“Egy bácsikám, ki csősz volt s egész évben a Varjúdomi kunyhóban lakott olyan mesét mesélt, amilyen éppen abban a percben eszébe jutott. Az volt a jó, hogy élni kellett, élni a sok szeszélyes mesét. Így csinált nékem hosszú orrot, kedvet ahhoz, hogy éljek úgy, ahogyan ő élt. Mert ő volt, ő meséje minden hőse, a hónapok és magok ismerője, kinek a nap volt kalendáriuma, szél a nagyapja, parázs meg a húga”
öreg, te minek irsz ide?, menj a femibe köpöködni, van ott eleg akivel megteheted..
a sajat tapasztalatodat azok nökröl, akikkel együtt eltel "Azután visszahullanak és (elhízva) szétterülnek a fődön. " ott kell megosztani, itt senkit nem erdekel..