kozmikus sugárzásban sem látjuk, meg az is lehet az oka, hogy az LSP nagyon nem hat kölcsön semmivel. Valahogy úgy nem, ahogy a neutrinó sem.
Megjegyzés: általában ilyesfajta fizikai elméletek nagyon nehézkesen adnak csak jóslatokat a részecskék nyugalmi tömegére.
Na szóval, ha feltételezzük, hogy létezik szuperszimmetria és az tényleg egy megmaradó kvantumszám, csak eddig nem sikerült kimutatni, akkor az LSP-nek a következő tulajdonságai kell, hogy legyenek:
1. NAGY tömeg (jóval a Higgs bozon tömege fölött)
2. Nagyon nem hat kölcsön semmivel (gravitációsan igen, mert az mindenre hat, plusz valószínűleg gyenge kölcsönhatással. De erőssel vagy elektromágnesesen nem), kb. mint egy neutrinó
3. viszont STABIL! (Ez nagy szó - az eddig felfedezett többezernyi részecske közül egyedül a proton és az elektron (valamint antirészecskéik) stabilak és csapdázhatóak)
Itt jön a képbe a sötét anyag. Erről egyelőre azt se tudjuk, hogy részecskékből áll-e. Nagyon valószínűnek látszik, hogy NEM atomos anyag, tehát például nem nagyon hideg hidrogén. Emellett, ha részecskékből áll, akkor ezek a tulajdonságai:
1. NAGY a tömege
2. Nagyon nem tudjuk, hogy mi lehet
3. Stabil
4. Nagyon nem hat kölcsön semmivel
Innentől nagyon szépen összekötné, és egyszerre oldaná meg a két problémát, ha úgy volna, hogy LSP = sötét anyag.
Kis szerencsével még megtudhatjuk mi is ezt még az életünkben. Ha nincs szerencsénk, akkor a ma ismert részecskefizikának vége lesz, és még az is lehet, hogy sohasem lesz se csillagközi űrhajó, se antigravitációs űrutazás.
