korábban a török szavakhoz kötötték, de az végül el van vetve
HLOBRIN. There was a consensus that this word, as well as the word ESTROGIN, is of Turkic origin and it was assumed that it meant "saddle". But HLOBRIN should have been a very rare article since the inscription of Preslav mentions only one copy of it, which apparently contradicts its interpretation as a "saddle". Similar to the Proto-Bulgarian word HLOBRIN were some ancient terms, common among the Indo European peoples - for example the Pamir word "hulburae" (protection cover) and the Celtic word "hlubram" (canopy). Therefore HLOBRIN was most probably a large protection device, used for assaulting fortresses.
A szócsalád ham- töve finnugor eredetű: vogul hulem (‘hamu’), osztják kájem (‘nyárfahamu’), mordvin kulu (‘hamu’). Nyelvünkbe egy finnugor *kulma alak juthatott, amelyből az l eltűnt,
ember (n.)"small, live coal," Old English æmerge "ember," merged with or influenced by Old Norse eimyrja, both from Proto-Germanic *aim-uzjon- "ashes" (source also of Middle Low German emere, Old High German eimuria, German Ammern); a compound from *aima- "ashes" (from PIE root *ai- (2) "to burn;" see edifice)
Greekἔμβρυον (embruon), lit. "young one",[1] which is the neuter of ἔμβρυος (embruos), lit. "growing in",[2] from ἐν (en), "in"[3] and βρύω (bruō), "swell, be full";[4] the proper Latinized form of the Greek term would be embryum."
ÉN = "Ő(n)Magam / enmagam" ennen/önnön magam - rövidült változata.
Az ember szavunk is visszautal magunkra: Ém(Én)+er - én-ből eredő. Emelkedő, ébredő.
MESZ: émed – ‘ébred’: Egy hang: s feledett régi dalra émed (Arany) Az ~ (vagy émik)
M, kisded alakban m, huszonegyedik betü a magyar ábéczerendben, s a mássalhangzók sorában tizennegyedik, magán ejtve: em. Mint az ajkak zárlásával képzett, az ajakhangokhoz tartozik, de rokonságban van a nyelvhangok közől az n-nel is, mint a mádra és nádra, meder és neder, mevet és nevet, medves és nedves szók változata mutatja. Sőt általában az n, közvetlenül ajakhangok, pl. b előtt m-mé, az m pedig némely mások pl. t előtt (mint alább) n-né változik, pl. különb, azonban a kiejtésben külömb, azomban; bont, ront, csont és több számtalanok még helyesirásunkban is megtartják az n-et ezek helyett bomt, romt, csomt stb. (itt alább bővebben). T. i. az m és n mint orrhangok is oly közel állnak egymáshoz, hogy ha az m kiejtésénél ajkainkat be nem zárjuk, n hallatszik, az n kiejtésénél pedig az ajkak bezárta mellett m.
Ki aBÖLcs? Aki aVILágot jól látja, megVILágosodik.
MESZ:
Világ:valda(‘fényes’), finnvalkea, észtvalge, lappvilkit (‘fehér’) köre jelzi az eredetet;más nézet szerint a vogulvalg-, zürjénvolavni(‘fénylik’), finnvalea(‘világos’)csoportjára kell figyelnünk.
Régen így is irták: belcs, mint a gyöngyösi codexben olvassuk: „A benne való belcs olaszokra.“ Honnan némelyek elemzése szerint annyit tenne, mint a dolgok belsejével foglalkodó, a dolgok belsejébe ható, belátó. De származtatható a bű gyöktől is: bű-öl-cs, bűvölcs, mint rejtélyes, bűvös dolgokhoz értő, s ez értelemben használtatik a bibliai fordításokban, hol a magus bölcs-nek neveztetik. Napkeleti bölcsek. A törökben is bil-mekMeninski szerént, am. scire és divinare. Hasonló jelentésü a szláv wolchu (magus). Egyébiránt, mennyiben tudósságra vonatkozik, rokon vele a finn welho, és a török billit (tudó, értő), bilmek igétől, és b előtét nélkül a magyar ildom, ildomos. A török bil-mek is az arab ’ïlm (scire, scientia) szóval összeköttetésben látszik lenni, honnan ’alem, ’alím, ’ullam az arabban, am. sapiens, doctus, eruditus. Népies kiejtéssel, és a régi iratokban l nélkül bőcs, pl. Sz. Katalin verses legendájában: „Leány, téged bőcsnek véllek.“ Ez alakjánál fogva hasonlítható hozzá a szanszkrit bhud (tud), innen budhasz (tudós, bölcs).
az ugrik igében az emelkedés, magasság alapfogalma látszik rejleni; honnan valószinüleg gyaníthatni, hogy gyöke eredetileg ur v. or azon r gyökhangu szók osztályába tartozik, melyek magasságra vonatkoznak.V. ö. R gyökhang. E szerint ugrik hangvetés által urgik-ból származhatott. Ezt bizonyítja főleg a Vámbéry följegyzette csagataj irga-mak = ugrani. Egyébiránt Miklosich szerént régi szláv nyelven igrati am. ugrálni (salire, hüpfen). Alapfogalomban rokon hozzá szintén átvetett rúg, minthogy a rúgás csakugyan a lábak fölugrása v. ugratása által történik.
A csobán szónál csupán az ’edény’ jelentést tüntetik fel, a ’pásztor’ értelmű értelmezés hiányzik.
A csángó népnévnél csak a ’Moldvába szakadt székely’ jelentés szerepel, a ’gyimesi’ még nem. 3, A szerzők / főszerkesztők világnézeti alapállása jórészt segítette (Czuczor jobbágy-kisparaszti gyökerei, számos társszerző gazdálkodócsaládból, faluról származása), olykor azonban hátráltatta a szótári anyag hitelességét (Czuczor egyházi kötődéséből következően a folklór bizonyos ágainak, különösen a népi hiedelmeknek lenézése, „babonás emberek hiedelme szerént”-típusú lenéző fogalmazásmód stb.).
A magyar nyelv török kapcsolatainak bemutatásával az a célunk, hogy rávilágítsunk: a legkorábbi török elemek is másodlagosak nyelvünk finnugor elemeihez képest."
"Közösek" nem lehetnek, mert a magyarban ezek a nyelvi átvételek "szigetek", "idegen testek", míg a török nyelvekben meg beágyazottak ugyanezen szavak.
JÁR - IRAMLIK - ERŐ (ÁR/ÁRAMLIK) ... ÍR ezek szerint folyamatos erővel haladót jelent (megfordítva RÓ) ...
ERŐ - IRT pusztító ŐRÜLT, ŐRLŐ erővel megy valaminek - ARAT mély hangrendű változat - ERŐD - ŐR - ÖRÖK erővel fenntartott hely/idő
ARAT - TAROL - TARLÓ - SARLÓ
JÁR - GYÁR /GYÚR - DÚR(ál) - TÚR erővel mozgatott, haladó
ÉR - ERŐ - ERDŐ - ERED - TERJED - TÉR (ERJED/GERJED)
J - I - GY - E kezdőhangok hangok váltakozhatnak rokon fogalomkörökben.
Növésre, származásra vonatkozó ER gyökünk ELÉ gyakran kerülnek más hangzók is, melyek árnyalják a gyök jelentését pl.: T, G, D
Az a meglátásom hogy a gyökök kialakulása előtt, már az egyedül álló beszédhangok is rendelkeztek jelentéssel. Pl. az ar/er képzőnk szintén a szóalapból való növekedésre származásra utal, képzése során... határ, magyar, vezér, tündér stb.
Ugyanaz a gyöke a vezérnek, mint a vezetnek, visznek, vagy éppen a víznek. Vétel-Vitel képzési formája ennek a gyöknek pedig rávilágíthat pl. a Vata név jelentésére is szerintem, hiszem az üt-vet etimológiai kapcsolat egyértelmű. A vajúdik bajudik ... vajda szavunkban a "j" segédhangzója a jobb kiejthetőség miatt keletkezett a gyök képzése során, hiszen maga az "EJT, igeképző éles ë-vel, mely a régieknél mind magas, mind mély szókban igen gyakran eléfordúl a mai ít helyett (Cz.F.).
~EJT, igeképző éles ë-vel, mely a régieknél mind magas, mind mély szókban igen gyakran eléfordúl a mai ít helyett, pl. a Tatrosi codexben: tanejt (tanít), hábor-ejt (háborít), hagy-ejt (hagyít, hajít), szabad-ejt (szabadít), szor-ejt (szorít), tiszt-ejt (tisztít), fényes-ejt (fényesít), üdvöz-ejt (üdvözít); ma is fennáll fel-ejt szóban (nyilt e-vel). l. ~IT képző.
A bánt bán meg a bűn büntet fogalomsornak van köze szerintem a bajhoz (vajúdáshoz-viaskodáshoz).
Szerintem a bánt - közelebbről a von, vonakodikkal van kapcsolatban - huzakodik-vonakodik, tehát viaskodik, vetekedik, veszekedik, vetődik - de még a feszül - feszekedik, fonódik, fogózik is bekapcsolódik kissé távolabbról (fáj) a fogalomkörbe, a kezdőhangok apróbb distingciói mellett, hasonlóan a szúr, fúr, túr, tűr, gyúr, gúr, kúr, csűr stb. nyomulást kifejező ámde különböző tulajdonságú gyökeinkhez. A képzők meg persze változékonyak.
A bajnak meg a páholhoz így a fáj-hoz is lehet köze, valamint a bal-hoz.
"paio(l) [παιω] = mai kiejtéssel 1) bajol („ellátja a baját”), azaz üt, megüt, csapkod, 2) ugyanez a fennmaradt régi kiejtéssel: páhol. A BAJ gyök származékai: bajlódik, bajos, bajvívó, ellátja a baját stb. Lásd VAJUDIK, BAJÁN. Magyarból származik a szláv boj, voj (= baj) szó." Varga Csaba
Baj - Bajoló (bajvívó) - Bajnok / Baján / Vajda
várandósságra vonatkozóan: vajúdik (bajlódik), vetél (veszít), viselős (viszi a magzatot), bajba esik a vajúdás vetekedés, elvetélés pedig fáj...
Bajba jut v. bajba esik: <leány> állapotos lesz, megesik
