Krónika-topik az egyik legnagyobb tudományos felfedezésről.
Az "Én nem tudom elfogadni a relativitáselméletet"-mondanivalójú szurkolókat kérjük a szomszédos pályákon drukkolni.
A gravitációs hullámok kisugárzásának mély megértése nem egyszerű dolog. Ahogyan a Maxwell-egyenletek sem tartalmazzák a töltések mozgásából eredő fékezéses kisugárzást (és fordítottját, amikor elnyelés van) (Vigyázat!! Az EM-hullámok terjedése nem a kisugárzás ill. elnyelés folyamata.), úgy hasonlóan az Einstein-egyenletek sem. Az elektrodinamikában be kell hozzá vezetni a vektorpotenciál retardálását. A gravitációnál is ugyanezt vagy valami ilyesmit kell(ene) tenni, ami eléggé nehézkes dolog, de erről majd később...
Azt hiszem Newton még nem tudta, hogy mennyi a fénysebesség. Odáig meg, hogy fénysebesség a Világegyetem tulajdonsága és nem a fényé, még jó sok száz év kellett. Valószínűleg a hatás azonnaliságának kérdése Newtonban még egyáltalán nem merült fel.
Newton előtt volt egy égi mechanika, az egymás körül körpályán forgó égitestekkel. És emellett föld egy földi mechanika. Newton az égi és a földi mechanikát egyesítő elméletet talált fel. Olyan alapvető kérdésekre, mint például az égitestek távolsága, viszont még nem tudott a választ adni. A Csillagászati Egység is innen jön: évszázadokon át a bolygópályák méreteinek csak az aránya volt ismert, az abszolút méretük nem.
Később agyaltak azon, hogy mi volna, ha például a gravitáció nem-azonnalisága úgy érvényesülne, hogy a Földet nem a Nap mostani helye vonzza, hanem az, ahol hozzánk képest 8 perce volt. Kijött, hogy pártízmillió év alatt a Föld belezuhanna a Napba.
"Newton biztosan kijelentette, hogy a gravitációs hatás azonnali?"
Matek beszél. Nincs az egyenletekben időbeli késés a gravitációnál.
Látszólag a statikus gravitációs hatás is azonnali, de ez csak egy látszat.
In such cases, nothing actually changes infinitely quickly, save the point of view of an observer of the field. For example, when an observer begins to move with respect to a static field that already extends over light years, it appears as though "immediately" the entire field, along with its source, has begun moving at the speed of the observer. This, of course, includes the extended parts of the field. However, this "change" in the apparent behavior of the field source, along with its distant field, does not represent any sort of propagation that is faster than light.
De fontos, hogy itt nem kell abszolút mértet mérni, hanem csak két méret egymással ellentétes jellegű változását (tehát a csökkenést a növekedéssel) összehasonlítani.
„Sőt ilyen módszerekkel a hőtágulás (meg egyéb zavaró körülmények) ellenére még állandó értéken is lehet tartani sok kilométer távolságban lévő tükröket.”
„A hullám hatása az, hogy a rá merőleges egyik téridő-koordinátatengely mentén a távolságok megrövidülnek, a rá merőleges másik koordinátatengely mentén pedig meghosszabbodnak. A jelenleg legerősebbnek várt intenzitású hullámforrások hatása a Földön várhatóan legjobb esetben is csak kb. 1:1020 lesz. Ez a Föld méretét is csak egy atom méretének századával változtatja meg.”
Mezőgazdasági műholdat bármilyen irányban fellőhetnek, de legkényelmesebb a bolygó forgási irányával azonos irányban indítani. Vagyis a forgó égitestek esetén a szökési sebesség irányfüggő, tehát a Schwarzschild sugár is irányfüggő. Forgó égitest esetén van egy minimuma és egy maximuma. Az csak népámítás, hogy két eseményhorizont van: egy külső és egy belső. A sebességvektor irányának függvényében mindig csak egy van.
Fekete lyukak bespirálozós összeolvadásánál a Penrose-effektussal (eléggé elvetemült formában) szabadul "ki" energia a fekete lyuk"ból". Az összeolvadás folyamán a heves tér(idő)torzulgatások miatt a lyukak negatív energiájú pályákkal is bekínálgatják a másik fél bezuhanó "részeit", így gravitációs hullám formájában szökni tud olyan energia, ami előtte feketelyukbaninak számított. Mikor még kicsit távolabb vannak egymástól, és az ergoszférájuk sem ér össze, akkor még csak mozgásmechanikai energia sugárzódik ki gravitációs hullámok formájában. Tehát amikor összeolvadáskor a jelben megnő a börszt, akkor vesztenek a lyukak belső energiát is, ami hiányozni fog a végső lyukból.
Adott két mozgó test. De nem az számít, hogy az adott pillanatban hol vannak egymáshoz képest, mert a hatás terjedési sebessége véges. Felrajzolod a két test világvonalát. Aztán berajzolod a fénykúpot is egy adott pillanatban. Ahol a fény metszi a trajektóriát, azzal a távolsággal kell számolni a hatást.
Abban a korban kilátástalan lett volna bármiféle csillagászati észleléssel vizsgálni a gravitációs hatás terjedési sebességét, így aztán Newton elméleti feltételezésekkel se próbálkozott erre vonatkozóan. Sőt még a gravitációs erő statikus mértékére vonatkozó (általa felállított) egyenletet is csak valami közelebbről magyarázatlan empirikus képletnek tekintette. Az ebben a formában közvetlen távolhatást feltételezett, amivel pedig kifejezetten elégedetlen volt, s ezt önkritikusan szóvá is tette.
Newton biztosan kijelentette, hogy a gravitációs hatás azonnali?
tisztelem annyira, hogy arra gondolok, beletörődött, hogy a kérdés megválaszolhatatlan, mert nem tudunk csak úgy a semmiből objektumokat elhelyezni a világegyetemben, és akkor a grav kötések már léteztek minden ismert test között.
kellet is pár év a LIGO-ig.
persze, ha leírta, az más, mintha csak következtetünk egyéb kijelentéseiből arra, hogy hitt is benne.
Hát csak a menüpontokat megnézve, egy ilyen szennyblogtól nem is nagyon lehet várni mást... bár sajnos még a teljesen mainstream hírportálok és médiumok is a klikkvadászat elvtelen hívei manapság.
