Krónika-topik az egyik legnagyobb tudományos felfedezésről.
Az "Én nem tudom elfogadni a relativitáselméletet"-mondanivalójú szurkolókat kérjük a szomszédos pályákon drukkolni.
Mint az egyenletből látszik, az amplitudó dimenzió mentes. (nincs mértékegysége)
Ez annyit jelent hogy ez egy arányszám. A képeken látható próbatestekből álló kör torzulásának mértékét adja meg. Tehát ha van egy h=10^-21 amplitudójú hullámunk és egy 4km nagyságú detektorunk akkor a hosszváltozás amit mérnünk kell h*4000= 4*10^-18 méter.
Egyébként aki angolul is tud, az énnél sokkal részletesebb információt talál a neten.
Azt írtam buborék. A fekete lyuk nem igazán hasonlítható buborékhoz sem golyóhoz (tömör gömbhöz), mivel a buborék tömege a felület nagyságától függ a golyóé pedig a térfogatától. Más szavakkal a sugár négyzetétől vagy köbétől függ a tömeg.
A fekete lyuk tömege a sugarával egyenesen arányos. Tehát ilyen szempontból leginkabb egy húrhoz hasonlít.De ez a hasonlat is sántít, hiszen a húrnak nincs akkora felülete mint egy térbeli gömbnek.
A fő probléma a jel gyengesége, nem pedig a zavaró tényezők. Például a kvantum hatásokat (határozatlanság) egyszerűen a próbatestek tömegének növelésével lehet visszaszorítani.
A gravitációs hullámnak, mint minden hullámnak, van amplitudója. Ez jól definiált, a leírását megtalálod a wikin.
Ami sokkal érdekesebb az, hogy honnan ered ez az amplitudó?
Vegyük az Einstein egyenletek Schwarzschild megoldását. Itt találunk egy rádiuszra vonatkozó egyenletet.
Ez az egyenlet adja meg fekete-lyuk sugarának a nagyságát.
Van egy érdekes megközelítés arra, hogyan lehet elképzelni ezt a sugarat. Képzeljük el, hogy az ezen sugáron belül levő térrész nem létezik. Kivágták az univerzumból.
Ha most két egymás körül keringó fekete-lyukat veszünk, akkor nem nehéz elképzelni hogyan kelt hullámot a téridőben ez a hiányzó rész. Minha két buborék forogna egymás körül a víz alatt.
Azt is könnyű belátni hogy a keringési sebesség is számít.
És tényleg, itt az egyenlete a gravitációs hullám amplitudójának:
h=R1(schwarzscild)*v1/c * R2(schwarzscild)*v2/c
azt hiszem van még egy kettes szóró, de majd a levezetés után kitisztul az egyenlet
"A leírásból nekem az derül ki, hogy az egymásba olvadó fekete lukak egymást kerülgetve, innen látszó egymáshoz képesti helyzetük változásai miatt tömegükkel egy pulzáló gravitációjú jelenséget mutattak adott irányszög alatt"
Nem egészen. A téridőben jön létre hullám.
A gravitációs hullám amplitudója a távolsággal egyenes arányban csökken.
A közönséges gravitációs hatások mint tudjuk nem ilyen mértékben gyengülnek.
„Minden változás a világegyetembeli tömeg és/vagy energia megváltozásában, amelyben legalább a kvadrupolmomentum az időben megváltozik, gravitációs hullámok kibocsátásához vezet.” Wikipédia
A gravitációs hullámokat a gyorsuló tömegek keltik, amely a téridő különböző mértékű deformációját jelenti.
A gravitációs hullámok nem árnyékolhatók, vagyis nem veszítik el az energiájukat.(egy zárt nem táguló halmazban ez megmaradó mennyiség)
A téridő tágulásával azonban csökken a gravitációs hullámok frekvenciája és energiája.
A gravitáció a leggyengébb kölcsönhatás, amit csak a legnagyobb tömegek, (FLY, neutroncsillag) gyorsulása esetén tudunk mérhető hullámok formájában detektálni.
A tömegek között fellépő, úgynevezett árapály jelenség, amely periodikus mozgásba, rezgésbe hozza a testeket, megbontva azok összetartó erejét, tulajdonképpen a gravitációnak a taszító erejét is felmutatja.
Még az a szerencsénk, hogy tágul a világegyetem, mert ellenkező esetben minden testet szétmorzsolna a (kvadrupolmomentum), vagyis a téridőnek a soha nem gyengülő hullámzása és csak porfelhők kavargása töltené ki az űrt.
* ... Ez a jelenség formailag az elektromágneses sugárzáshoz hasonló, de lényeges különbség a kettő között, hogy negatív tömeg jelenlegi tudásunk szerint nincs. Emiatt nincs gravitációs dipólus, hanem a gravitációs sugárzás kvadrupól sugárzás. ...*
