Keresés

Igen, mindenképpen állíthatjuk, hogy közelebb van hozzánk.

Sőt, ha nem állok meg, hanem folyamatosan zuhanok, akkor a saját rendszeremben mérve, véges idő alatt e is érem, és ott se tapasztalok semmi különöset, csak zuhanok tovább, mindaddig míg halálra nem spagettizálódok a tér óriásira növekvő árapálytorzulása következtében.

Ám egy távoli megfigyelő a saját koordináta-rendszerében úgy méri, hogy csak végtelen idő elteltével érem el a horizontot. Közben persze egyre halványabban is lát engem, hisz a rólam induló fény egyre hosszabb időre elosztva ér hozzá.

Igen

Ha elindulunk egy statikus gravitációjúnak talált feketelyuk tömegközéppontja felé,  majd később még jókor) lefékezünk, állíthatjuk-e, hogy az eseményhorizontja immáron közelebb van hozzánk, mint volt korábban?

Az áltrel. szerint a tér annál kevésbé görbül, minél messzebb vagyunk a forrástól (a tömegtől). Az Einsteini és a Newtoni gravitáció annál közelebb kerül egymáshoz, minél nagyobb a távolság. Legalábbis statikus forrás esetén, mert pl. gr.hullám csak Einsteinnél keletkezik. Statikus gravitációban nagy különbség éppen a közel-térben van, ahol nagyon kicsi a sugár, így nagyon nagy a Newtoni erő, illetve az Einsteini görbület. Itteni kizárólagos áltrel. effektus pl. az eseményhorizont.

Nem.

Newton szerint a gravitáció r² -el csökken, ami úgy jön ki, hogy az adott r nagyságú gömb felületek ilyen arányban vannak egymáshoz képest.

/A kétszer akkora rádiuszú gömbnek 2*2 a felülete. Általánosan r²./

Ebben a teóriában a gömbök sugara természetesen (Eukleidészi) egyenes.

Einstein szerint a tér görbült. Ebben az értelmezésben a térben görbült egyenes hosszabb, mint az Eukleidészi egyenes.

Ebből következően a gravitációnak r² gyengülés helyett, ettől kisebb mértékben kell gyengülnie.

A Naprendszert elhagyó űrszondák pályaeltérése nem pont ezt jelzi?

Ennek nem. Mert ez csak két dimenzióra szorítozik. A harmadik irány itt az amplitúdó, annak pedig csökkennie kell a távolsággal.

Ezt találtam, de nem az igazi.

A spirál karjainak a vastagságágának ugyan olyan ütemben növekednie kéne, ahogy kifele terjed (c-vel).

Tehát akkor felfelé és lefelé is ~26,5 fokban. Vagyis akkora átmérőjének kéne lennie függőlegesen, amekkora távolságra van a középponttól.

Én is hiányolom a konkrét ábrát.

Részemről valami táguló tórusz spirál kettőst tudnék elképzelni.

"Jonathan, vagy Starking? :-)"

Ezek csupán márkanevek, próbálj meg elvonatkoztatni tőlük!

Rákerestem az "alma formára", nők képei jöttek. :o)

Jonathan, vagy Starking? :-)

Közelebb a gömbhéjhoz, ha nem is egyenletes. Gyanítom hogy alma forma, gyengébb a kibocsátó keringési síkjára merőlegesen.

Feltételezés szerint, a gravitációs hullám terjedése ~ egy síkban, vagy gömbhéj mentén történt?

Sajnos nincs meg. Azóta kiderült, hogy az észlelt gamma-felvillanás egy független jelenség volt.

https://sg.hu/cikkek/117709/megvan-a-gravitacios-hullamok-fekete-lyukainak-csillaga

Valójában az amplitudó a quadrupol momentum második deriváltjától függ.

https://en.wikipedia.org/wiki/Quadrupole_formula

Vagyis attól hogy milyen gyorsan zuhannak egymásba a testek.

De a két test távolságának a változása is a két tömeg szorzatával arányos.

dr /dt =-64/5 G^3 /c^5 m1m2(m1+m2) /r^3

https://en.wikipedia.org/wiki/Gravitational_wave#Binaries

így az amplitudónál is a két tömeg szorzata a lényeges paraméter.

Nem tudom elképzelni, hogy a quadrópol hullám hogyan néz ki a 3D-ben. Mindenhol csak 2D-ben van ábrázolva. 

Hogy néz ki pontosan ennek a hullámnak az egyenlete? Vektoriálisan.  

"A képeken látható próbatestekből álló kör torzulásának mértékét adja meg."

Azok a körök/ellipszisek mit ábrázolnak? (ha netán 3D-s ekvipotenciális felületek síkmetszetei volnának, akkor én babapiskóta körvonalat várnék ...)

Jó ez a wikis link, köszi, hogy megosztottad.

h = Δd/d

d  az két anyagi pont távolsága a téridőben, Δd a :displacement: azaz a torzulás mértéke a téridőben a két pont között, amikor áthalad a GW rajtuk. 

Maximális értéke 1.

h=1/R * R1(schwarzscild)*v1/c * R2(schwarzscild)*v2/c /r

{h} = méter *méter /(méter *méter )

Mint az egyenletből látszik, az amplitudó dimenzió mentes. (nincs mértékegysége)

Ez annyit jelent hogy ez egy arányszám. A képeken látható próbatestekből álló kör torzulásának mértékét adja meg. Tehát ha van egy h=10^-21 amplitudójú hullámunk és egy 4km nagyságú detektorunk akkor a hosszváltozás amit mérnünk kell h*4000= 4*10^-18 méter.

YW

Egyébként aki angolul is tud, az énnél sokkal részletesebb információt talál a neten.

Azt írtam buborék. A fekete lyuk nem igazán hasonlítható buborékhoz sem golyóhoz (tömör gömbhöz), mivel a buborék tömege a felület nagyságától függ a golyóé pedig a térfogatától. Más szavakkal a sugár négyzetétől vagy köbétől függ a tömeg.

A fekete lyuk tömege a sugarával egyenesen arányos. Tehát ilyen szempontból leginkabb egy húrhoz hasonlít.De ez a hasonlat is sántít, hiszen a húrnak nincs akkora felülete mint egy térbeli gömbnek.

Köszönöm az ismertetést!

A fő probléma a jel gyengesége, nem pedig a zavaró tényezők. Például a kvantum hatásokat (határozatlanság) egyszerűen a próbatestek tömegének növelésével lehet visszaszorítani.

A kis r a két forrás távolsága a nagy R a detektor távolsága a forrástól.

h=G^2 / c^4  * 4m1m2/r = 2Gm1/(c*c) * 2Gm2/(c*c) /r

ez az r mindig lemarad

h=R1(schwarzscild)*v1/c * R2(schwarzscild)*v2/c /r

Lemaradt a  lényeg.

A sebességekkel nem szoktak foglalkozni, emiatt a wikin is ezt találjuk.

h=R1(schwarzscild) * R2(schwarzscild) /r

kifejtve

h=G^2 / c^4  * 4m1m2/r = 2Gm1/(c*c) * 2Gm2/(c*c)

https://en.wikipedia.org/wiki/Gravitational_wave#Wave_amplitudes_from_the_Earth.E2.80.93Sun_system

A teljes egyenlet magába foglalja a lineáris távolságfüggést.

h=1/R * G^2 / c^4  * 4m1m2/r

vagyis

h=1/R * R1(schwarzscild) * R2(schwarzscild) /r

illetve sebességekkel

h=1/R * R1(schwarzscild)*v1/c * R2(schwarzscild)*v2/c /r

* schwarzschild

A közönséges gravitációs hatás például a gravitációs idődilatáció vagy a gravitációs erő.

Egyik egyenlet sem lineárisan függ a távolságtól. Mint tudjuk.

Igazából az emberek ezzel tisztában vannak, csak elsőre szeretnek mindent a bonyolultabb oldaláról megközelíteni.

A gravitációs hullám amplitudója lineárisan függ a távolságtól.