Krónika-topik az egyik legnagyobb tudományos felfedezésről.
Az "Én nem tudom elfogadni a relativitáselméletet"-mondanivalójú szurkolókat kérjük a szomszédos pályákon drukkolni.
Fekete lyukak bespirálozós összeolvadásánál a Penrose-effektussal (eléggé elvetemült formában) szabadul "ki" energia a fekete lyuk"ból". Az összeolvadás folyamán a heves tér(idő)torzulgatások miatt a lyukak negatív energiájú pályákkal is bekínálgatják a másik fél bezuhanó "részeit", így gravitációs hullám formájában szökni tud olyan energia, ami előtte feketelyukbaninak számított. Mikor még kicsit távolabb vannak egymástól, és az ergoszférájuk sem ér össze, akkor még csak mozgásmechanikai energia sugárzódik ki gravitációs hullámok formájában. Tehát amikor összeolvadáskor a jelben megnő a börszt, akkor vesztenek a lyukak belső energiát is, ami hiányozni fog a végső lyukból.
Adott két mozgó test. De nem az számít, hogy az adott pillanatban hol vannak egymáshoz képest, mert a hatás terjedési sebessége véges. Felrajzolod a két test világvonalát. Aztán berajzolod a fénykúpot is egy adott pillanatban. Ahol a fény metszi a trajektóriát, azzal a távolsággal kell számolni a hatást.
Abban a korban kilátástalan lett volna bármiféle csillagászati észleléssel vizsgálni a gravitációs hatás terjedési sebességét, így aztán Newton elméleti feltételezésekkel se próbálkozott erre vonatkozóan. Sőt még a gravitációs erő statikus mértékére vonatkozó (általa felállított) egyenletet is csak valami közelebbről magyarázatlan empirikus képletnek tekintette. Az ebben a formában közvetlen távolhatást feltételezett, amivel pedig kifejezetten elégedetlen volt, s ezt önkritikusan szóvá is tette.
Newton biztosan kijelentette, hogy a gravitációs hatás azonnali?
tisztelem annyira, hogy arra gondolok, beletörődött, hogy a kérdés megválaszolhatatlan, mert nem tudunk csak úgy a semmiből objektumokat elhelyezni a világegyetemben, és akkor a grav kötések már léteztek minden ismert test között.
kellet is pár év a LIGO-ig.
persze, ha leírta, az más, mintha csak következtetünk egyéb kijelentéseiből arra, hogy hitt is benne.
Hát csak a menüpontokat megnézve, egy ilyen szennyblogtól nem is nagyon lehet várni mást... bár sajnos még a teljesen mainstream hírportálok és médiumok is a klikkvadászat elvtelen hívei manapság.
Nekem sokkal jobban tetszenek a képen látható összefüggések jobb oldalai. Azok ugyanis általános tenzoralgebrás felírások. Persze én is szoktam használni a baloldali verziót, de sokkal ritkábban. A dolgokat megérteni nyilván sokkal jobb a jobboldali módon.
Úgyhogy továbbra is javaslom a Tenzoralgebrát, ha nem akarod, hogy kisüljön az agyad a geometriai szorzatoktól, Hodge-sz(t)aroktól, vektorértékű ékszorzatoktól, kvaternióktól, meg az efféle sok felesleges speciális esetű nyalánságoktól.
Ebben az algebrában (exterior algebra, or Grassmann algebra) az a nagyszerű, hogy egyetlen egyenletben akárhány rangú és dimenziós vektorokat, tenzorokat kezelhetsz egyszerűen.
Egyszerű szabályokkal olyan komplez egyenlet-rendszereket lehet számolni egyetlen egy sorban, amit hagyományosan csak több szeparált egyenlet-rendszerrel lehetne megoldani komplikáltan.
Egyébként van egy hiba a levezetésben. Direkt megfogdítottam az egyik szorzást, hogy az eredmény már a Hodge előtt egyezzen a két esetben. De így szemléletesebb.
Hát mivel már a mai kor tudománya annyira bonyolult és sok, hogy beleőrül (vagy jó esetben csak beleőszül) az ember, mire ezeket mind áttanulja, és rendesen megérti. Továbblépni, új hasznos dolgot kitalálni, értelmesen fejleszteni pedig csak ezután lehet.
Ez így is van. A görbült téridős gravitációelméletben a "potenciál" mondjuk inkább matematikai. (Itt most ugye nem a newtoni gravitációs potenciálról van szó..(!!).)
A Standard-modell olyan mértéktérelméleti fogás(ok)ra épül, ami(k) bizonyos szimmetriatranszformációk együttes alkalmazását jelenti. Ez a lényege, nem holmi geometrizálás szerintem, bár a holografikus húrelméletes elképzelésekben kihoznak állítólag valami ilyesmi kapcsolatot az SM-mel. (majd ha ráérek megnézem a linkelt cuccokat is...)
